A kúria és a környéke

Utazás a mélységbe

Szinte vágni lehetett a csendet, és ez segített abban, hogy könnyedén behatárolja, ki és merre van a kúriában. Elértek hozzá a léptek zajai, a halk beszélgetések, a szívek dobbanásai. A meglepően zajos egyveleg még is segítette, mert tudta, mikor és hogyan tudja elhagyni az épületet úgy, hogy senki ne lássa azt. Fekete füstös ködként kúszott ki az ablak résein, majd öltött alakot oda kint, csak hogy utána a laborba sétáljon, ahová megbeszélték a találkozót. A sötétség nem zavarja meg, hallja az apró szív, emberekénél sűrűbb szívverését, amely Welsla sajátja. Habár alapesetben az illem úgy kívánná, a kopogás most csak felesleges figyelem felhívás lenne. Az ablak előtt elsétálva biztosra veszi, hogy a gnóm tudja, hogy itt van. Így hát csak zajtalanul benyit, úgy, ahogy csak egy hozzá illő éjszakai ragadozóhoz illik.
- Szép estét, Welsla. - üdvözli, míg becsukja maga után az ajtót és beljebb lép.

Utazás a mélységben
- Prológus

* Nyugodt és fülledt este van. Welsla a cselédszállás körüli műhelyben tesz-vesz éppen. Már az egyik asztalon elő van készítve minden. Türelmesen vár hiszen tudja, hogy a férfi hamarosan meg fog jelenni a laborban. Mivel mindketten látnak a sötétben különösebben, nagy fényt nem csinált a helységben. Mindössze egy kisebb gyertya pislákol a sarokban. Kintről nem is igazán lehet látni, hogy benn a műhelyben fény van. Az ablakok és ajtók is csukva vannak. A gólem is az műhelyben tartózkodik az ajtó mellett áll.*

Délutáni Randevú

Szabad kezével a fejére kap és bocsánatot kér. -Bocsánat... legtöbbszőr úgy érzem mintha én is egy lennék a vadállatok közt.- kicsit még látható is az érdeklődés a nő felé, hogy mik lehetnek azok a módszerek.

-Éppen ez ellen dacoltam annyi éve, ezért is hagytam el azt a kolóniát. A múltamon nem tudok változtatni. Nos a kultista egy olyan személy aki egy olyas valamiben hisz és csinál, ami árthat másokban, és sokszor fanatikusan teszi azt amit, nem tanácsos egy ilyen lélekkel találkozni.- Magyarázza Violának közben láthatóan lenyugodott idő közbe.

-Ez inkább az adott el kolóniámra igaz ahová a mások felem származik... Szerintem sem ilyen a szerelem, ezért sem maradtam ott, túl sok szabály és szokás, túlontúl militarista volt már nekem.- Magyarázkodik a lánynak hogy ne higgye azt hogy a férfi túlzottan a logikában bízik.

Mikor a lány vele szembe ül és elkezdi mondani a szerelemről a mondatát, teljes figyelmét neki szenteli és némán végig hallgatja, nem akarja félbe szakítani, de látható az arcán hogy sokszor elmereng pár mondaton. Majd egy adott pillanatban a mellkasához nyúl, és mélyen elgondolkodna a lány szavain. Egy aprócska kétely is látható rajta az utolsó mondata után, de hamar elhessegeti ezeket a rossz gondolatokat.

Mikor látja hogy a lány mentegetőzik picit elmosolyodik és megfogja a lány mind két kezét. -Nem haragszom, sose tudnék rád haragudni, csak... szavaid meg érintették szívemet.- Majd el néz a távolban ahogyan kezd esteledni.

-Ígértem is egy műsort...- Csettint majd a távolban megjelenik a tűz és szél Familiárisa, amelyek mintha a levegőben futnának. Először úgy tűnik mintha a toronyhoz futnának, de csak félig igaz, valójában a torony körül futnak, és egy pillanatra mintha eltűnnének, de hirtelen a torony körül minden féle szénben táncoló lángok jelennek meg, amely gyönyörű látványt nyújt a toronyból. A lángokközt kisebb formák is megjelennek ahogyan a tűzben mintha táncoló formák is megjelennének, de mégis van kettő forma ami kiemelkedik belőlük, egy kis kékemberke, és mellette egy picivel nagyobb zöld emberke, akik egymás mellett ülnének, és nem csinálnak semmit míg mindenki jól mulat.

Szabad egy táncra? Kérdi a nőtől mosolyogva, majd nyújtja a kezét neki és várja vele tartson a parketten. -És már megfelelő fények is vannak hozzá.-

Délutáni Randevú

Szép ütemben fogynak a fogások az asztalról és ügyel rá, hogy tényleg mindegyikből csak egy keveset egyen. Közben hallgatja a Yorkot és többnyire bólogat a mondataira. Azonban amikor a felpofozás kerül terítékre ugyancsak megdöbben.

