A kúria és a környéke

Délutáni Randevú

Pár napja már készülődött erre az alkalomra, sok követ és bútort mozdított meg hogy minden tökéletes legyen az adott alkalomkor. Előző este mikor elbúcsúzott Violától úgy érezte itt a legjobb alkalom arra hogy végre elhívhassa egy randevúra. Mielőtt még nyuvogóra tért volna, becsúsztatott a lány szobájába egy apró levelet melyet szép betűkkel írt még egy napja, majd eltűnt a szobájában.
Másnap reggel a jól megszokott tornájával indítottan, azonban a tornát félbehagyta egy váratlan levél láttán és sietős léptek zaja miatt. A szoba ajtajának küszöb alatti résén találja a levelet. A levélnek ismerős illata volt, külsőre nem volt lezárva de egy apró szívecske van rá rajzolva. Az írás gyönyörű gyöngy betűi ezt mutatják:

"Kedves York.
Elfoglaltságaim végett Székvárosba utaztam de igyekszem vissza. Remélem a megbeszélt időben visszaérek. Köszönöm a meghívást igyekszem ott lenni.
Holdviola"

Miután elolvasta a levelet majd megörül a hírnek, fel is ugrik örömében, gyorsan fel is kap egy átlag ruhát és oda lép az ajtóhoz. Majd miután kinyitja az ajtó körbe néz hogy hátha nem lát senkit, és neki lát a végső preparációknak. Délután egyig magára zárta a konyha ajtajait és sütött főzött, hogy az alkalomra megfelelő ebéddel készüljön, most be tudta vetni a híres hús sütési tudományát, szarvas steak szárazon sütötte, csirkemell baconbe tekerve a saját zsírjában kemencében sütötte, és sertés karaj szintén kemencében sütötte, köretnek párolt zöldséget és egész sültkrumpli, szószoknak meg szarvas gombás mártás, és csípős paprikás szósz. Egy embernek lehetetlen lett volna ez ennyi idő alatt, azonban a szakács remek kapcsolatban ált az elemekkel így a sütőben sem égett oda semmi, és kemény kő bőrének hála nem égette meg magát. Miután készen lett az étel hat tányérra pakolta rá az emlegetett ételeket, mindegyiket kicsit díszesen helyezte el, ezek bele teltek 5 perce mire készen lettek, és amint végzett velük egy kicsivel nagyobb tálcát és ahoz illő fedőt keresett a tányéroknak és elementáljai segítségével az ablakon keresztül gyorsan megoldotta az észrevétlen szállítás.

Miután végzett a a sütéssel a konyha ajtón keresztül leskelődik hogy hátha meglátja Violát, és szerencsére vagy sem kiszúrja őt de a lány sietősen haladt a lépcsőn felfele, így le tudott gyorsan fürödni, ami félóráig tartott neki. Illatosan és tisztán hagyja el a fürdőt, és a jövőben sokak meglepetésére borotváltan hagyja el a helyet. Fel is siet csendben a szobájába hogy felvegyen egy új elegánsabb ruhát: egy fehér inget, és azon egy Prsluk fekete mellényt amelyen arany növény minta van hímezve, majd egy barna boka sávú nadrágot melyen szintén arany növény minta van hímezve és egy új szép fekete bakancs, oldalán az Oswalt és Welsla által készített vízkard. Emellett még copfba köti még a haját is.

Mikor kioson, látja hogy semmi jele mozgásnak, oda is megy a torony bejáratához de már a sarkon meglátja hogy Viola korábban érkezett. ~A fenébe, pedig már majdnem kész vagyok!~ Szerencséjére pont nem felé nézett a lány de mégis, itt egy kicsit pánikba esik, de eszébe jut az a módszer, ahogy az ételeket szállította, így ki oson a főbejárathoz és Szélfarkasa hátán a tetőn keresztül megy fel a toronyba. Mikor fel ér észrevétlenül a toronyba szabadjára engedi a többi elementált is hogy terve mozgásba lépjen. Gyorsan megterít, mert a toronyba asztalt, két székeket, egy kis szekrényt, és egy elegáns vacsorához illő terítéket meg evő eszközöket cipelt fel napokkal ez előtt. Kereken három óráig dolgozik hogy készen álljon a hely, York megdöbbenve de csodálja hogy mekkora hely van a toronyban, szinte minden kész, két különböző borral is készült és érzi hogy itt az idő.

