A kúria és a környéke

A kiképzés

Csak egy pillanatig reménykedett benne, hogy meglepheti a lányt a hirtelen mozdulat, de legbelül tudta, hogy egyelőre esélye sincs. Csak a kard görcsös markolásának köszönheti, hogy ezúttal nem esik ki a kezéből a kard, amikor rácsapnak kezére, bár fájdalmasan felszisszen. Ám nem tart sokáig a sikerélmény, ugyanis érkezik egy markolatgomb az állába, amitől egy pillanatra csillagokat lát. Nem nehéz így elernyedő kezéből kirúgni a kardot, ami ezúttal messzebbre repül. Mielőtt össze tudná magát szedni, már érkeznek is a következő csapások, és hiába próbálna bármit is reagálni, már csak arra eszmél, hogy térdre kényszerült. Próbál levegőt kapni a pillanatnyi szünetben, és valamiféle védekező pózt felvenni, de mire eljutna a cselekvésig, Caly már átlendült rajta és satuba fogja fejét. Életösztön azért még van benne, így azonnal a szorító karokhoz nyúl, és minden erejével próbálja szétfeszíteni azokat, így legalább ennél a pontnál érezhet a lány némi ellenállást Xan részéről, és kialakulhat köztük némi dulakodás. Amikor végül elengedik a fejét, ő zihálva egyik kezével a nyakát fogja, másikkal pedig térdén támaszkodik. Továbbra is térden marad, onnan figyeli Caly mutatványát.
Te is tudod, hogy erre nem sok esély volt! Rekedtes hangja ingerült, legalább annyira dühös magára, mint arra, hogy a lány a legkevésbé sem tűnik fáradtnak. De kitartó, és engedelmesen feláll, hogy átmozgassa kissé tagjait, majd kardja után megy és felveszi.
Óó, de várom, hogy rásózzak végre valamidre! Hangzik el a mondat, ami akár kétértelmű is lehetne, majd kifújja a levegőt, és újra felveszi az alapállást. Szorítása a kardján enyhül, és ez a kezdeti póz már-már tökéletes, de amint elkezd mozogni, nem tudja ezt teljesen fenntartani. Óvatosan körözne Caly körül, ezúttal nem akar támadni, a célja inkább az, hogy a lány mozgását figyelje, és ki tudja védeni, amikor támad.

A kiképzés

Megpörgeti kezében a fakardot, suhint vele, de hagyja hátrálni a fiút, közben szemeibe tekint, de éberen figyeli minden lépését és rezdülését. Tudja, mire készül, előre tudja, mit fog lépni és hogyan fog támadni, mert kiszámítható. Nem sújt le, mert tudja, hogy még nem áll készen és még nem akarja harcképtelenné tenni. Élesen figyel minden egyes szavára, aprót bólint csupán, már látja is, hogy a félelf teste követi szavainak nyomát. Szép...tud ő, ha akar. Kissé oldalra dönti a fejét, amikor látja a szorítástól kard markolatára fehéredett ujjakat, de kivár. Amikor a fiú elrugaszkodik, szinte előbb hallja a kavicsok összeütődését Xan lábai alatt, minthogy az felé mozdulna. Gyorsan és határozottan üt arra a kezére, amiben a fakardot tartja. Közel engedi magához, veszélyesen közel, de csak azért, hogy a következő pillanatban egyszerűen a markolatgombbal jó erősen állba verje. Ha ez sikerül, a fájdalmas pillanatot felhasználja, hogy kirúgja a fakardot a kezéből, ha az még nem esett ki onnét magától. Ráütne a lábakra, majd ki is rúgná őket, de közben aprót lökne a vállán, hogy amaz a térdeire érkezzen. Egy lépéssel terem előtte, a fiú valószínűleg sebeit nyaldossa és kimerülten liheg, a lányon, ezzel szemben semmi jele nem mutatkozik fáradságnak vagy fájdalomnak. Egy pillanattal később már nekifut, hogy vállán lendüljön át, két lábra érkezve pedig hátulról fog rá Xan nyakára és tarkójára, két könyöke között szorítja őket össze, egy mozdulattal kitörhetné a nyakát.
- A valódi ellenség nem fog hezitálni. - Még csak nem is zihál, hangja meg sem remeg. Egy ideig szorítja még Xan fejét, de aztán elengedi, egy ugrással fent terem a bála tetején és jóízűen a fiú perecébe harap.
- Ez most lehetne a tiéd is. - Jegyzi meg félig teli szájjal, ahogy a pékárun nyammog.
- De szerencséd, nem hűlt ki annyira. Na! Kardot fel, újabb kör!