- Ez meg nagyon nem az én stílusom lenne, azt hiszem. Azért felpofozzalak mert úgy viselkedsz hogy az nem tetszik nekem? - kérdi sejtelmesen a férfitól.

Vannak sokkal célravezetőbb módszereim is arra hogy felhívjam a figyelmedet. * somolyog egyre és úgy van vele gondoljon a férfi erről amit akar.

Két pohárka újabb vörösbor közben végig hallgatja a férfi szerelemről szóló elképzelését és történetét és kissé csalódottan néz rá mikor a történet vége szakad.

-Ez nagyon szomorú történet és sajnos nem egy happy end.. egyébiránt fogalmam sincs mit jelent az hogy kultista. – néz kerek nagy szemekkel Yorkra.
.
-Igazából úgy beszélsz a szerelemről mintha azt patika mérlegen ki lehetne mérni, tárgyilagosan és logikusan. – hevesen gesztikulál a mondókájához.

– Értem én hogy a törzseteknél így van ez de attól te még lehetsz más. – ellenkezik a férfival
- márpedig a szerelem nem ilyen… legalábbis szerintem. élénkül meg egyre jobban.

A székét szembe fordítja a férfi székével, és közelebb is húzódik hozzá. Hosszan nézi a férfi tekintetét majd belekezd.
-A szerelem olyan mint a pokol és mennyország keveréke. Amikor szerelmes vagy se éjjeled se nappalod. Felfordul a világ normális rendje és te magad is kifordulsz magadból. Várj...mindjárt megérted..

Kicsit kipirul ahogy belefeledkezik a mondandójába két keze közé fogná a férfi kezét. Keresi a férfi szemeiben a megértés jelét hogy érti-e érzi-e hogy miről is beszél. Közben odakint lassan sötétedni kezd és belül a fáklyák fénye andalító félhomályt teremt ehhez a beszélgetéshez.

-A szerelem olyan mint egy megváltozott tudatállapot vagy mi… egészen addig létezik a világ és te magad de onnantól csak egyetlen pontra fókuszálsz és az pedig a másik. - néz inkább lefelé a padlóra most - Minden eltörpül emellett. közben szórakozottan játszani kezd a férfi tenyerével, mindenféle mintát rajzolgat bele.

- Tudod olyan ez mint valami kábító szérum. Ha jó akkor az egekben szárnyalsz tőle, ha érzed és látod hogy a másik viszont szeret. Olyankor te vagy a legboldogabb ember a földön. – csillogó szemekkel néz a férfira de nem tudni hogy rá gondol-e vagy egy emléket idéz most fel.

- De többnyire inkább a folyamatos kétség mardossa a lelkedet, hogy kellessz-e neki, miért nincs veled ha megtehetné, miért késik… és ilyenek. És ez pedig a földi pokol. Azt megérni hogy a szíved választottja mást szeret nem téged.. – elcsendesül hirtelen.

Felocsúdik a hirtelen komorrá vált hangulatra és bocsánatkérően szabadkozni kezd.
-Ne haragudj kérlek, túlságosan elragadtattam magamat és látod, elrontom az estét! Csináljunk inkább valami mást! – kéri engesztelően a férfitól.

Délutáni Randevú

Ámulattal hallgatja a lány történetét az otthonáról ~Egyszer majd el kell látogatnom oda~ Gondolja magában miközben hallgatja a lányt.

-Igen, akárcsak nekem is- Mondja közben egy kicsit el elmélkedik a régi időkön

Látható rajta hogy nem csalódott kicsit sem, elvégre semmi sem lehet tökéletes, inkább hálás hogy kimondta véleményét a férfinak. -Nos ízlések és pofonok, amikor még az erdőben éltem, csak sült hús volt a menü, némi gombával, meg néha egy két extra, de semmi több. Annyi idő alatt szerintem már mesternek számítok...- Kicsit el játszadozik ezzel a gondolattal.

Ő viszont nem tartja vissza, fel nevet a feszengés után, és eltöröl egy könnycseppet is kacaja közben. -Képzelj... képzelj el engem egész nap ebben. Nem bírnánk ki!- Nem sokkal később abba is hagyja a nevetést és kicsit komolyabbá válik az arca.

