Kalandorok naplója

Szellem - vallatás
(figyelmeztetés: kínzást tartalmaz)

A Fényességes Selim Doğan el Saladin szultán kegyelméből írnokká kinevezett Azra Ziyan Tahir vagyok, akinek az a gyászos, de fontos megtiszteltetés jutott, hogy papírra vessem a mi igaz uralkodónk, első asszonya, Amara és az elefántcsont trónus várományosának született fiúk, Baylen el Saladin gyalázatos meggyilkolása után a szörnyeteg életét, viselkedését és vallomásait az utókor okulására, hogy többé ne legyen kétséges, hogy bánik el udvarunk az ilyen hitetlen kutyákkal.
Szolgáljanak e visszaemlékezések minden ellenségünk okulására.

Az üres trónus árnyékában az első két nap megtört gyászidőszak volt népünknek, de amikor a foglyot a Nyári Palotából a Tövistoronyba hozták látszott rajta, hogy eddigi őrei nem voltak restek a gyászukat fehér bőrébe fojtani, csontjait megzúzni, hogy szóra bírják, mi okból, kinek az őrült parancsa nyomán vette el a legfontosabb életet gyönyörű birodalmunkban, hol vannak a társasai és kik voltak a segítői, akik lehetővé tették számára, hogy gyászba borítsa a sivatagot, megfojtva napunk.

Amikor először láttam egy cellában ült, csukló és bokakaloda béklyózta tagjait és nyakán fémkarika, ami láncát a lába között a padlóhoz rögzítette, hogy a fejét csak bajosan tudta volna felemelni. Meghökkentett alacsony termete, fenevad tettéhez jelentéktelen külső tartozott. Éppen a haját fosztották le, ősz tincseit marokba fogva életlen késsel nyiszatolták fel a bőréről a pribékek, vérnyomokat hagyva. A füle mögött szentségtelen mágia nyomait őrző vésett hegeket találtunk, amiket a megfigyelő mágus társam, egy bizonyos Tarkan jegyzett fel és rajzolt le a krónikák számára okulásul.

A gyilkos férfi volt. A főpalotai szolgák halványlila öltözékét viselte, ami ekkorra vére rongyokká foszlott rajta, mindkét lábszárán kötés, az őrök szerint le kellett döfni lándzsával kétszer is, mert nem bírt megnyugodni, mint a kígyók, amik akkor is marnak és ráng a farkuk, amikor már a földhöz szegezték őket, örökkön veszélyesen és álságosan, míg fejüket le nem vágják. Vállra széles, mellkasra arányos, keskeny derekú és csípőjű alkata híján volt minden jómódhoz szokott zsírpárnának. Jobb kezén csak négy ujjat találtunk, de láthatóan gyógyult seb mutatta, hogy nem boszorkányság a vétke, csupán egy csonkítás érte, aminek okát nem volt dolgunk feltárni, de nem kétlem, hogy rossz természetéből fakadóan egy korábbi büntetésének nyomát viselte. A hátán vizes kötél csapásainak vörös sora húzódott a börtönszolgák ügyességét dicsérve, akik anélkül verték meg, hogy felszakították volna a bőrét, korábbi hegek fehér irkafirkája rútította el irháját, de a gerince ép és egyenes. Bárcsak a testőreink, deli legényeink lettek volna ilyen fürgék és ruganyosak, mint ez a kutya, aki ölni jött az udvarunkba!

Más szőr nem volt a testén, ahogy az orvos átvizsgálta hegeket talált fél fülén, keskeny arcával együtt félelfnek vélte, s ebből már arra következtettek a kínzóómesterek, hogy igazán könnyű lesz megtörni. Hiszen a karcsú és törékeny elfnép is hiába olyan az erdőben, mint hal a vízben, végső soron ők nem emberek, nem bírnak azzal az erővel és állóképességgel, amivel egy davokari férfi, akit a nap és a szél megedz az istenek örömére!

A vizsgálat még feltárta, hogy némi hiány mutatkozik a fogazatában, kevés híján leharapta Ibraen mutatóujjának percét, alig tudták kifeszegetni a szájából, és nevetett, igazán istentelen hangon kacagott, akkor már sejtettük, hogy őrült. De ép elme nem is vetemedne arra, amit ő tett. Nem vetné a szemét gyilkos szándékkal egy fenséges és igazságos úrra, akit a jog és szokás rendelt egy birodalom élére, hogy ott szolgáljon.