Az elveszett ereklyék


Felvehetné ha akarná, de jelenleg tényleg nem több egy nagyra nőtt cirmos cicánál. Még dorombolni is tudna talán ha nagyon akarna, de ezt az örömöt a pökhendi ám annál szimpatikusabb férfileánynak meg nem adná.
Fenekével egy medve és elefánt keverékének a finomságával huppan fel a pultra, leverve annak dekorációját és tartalmának nagy részét, kettejük poharára és italára természetesen gondosan odafigyelve. Lábait keresztbe veti egymáson, jobbjával maga mögé támaszkodik, baljában pedig a keservesen rossz rum maradékát lötykölgeti a poharában.

- Ha már a keresztneved ilyen bonyolult, a családneved nem is érdekel. Meg sem érteném azt,feleslegesen töröd a saját nyelved és az én füleimet is vele. -ám farkincája másról árulkodik. Az kíváncsian illegeti magát ide-oda a pult alatt, ám az is lehet hogy valójában csak keres valamit.

Tekintetét nem kerüli el az az ártatlan csepp, mely hívogatóan csordul végig a másik állán, figyelmét lecsalogatva annak mellkasára és pár arasznyival lejjebb is. Nem titok, a kúria kövére érkezte már fele annyira sem érdekli, addigra a smaragd szemek újra a másikét vizslatják. Szavaira csak pajkos mosoly ül ajkai szélére, elmerengve a himbálódzó csillár gyönyörű fényjátékában, mely a plafonon táncol.

- Ellenben velem, téged nem ejtettek fejre kölyök korodban. Többet tudsz és sejtesz, mint amennyi elsőre látszik drága barátom. A halszag, vagy a modor árulta el kilétem? Holott nem titok, hogy valóban a tengerek vizeit szelem.

Farkincája megunja a kutakodást odalent, és a rumos üveg irányába settenkedik. A bojt ketté válik, mintha csak lábai volnának kacéran galoppozik a rumos üveg irányába, majd nagy ugrást követően ragadja meg annak a nyakát és emeli kettejük közé. Az oroszlán csak hívogatóan emelgeti meg a szemöldökét jelezvén: “Még egy kört?” Ha a másik beleegyezik, újra megtelnek a poharak azzal a förtelemmel.

- Hogy mi elől? -Izgatottan hajol előre, két kezével lábai között megtámasztva a pultot.- A halál elől, kedvesem! Nincs nekem időm holmi mókára és felesleges időszórásra. Keresek valamit, jobban inkább valamiket. Hallottál már a kalózok elveszett kincseiről? -Pattan le a pultról hogy körbejárja újdonsült beszélgetőtársát, majd annak háta mögé settenkedve futtassa végig ujjait a vállán, kacérkodva.

- Több nagy, neves kalóz is járta Anwarion tengereit rengeteg kincset és ereklyét felhalmozva. Sokan úgy tartják, mindez csak babona, szóbeszéd.. De én tudom, hogy igaz! -Kaccant fel jókedvűen.- És hol máshol lehetne ilyen kincsre lelni, mint az elátkozott kúria környékén, melytől nem messze pont egy kikötő is pihen?

A kiképzés

Nem akartam elfáradni idő előtt! Válaszolja nemes egyszerűséggel, majd a perecre néz. Nem is volt éhes, de a feltétel hallatán mégis megkívánja a perecet, sokkal jobban, mint gondolná. Szóval nem kapok perecet. Állapítja meg grimaszolva halkabban ahogy tápászkodik fel, inkább csak magának, de Caly könnyen hallhatja megjegyzését. Engedelmeskedik az utasításoknak, de mire a lány a végére ér, már valóban annyira koncentrál és másra figyel, hogy nem rogyasztja térdeit. Láthatóan elszántan fogadja a lány támadását, és az első csapást fel is fogja kardjával anélkül, hogy igazán megtántorodna. Hiába próbálja viszont tartani a lépést Calyval, a hátára érkező ütéshez késve érkezik, úgyhogy felszisszen a fájdalomtól, ahogy rásóznak. Még épp időben rántja el kezét, hogy a következő csapás ne azt érje, és vissza akarna támadni, de a következő vágás kiüti a kardot a kezéből, amit nem megfelelően fog. Felmordul, és feszülten Caly-ra figyelve hátrálni kezd a kard felé, miközben hangosan felidézi, amiket a lány mondott. Kiegyensúlyozott és laza testtartás, figyelek, hogy egyenletesen oszlassam el a súlyom. Koncentrál közben, hogy ki tudjon térni, ha Caly fegyvertelenül támadna neki, és minél hamarabb felkapná a kardot. A domináns lábam van előrébb, térd rogyaszt, hát egyenes. Ahogy ismétli a leckéket, láthatja Caly, hogy javít is a testtartásán. A kardot erősen tartom, de nem túl szorosan Ennek ellenére mégis úgy szorítja, mintha az élete múlna rajta, nehogy megint kiverjék a kezéből. A pontosságra és a sebességre összpontosítok, amikor támadok, a létfontosságú területeket célzom. Tekintete végigsiklik a lányon, ahogy felméri, hova is támadjon. Figyelek az ellenfél állására, fogására és testére, hogy lássam mi... Teljesen egyérteműen láthatta Caly, hogy a mondat közepén készül lesújtani, combjára próbálna csapni oldalról.

