A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után

Szórakozott mosollyal figyeli, ahogy iszik, majd közelebb lépve a lány hajával játszik.
- Csupán a figyelmedet hívom fel arra, hogy a döntéseidnek következménye van. Néha rosszabb, mint amire számítanál. - feleli nyugodtan, de amikor a másik az ajkához nyúl, akkor csak figyelni kezdi. Akkor feszülnek meg az izmai mint egy visszafogott vadnak, amikor megérzi a nyomást a fogán és a vért a nyelvén. Mintha csak egy vadászó véreb lenne, mereven figyeli a mozdulatot, amivel Seda összekeni a leány nyakát, majd saját ajkát. Eljutnak a szavak is a tudatáig, és tudja, hogy a másiknak igaza van, még is, az az íz... Szinte felsóhajt a vágytól, a szemeit pedig még akkor sem tudja levenni Seda ajkáról, mikor a nyelve már a nyakra kent vércsíkot tisztítja le. Talán pont ez az utolsó csepp a pohárban. Először itt az ivóban, majd az utcán, a gyógyítóknál, és most újra itt. Bezárult a kör, ő pedig úgy érzi, hogy eleget incselkedtek vele: mert ez az, a vak is látja. Kiegyenesedve tolja félre az útból a lányt, hogy közelebb lépve elkapja Seda kezét - amennyiben engedi, hisz a jövőbe lát -, bár akkor a szándékot is láthatja arra, hogyan rántja magához a férfi a karjánál fogva, hogy bezárva a távolságot az ajkáról is eltűntethesse a vért.

Nyomozás a Bábmester után

Megragadva az üveg nyakát felemeli azt, S úgy kezdi el magába dönteni, mintha csak tiszta víz lenne. Miután majd a felét egy húzóra lepréselte a torkán, mosolyogva feláll a helyéről S állva a férfi pillantását szépen lassan közelebb sétál. Megállva előttük ujjait a lány hajába fúrja és megcirógatja az arcát.
- Te most megpróbálsz bennem bűntudatot kelteni, amikor én ilyen kedves voltam hozzád mind idáig? - csalódottan felsóhajt - Azt mondtad, az én véremet nem fogyaszthatod, mert függővé válsz, ezt pedig nem engedhetem meg, nem igaz? - mutató ujját óvatosan Marcus ajkaihoz érinti, majd szemfogához nyomva finoman felsérti azt. Elhúzza tőle az ujját, majd a lány nyakához érintve szépen lassan végig húzza rajta a vércsíkot. - Kénytelen vagy mással beérni.. vagy.. örökre a vérem ízének foglya leszel.. választhatsz.. - ekkor elhúzza az ujját a lány nyakáról, S a vért most a saját ajkaira keni, türelmesen várva a vámpír döntésére.

Nyomozás a Báb mester után

Az érintését nem követi szemmel, a tekintete Sedaét figyeli.
- Jobb is, ha megijed, hiszen egy éhes vámpír karjai közé lökted. - mondja szórakozottan, de amikor a lány elkezd nyüszögni az ujjai között, rá pillant.
- Maradj csendben. - a báj azonnal kifejti a hatását, és a leány elhallgat. Marcus újra felemeli a pillantását az idézőre, féloldalasan felé fordulva. Arra, hogy őt kóstolgatná-e...
- Az első csepp óta kívánom a véred, ez nem olyasmi, ami meglepő lenne. - feleli. Az utolsó mondatra felemeli a szemöldökét.
- Ez a válasz a kérdésemre? Azért a fiatal, finom falat, mert korlátok nélkül kell élni az életet, mert bármikor véget érhet? - kérdezi, majd a markában álló leányra tekint.
- Nem tudod, hogy mikor mennyi vérre van szükségem. Főleg nem ahhoz, hogy magam is berúgjak. Valóban azt akarod, hogy őt egyem meg? - kérdezi felé fordulva, de a lányt háttal maga elé húzza, a szőke haját félre húzza az egyik oldalról a másikra, szabaddá téve nyakát. Oda hajolva megillatolja a puha bőrt, hallja a heves szívverést, de a vörössé váló szemeit Sedan tartja.