Micsoda szemeket, méghozzá! Te, Korok Vándora, ki e sorokat olvasva visszatekintesz tán nem láttál még olyan szempárt, aminek színe ennyire átható, istentelenül kék lenne. Nincs abban semmi természetes ragyogás, mintha egy gonosz mágus lúgozta volna tisztára a szemeit a gyilkosnak, homorú tölcsérnek mutatva íríszét, a mélyén a pupilla fekete gödrével. Átokhozó szemek azok, megverték akire hosszan tekintettek, fel kell jegyezni egy Dashin és egy Ikran nevű őr esetét, akik rángógörcsöt kaptak a pillantásától, bár a rossznyelvek szerint egyazon férges asszony ölének látogatása viselte meg őket inkább. A biztonság kedvéért e szemeket egészen a vallatás kezdetéig bekötve tartották, de a tanács jelen levő tagja nem engedte azokat vasszögekkel kiverni, vagy kiégetni ítélethozás előtt.

A vallatása kérdésekkel kezdődött, de nem azonosította magát. Kalamoni káromkodásokat hallottak tőle szultánunk teteme felett, ezért tolmácsot hívattak, aki hamar meggyőződött róla, hogy érti a davokarit is, csak éppen beszélni nem hajlandó. Végtelen ideig unszolták, ám makacs hallgatása végül tettre sarkallta az pribékeket. Dézsát hozattak elé, hogy vizet töltve bele lenyomják fejét amíg fulladozni nem kezd. Erős izmok dagadtak nyakán, de a termetes őr keze biztosan nyomta előre a nyakánál fogva amíg el nem ernyedt. Hiába emelték ki azután, szólni hajlandó nem volt, így addig ismételték az eljárást, amíg kék szájjal el nem ernyedt eszméletlenül.

Magához téríteni nem telt sokba, de előtte az értő kezű mester egy fémkúpokkal kivert ülőkéjű, támlátlan székbe kötötte át, vasbilincsekkel leszorítve csuklóit úgy görnyesztette előre, hogy a nyakát fogó lánc még mindig a padló felé húzza le fejét. Maradék rongyait letépték és kérve kérték, hogy óvja meg magát a mezítelenség és fájdalom szégyenétől, de hallgatott makacsul. Hiába ütötték meg vizes kötelekkel, aztán kurta, rafinált korbácsokkal is, hogy vért sarjasszanak hátából, szó nem hagyta el a száját. A babonás őrök mellettem arról suttogtak, hogy nem is érzi a fájdalmat, de amikor a körmeit letépkedte a hóhér segéde hosszú fogókkal ő is úgy üvöltött, mint minden alávaló, becstelen halandó, akit csak efajta eljárásnak alávetetnek.

A palota szolgái, a tanácsnokok nem sajnálták tőle a szót, hogy győzködjék, mert kiutat és szabadulást már nem remélhetett, a kegyelem ajándéka azonban úgy festett, hidegen hagyja a kalamonit. Hideg halszemei csak figyeltek, gyűlölettel égve, véres ujjai a karfába markoltak és mint egy éhes mantikór leste gonoszul aki túl közel lépett hozzá. Félelem nem mutatkozott rajta akkor sem, amikor sóval hintették be a sebeit az orvos tanácsára, hogy ne vérezzen el túl korán. A pihenéssel töltött ebédidő után visszatérve hozzá már a láncok mesterei egy mellétolt asztalon oldalra fektették a jobbját, csuklóbilincsénél fogva kifeszítették a gyilkos kart. Nem volt a teremben senki, aki bánta látni, hogy húzzák a csigák azt a végtagot, bár öreg tanácsnokunk az ízületek pattanásainak kőfalakról visszaverődő hangjától és a dühödt, méltatlankodó, sebzett állatéhoz hasonló felordításoktól megszédült, de helyette egy fiatalabb férfiú érkezett, hogy az eljövendő szultán számára oly fontos vallomás megtételére emlékeztesse ellenségünket.

