A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után

- Hogy a francba magyarázom meg a többieknek, ha halottra mérgezed magad az alkohollal? - csóválja a fejét, a következő szavakra rá pillant.
- Pedig gondtalannak szoktál tűnni. De ezek szerint csak alkoholba fojtod a bánatod? - kérdezi, bár nem az ő dolga, így nem is feltétlenül vár választ.
A fogadóba térve már nézné a kínálatot, de a nő elrángatja. Értetlenül néz rá.
- Mi..? De... - megilletődve áll meg a szobában. - Addig..? Mi a fenét csinálsz? - kérdezi, de aztán faképnél hagyják. Egy percig értetlenül néz az ajtóra, aztán halkan sóhajt, és leülve... vár. Addig legalább a képzeletébe mélyedhet.
Pár perc, aztán megjelenik Seda egy fiatal, már jócskán nem józan lánnyal. Amikor belöki, kinyújtva karját kapja el az egyensúlyától megfosztott leányt, majd néz Sedara. Szeme megvillan, nehéz eldönteni, hogy jó, vagy rosszkedvű.
- Maradj. Itt csak vér lesz, más nem.
- V-vér..? - szeppen meg a lányzó, de hiába néz fel Marcusra, ő Sedat nézi töretlenül.
- Miért hoztál nekem áldozatot? - kérdezi, egyik keze finoman felsimít a lányka nyakára, és habár határozottan megfogja, de nem fojtogatóan, inkább csak figyelmeztetően, hogy ne mozduljon.

Nyomozás a Bábmester után

- Blah blah blah. - ujjaival száját formál, s komikus arcot vágva utánozza a férfi szavait. - Te miattam ne aggódj jó? Az alkohol majd.. majd fertőtlenít tudod.. - vigyorog rá, majd arca keserűvé válik. - Nem akarok senkit sem megmenteni. Más élete nem az én dolgom, van elég bajom a sajátommal. Nem vagyok önként kinevezett hős sőt.. - halkan felnevet, majd csendben marad mindaddig, amíg vissza nem térnek a fogadóba.
Megragadva Marcus kezét lecsússzan a lóról, majd megvárja őt az istálló előtt. Mivel neki jobbhíján más ruhája nincsen, így ő abban a lila borzadályban marad, ami egyébként egész jól áll rajta, ám kerekded idomait elrejti a kíváncsi szemek elől.
Amikor a vámpír csatlakozik hozzá, belöki a kocsma ajtót és odalép a pultoshoz.
- A legerősebbből egy üveggel, mindegy milyen szar. Tudja mit? Legyen kettő inkább.
Oda szór neki néhány garast, majd megkapja azt a gyümölcs párlatot és elindul felfelé.
- Remélem nem ezekből akarsz inni. Bízd rám a dolgot, én sosem okozok csalódást! - megáll egy pillanatra, elhúzza a száját mert rég hazudott már ekkorát. - Na, addig kezdj magaddal valamit!
Felrángatja a szobába, belöki az ajtón S azzal a mozdulattal sarkon fordul faképnél hagyva a vámpírt. Vissza szalad a pultoshoz, akitől ismét egy csinos, fitala lányt kér. Ügyesen és okosan, alig húsz perc alatt a sárga földig itatja a natív lánykát, aki csak örül hogy végre ingyen ihat elpanaszolva életét és bánatát és hozzá hasonlónak. Amikor az már ülni is alig bír, kedvesen átkarolja őt, és elindul vele felfelé a szobába.
- Drágám, megjöttem! - vigyorogva rúgja be az ajtót, S a karjai közé loki finoman a lányt. - Jó étvágyat. Kimenjek addig?

Nyomozás a Báb mester után

- Neked inkább vizet kéne innod, így is rengeteg vért vesztettél, az alkohol pedig tovább fog rontani a szárazságodon. Arról nem is beszélve, hogy milyen sápadt vagy. Rosszabb rád nézni, mint az unokatestvéremre, pedig..! - ül fel a lóra, aztán el is indulnak a fogadó felé. - Nem tudsz mindenkit megmenteni. A legjobb, ha bele törődik az ember, hogy vannak akiknek megváltás a halál. - mondja a szokásosnál hűvösebben. - A mágussal vigyázz. Minél idősebb, annál erősebb. Ennek meg már olyan szaga volt, mint egy kriptának. - fintorodik el egy pillanatra, aztán mikor a fogadóhoz érnek, leszáll, ha kell, lesegíti Sedat. Leveszi a lováról a fegyvereket, hátra vezeti az istállóba, lenyergeli, hiszen valószínűleg itt tölti már az éjszakát. Ezt a nevetséges csuhát is lehúzza magáról, azzal a kezében sétál vissza az épületbe, szeme pedig nem a pultot, hanem a részeg sereget fürkészi. Választani fog, még hozzá a legrészegebbet.