A kiképzés

Jó fertályóra múlca jelenik meg, friss, gőzölgő pereccel kezeiben, olyan természetesen ráérősen, mintha nem reá várt volna a Hóhajú egészen ezidáig. Félig teli szájjal bök fejével a bábura és a karda.
- Miért álltál meg? - Ezzel elárulja, hogy valójában igenis leskelődött, noha azt nem lehet megtippelni, mennyi időt.
- Ah-ah! Ne is nézd ezt a perecet, majd megkapod, ha el tudsz találni a karddal. Rajtad áll, Hóhajú, hogy kihűl-e a részed! - Azzal a bála tetejére helyezi a papírosba csomagolt pékárut, az övét természetesen befalja, meg is küzd a nagy falattal szájában, de nem adja fel. Még rágcsál, amikor ő is felveszi a másik kardot, borostyánszín szemeit élesen tartja a félelfen.
- Vedd fel az alapállást, ahogy mutattam. Térdet rogyassz, ne feszítsd az izmaid, készenlétben kell lenned, legyél éber, a támadás nem csak abból az irányból érkezhet, mint amit várnál. - Adja ki az utasításokat, bár kissé grimaszol, amikor a fiú alapállása nem tökéletes, de egy vállrántással annyiban hagyja. Ha nem engedelmeskedik, majd saját bőrén tapasztalja, miért fontos a térdek rogyasztása. Nekiugrik, gyors, mint a szélvész, apró lábaival szinte táncot jár a harcmezőn, alig lehet követni mozgásában. Először a félelf kardját találja el, de abban nincs köszönet, ha Xanrith nem áll biztos lábakon, akár el is lökheti a mozdulat. Majd megkerüli, hátára vág egy nagyot, már ha társa nem hárít. Folytatja a sorozást, kezére vág, majd újra rá a kardra.
- Mit tanítottam neked az elmúlt héten?! Halljam a te szádból! Mikre kell odafigyelni, amit te most nem teszel? Összpontosíts Hóhajú, ha nem figyelsz, csontod töröm!

A kiképzés

Egyszerre tette lelkessé és izgatottá, amikor Calainys elfogadta, hogy segít neki megtanulni megvédeni saját magát. Kissé tart tőle, hogy mit fog szólni a lány, amikor meglátja, hogy jelenleg mit tud ezen a téren, de reméli, hogy nem fogja azonnal elküldeni. Azóta többször is eljárt a gyakorlótérre, ahol először találkoztak Caly-val, hogy a fakarddal hadonászva legalább valamelyest próbáljon felkészülni. Jelenleg is éppen ott gyakorol, ahogy vár Caly-ra, hogy megérkezzen a megbeszélt időpontra. Lehelete sűrű párafelhők formájában száll, ahogy lihegve csapkodja a gyakorlóbábut, de technikája nagyjából olyan, ahogy egy kisgyerek képzeli el, hogy hogyan is kell kardozni. A hideg ellenére annál kitartóbb, és nem adja fel egykönnyen, habár közelébe sem ér annak, amilyen pusztítást Caly körül látott a gyakorlótéren, amikor találkozott vele. Néha megáll, hogy körülnézzen, nem érkezett-e meg Caly vagy nem figyeli-e valahonnan, mert valahogy el tudja képzelni róla, hogy először csak leskelődjön. Próbálja nem kifárasztani magát addigra, amíg megérkezik a lány, de karjai még gyengék, így egy idő után, ha nem érkezik Caly, akkor hátát egy szénabálának támasztva leül, és a kardot egyik térdén egyensúlyozva pihen.