Hosszú ideig más sem hallatszott, a tengeri démon teste sok terhet elviselt, minduntalan visszaugrasztotta vállát és könyökét, este lett, mire vérrel a szövetei annyira felteltek, hogy már nem mozgott elfordult csontja. Az orvos rendelése szerint éjszakára fellógatták két karját összebilincselve egy vízér alá, ahol egyenletes cseppek folytatták vallatását őrjítő, egyenletes és éberen tartó kopácsolással lecsupaszított fején addig, amíg testben és gyászban elfáradt és megviselt, de meg nem lankadt bizottságunk kipihente magát.

Természetesen foglyunknak a felüdülésből semmi sem jutott, reggelre a lecsorduló vízpatakok a bőrére borzongó árkokat vetettek, az egyenletes kis ütések orvosunk szerint a józan eszének határára vihették el, ha ugyan volt neki még ilyenje. A szemei vadak voltak, amikor leeresztették, de a teste dermedt, az előző napi kínzástól kifordult és megdagadt ízületei az éjjeli súlyviseléstől szederjesen és kinyúltan méltatlankodtak a mozgatás ellen. A sziszegésébe kalamoni szitkok keveredtek, hát végre beszélt kínzóival, bár a szavakban nem volt köszönet, feltámasztotta a reményt a vallomásban, de a szép szó nem hatott, nem, egy újabb veréssel, fullasztással töltött délelőttön át, se a délután nem hozott eredményt, pedig a délelőtt sebeit kiégető vasak fénye megvilágította a szenvedéseit, a húsának nedves sziszegését a saját, ereje fogyatkozó sikoltozása nyomta el.

A nap kudarcát éjszakai imákba fojtotta népünk, hogy a kalamoni imádkozott-e ott a mélyben felkötve a vízcsepegés alatt nem tudom, de megkönyörülhetett rajta a saját istene, mert amikor másnap leengedték végre nem unszolták hiába. Vallomását más írnokok rögzítették szó szerint, így kerülnek majd a krónikáinkba.

Kalamon királynának, Wainwright Shelley neve legyen átkozott, amiért udvarunkba férkőzve kalamoni szolgákkal és ügynkökkel átszőtte márványtermeink! Mint egy érczárvány a tiszta kőben úgy tette tönkre udvarunk, de a davokari áspis büszkén emeli fel fejét és csap le az ellenségeire, az istenek úgy segítség Ergun Syed el Saladin császárunkat! A homok megfojtja majd azt az ocsmány tengeri népet és én, mint hű és alázatos krónikás feljegyzem majd a későbbi korok okulására.

Az Ezeregy Éj ✨

A Csiszolatlan Gyémánt a Lebegő Világ főutcáján található, nyitva áll minden kíváncsi látogató előtt, s a szórakozóhelyen ma este az Ezeregy Éj fűszeres és rejtélyes világába térhetnek be a gyanútlan látogatók.

A belmagasság hatalmas, s az ablakok nélküli helyiséget csupán a mennyezetről lelógó, színes üveggel borított lámpások világítják meg, melyekben tűz lobog. A plafonon és a mennyezet tartógerendáin megannyi vörös-fekete és arany színben pompázó kelme díszeleg, mindenütt hazai illatokkal megtöltött, díszes ötvözetből készült füstölgők lógnak. A hatalmas terem nem csak hangulatában és illataiban, de berendezésében is Davokart idézi. Leülni vagy megpihenni csak a földön lévő szőnyegegyütteseken lehet, melyeken megannyi színes bársonypárna szolgál kényelmet az arra letelepedőknek. Elrejtett kis zugok, színes fátylakkal körülvett, elkülönített terek is helyet kapnak, kür alakú, alacsony asztalkákkal. Balra fordulván egy hatalmas színpad látható, előtte tűz lobog, a tánctér felett egy hatalmas csillár lóg, megannyi gyertyával és kelmével beborítva. Nincs különálló étkező rész, a kisebb, kerek asztalkák elszórtan kínálják Davokar ínycsiklandozó étkeit, az egzotikus gyümölcstálaktól kezdve a sülteken át, mézes süteményekig. A vendégek megkóstolhatják a különleges csípős skorpiópálinkát (amiben holt skorpiók áznak) és természetesen a fűszeresebbnél fűszeresebb teák mellett akad egy-két olyan falat is, mely egészen más világokba repít. A színpad mellett egy tűz-és kardnyelő mutatványos egyensúlyozik hol kardokkal, hol pedig égő pálcákkal. A bejáratnál közvetlen egy igazi, élő tigris ül (na jó, nem igazi és nem is élő, illúzió csupán, de annak tökéletes), vékony pupilláival és hatalmas fogaival üdvözölve az estére betévedőt. Valahonnan illatoktól nehéz füst gomolyog a vendégek lábánál, amiből a színpadra is jut bőven. A színpad mögötti kelmék feketék ugyan, de azokon apró, ezüstszín ékkövek ragyognak, mintha a tánc hátteréül maga az éjszakai égbolt szolgálna. Hogy a füsttől és a részegítő, fűszeres illatoktól ne ájuljanak el a vendégek, apró szellőzőnyílásokon talál utat magának a friss levegő, bár nem igazán számottevő mértékben.