Nyomozás a Bábmester után

//Nagyon szépen köszönjük a kalandot! Szuper volt!!:3//

Marcussal egyidejűleg ő is meghajol, jó mély tisztelettel melyet a háta közepére sem kíván. Határozottan bólogat az öreg feltételeire, majd állát felszegve indul el utánuk. Már nem nézelődik vagy tapogat, csak minél hamarabb ki akar jutni ebből az elátkozott toronyból. Meglepően gyorsan szelik a lépcsőket, s pillanatokon belül az épület ajtajában találják magukat. Ekkor még egyszer fejet hajt a mágus előtt, S amint becsukódott az ajtó szinte reszketve fújja ki a levegőt. Elfordul S amikor már elég messze járnak hogy oda nem illő fülek ne hallják társalgásukat, a vámpír felé pillant.
- Ó öregem, de hogy berúgok én ma. A pultosnak úgy kell majd összeszednie a földről mert hogy ezt tiszta fejjel nem lehet végig csinálni az is biztos. - a lóhoz érve óvatosan felmászik rá. A napfényben látszik csak hogy a szokásosnál is sápadtabb, hófehér bőre alól a vékony erek halovány kéken átütnek. - Menjünk innen a jó büdös francba, és soha többet ne tegyük be ide a lábunkat, mert azt már nem biztos hogy túléljük.
Amikor a férfi is elhelyezkedik a lovon előtte, átkarolja a derekát és a fejét a hátára hajtva hunyja le a szemeit.
- Nem is azt mondanám, hogy együttérző.. a saját ujjaimhoz is rengeteg vér tapad már, ám nem ártatlanoké. Sajnáltam őt otthagyni, S ha tehettem volna kihoztam volna valahogy.. ám a jelenlegi állapotom és helyzet nem engedi meg, hogy meggondolatlan lépésre szánjam el magam. De a vén bajszost felírtam a listámra. Innentől jobb ha nyitott szemmel alszik..
Kinyitja a szemeit S elvigyorodik. Egy pillanatra visszatekint a torony felé, majd leveszi a fejéről a csuklyát, haját vissza engedi S szemét eltakarja vele.

Nyomozás a Báb mester után

A roppanás halk, de jellegzetes. A füle elég éles ahhoz, hogy ezt Seda dobbantása ellenére is hallja. Nem tudja, hogy a közeledő miatt teszi, vagy mert zavarja, de túl van rajta. Marcus hagyja, hogy az eredményt Seda közölje a megjelenő öreggel. Ő inkább elégedetlennek tetteti magát, még úgy is, hogy az öreg elégedettnek tűnik. Hiszen mint inkvizitor az ideális az lett volna, ha a rab túl éli a faggatást.
- Nem felejtjük, hol a helyünk, nagyuram. Az itt látottak és hallottak velünk szállnak a sírba. - mondja.l válaszként, tisztelettudóan mélyen meghajolva és kerülve az agg pillantását, ahogy azt szokás. A szérumot elveszi, a korbácsot visszaszolgáltatja. Ezután felmennek a felszínre, és miután elbúcsúzott és becsukódott az ajtó, mély lélegzetet vesz a friss levegőből. A lenti szagok így is nehezen fogják elhagyni az orrát.
- Most már én is kívánom azt a nyomorult alkoholt. - mormogja, a kapott szérumját pedig átadja Sedának.
- Tessék. Hátha neked még szükséged lehet rá. - mondja, és a lóhoz sétálva bevárja őt, ha kell, felsegíti, majd mögé ül.
- Nem tudtam, hogy ennyire együttérző típus vagy. - mondja a simogatásokra visszaemlékezve.

//Köszönjük szépen a részvételt, igazán élvezetes volt!//

Nyomozás a Bábok mestere után

A csoszogás közeledtével a sötétben kirajzolódik a szerzetes alakja. Egykedvűen fordul előbb a nőhöz tudakolva az akció sikerességét. Látván hogy a rab már nem él elfintorodik de szánalom nincs az arcán.

-Sajnálom de lejárt a negyed óra. Nos, mire jutottak a fogollyal? – kérdi.

Majd meghallván a vallatás történetét elégedetten bólogatni kezd.

-Igazán szép munkát végeztek! Nem fogom elfelejteni jelezni rendünk központjában! – mondja kísérteties műmosollyal de mintha szemében a hitetlenség csillogna egyre. Majd a férfihoz hajol egészen közel.

-Ugye azt felesleges mondanom hogy mindaz ami itt történt és elhangzott az a rendünk legszigorúbb titkai közé tartozik? – azzal átnyújt nekik két apró fiolát.

-Ezt szolgálataikért adnám cserébe. Ugyanaz a szérum, melyet már használtak úgy hívják hogy igazságosztó. Csak legvégső esetben használják..- tekint az imént elhalt rabra – láthatják hogy mire képes.

Nem akadékoskodik tovább elindul felfelé, pont amerre jöttek. Lassú kimért csoszogással szeli a lépcsőket felfelé és hamarosan újra a bejárat előtt állnak a kalandorok.

-Isten Önökkel! – azzal bezárja a méretes vasajtót mely hangos dörrenéssel zárul be előttük.

// Ennyi lett volna a torony története ezennel elbúcsúzom tőletek. Köszönöm hogy részese lehettem a kalandnak, ügyesek, elmések voltatok!