A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után

Őt azért negnyugtatja, hogy nem kell sokat beszélgetnie az öreggel. Figyeli, merre mennek, majd a helyszínre érve körbe néz. Kivételesen egészen érdekelni kezdi szituáció, tényleg úgy nézi meg az eszközöket, mint aki kínzásra készül. A korbácsot elveszi, de a fintorán látni, hogy nincs elragadtatva tőle, mintha látott volna már jobbat is.
- Mondott eddig bármit, amivel megfogható? - kérdezi még mielőtt elmenne a szerzetes. Szeretne némi információt kinyerni belőle, hogy a visszajutás zökkenőmentes lehessen, aztán jó volna tudni, hogy mi a francról kéne kikérdezni a foglyot.

Nyomozás a Bábok Mestere után

Csak hümmög a beszédre szemlátomást nem egy beszédes típus szótlanul csoszogva halad előre a folyosón. Egy zárt rácsos ajtó előtt megáll és övéről kikandikáló hatalmas kulccsomón keresgélni kezd. Nagy sokára megtalálja és kitárul a rácsos ajtó. Innen már csak két terem és befordul balra egy kisebb szobába. Feltünhet a kalandoroknak a folyosó végén található lezárt rész. A szoba közepén álló asztalka fiókjából előkerül egy rozsdás és alvadt vérrel szennyezett olvasó és egy vaskos könyv.

Ha nem akarna vallani az illető vannak alternatív módszerek
Azzal a szemközti falon lévő korbácsok közül kiválaszt egy háromágú bőrkorbácsot.
Ez segíteni fog

Nyújtja át az eszközöket és indulna visszafelé amerről jöttek.

Nyomozás a Bábmester után

Amint nyílik az ajtó ismét lesüti a fejét, mintha csak tisztelegne a mágus előtt.
- Bocsásson meg a késésért, nagy uram. Többet nem fordul elő. - Elindul utánuk, S miután már csak hárman sétálnak a folyosón ő gond nélkül nézelődik. Mindent megbámul, megtapogat és fogdos, ám amikor a mágus hátra fordulna csak lehajtott fejjel követi őket szorgosan. Tökéletes időzítés. Lábait szaporán szedi utánuk.
- Az inkvizíció változásairól nem tehetünk, a mester is az utolsó pillanatban kapta a hírt. Jöttünk amilyen gyorsan csak tudtunk.
Ujját végig húzza az egyik poros polcon. Először igyekszik intenzíven lerázni az ujjára ragadt porcicát, ám amikor az nem akar lerepülni inkább csak a ruhájába törli.
- Köszönjük hogy ilyen gyorsan tudott minket fogadni. A mester hálás lesz.

Nyomozás a Báb mester után

- Ha már kegyed csodálatosan fenomenális ötlete volt, reménykedtem abban, hogy egy udvari bolond ruháján kívül mással is szolgálsz majd, de úgy tűnik, túl sokat vártam. - csíp vissza ő is mosollyal.
A toronynál figyeli az "átalakulást", aztán biccent. A kapuhoz lépve türelmesen vár, majd a megjelenő csuhásra pillant. Biccent, majd beljebb lép, oldalán Sedaval.
- Váratlan események foglaltak le minket, de nem terhelem önhöz nem méltó gondokkal, már itt vagyunk. - válaszol, csak hogy ne legyen feltűnő a csend, S közben követi a szerzetest. Arra mondjuk kíváncsi lesz, hová jutnak majd, és még is mikor derül ki, hogy nem azok, akiket vártak... Főleg, hogy közben meg kellene oldani, hogy körbe nézzenek. Szemei így a polcokat és könyveket figyeli, már most kutat, hátha...

Nyomozás a Bábok mestere után

A kalandorok egy ódon vasajtó előtt állnak a torony aljában. Súlyos vasalatok tartják távol a nemkívánatos vendégeket, legalább három zár szavatolja a bentiek elzártságát. Az érkezésük zajára az ajtó közepén lévő kis retesz elcsúszik jobbra és bentről kíváncsi tekintet villan. Pár másodperc múlva a kis ablak becsukódik és hosszas csörömpöléssel kinyílnak a zárak sorban. Még két lakat is koppan a földön mire kitárul az ajtó.

-Laudetur ! Végre hogy idetaláltak!
pásztázik rajtuk végig egy kortalan, talpig barna csuhát viselő, érdes hangú szerzetes szeme és meg se várja a választ. Pár pillanatig nézi őket majd hátat fordít nekik és úgy mondja.
-Megmondtam hogy napnyugta előtt jöjjenek! dohog. Kövessenek!

Azzal furcsa módon nem felfelé, hanem lefelé kezdi vezetni őket a toronyban. A bejárat mellett elhaladnak két pár hasonló szerzetes mellett, vélhetően ők az ajtónálló őrök. Hosszan tekereg alább a lépcsősor csak nem akar elfogyni. Legalább három szintet mennek így lefelé.

- Előre kértem, ha az inkvizícióban változás van időben szóljanak. Még szerencse hogy nálunk sok minden található, ami másutt nem… mondja sejtelmesen.

Vezeti őket a szerzetes mint kalauz egyre lejjebb a torony aljában. A folyosókon jobbra is balra is termek nyílnak plafontól padlóig különféle könyvespolcok és cirádás üveggel ellátott tároló rekeszek sorakoznak. Mindenhol évezredes por. A fáklyák fénye sápadtan világítja be a termeket. Néha hátrapillant hogy követik-e a vendégei.

Nyomozás a Bábmester után

A segítséget ismét elfogadja, és szinte úgy zuhan le a lóról. Megigazgatja a csuháját és elindul az ajtóhoz.
- Mit tudom én? Mindenre nekem kell gondolnom? Minek hoztalak akkor magammal? - persze csak hecceli a vámpírt, valamiért imádja szívni a vérét. - Majd improvizálunk, abban úgyis tök jók vagyunk, nem igaz drágám? - neveti el magát, S mielőtt az ajtóhoz érnének, fenékig érő hófehér haját egy copfba köti, kivételesen a jobb szemét eltakaró tincset is, elvégre az az egyik legnagyobb ismertető jele. Szemeivel a földet nézi, a csuklyát pedig vissza húzza a fejére.
- Beszélj te, én nem nézhetek fel. - rápillant fél szemmel, majd az ajtóhoz érve kopog be.
// Becsatlakozik a meselonk, kérlek várd meg a reagját :))//