A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után

- Nem hiszem, hogy ez a sokat látottságon múlik, inkább kedvelt témakörök és tapasztalat. Különben még én is tanúskodhatnék. - mondja, majd a kopogásra oda pillant. Seda intézkedésére egy csalafinta félmosolyra húzza ajkát.
- Nem csatlakozol? Kár. - mondja, de aztán figyelmét a szolgáló leányra fordítja.
Egy pontig egészen csendesek, de aztán egy elhaló kiáltás hallatszik bentről, bár azt elég nehéz megmondani, hogy fájdalmas, vagy élvezettel teli. Mivel egyáltalán nem sieti el a dolgokat, jó pár perccel később később hagyja el a szobát, immár a félszáraz ruháiba öltözve. Sedat egyszerűen megtalálja, már csak az illatát követve is. Oda érve meglepve figyeli az új ruházatot.
- Gyors a lábad, ha elmentél a piacra ruhákért és közben még itt eszel is. - ül le közel hozzá egy alkalmatosságra.
- A rumodat bent hagytad, engedelmeddel leitattam a leányt. Majd veszek neked másikat. - bazsalyog az orra alatt.

Nyomozás a Bábmester után

Seda könnyedén megrántja a vállait, majd visszapillant a férfire.
- Aurora sokat látott hölgy. Biztosan jóval többet tud, mint amennyit gondolnánk s nyilván neki mondanak valamit ezek a sorok.. mert nekem az égvilágon semmit.
Egyszer csak kopogtatnak. A lány feltápászkodik és az ajtóhoz lep. Amint kinyitja, egy szemrevaló hölgy áll előtte egy jó tányér vacsorával.
- Megjött a kaja. - Kiveszi a kezéből a porcelánt, majd megkerülve a kisasszonyt elindul kifelé. - Amíg elrendezed a hölgyet kint maradok. Elugrok a társalgóba, majd keress meg ha végeztél.
Ezzel ott is hagyja őket, S az emeleti hátsó helyiségbe siet. Leül az asztalhoz, és neki is lát a vacsorájának szépen komótosan.
Szerencséjére pont egy másik mágus szállt meg a fogadóban, aki ugyanott fogyasztja a vacsoráját ahol ő, így beszédbe elegyedik vele. Mint kiderült északról jött, csak átutazóban van és a délután folyamán kell elmennie a toronyba. A lánynak több sem kell. Leteszi a villát és a kést, majd egy pillanat alatt teszi őt mozgás és varázslásképtelenné. Levetkőzteti, elvonszolja a szobájába, majd rácsukja az ajtót.
- Nyugi, hamarosan kiengedlek! Addig élvezd a pihenést.
Mosolyogva integet neki, átveszi magára a tiszta szép ruhákat és visszaül befejezni a vacsoráját.

Nyomozás a Báb mester után

Érzi magán a tekintetet, de úgy dönt, nem foglalkozik vele, had mustrálja kedvére a másik. Egyébként is tartozik neki a "vacsora" miatt. Arra viszont már oda néz, hogy nem akarja megosztani a titkát.
- Túráztatsz? - fürkészi kis mosollyal a nőt, és megtörülve a kezeit a ruháit is átöblíti.
- Most már kíváncsi lettem. - mondja, míg a másik olvasgat, aztán az összegyűrt és arrébb dobott galacsint felveszi és a ruháihoz teszi, hogy ne tűnjön el.
- Jó társaságban hamar el tud telni az idő. - sandít hátra rá egy cinkos mosollyal, aztán kicsavarja az anyagokat, a székre teregeti, a véres vizet pedig ott hagyja.
- Gondolod Auroranak többet fog mondani egyébként? Az is lehet, hogy valami mágikus szarság ez is. Vagy hogy értéktelen.

Nyomozás a Bábmester után

Nem tagadja, fél szemmel azért megnézi magának a vámpírt ha már van olyan kedves és előtte dobálja le a ruháit. Addig a pár másodpercig felül, és elnyújtózkodik a rumos üvegért. A sebei egész jól túlélték az utazást, nem szakadtak fel, ám itt-ott egy kicsit még szivárog. Az ablakhoz emeli az üveget, S úgy húzza meg mintha csak frissítő hideg víz volna. A maradékot amely mellé cseppent azt letörli a kezével, végül előre hajol S megtámaszkodik a térdein.
- Meggondoltam magam, a titkot inkább megtartom magamnak.
Elvigyorodik, majd a kezébe veszi a tekercset és átolvassa. Egyszer. Kétszer. Háromszor.. végül össze gyűri és a háta mögé dobja.
- Hogy őszinte legyek.. ez a papírfecni nem ért meg ennyi küzdelmet és szenvedést.de majd Aurora átnézi, hátha ő kivesz valamit a sorok közül.. már csak egy hely van amit még tudunk nézni, de nagyon kell sietni. Ha ettünk elmegyünk a toronyba.

Nyomozás a Báb mester után

- Arra kíváncsi leszek. - mondja, míg besétálnak. Egy apró mosoly bújik meg a szája sarkában, amikor végig hallgatja Seda rendelését, és érdekes módon még arra is gondol, hogy ő mit egyen.
- Mosakodáshoz való vizet is adjon. - teszi hozzá, és meg is várja, míg kap egy kancsó hideg vizet. A nő a kulcsot fogja, ő pedig a pultra tett rumos üveget ragadja még meg, majd indul Seda után. Az ajtót becsukja maga után az ajtót, és míg Seda az ágyra veti magát, ő leteszi az üveget és kancsót, leveszi magáról a vértől foltos ingjét, a tekercset pedig az ágy melletti szekrényre teszi a nőnek. A ruházata annyira átázott, hogy még fehér bőrét is megfogta kicsit. Szusszan egyet, de meg sem próbálja letörölni, mert olyan az így utólag, mint halottnak a csók.
- Milyen titkot akartál megosztani? - kérdezi, miközben a vizet az asztalon lévő tálba önti, és elkezdi kezeit, majd mellkasa alsó részéről a vér foltot lemosni.

Nyomozás a Bábmester után

- A szobában elmondok egy titkot.
Majd biccent egyet és elindul befelé a fogadóba. Jelenleg nem a taperoló részegek a legnagyobb problémája, ám mégis néha oda-oda csap a kezekre, de a legtöbb illetlen tapintástól a vámpír menekíti meg. Odalépve a kocsmároshoz letesz egy batyunyi érmét elé.
- Egy szobát két főre, egyelőre két éjszakára. Küldjön fel egy adag vacsorát és egy csinos hölgyet az úrnak. Mit néz ilyen bambán, nem az uram. - morog rá a fazonra, aki csak felvonná a szemöldökét és biccent egyet. Óvatosan nyúl a batyuért, majd elteszi a pult alá.
- Ja és egy üveg rumot, de ha lehet a jobbikból, ne ilyen lónyálat.
A férfi a pultra dobja a kulcsot amit ő megragad és elindul felfelé. Megtalálva a szobát benyit és úgy zuhan az ágyra mint egy zsák krumpli. Persze rögtön fel is nyög, azért ez nem volt olyan jó ötlet a frissen varrt sebekre.
- Mutasd a levelet.