A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után

Belépve még éppen látja a lepel hullámát, ahogy a nőre borul, de az állapota jobban foglalkoztatja, mint a meztelensége.
- Találtam valamit igen. - bólint, majd a hátat fordít, hogy öltözni tudjon.
- Egy feljegyzés, leginkább. Majd elolvasod, most menjünk. - mondja, a köpenyt pedig itt hagyja, úgy is tiszta vér. Seda mellett megy az, hogy szükség esetén támasza legyen, ha megszédülne a vérveszteségtől, és kimegy vele a szentélyből. Oda kint erősen hunyorognia kell - köpeny és csuklya nélkül -, de nem zavarja, így is tökéletesen tájékozódik illatok és hangok alapján. A sötét sikátorba érve már többet lát, fel is segíti a lóra a nőt, maga pedig mögé ül, hogy támasza tudjon lenni.
- Menjünk vissza a kúriába egyből, vagy feltöltődnél még a tavernában, mielőtt keresztül suhanunk a kapu őrségen? - kérdezi, oldalai mellett elvezetve kezeit és a kantárra fogva, megtartva őt két oldalról is, ha kell.

Nyomozás a Bábmester után

Nagy fejtörést okozott a gyógyítóknak, akik izzad a és fáradtan hagyják el a szobát egy gyors pihenés erejéig, hogy utána visszejöhessenek faggatózni.
Az ágya mellett lévő leplet magára rántja amikor meglátja a vampirt az ajtóban, végül csak elmosolyodik.
- Egy kis szúrás nem fog megölni. Találtál valamit? - közben lassan feltolja magát az ágyon, leszorítva a beköltözött sebeket. - Mondd hogy igen, különben most azonnal haza megyek északra, ennyi nyűgöt nem ér ez a bábmester.
Közben lassan lemászik az ágyról, fél szemmel hátra pillantva a férfira.
- Fordulj el. - amint az elforditotta a fejét ledobja magáról a paplant, és visszaveszi a topot, mely tényleg csak kebleit takarja, illetve valami nadrágot kutat az egyik szekrényben, mivel a kezes-lábas egybe ruháját darabokra szaggatták. A hasát a kötések rejtik el a kíváncsi szemek elől. - Gyorsan el kell tűnnünk. Ha vissza jönnek faggatózni fognak és szerintem ehhez neked sincs kedved.
Kihúzza magát és gyors tempóban igyekszik kifelé a szentélyből.

Nyomozás a Báb mester után

Észrevétlenül, a föld közelében lapulva tart a pincébe. Mikor megtalálja annak ajtaját, gond nélkül füstölög át a kulcslyukon, és a sötétbe olvad. Oda lent egy lélek sincs, egy gyertya nem sok, annyi se ég. Újra alakot formálva, vörösen világító szemekkel, tökéletesen látva kezd el kutakodni. Eltelik több perc is, majd tucat, majd két tucat, majd egy óra, míg a tömérdek tekercs közül talál egyet, amely mintha illene a leírásokra, és talán segíthet nekik. Ruhája alá rejti azt, még utoljára körbe néz, és aztán elhagyja a helységet. A földszintre ködölve látja, hogy még mindig sokan vannak Seda szobájában, így inkább kimegy a bejáraton, hogy a tömegben öltsön alakot, ahol kevésbé feltűnő. A tekercset a lova nyergébe rejti, mielőtt vértől tocsogó ruházata tönkre teszi. Megállja, hogy ismét megkóstolja a vért, noha nem kevés akaraterő kell hozzá. Visszasétál a szentélyhez, ahol már mágiával, és bűzös növényekkel is gyógyítgatják Sedat. Amikor végeztek, figyeli, hogyan törölgetik a sok vért. Nyel egyet, és mély levegőt véve néz a nőre, oda lépve mellé.
- Megmaradsz?- kérdi, ha ébren van.