Szíve a torkában dobog. ~Nyugi... hideg vér, hideg vér!~ Nyugtatni próbálja magát, majd vesz egy mély levegőt és lesétál a lépcsőn, kísérletezik a fáklyákkal is hogy csettintésre gyulladjanak be, működik is, és mikor már minden úgy megy ahogy kell akkor oda oson az ajtóhoz és az nyikorogva nyíl befelé és túloldalán York áll egyenesen, mint egy lovag a sötétnek tűnő teremben.

-Milady! Már vártam... Itt elharapja a szót, egy pillanatra még lélegezni is elfelejt, annyira megbabonázza a lány szépsége. Pislog kettőt és megrázza egy picit a fejét, majd meghajol a szép lány előtt, várva hogy Viola ugyan úgy meghajoljon, és miután megtette, felkiséri a lányt, úgy hogy a fáklyák mágikusan belobbannak egy csettintésre.

Délutáni Randevú

Előző este ahogy Sedát betuszkolták az ágyba már jártányi ereje sem volt, és szabályosan beszédült a saját vetetlen ágyába. Reggel arra ébredt, hogy egy kis levélke pihen a padlón nem messze a bejárattól. Nyilvánvalóan valaki az ajtó alatt csúsztatta be azt oda. Kíváncsisága határtalan volt így azonnal felvette a kis papírlapot. A kézírás nem volt ismerős de a tartalma alapján hamar rájött kitől származik. Ez állt benne:

"Kedves Viola. Szeretnék veled találkozni ma délután háromkor a déli torony bejáratánál. Készültem neked egy meglepetéssel, kérlek ne késs el, és elegánsan jelenj meg. Szeretettel York"

Fény felé tartva az üzenet utolsó két betűje úgy csillogott mintha elbűvöltek lettek volna.

Sebtében megírta a válaszlevelet és elviharzott a dolgait elvégezni. Az egész napját Székvárosban töltötte, többnyire a piacon. Keresett valami igazán szépet, valami alkalmit, amivel elbűvölhette volna a férfit.

~Biztosan különleges alkalom~ fantáziált róla hosszasan és várta a megbeszélt három órát.

Most a déli torony bejáratához siet éppen remélve, hogy megpillantja Yorkot. Szíve a torkában dobog és nem csak azért, mert lóhalálában érkezett a találka helyére.
Könnyű, egészen rövid egybeszabott világoskék ruhát választott az alkalomra és feltette családi ékszereit is. Haját most is kétoldalt hajfonatba rendezte és egy kicsi pirosítót az arcára és szájfényt tett ajkaira.

~ Hol lehet már ez a fiú? ~gondolja magában kissé aggódva.

Körbe nézelődik, várja Yorkot hogy az megérkezzen.

Nyomozás a Bábmester után

- Tárgyat? - kapja fel a fejét egy pillanatra, úgy tűnik egy olyan ötlettel állt elő a férfi, ami idáig még nem jutott az eszébe. Hümmogve kezdi el tovább feszegetni az arcát, mintha csak arra lenne kíváncsi hogy meddig tudja rajta kinyújtani a bőrt. - Ami azt illeti erre nem gondoltam.. viszont.. Ha egy tárggyal életenergiát szívsz el, az azt jelenti hogy folyamatosan ölnöd kell hozzá.. ami a munkámból adódóan persze könnyen megoldható. Viszont akkor fennt áll az örök élet veszélye.. gondolj bele, ha tudom azt hogy nem fogok egykönnyen meghalni.. mit hiszel, ez után a kaland után csak úgy fogom magam és elengedlek majd, mint egy egy alkalmas ágyast?
Ajkaira huncut vigyor ül ki, mégha a kijelentését nem is gondolja igazán komolyan, talán kicsit csak elijeszteni akarja őt. Ahogy a férfi megragadja a karját, olyan hirtelen rántja maga alá, hogy erre még a jövőbe látó szeme sem volt felkészülve. Arcára kiül az őszinte döbbenet és meglepettség, hogy hogy képes ennyire leengedni a védelmét valaki mellett. Karjait lágyan összefonja Marcus nyakán, mellkasát finoman hozzá préseli, S a duruzsoló mély hangra egy pillanatra ki is libabőrösödik.
- M.. milyen tanácsot?