A keleti, csengőkkkel, darbouka dobokkal, údokkal és nádsípokkal tarkított muzsikát a színpad mellett szolgáltatja egy davokari zenekar. A dallamok a maguk rejtélyes, de mégis kellemes és misztikus módján egészen betöltik a teret, a fátylakkal és függönyökkel elválasztott „privát szobák”-ba is bekúszik a füst, s a muzsika is, bár kevésbé intenzívebb és halkabb módon.

Amint a vendégek kellőképpen összegyűltek, kezdetét is veszi a közös, nyitó attrakció. Yana, Azalia és Meria hármasával nyílik meg a színpad, a kísérteties ködben és a tűz, falról visszaverődő nyalábjainak fényében, színes lámpások és illatok közepette lép fel e három, külhoni hölgy. Meria táncol középen, jobbján Azalia, balján Yana kap helyet.
TÁNC: https://youtu.be/4mE4Tkn6e-s?si=rVhGeYg9W6wDc3zo

Ezután Azalia kisasszony magánszáma következik, amelyben egy kardot hív segítségül. Teste a zenével egy ütemre mozog, a kardot úgy egyensúlyozza hol fején, hol kezében, mintha legalábbis erre született volna.
TÁNC: https://youtu.be/8XGIRLwcw4o?si=f5zJWbWUi-CRWZ29

Az est méltán híres házigazdája, Meria Aydin magánszáma kevésbé látványos, ő nem használ kellékeket, kardot vagy kendőt, csak saját testét. Minden mozdulatán látni, hogy avatott test, csípője, kezei, lábai összhangban mozognak egymással.
TÁNC: https://youtu.be/aO60f7a0PLM?si=qVGyLRxSPDlpnVU-

Azalia magánszámánál viselt ruha: https://i.imgur.com/03TZKI9.png
(+ hozzá illő arcfátyol!)
Azalia átöltözik: https://i.imgur.com/F30Uatx.png
Meria magánszámánál viselt ruha: https://i.imgur.com/WfNXOup.png
Meria a tánc után átöltözik: https://i.imgur.com/ZPxrvh0.png

Maga az idősík ott kezdődik, hogy a vendégek bejöttek és lementek a táncok. A táncosok lejönnek a színpadról, Meria átöltözötten fogadja a vendégeket.

Kedves Kalandorok!

A hétvégén (2024. 01. 27-28.) tartandó "Ezeregy Éj" event beharangozója volnék!

✨ Az est Meria Aydin, davokari nemeskisasszony szervezésében fog zajlani, aki mielőtt visszautaznak a Békeidő Hercegével hazájukba, szeretett volna egy igazi fűszeres estet adni Székváros népének!
✨ Az event 19:00-kor fog kezdődni (bár a változtatás jogát fenntartom!).
✨ Arra gondoltunk hű segítőmmel (Azalia), hogy 3-as csoportokra osztanánk majd a vendégsereget, így megkönnyítve és meggyorsítva a játék folyamatát.
✨ Így szeretném megkérni azokat, akik tudják, hogy el fognak jönni vagy meghívást kaptak, írjanak nekem PM-et, hogy jönnek! Az esemény egyébként NYITOTT, közben is bárki becsatlakozhat majd, csak egyszerűbb, ha előre tudjuk, kikre számíthatunk.
✨ A csoportfelosztásokat természetesen lehet csereberélni majd, max 4 és minimum 2fős csoportokra gondoltunk. (A 4-es csoportok esetén szeretnénk, ha pörögnének, így csak akkor verődj nagyobb csoportba, ha tudod, hogy akkor és ott ennek tudod szentelni az időd!) <3

