A kúria és a környéke

Utazás a mélységbe
- Prológus Vége

- Elmondtam mindent. Már csak egy valamit mondanék, pontosabban kettőt. Az egyik, hogy... Sok sikert! A másik pedig... térj vissza épségben. - kíván a férfinak jó kívánságokat. Amikor Marcus kezet csókol neki, elvigyorodik és felvonja a szemöldökét.
- Lassan már kezdek irigykedni Brizára. -*kuncog egy kicsit, majd komolyra fordul az arckifejezése, mikor a vámpír megemlíti Sedát és a tekercseket. Ő erről semmit sem tud. Nem tudja, hogy Seda miért ne használja a tekercseket. De azt látja Marcuson, hogy komoly lehet a dolog. Nem kérdez rá konkrétan, nincs is idő újabb csevegésre. *- Megpróbálom, feltéve ha akkor használja azokat a tekercseket, ha én is egy helyen és időben tartózkodok vele. -*mondja a férfinak. Marcus kardjait elteszi, biztos zárható helyre. *
- Jó utat! -*köszön el tőle.*

Utazás a mélységbe

Elmosolyodik amikor azt mondja, hogy megtarthatja a kardot.
- Jó lehet, de azok ellen a könnyű buzogány is jó. Feleslegesen nem súlyozom le magam, ha a szükségesnél több dolgot viszek, ráadásul lassan semmi nem fér majd rám. Kell hely a két buzogánynak, a pajzsnak, köteleknek és a számszeríjnak, az összes üvegnek és eszköznek, amit adsz. Van nálam tőr, ezzel is elég veszélyes tudok lenni, ha a szükség úgy hozza. - nyugtatja meg kis mosollyal. Aztán tovább hallgatja a tanácsokat, ő pedig végig bólogat és mindennek talál magán helyet. Mondjuk kevésbé örül, hogy tele kell aggatnia magát tűzveszélyes anyagokkal, de... A szükség nagy úr.
- Rendben. Van-e még bármi, amiről tudnom kell? - kérdezi, lehelyezve kardjait az asztalra. Ha a válasz nem, akkor csak mélyen lehajolva hálásan kezet csókol a gnómnak.
- Tartozom neked. Köszönöm a segítséget. - mondja, majd elindul kifelé, de két lépés után megáll és hátra fordul.
- Kérhetek még egyetlen egy dolgot? - néz rá, és ha megengedi, akkor folytatja.
- Ne hagyd, hogy Seda dühből, vagy keserűségből elhasználja a tekercseit. - kéri, de magyarázkodni nem szándékozik. Mélyen biccent, aztán távozik is a lovához, hogy felnyergelje, és Székvàrosba utazzon, hogy ott egy másikra cserélje, amit elhagyhat, illetve hogy beszerezze a pajzsot.

Délutáni Randevú

Szélesen mosolyog Viola szavaira, és még szélesebben, mikor látja hogy tetszik neki a tűz játéka. Ahogy elkezdenek táncolni, a kis kék emberke Viola mozgását próbálja utánozni, míg a picivel nagyobb zöld emberke meg York mozgását utánozta. Pont akkor hajol meg mint Viola, majd tesznek pár lépést a külön kis résznek amit a táncra hagyott helyet a férfi, és az elején minden simán megy, mert úgy mozog ahogy Viola tanította.

Majd meglepődik mikor Viola meg simogatja York hátát, de annál inkább lepődik meg mikor szorosan megöleli a lány a férfit. Az első 3 másodpercben nem tudja mire vélni ezt, majd gyorsan alkalmazkodik a helyzethez ő is vissza ölel egy széles mosoly társaságában, egyik kezével a lány hátát míg a másik kezével a derekét érinti meg. Majd mikor a semmiből felszólal a zene, alig hisz a fülének mikor meghalja Genzo fuvolájának hangját.

Mikor Viola oda simul hozzá, egy picit elpirul, de végig mosolyog, félig azért mert boldog és félig azért mert kicsit még szokatlan neki még ez a közelség, mert egy nő sem volt még ilyen közel hozzá. Ráadásul Viola formáit is jobban érzi, egy kisebb mentális próbán megy keresztül, de az a keze amelyik a lány derekánál volt egy picit lejjebb ment, de amint látja nem tetszését felé, el is veszi onnan.

Mikor elkezdenek táncolni, próbálja tartani a lépést a lánnyal, mivel a férfi még csak egy táncos alkalmon van túl, így megpróbálja a lány mozdulatait utánozni, bár az nem segít hogy egy fél fejjel kisebb nála. Mindkettőjük szerencséére senki nem lép senkinek a lábára, bár mikor Viola keble súrolja a York mellkasát, ekkor csillapítani akarja magát gondolatain keresztül ~hideg vér, hideg vér, légy erős, ne járasd le magad előtte~ ekkor látszik meg szemében hogy még jobban zavarban jön ez onnan is látszik hogy egyre jobban kezd vörösödni a feje. Picit még zakatol is kezd a szíve ahogy egy párszor megismétli magát a közelítés, majd amikor a lány elkezdi súgni a szavakat a szíve még jobban zakatolni kezd és egy annál is szélesebb mosollyal folytatja a táncot, de csak annyit fűz hozzá. Meggondolatlanságom az ember felemből ered Kicsit felnevet miután kimondja ezeket a szavakat.