Nyomozás a Báb mester után

Nyugodtan hallgatja, bár vannak kétségei a szavakat illetően, erre pedig mi sem tökéletesebb példa maga a küllem és a képesség, amelyet birtokol. Nem esik ám kétségbe, félmosolyra vonja száját.
- És ha tárgyat bűvölnének neked? Nem kell neked megtenni a munkát, ha megteszi helyetted egy tárgy. - ötletel. A kérdésre adott érintésre kicsit megemeli az állát, a leírásra pedig csak elmosolyodik.
- Azért törődöm veled, mert különbözöl annyira másoktól, hogy akarjak veled foglalkozni. Nem állok le minden nehéz sorsú alakkal beszélgetni, enyelegni, de te felkeltetted az érdeklődésemet. - mondja, majd a csípésre összehúzza a szemöldökét, mint egy morcos gyerek. Ha már másik nagyit ad elő! Ha Seda hagyja, elhúzva a fejét kapja el a kezét, aztán kihasználva, hogy rajta ül, egy mozdulattal fordítja maga alá. Elengedve a csuklóját támaszkodik meg a párnán egy elégedett mosollyal, majd hajol közelebb a füléhez, hogy bele duruzsolhasson.
- Azt hiszem, megfogadom a tanácsot.

Nyomozás a Bábmester után

Kínosan megvakarja a tarkóját, és igazából azt sem tudja hogy hol is álljon neki a probléma kifejtésének.
- Nos.. ha nem halandó lény lennék, hanem valami fajta mágikus lény, akkor valószínűleg meg tudnám oldani ezt a problémát. De mivel emberi mivoltomból adódóan az egyetlen dolog amit el tudok szívni az egy jó szivar.. - sóhajt egyet - Nincs képességem rá, hogy bármiből is feltöltsem magam. Ha lidérc lennék, démon, mágus, vagy bármi olyan lény ami fajtájából adódóan lehetőséget kap rá, nem lenne probléma.
Majd a butus kérdésre csak elmosolyodik. Ujjait a vámpír arcához érinti, S finoman felsimítva rajta megállítja a hüvelykujját az állánál.
- Hogy születhet egy gonosz, éjjeli lényből, aki csak ölni képes egy olyan ember mint te.. aki többet törődik egy semmire kellő lány sorsával, mint a sajátjával? - halkan elneveti magát - Az hogy honnan származunk, nem bélyegezheti meg a mivoltunkat. Lehetsz te vámpír, sárkány, démon.. nem számít mi van arra a papírra firkálva amit a szüleid őriznek rólad. Az számít, hogy hogy éled az életed.
Finoman megcsípi az arcát, majd kicsit meghúzigálja, pont úgy ahogy a nagyik szokták.
- Ne gondolkozz túl sokat az életen, mert a végén azon kapod rajta magad hogy amíg elmelkedtél, elfelejtettél élni.

Nyomozás a Bábmester után

- Nem élvezem. Rám erőszakolták a mesterséget, nem azért tanultam, mert meg akartam tanulni, mert űzni akartam, hanem mert ez volt az elvárás. Bármit szívesebben csináltam volna helyette. - mondja, aztán figyeli ahogy ismét félre pillant. Halványan elmosolyodik, mikor ismét ránéz. A kérdésre megkapja a választ. Tehát kutatta, de nem sokra jutott azzal, amit talált.
- Milyen fizikai akadálya van? - kérdezi arcát fürkészve. Ahogy nézi, egyre jobban megfogalmazódik benne egy kérdés, amely - minél többet ismer meg a tisztaságából annál jobban - ki akar belőle törni. Végül halkan sóhajtva felteszi.
- Hogy születhet egy olyan sötét lény véréből mint egy démon, egy olyan tiszta, gyönyörű lény, mint te? - kérdezi őszinte csodálattal.
- Hatszáz év alatt nem láttam még ilyet. - gyönyörködik a sápadt holdfényben szinte tündöklő fehér bőrében, a csillogó hajában és a világot rejtő szemeiben.