Nyomozás a Bábmester után

A céljukat elérték. Bejutottak mindenféle kérdés és könyörgés nélkül, Marcusnak szabad útja van az egész szentélyben.
Pár perc után fejvesztve rohan ki a fiú, több gyógyító után kiáltva, így a védelmük is bőven megcsappan.
Pillanatok alatt megszabadítják a lányt a ruháitól, feszegetik a sebeket, keresik a szerveket melyeket a szúrás érhetett, de nem találnak semmit. A vér csak ömlik, egy szép tócsát hagyva az ágy alatt amire fektették.
Mindenféle kenőcsöt, gyógyszert kennek rá és préselik le a torkán hogy a vérzést elállítsák, vagy legalább lelassitsák hogy egyáltalán össze tudják varrni a sebeket, de úgy tűnik sikerrel járnak.

Nyomozás a Báb mester után

Érzi, hogy nem természetes ez a fajta vérzés. Nem talált el olyan vaskos eret, amely indokolná ezt a vérzést, és még is. Talán jobb lett volna, ha őt szúrják meg? Megérte volna a nagyobb kockázatot? Diszkomfortot érez. Nem szereti, ha a dolgok nem abban a mederben mennek, mint amit szeretne, és itt határozottan nem az volt a célja, hogy megölje a nőt. A tippre bólint, de csak félig figyel oda a halk szavakra, elfoglalja a sietség.
- UTAT! - kiabál és tör magának helyet a tömegben, gyorsan elérve a szentély lépcsőit és örökkön tárva hagyott ajtajait, amelyek jelzik, hogy mindenkit szívesen várnak.
- Segítsenek! - Azonnal oda is siet hozzájuk egy papnövendék, és terelgeti őket egy szobába
- Arra az ágyra tegye le. Mi történt? - kérdi a fiú.
- Megszúrták. Nagyon vérzik! - teszi Marcus az ágyra a nőt, majd lepillant rá. - Minden rendben lesz. - mondja neki halkan, de aztán már el is hátrál, mert rögtön oda rohan egy vajákos, egy gyógyító és egy herbalista. A szoba másik felébe áll, aztán Sedat figyelve egy pillanat alatt emberformájú köddé válik, S aztán alaktalanná válva kúszik ki az ajtó alatt, egyenesen keresve a pincét.

Nyomozás a Bábmester után

Szíve úgy ver, hogy majd kiugrik a helyéről. Ahogy a férfi közelebb lép hozzá finoman átkarolja a nyakát, testét pedig közelebb nyomja hozzá. Háta a hideg kőfalhoz ér, amitől alig érezhetően megrezzen. A penge érintése még a ruhán keresztül is hidegnek érződik ezen a forró nyári délelőttön. Egy pillanatra a szemeibe néz, majd biccent egyet, S reszketve préseli ki a levegőt az ajkai között. Arcát az övéhez bújtatja, S csak akkor nyugszik meg, amikor meghallja a férfi mély, duruzsoló hangját. Ajkait résnyire nyitja, kiejtve belőle a rongy darabot, de nem is baj, nincss rá szükszége.
Az éles penge úgy vágja át a bőrt és húst, mintha csak vajból volna. Ahogy kihúzza a forró nedű vegigcsöppen a lábán és a földön is mind a két alkalommal. Seda kifejezetten jól tűri, mindössze a második szúrás után hagyja el egy halk, fájdalmas nyögés az ajkait.
Lábai megremegnek, Marcust pedig olyan közel szorítja magához, mintha csak az élete múlna rajta. Körmét a vállába mélyeszti, S csak akkor engedi el amikor már húzódna el tőle.
Engedelmesen a karjaiba borul, S meglepő módon már most olyan sápadt mintha csak hálni járna belé a lélek.
A kapott kabátot a sebekre szorítja, ám abból úgy ömlik a vér mintha fontos eret talált volna, pedig tényleg nem.
- Siess, Marcus. - fejét a mellkasára dönti, S csak halkan piheg a karjai szorításában. - A keresést kezd a pincében, ott szoktak lenni rejtett tekercsek.