Nyomozás a Bábmester után

A lány büszkén húzza ki magát, hogy milyen csinos és nyilván finom vacsorát szerzett vámpír társának. Beljebb sétál, S ahogy elmegy mellette végig húzza a mutató ujját az állánam vonalán. Amikor mellé ér két ujjával megragadja és maga felé fordítja a fejét.
- Ne nevezd így! A végén megijed. Amúgy sem áldozat, ez olyan.. ijesztő szó. Nevezd mókának, vagy vacsorának. Jól leitattam szóval úgysem emlékszik majd semmire, te meg legalább jól érzed magad utána. Mit vagy úgy oda, inkább köszönd meg hogy gondolok rád, és nem hagyom hogy mindenféle szemetet egyél össze a kocsma padlójáról.
Vigyorodik el ahogy leül a kis asztalhoz, megfogja az egyik üveg italt és kibontva az ajkaihoz emeli.
- Vagy inkább engem kóstolgatnál? - rásandít, vigyora törhetetlen. - Amúgy meg én annak a híve vagyok.. - hátra dől, S mintha csak előadáson lenne úgy figyeli őket - Élvezd ki a mai nap adta lehetőségeket, mert ki tudja mennyi időd van még hátra. - szavainak őszinte és komoly hangsúlya nehezedik a férfi vállára.

Nyomozás a Báb mester után

- Hogy a francba magyarázom meg a többieknek, ha halottra mérgezed magad az alkohollal? - csóválja a fejét, a következő szavakra rá pillant.
- Pedig gondtalannak szoktál tűnni. De ezek szerint csak alkoholba fojtod a bánatod? - kérdezi, bár nem az ő dolga, így nem is feltétlenül vár választ.
A fogadóba térve már nézné a kínálatot, de a nő elrángatja. Értetlenül néz rá.
- Mi..? De... - megilletődve áll meg a szobában. - Addig..? Mi a fenét csinálsz? - kérdezi, de aztán faképnél hagyják. Egy percig értetlenül néz az ajtóra, aztán halkan sóhajt, és leülve... vár. Addig legalább a képzeletébe mélyedhet.
Pár perc, aztán megjelenik Seda egy fiatal, már jócskán nem józan lánnyal. Amikor belöki, kinyújtva karját kapja el az egyensúlyától megfosztott leányt, majd néz Sedara. Szeme megvillan, nehéz eldönteni, hogy jó, vagy rosszkedvű.
- Maradj. Itt csak vér lesz, más nem.
- V-vér..? - szeppen meg a lányzó, de hiába néz fel Marcusra, ő Sedat nézi töretlenül.
- Miért hoztál nekem áldozatot? - kérdezi, egyik keze finoman felsimít a lányka nyakára, és habár határozottan megfogja, de nem fojtogatóan, inkább csak figyelmeztetően, hogy ne mozduljon.

Nyomozás a Bábmester után

- Blah blah blah. - ujjaival száját formál, s komikus arcot vágva utánozza a férfi szavait. - Te miattam ne aggódj jó? Az alkohol majd.. majd fertőtlenít tudod.. - vigyorog rá, majd arca keserűvé válik. - Nem akarok senkit sem megmenteni. Más élete nem az én dolgom, van elég bajom a sajátommal. Nem vagyok önként kinevezett hős sőt.. - halkan felnevet, majd csendben marad mindaddig, amíg vissza nem térnek a fogadóba.
Megragadva Marcus kezét lecsússzan a lóról, majd megvárja őt az istálló előtt. Mivel neki jobbhíján más ruhája nincsen, így ő abban a lila borzadályban marad, ami egyébként egész jól áll rajta, ám kerekded idomait elrejti a kíváncsi szemek elől.
Amikor a vámpír csatlakozik hozzá, belöki a kocsma ajtót és odalép a pultoshoz.
- A legerősebbből egy üveggel, mindegy milyen szar. Tudja mit? Legyen kettő inkább.
Oda szór neki néhány garast, majd megkapja azt a gyümölcs párlatot és elindul felfelé.
- Remélem nem ezekből akarsz inni. Bízd rám a dolgot, én sosem okozok csalódást! - megáll egy pillanatra, elhúzza a száját mert rég hazudott már ekkorát. - Na, addig kezdj magaddal valamit!
Felrángatja a szobába, belöki az ajtón S azzal a mozdulattal sarkon fordul faképnél hagyva a vámpírt. Vissza szalad a pultoshoz, akitől ismét egy csinos, fitala lányt kér. Ügyesen és okosan, alig húsz perc alatt a sárga földig itatja a natív lánykát, aki csak örül hogy végre ingyen ihat elpanaszolva életét és bánatát és hozzá hasonlónak. Amikor az már ülni is alig bír, kedvesen átkarolja őt, és elindul vele felfelé a szobába.
- Drágám, megjöttem! - vigyorogva rúgja be az ajtót, S a karjai közé loki finoman a lányt. - Jó étvágyat. Kimenjek addig?