A kúria és a környéke

Nyomozás a Bábok mestere után

A kalandorok egy ódon vasajtó előtt állnak a torony aljában. Súlyos vasalatok tartják távol a nemkívánatos vendégeket, legalább három zár szavatolja a bentiek elzártságát. Az érkezésük zajára az ajtó közepén lévő kis retesz elcsúszik jobbra és bentről kíváncsi tekintet villan. Pár másodperc múlva a kis ablak becsukódik és hosszas csörömpöléssel kinyílnak a zárak sorban. Még két lakat is koppan a földön mire kitárul az ajtó.

-Laudetur ! Végre hogy idetaláltak!
pásztázik rajtuk végig egy kortalan, talpig barna csuhát viselő, érdes hangú szerzetes szeme és meg se várja a választ. Pár pillanatig nézi őket majd hátat fordít nekik és úgy mondja.
-Megmondtam hogy napnyugta előtt jöjjenek! dohog. Kövessenek!

Azzal furcsa módon nem felfelé, hanem lefelé kezdi vezetni őket a toronyban. A bejárat mellett elhaladnak két pár hasonló szerzetes mellett, vélhetően ők az ajtónálló őrök. Hosszan tekereg alább a lépcsősor csak nem akar elfogyni. Legalább három szintet mennek így lefelé.

- Előre kértem, ha az inkvizícióban változás van időben szóljanak. Még szerencse hogy nálunk sok minden található, ami másutt nem… mondja sejtelmesen.

Vezeti őket a szerzetes mint kalauz egyre lejjebb a torony aljában. A folyosókon jobbra is balra is termek nyílnak plafontól padlóig különféle könyvespolcok és cirádás üveggel ellátott tároló rekeszek sorakoznak. Mindenhol évezredes por. A fáklyák fénye sápadtan világítja be a termeket. Néha hátrapillant hogy követik-e a vendégei.

Nyomozás a Bábmester után

A segítséget ismét elfogadja, és szinte úgy zuhan le a lóról. Megigazgatja a csuháját és elindul az ajtóhoz.
- Mit tudom én? Mindenre nekem kell gondolnom? Minek hoztalak akkor magammal? - persze csak hecceli a vámpírt, valamiért imádja szívni a vérét. - Majd improvizálunk, abban úgyis tök jók vagyunk, nem igaz drágám? - neveti el magát, S mielőtt az ajtóhoz érnének, fenékig érő hófehér haját egy copfba köti, kivételesen a jobb szemét eltakaró tincset is, elvégre az az egyik legnagyobb ismertető jele. Szemeivel a földet nézi, a csuklyát pedig vissza húzza a fejére.
- Beszélj te, én nem nézhetek fel. - rápillant fél szemmel, majd az ajtóhoz érve kopog be.
// Becsatlakozik a meselonk, kérlek várd meg a reagját :))//

Nyomozás a Báb mester után

Csípőre tett kezekkel figyeli, ahogy körbe röhögik, de végül egy megenyhülő mosollyal megcsóválja a fejét.
- Na menjünk, mielőtt csak belöklek az ajtajukon. - sóhajtja, aztán indulna el, amikor látja megszédülni Sedat.
- Jól vagy? - figyeli a támaszkodást, de mivel segítségre nincs szüksége, nem ér hozzá. Elindulva megrázza a fejét.
- Nem gyilkolok most már feleslegesen, főleg ha tudom, hogy egy bizonyos helyre még lehet, hogy visszatérek. A macska se szarja össze a saját ágyát. - oda lent a lóra rögzít a fegyvereket, aztán felszáll Seda után és mikor átkarolja, elindulnak. A nap már lemenőben, és így ő is érzi, hogy egyre inkább elemében van. A toronyhoz érve leszáll, ha kell, lesegíti a nőt is.
- Van terved arra, mi a francot mondunk, ha kérdeznek, vagy csak berongyolunk mint a néma szentek? Egyáltalán hogy hívták a tökfilkót?

Nyomozás a Bábmester után

- Ne gondold túl! Azt mondta ketten jöttek volna de a barátja lebetegedett. Szóval.. Ingyen jegyünk van a toronyba. - alaposan végig méri a beöltözött férfit, S ajkait összeszorítva igyekszik visszafojtani a nevetést több kevesebb sikerrel. - Igazán.. jól áll. Kiemeli a.. szemedet.
Vihogva feláll, ám azonnal megszédül de tökéletesen leplezi egy elbénázott lépéssel. Megtámaszkodik az éjjeli szekrenyen, vesz egy mély levegőt majd megrazva a fejét kikerüli a férfit és elindul lefelé.
- Remélem a lány még életben van, kár lenne érte olyan csinos.
Amikor leér elengedi a lovat és felmászik a hátára. Amikor Marcus megérkezik átkarolja őt, S már el is indulnak a torony felé.

Nyomozás a Báb mester után

A rumra való tüzes fellobbanásra szórakozottan figyeli a nőt, ahogy megdorgálja, de az elhamarkodott kijelentésre ravaszul csillan meg a szeme.
- Erre az ígéretedre még emlékeztetni foglak. - dörmögi közelebb hajolva hozzá, de aztán már hallgatja is tovább az örömködést. A végén szinte lobog Seda iránt, ahogy húzza maga után, a szobában a meztelen mágusra csak egy pillanatnyi figyelmet fordít.
- Komolyan ezekbe akarsz bejutni..? - dörzsöli meg a saját homlokát. - Szerintem feltűnő lesz, hogy pont ketten megyünk egy helyett, de legrosszabb esetben majd elpárolgok. - sóhajtja, és a csuhát felveszi a ruhája fölé. A kardjait kénytelen lesz a lovánál hagyni, lévén elég feltűnő lenne egy két kardos mágus. Miután felöltözött, rá tekint.
- Menjünk.

Nyomozás a Bábmester után

Nyugodtan nyammogja a vacsoráját, ám a léptekre fülelni kezd. Hamar rájön hogy a vámpír talált rá. Felvéve a csuklyát kipillant alóla, és felvonná a szemöldökét. Leteszi a kést és a villát, majd vérszemet kapva lép elé.
- A rumomat.. senkinek sem.. - fenyegetően emeli fel a mutató ujját - adom. Azt veszel el tőlem amit akarsz, de a piám az az enyém, már beleköptem.
Morgan egyet, majd megpördül előtte hatalmas, már inkább gyermekes vigyorral.
- A szerencse a mi oldalunkon áll. Találkoztam egy varázslóval aki pont itt száll meg. Kölcsön kértem a ruháját, akad neki még bőven így téged is be tudlak öltöztetni. Nem fog problémát okozni a bejutás az épületbe. Gyere.
Megragadja a csuklóját, majd elkezdi rángatni az egyik szoba felé, aminek a kulcsát már az ujjai körül pörgeti. Amint odaér elforditja a zárat, S belökve az ajtót egy pucér fickó fekszik kikötözve a földön, szájában egy rongy darabbal. Őt átlépi, S a zsákjából kikap még egy ilyen szép lila csuhát amit a vámpír kezébe nyom.
- Ne nézz így, megengedte. - nevetve lehuppan az ágyra (a. Nevetést persze egy fájdalmas nyögés kíséri ), S megvárja amíg Marcus is átöltözik.