Sokáig táncolnak, a vége felé mikor a lány a férfi vállához teszi a fejét elkezdenek lassúzni egy darabig élnek a hangulatnak, majd közel a vége felé, a férfi is súg valamit a lánynak. -Ha kíváncsi vagy, az én véleményemre, jelez nekem.- Majd miután abba hagyták a táncot a körülöttük levő kis láng emberkék tapsolni kezdenek körülöttük, amint befejezték majd York meghajol Violának és a közönségnek is háromszor három irányba majd lassan eltűnik a kis tűzjáték, utoljára a két kis figura marad ott amik integetve tűnnek el még mielőtt eltűnnek, az egyikük egy csókot nyom a másik arcára. Oda lép az asztalhoz és a holdfelé nézve rakja a székeket közel egymáshoz, hogy annak halovány fénye beragyoghassa őket, majd le ül a székre és invitálja Violát hogy üljön mellé. -Remekül táncoltál, hetente egyszer megismételhetnénk!- Mosolyogva mondja neki.

Utazás a mélységbe
- Prológus

- A rövid kardodat megtarthatod azért, a drow-k, driderek, duergarok, goblinok és koboldok ellen jó az. A trogloditák, trollok és a nagyméretű egyéb szörnyek ellen, nem jók a kardok és más pengék, ő ellenük kell a buzogány vagy nehéznyílpuska. -*magyarázza a férfinak*- Egy kisebb pajzsot sem ártana beszerezni, mert sok dög savat köp, vagy a koboldok és goblinok nyíl-és kőzáport zúdíthatnak rád az íjaikkal vagy parittyáikkal. Ami a mikonidák spóráit illeti, azok ellen nincs semmiféle lötty és kotyvalék. Amikor a gombaerdőben jársz, ott legyen az arcodon kendő, ami a szádat és orrodat takarja, az megszűri a spórákat. Ami az étkezést illeti. A halak mind ehetőek, és a teknősök is. De mivel te vérrel táplálkozol. Kobold és főleg troglodita vért ne igyál. Mindkettő savas, főleg a trogloditáé. Szétmarja a gyomrodat és beledet, és vizet sem ihatsz rá, mert akkor még erősebben mar. De!-*ekkor a mutatóujját felemeli, és egy másik üvegcsét nyújt oda, fehéres-zöldes színű folyadékkal.*- Ez ellenlúg. Ez egy lúgos oldat, ha rád lehet a troglodita és bemarja a bőrödet, ez semlegesíti a savat. Kérdezted, hogy mi a tápláléklánc csúcsa. A kampósrém. Ez egy, két lábon járó, három-három és fél méter magas dög. Több mint félméteres hosszú kampós karmokkal a kézfején, mint egy imádkozó sáskának. Hosszú kampós fogazott csőre van, a feje olyan mint valami szörnykeselyű. A háta mint egy teknőspáncél, csak sokkal keményebb és tüskés. Gyors, erős, vérszomjas, okos és mindenhol páncél fedi. Kivéve a torkát, hóna alját és a szemét. De nehéz ezeket a pontokat becélozni, a magassága és a gyors mozgása miatt. Buzogánnyal a térdeit érdemes ütni, vagy vasnyelű nyílvesszővel meglőni. De van egy fegyver ellene, ami még jó. Ez itt... - *ekkor egy másik kanócos üveggömböt ad neki, amiben zöld lötty van. Hármat ad neki ebből.*-Ez a "zöld tűz". Rézpor, salétrom és olaj keverék. Ez zöld lángokat bocsát ki, savas tüzet. Ez nem öli meg azonnal a kampósrémet, de erősen le lassítja.

