A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után

//Nagyon jó xD//
Természetesen gyanút keltenek, hiszen a démont elvileg elkapták, legalábbis is a nyanya ebben a hitben él. Halkan sóhajt, amikor Seda válaszára kis híján kitör a nevetés a nőből.
- Maguk komolyan azt hiszik, hogy csak így berongyolnak ide, aztán mindenféle ostobaságra hivatkozva körbe járnak, meg gondolom el is tesznek dolgokat, nem igaz?! Magát nem keresi egyébként az őrség...? - kezdi el Sedat komolyabban vizslatni a mágus.
- Nem biztos, hogy ő az, de erős démon problémánk van. Ezen ettől függetlenül tud segíteni, nem? Megfizetjük az árát! - lép Seda és a mágus közé Marcus, hogy magára vonja a mágusnő figyelmét.
//Dobj a kockával. Ha eléred a célt, nem foglalkozik a bountyddal a nő... Ha nem éred el, szívás van, és dobnod kell arra is, hogy jelez-e az őröknek. Ha eléred a célt, akkor csak kitessékel minket.//

Nyomozás a Bábmester után

//Én vagyok a legszerencsétlenebb kockadobó aki valaha élt a földön.. ~//
Úgy tűnik a szerencse ismét nem mosolyog le rájuk, mivel a zsémbes öreglány összehúzza a szemeit és hátrébb lép az ajtótól. Seda követi a léptet minden másodpercben készen állva arra hogy rájuk csapja a hatalmas fa ajtót.
- A Bábmester fogságban van. Évszázadok óta nem tudott kitörni a helyéről. Mit akarnak?
Seda megvakargatja a fejét, majd felsóhajt.
- Erős a gyanúnk arra, hogy kiszabadult, esetleg valakit valahogyan megbízott hogy intézkedjen helyette. Figyeljen, csak beszaladunk, körbe nézünk és itt sem vagyunk. Adjon egy órát, felőlem még őrt is állíthat mellénk, csak könyörgöm engedjen utána nézni.. légyszi? - mosolyog a hölgyre legnagyobb bájával amivel csak tud, reménykedve hogy megtöri az asszony szívét. Ha nem, akkor üzletel vele a varázstekercsekkel, erre mindig vevő minden mágus.

Nyomozás a Báb mester után

- Nem tudom eldönteni, hogy ismét a véred kínálgatod, vagy egyszerűen csak le akarsz ütni egy serpenyővel. - viccelődik kis mosollyal, aztán kissé felvonja a szemöldökét egy félmosollyal.
- Nem csak tömlöcbe lehetünk összezárva egy éjszakára, hogy faggatózni tudj. - kacérkodik ismét, aztán bemennek. Persze már jön is valaki, hogy fogadja őket, hiszen nem engedik minden jött-mentnek, hogy a mágikus tárgyak, tekercsek és könyvek között járkáljanak. A szigorú asszonyt látva összenéz Sedaval, de amikor látja rajta a kétségbeesést, halkan sóhajt. Hát ez rá marad. Megigazítja a köpenyét, így annak takarásában veszi le gyűrűjét és teszi azt el.
- Üdvözlöm. - köszön tőle nem megszokott udvariassággal. - A nevem Lucio, ő pedig Hefna. Egy bizonyos démonról szeretnénk informálódni, a neve Bábmester. - az öregasszony arca meg sem rezzen a névre, de a pillantása egyértelműen hideggé válik.
- Miért érdeklődnek róla? - kérdezi szigorú zárkózottsággal, a tekintetét Seda és Marcus között kapkodja.
- Összetűzésbe akadtunk vele. Szeretnénk pontot tenni az ügy végére.

//Dobj a kockával! Ha eléred a célt, akkor elsőre is beadja a derekát, és elindulunk tekercseket olvasgatni. Ha nem éred el, akkor nem hisz nekünk, ebben az esetben arra hivatkozik, hogy a Bábmester fogságban van egy jól őrzött helyen, és bizalmatlanná válik velünk szemben.//

Nyomozás a Bábmester után

- Szerintem elég ha csak alaposan odafigyelsz. Nincs túl sok minden ami lebuktatna, a nassolási vágyadon kívül.. azt meg majd tűrtōzteted. Ha nem megy, segítek. - elvigyorodik ahogy a válla fölött hátra néz rá és megroppantja az ujjait. - Kár pedig eltöltöttem volna veled egy éjszakát a sötét tömlöcben.. Szigorúan csak faggatás gyanánt.
Majd nyílik is az ajtó. A kalapos egybe ruhás varázslónő sűrűn szedi a lábait felé, ám ilyen szigorú ellenőrzésre Seda egyáltalán nem számított. Úgy dönt, inkább csendben marad és segítség kérően vizslatja Marcust. Fél bármit is mondani, különben a tervük meghiúsul.

Nyomozás a Báb mester után

Kis mosollyal hallgatja a dudolászást, Seda jó kedve egészen ragadós, és ha a dallam ismétlődik, még a végén ő is beszáll egy rövid kánonba. A torony lábánál aztán leszáll, a kérdésre értetlenül néz rá.
- Azt hiszem most említettem, hogy a mágikus vérnél nincs pazarabb finomság a földön, ha minket nézünk. Sejtheted, hogy a népem és a mágusok viszonya mennyire is lehet pozitív emiatt. Egyébként mágusokról beszélünk, nem csodálnám, ha rövid idő alatt kitalálnák, hogy mi vagyok. - mondja, és még az előtt leveszi a csuklyát, hogy az ajtóhoz érnének. A napsugarak nem kellemesek, de nem ég meg, vagy hasonló, egyszerűen csak nagyon zavarja.
- A tömlöctől függően ki tudlak szabadítani, a bezártságtól nem kell félned. - kacsint rá, majd az ajtóhoz lépve a kopogtatót használja. Az ajtó magától nyílik ki, bent mágusok és tanoncok sürgölődnek fel és alá. Egy szigorú kinézetű, csuhás öreg hölgy indul feléjük, hogy kikérdezze őket.
- Üdvözlöm önöket a céhben. Miben állhatok szolgálatukra? - kérdezi a mágus, árgus szemekkel figyelve a párost.

Nyomozás a Bábmester után

Az ajtóban térdepelő fickót átugorja és azzal a lendülettel pattan fel a paripára. Ismét összefonja a karjait a férfi derekán, és lóbálja a lábait dúdolászik mögötte. Gyorsan elérnek a toronyhoz, amire csak a homlokánál takarva a napot képes felnézni.
- Jó magas.. és bizony nagyon jó előérzetem van ezzel a hellyel kapcsolatban. - vigyorog a lecsúszik a lóról, majd megállva visszapillant Marcusra - A mágusok megérzik a vampirokat? Nem szeretik őket vagy mi? - vigyorog egyet majd elindul felfelé a lépcsőn. - Ha problémáznak, majd kitalalunk valami nagyon okosat úgy, hogy utána ne kerüljünk tömlöcbe. Nem bírom a bezártságot.