A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után

Ha vak lenne is látná rajta az élvezetet, ami valahol mélyen talán bosszantja, valahol azonban szórakoztatja. Rég nem kapott ehhez hasonló kihívást, és valahogy büszke is arra, hogy ellen tudott állni, hogy megzabolázta féktelen bestiáját.
- Szeretsz az életeddel hazardírozni. Mindenesetre vigyázz, mert ha túl sokszor piszkálod fel a szörnyet, a végén nem fog tudni lehiggadni. - persze, a higgadás relatív, ha azt veszik, hogy milyen pillantással illeti a másikat. Elveszi a szeszt és kortyol belőle, már csak az ízek tompítása érdekében is, aztán leplezetlenül figyeli a másik öltözködését.
- Nincs szükségem arra, hogy egy nap többször is étkezzek. Ami azt illeti, ritkán kell ennem. Általában az élvezet vezet a vérhez, nem a szükség. - tájékoztatja, míg visszateszi az italt a nő ágya mellé.
- Mindenesetre, ha úgy ébredsz, hogy nem vagyok a szobában, lehet, hogy megelőzve a bajt kiszöktem innen. Nem csodálkoznék, ha hamarosan ránk törnék az ajtót és kipenderítenének minket innen.. már ha a részeg leány szavait komolyan veszik. - mondja, és eldőlve az ágyán a tarkója alá teszi a kezeit.

Nyomozás a Bábmester után

Mindig is szeretett másokkal játszadozni, így hazudna ha azt mondaná most sem élvezi. Hiába az erős vonzalom, a pajkossága és a kínzott felek arca nemhogy örömmel, de kicsit talán beteges büszkeséggel tölti el. De a vámpírral eleget szórakozott mára. A megfeszülő izmok, a vágytól libabőrösödő nedves teste már megálljt parancsol neki. Nem lép utána, S nem kínozza tovább áldozatát, inkább csak ott marad a falnak dőlve, mint egy félbe hagyott tál étel, S az italához fordul egy nagyot kortyolva belőle.
- Fiatalság, bolondság. Ezt mondja az összes öreg akivel eddig találkoztam.. S milyen igazuk van. Buta fruska módon hagytam volna, hogy testem utolsó csepp vérével is téged szolgaljalak mindaddig, amíg tisztán tudva holtan a földre nem zuhanok. - mosolyogva figyeli őt egy darabig, majd a teli üveg párlatot a kezébe dobja. - Igyál.. de a vacsorád úgy látszik elmarad ma, mert biztosan nem fogom tudni visszahozni azt a lányt, de talán másikat sem, mert a fogadó mostanra biztosan tudja hogy vámpír szállt meg valamelyik szobában.
Megigazgatja magán a felgyűrődött ruhát, majd ellökve magát a faltól a szomszédos ágyra ül. Haját ismét copfba fogja, majd a szétszabdalt ruháihoz nyúl. Végre ő is megszabadul a meleg hupilila borzalomtól, melyet félre hajít a sarokba.

Nyomozás a Báb mester után

Tűzként égetik az érintések, a szív dobogásának zaja, a karjai között lüktető test el tudná venni az ép eszét, ha ellenkezne. Minden vadállat a menekülő vadat szereti, annak édes a vére, akkor indul be a vadászösztön. Seda hergelése más módon, de a kezére játszik, hogy lassan, de biztosan láncra fogja magában a szörnyet, ami kérdés nélkül falná fel itt helyben. Csak egy harapás kellene, és minden erőfeszítés, amit eddig tett, hamvába hull. A vérvad éhségét igyekszik elterelni egy másfajta éhségre, olyanra, amit jobban tud kontrollálni, amihez nem kell vér, vagy józanság. A csípője köré fonódó láb, a sóhaj, mind segít neki a figyelem elterelésben. A kérdést csókba fojtja, egyik szabad kezével a falnak támaszkodik, a másikkal az őt körbeölelő combra simít, némileg visszagyűrve a csuhát. A hezitálás említésére a szemébe pillant. A nyelv érintésére megfeszülnek az izmai, a bőrét cirógató ujjak alatt ezt tisztán lehet érezni. A csókot éhesen viszonozza, igyekszik nem bele harapni a pár perce még vérrel összekent ajkába.
- Nem tudnám visszafogni magam. Ennyi vérveszteség után meghalsz, ha most megmarlak. - válaszolja halk, vágyaktól rekedt hangon kisvártatva. A falról elemeli a kezét, hogy mély lélegzeteket véve fürkészi az arcát, hüvelykujjával végig simít a csóktól nedvesen csillogó ajkán.
- Régen szemrebbenés nélkül megtettem volna. - mondja kissé elmerengve fiatalkori énjére. Sikerül annyira összeszednie magát, hogy lassan, de el tudja engedni a nőt és egy fél lépést hátrál is, mint aki egy delíriumos álomból ébredt fel.
- Nem kívánlak megölni. - túr bele saját hajába, aztán mint aki több mázsás tehertől szabadult volna meg, leül az ágyra és térdeire könyököl. Szemei visszanyerik emberi formájukat, lassan, de megnyugtatja a vérszörnyet magában.