Utazás a mélységbe

Igyekszik minden apró nüansznyi részletet is megjegyezni. Mondjuk amikor Welsla a gombák ehetőségét említi, értő mosoly kerül az arcára. Sokan elfelejtik, vagy tán nem is tudják, hogy nem emészt meg semmi mást a véren kívül, így szilárd ételt, legyen az gomba, vagy hús, nem eszik, hacsak nem akarja eljátszani mások előtt, hogy ember. Oda lent ez pont nem lesz prioritás, de valamiből, valakiből ennie kell majd, ha sokat használja majd az erejét: már pedig erre készül. Oda lent nem lesz elkényeztetve az étrenddel, de ha keserű goblinvért kell innia, akkor azt fog inni. Az már kevésbé tetszik neki, hogy le kell cserélnie a kardjait. Sokkal inkább a mozgékony, fluid mozgások, vágások és szúrások híve, fürgeségét használva szúr az érzékeny pontokra, vagy a pallossal brutális tömegoszlató is tud lenni. A buzogányok használata távol áll tőle. Nem lehet és nem is kell őket úgy forgatni, mint a kardokat, más stílusú fegyver. Ettől függetlenül átveszi a fegyvereket, de használni nem biztos, hogy mindkettőt fogja. Szablyák ellen egyébként is jobb fegyver a kard. Valószínűleg kombinálni fogja a kettőt, pedig egészen eddig a pillanatig még az is megfordult a fejében, hogy a kétkezes kardját pajzsra cserélje. Báááár.... Miért is ne? Ha a kis buzogány mellé pajzsot használ, az kiválthatja a kardot. Út közben még be kell szereznie ezt azt.
- Rendben. Rád bízhatom addig a fegyvereim? Elfér a laborodban, igaz? - csatolja ki a pántokat, amelyek a hátán tartják a két éles pengét.
- Túl sok az enyves kéz a kúriában. - somolyog az orra alatt, kifejezetten néhány alakra gondolva. A mikonidák említésére felvonja a szemöldökét, míg a pántokat a buzogányokra helyezi át. A tőrt természetesen magán tartja továbbra is, ha bármit vágnia kell.
- Mennyire erős a hallucináció? Arra tudsz adni valamit? Franc se akar képzelődve savas katlanokba esni, vagy őrjáratba botlani. - fintorodik el, kevés dolog hangzik jól, mint azon a helyen fogságba esni.

Délutáni Randevú

Ahogy egyre sötétebb van kint úgy lesz egyre hangsúlyosabb a fáklyák fénye, lassan betöltik az egész teret odabent. A kinti világosság eltűnik és a tér lassan bezárul körülöttük: ami kint van az kint is marad, lényegtelenné válik, számukra mostantól már a világ csupán ez a tér, a torony a fáklyákkal -kettesben. Az este ünneplőbe öltözteti ezt a helyet kettejüknek erre az alkalomra.

Ahogy a férfi megfogja a kezeit, a szavai hallatán kibontakozik a kézfogásból az egyik kezével, és lágyan megsimogatja York arcát. Mélyen a szemébe néz hosszasan fürkészve érzéseit.

Te jó ember vagy York. Méltó a szeretetre és a tiszteletre.
És még lehet mondana tovább valamit, de a rögtönzött elementál előadás elvonja a figyelmét. Élvezettel nézi ahogy a tűz és föld elemek játszanak egymással mintha valamiféle színdarab lenne. Tekintetében a csodálat tükröződik, igazi kislányos báj van az arcán ekkor az elragadtatottságtól.

- Oh ez igazán szép! tör ki belőle akaratlanul és a fények játékára újra a férfi felé fordul. Pajkosan néz rá ahogy elhangzik a felhívás a keringőre.

Ám legyen ahogy óhajtod! mondja Yorknak játékosan - Táncoljunk!

Azzal, mint egy igazi bálban, illedelmesen meghajol a férfi előtt és ahogy az a kezét nyújtja elfogadja azt. Odaperdül mellé egy fordulattal és a férfi már a karjában tarthatja a lányt.

Egyik kezével végig simít York hátán majd gondol egyet és félredobva a tánciskolai etikettet szorosan átöleli a férfit, egész közel húzódva hozzá. Már éppen szólni akar a férfinak, hogy csak a zene hiányzik, amikor a távolból tisztán hallhatóan megszólal egy lágy dallam. Bizonyosan Genzo játszik a fuvoláján egy csodaszép melódiát.

Nem szól semmit csak elmosolyodik, a férfire tekint és újra odasimul hozzá. Az érezheti a nő illatát, a vékony anyagon keresztül a csípőjének a vonalát, a karcsú derekát, a bőrének a finomságát.

Ahogy elkezdenek táncolni, igyekszik lassan vezetni a férfit a parketten, érezve azt hogy a tánctudása sokkal magabiztosabb mint a másiknak. Ez többnyire sikerül, de nem mindig tudja a megtermett embert a jó irányba navigálni. Amaz bár a lábára nem lép a lánynak de előfordul, hogy a kelleténél jócskán közelebb kerül a hozzá a lány kebleivel súrolva a férfi mellkasát. Csöppet zavarban is van emiatt de látva a férfi hasonló zavarát a végén már keresi az ilyen pillanatokat és kipirulva vezetgeti tovább a táncot. Egészen közel hajol a férfi füléhez úgy duruzsol bele.

- Még nem válaszoltam arra a kérdésre hogy milyennek tartalak téged.. andalognak egyre körbe-körbe a táncparketten.

Nos.. határozottnak és udvariasnak és kedvesnek és … igen férfiasnak.. súgja a fülébe de meg kell hogy mondjam, sokszor meggondolatlannak is.. kuncog bele a fülébe egészen közelről lágyan.

Átadja magát a zene ritmusának, és a férfi vállára hajtva a fejét táncolnak tovább amíg a zene tart.