-Ezzel egyet értek, én a tettek embere vagyok... félig, a másik felem a bölcsességre és megfontoltságra hajaz, a dolgok mögé próbál látni- Mondja ezt kicsit mosolyogva, de mégis komoly hangsúllyal mondja ezt. -Ez nem én vagyok, beképzelt sose akarok lenni, aki az erejével tud villogni. Brrr, a hideg ráz ki a gondolattól hogy ha ilyenné válok, kérlek ha látod hogy kezdek ilyenné válni szólj rám, vagy pofozz meg-

-Ha már szóba jött, szerinted milyen a kisugárzásom?- kérdi érdeklődve a lányt hátha kap választ

-Bennem megbízhatsz, elvégre már kétszer is kihúztalak a csávából, nem is beszélve hogy a haláltól rángattalak el téged.- Az utolsó mondatokra kicsit komorabb a tekintete, látható hogy szégyelli azt az alkalmat. Utálnám magamat, ha súlyosan megsérülnél... Egy aprócska félelem jelenik meg a férfi arcán, de hamar el hessegeti.

-Fontosnak tartom a szerelmet, egy komolyabb kapcsolathoz elengedhetetlen, másfelől olykor a saját érzéseit egy ember nem tudja irányítani, főleg ha a személy egy félvér- Utal magára. -Az elf társadalom mindig kimért, logikai rendszeren alapul a társadalmuk, érdek házasságok minden felé... fel fordul a gyomrom a gondolattól, érdekes mód az ember társadalmat jobban kedvelem mint az elfekét, bár sok mindenben kitűnnek de érzésüket nem mindenki mutatja ki, sokszor komorak- Mondja ezt a lánynak.

Itt látható hogy egy pillanatra haraggal gyűlik meg a tekintete, amely egy kisebb utálatos tekintet követ. -Voltam már egyszer szerelmes, csak akkor még nem voltam.... ilyen... Akkoriban sokkal másabb voltam naivabb, szeleburdibb és hiszékeny... De a nőről kiderült hogy egy kultista, aki kijátszott egész idő alatt, jó darabig próbáltam megszökni magamtól, és egy jó darabig nem kerestem a külsős kapcsolatokat... egészen mostanáig, sikerült végre túl tennem valamennyire a múltamon, de a bosszú vágyamon nem!- Teljesen komolyan mondja, szemében szó szerint lehet látni a lángokat, de mégy így kis könnyezik a szeme a múlt ragálya miatt, egy pillanatig a távolba mered, majd ha Viola kizökkenti, akkor kortyol egyet a borból, hogy enyhítse tomboló érzéseit.

Délutáni Randevú

A férfi naiv kérdéseire kedvesen csóválni kezdi a fejét.

-Igazából ne így képzeld el mert a felföld nem egyetlen erdő hanem sok és igazából egy nagy tartomány. De igen a nevét onnan kapta hogy gyönyörű zöld az egész vidék. mondja és szemlátomást átszellemül.

-Nekem szülöhazám, a szívem egy darabkája mindig ott van..

Majd folytatja a falatozást de sűrűn felnéz a férfire. Ahogy elfogy az étel a tányérjáról illendően teszi félre a tányért az evőeszközökkel. Látja a férfi arcán a csipetnyi csalódottságot és mintha olvasna a gondolataiban megjegyzi.

-Nem azt mondtam hogy nem ízletes csak mi másképp fogyasztjuk, de meg tudnám szokni ezt is.. kacsint a férfira.

A bókokra kedvesen elmosolyodik és az asztalon átnyúlva megfogná a férfi kezét.

-Nagyon jól esik amit mondasz és ahogy mondod bár tudom hogy nem igaz. Én nem vagyok a legszebb lány, csak a te szívednek vagyok kedves...

Majd alaposabban végigméri a férfit és csintalan kaján kis mosoly jelenik meg a szája szegletében.

- Nagyon jól áll tényleg.. kuncog kicsit pisze orra elé téve öklét De ez nem te vagy Yorkom! próbál nem kacagni.

Majd kicsit komolyabb lesz az arckifejezése merőn nézi a férfit és kicsit oldalra is billenti a fejét.

Tudod annak hogy megszeretsz-e egy férfit, vagy helyesbítek hogy egy nő megszeret-e egy férfit, vajmi kevés köze van ahhoz hogy például mennyire izmos... várja a férfi reakcióját a mondatra.

Tudod szerintem sokkal fontosabb hogy milyen kisugárzása van az illetőnek. Persze nagyon fontos a külső úgy általában. kortyol a borából

De az hogy megnyerő legyen, tartása legyen, a társat és a biztonságot lássam benne, és izgalmas legyen.. mereng el végül az sokkal fontosabb azt hiszem.

Újra tölti mindkettőjük poharát és a férfi felé fordulva ábrándosan teszi fel a kérdését.

Kíváncsi lennék mit gondolsz a szerelemről....és voltál-e már szerelmes valaha úgy igazán?