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok, Meria rettentő izgatottan készülődik és vár Benneteket szeretettel! (Én is!!) <333

Cazamor vacsorája - Esemény

//Így, hogy tudjuk szerkeszteni a hozzászólásokat, naponként ide fogom beírni az új eseményt.

Úgy tervezem, hogy a vacsorát 3 napon át játsszuk, hogy mindenkinek legyen ideje a játéktéren kijátszani a beszélgetéseiket, reakcióikat, napi élet-programtól függetlenül, hogy ne kelljen sietni, csapongani. Természetesen nem muszáj mindegyik eseményt lejátszani, kinek mihez van kedve/kapacitása.

A helyszínek között a "Lyvlyn vacsora" lesz ami elválasztja ezeket a játékokat, mert nem kell, hogy a játéktéren csak ezek menjenek.//

A vendéglátók:

Myrle Lyvlyn
Cazamor Lyvlyn

Meghívottak:

Argaladori Belion
Aurora D'Lange

Bozsena Zlaclavia

Ergun Syed el Saladin
Meria Aydın

Reto

Sedroz Zarorun - kalamoni hajóskapitány
Sigmund Grisk - kalamoni másodkapitány

Fedin Greg
és neje - Anwarioni kereskedők

Gerdar Chesk - udvari ember, aki főleg kisebb ügyeket intéz a nemeseknek

Zalden Dyrreril
Medmo Dyrreril - nemes testvérpár, akik a Tanács közelében mozognak

Henik Windrime - udvari kovács, ötvös, ezermester

Salloros Vynelar
Harlan Aenyr
Lazidos Dirrelar - ismert embervadászok

I. felvonás (2023. 01. 17-18. (19. ha lusta leszek))

A kalamoni vacsorához rendelkezésükre bocsátott lovagterem a földszinten helyezkedik el, hármas osztatú. A megérkező vendégeket az első tágasabb helyiségbe kísérik, amit kétszárnyú ajtó választ el a következőtől, az érkezéskor még becsukva. A négyzet alakú helyiség külső fali ajtaja nyitva a téli udvarra, ezért itt érdemes még a kabátjukat magukon hagyni. A termet körbe páncélok díszítik, ezek anwar lovagok voltak, de lefedték őket kék és vörös leplekkel a kalamoni címerrel díszes kendőkkel. A kopott kövezeten látszik, hogy gyakran vezetnek be ide lovakat nyergelni és most is szalmával szórták fel a nyitott ajtóhoz közeli részét.

A kalamoni inasok amikor elég vendég megérkezik egy kis bemutatóval kedveskednek. A hintót húzó és a hátasnak használt kalamoni kócos, hírhedten vad természetű lovakat vezetik be és mutatják meg az érdeklődőknek formára, állóképességre, fogra, színre. Horkantásaikkal, gőzölgő leheletükkel és vad fogcsattanásaikkal ezek az állatok elég ijesztőek, de a bátrabban a magasabb, hátasnak használt példányokat meg is ülhetik, igaz, a kantár vége kalamoni kézben marad. Ágaskodó bemutatójuk során szemügyre vehető különleges patkójuk, ami nem csak segít nekik leküzdeni minden akadályt, de meg is védi a harcias állatok patáját, amikkel készséggel harcolnak ember vagy állat ellen is akár.

Végül bemutatnak egy féléves csikót, amire aki megkívánta az állatot ajánlatot tehet.