Nyomozás a Bábmester után

Apró teste a fal és a vámpír fogságába kerül, akárcsak egy kalitkába zárt kismadár, ám mégsem fél. Ugyan szíve a szokásosnál hevesebben ver, ám ezt mindössze az izgalom és meglepettség okozza.
Teste szorosan az övéhez préselődik, S minden cirógatással igyekszik egyre közelebb S közelebb bújni hozzá. Amikor a rakoncátlan ujjacskák a combját érintik, fél lábával át is karolja Marcus derekát. Erőteljes, parancsoló hangjára kinyitja a szemeit, S egy sandításnyi időre a rémült fogadós lány után pillant. Ekkor ajkaira kiül egy félvigyor, fejét pedig oldalra biccenti elegendő helyet hagyva a fogak közeledésének. Amint megérzi a bőrén, ajkait egy halk szusszanás hagyja el, ám az éhes férfi mégis inkább csak egy csókkal jutalmazza.
- Meggondoltad magad? - súgja a mohó ajkaira, mielőtt azok újra összefonódnának. Karját kiszabadítja a szorításból, hogy tarkóján pihentesse egy darabig, míg a másikkal felfedező útra indul. Ujjbegyeivel lágyan lesimít a kulccsontján, majd a mellkasán egészen a hasáig, ahol utat tör magának az ing alatt, ugyanezt a kört leírva ám mostmár a felhevült bőrén.
Válaszra túl sok időt nem hagy a vampírnak, hiszen érzi a vágyat, a gyilkos kísértést melyet a vére iránt érez.
- Nem gondoltam, hogy ennyit fogsz hezitálni. - nyelvét végig húzza a penge éles szemfogakon, miközben egy újabb, alkohollal átitatott csókot lop tőle.

Nyomozás a Báb mester után

Olyan rég kóstolt ezelőtt ilyen finom falatot. Olyan rég mélyedt foga mágiatudó puha húsba. Egész nap itt lebegett az orra előtt ez a csábító illat és ott járt elméjében az íz. A döntések következményekkel járnak, az ő esetében egy kicsit másmilyennel, mint az átlag embernél, még is ujjai elengedik a fogadós leányt, hogy Seda csuklójára foghasson rá. Nem érez félelmet. Nem érez kellemetlenséget. Egyszerűen csak átkarolja, mint egy szeretőt, és hagyja, hogy az ajkaik összesimuljanak. Éhes csókkal veszi el azt a pár cseppet az ajkáról, a gyümölcspárlat és szinte bizsergetően finom vér íze kissé el is ködösíti a fejét. Karjaival átöleli a másikat, erős börtönbe zárva testét. Csak akkor szakítja meg a heves csókot, amikor megszólal.
- Kifelé. - mondja oda se nézve a lánynak, aki eddig csak döbbenten állt, most viszont azonnal kiiszkol a szobából, már amennyire az alkoholos állapota engedi. Amíg ez megtörténik, Marcus egy lépéssel a fal és a teste közé szorítja "áldozatát", aztán már hajol is a selymes bőrű, édesen illatozó, kecses nyakához, amelyet ajkaival simít végig, majd csókol bele. Ha nem lenne ennyire idegesítően hosszú, kezei utat találnának a ruha alá, így viszont kénytelen csak azon keresztül végig simítani hátán, derekán, le a csípőjére és fenekére. Nyelve érinti a forró bőrt, szinte érzi az ér lüktetését, foga is hozzá ér már, de megáll a mozdulatban. Ha most ebben az állapotában megharapja, meg fogja ölni a nőt. Mély levegőt vesz, felemelve a fejét lepillant a nő sápadt arcára, ha kinyitja, a szemébe. Olyan erősen vágyja a vérét, hogy szinte zihál attól, ahogy visszafogja magát, izmai pedig bele feszülnek, de még mindig nem engedi sehová karjai és teste fogságából a másikat. Helyette pár pillanatig fürkészi, mielőtt újra megcsókolná, de ezúttal más szándékok vezérlik.

Nyomozás a Bábmester után

Szemrebbenés nélkül állja a fenevad vörös tekintetét, egy pillanatra sem kapva el a sajátját.
- Életünk minden pillanatában döntéseket hozunk. A különbség az, hogy néha a józan ész, van amikor a szív.. S olykor az ösztönök uralják őket. Aranyat nyújtottam, ám te mégis inkább gyémántot kívánsz, holott sokkal többet nem ér, mégis fényesebben csillog. Neked is vállalnod kell a következményeket..
Szemeit lehunyja, ezzel megszakítva képességét, S csak akkor pillant fel újra amikor megérzi az erős szorítást a csuklóján. A rántásra a férfi karjaiba omlik, finoman átkarolva a nyakát. Közeledését sem állítja meg, inkább ujjait belebújtatja a sűrű, porral telített hullámos hajzuhatagba, átadva magát a férfi irányításának.