Természetesen a kalamoni diplomata személyének hírnevet hozó rozsomák sem maradhat távol, az inasa vezeti oda pórázon mindenkihez, hogy megbámulhassák a vadat közelről, akinek száját összefogja ugyan egy szalag és hámot visel, láncon vezetik, mégis ki-kiugrik, hogy egy-egy ijedősebb hölgy torkából meglepett kiáltást csaljon elő. Értő szeműek számára egyértelmű lehet, hogy ez a műsor része, hogy úgy tűnjön, mintha a férfi nehezen tartaná vissza az állatot.

Ez idő alatt fűszeres forralt bort és forró, davokari teát osztogatnak a vendégeknek, hogy mindenkinek a kedvében járjanak amíg meg nem érkezik Cazamor és a Lady Lyvlynként bemutatott Myrle.

- Köszöntöm az összes kedves vacsoravendégem a magam és a kedvesem nevében, kérem, foglalják el a helyüket odabent, egy fél óra múlva elkezdődik a vacsora.

Azzal Myrlével átsétál az előttük nyitott ajtón.

Hatalmas, hosszúkás terem keskenyebbik oldalán lépnek be, jobbra az udvar felé magas ablakok néznek, most vörös, kék sávdíszes fekete függönyökkel takartan. A kalamoni nép nem annyira pompakedvelő, ezért a bútorzatot sötétre cserélték és az asztalt fatálakkal terítették fel, de az étkészlet ezüst, a kupák díszesen, az üveg kristálypoharak pedig szépen metszettek. Bonyolult gyertyatartók és lámpások sokasága ad fényt, mindkét kandallót begyújtották, hogy meleg legyen. A magas támlájú székek hátára lehet teríteni a köpenyeket.

A hosszú vacsoraasztal közepénél foglal majd helyet a pár, amolyan lakodalmi jelleggel, bár csak Myrle tudhatja, hogy ez kárpótlás a kimaradt mennyegzőjükért, velük szemben a kúriabelieknek névre szóló helyük van, amiről az inasok adnak felvilágosítást, mindenkit oda kísérve amikor otthagyja a bemutatót, hogy a melegebb helyiségbe átjöjjön, a többi vendég pedig az asztalszéleken foglal helyet. Itt sem kell unatkozni, az egyik sarokban egy bárd és kísérete énekel, mágikus hangja esős időt idéző hangulattal tölti meg a termet és fenyőerdők izgalmas szagával, illúzió ez, de olyan könnyű, ami éppen csak megsimogatja az ember elméjét, el nem tompítja az érzékeit.

II. felvonás (2023.01.18-19.)

Három csengettyűszó jelzi a kisebb csoportokban beszélgető vendégek számára, hogy eljött a vacsoraidő, a bajkeverő Sigmundot már le is ültették a hosszú asztal egyik szélénél, kalamoniak közé, hogy esélye se legyen újra megzavarni a vacsorát, gondosan eltávolítottak a közeléből minden alkoholt.

A bárd lágyabb dalra vált és inkább a hangszerét pengeti, az illat illúziók eltűnnek, csak az eső hangja marad, mert a vacsora illataihoz nem kell semmi, ami összezavarná a vendégek érzékeit.

Langyos, rózsaolajjal illatosított kézmosótálakat hordanak körbe mielőtt az asztalhoz engednék a vendégeket és amikor már ülnek először a kancsókat terítik fel, nem sajnálva a bort és Reto körül a sört sem. Utána jönnek az ételek, kalamoni fűszerek izgalmas, kissé csípős aromája lebeg az asztal felett. Sültek és raguk kínálják az erdők izgalmas ízeit, fácán, fogoly, vadmadarak, ezüstös testű tavi halak bundában megforgatva, szarvas, hegyi kecske képviseli a vörös húsokat, teljesen mellőzve a haszonállatok jól megszokott ízét. Kalamoni kék szalag jelzi az a tálalóedényeket ölelve a biztonságos, enyhe ízű étkeket és vörös azokat, amik kalamoni ízlés szerint pikánsan fűszerezettek.

Cazamor a vacsora alatt kedélyesen diskurál és erre biztat mindenkit, akinek komoly ügye van vele azt arra biztatja, hogy a desszertül felszolgált mézes bogyók, magok, szárított gyümölcsök kiélvezése után látogassa meg a szomszédos helyiségben, ami egy privát kis társalgó kalamoni színekbe öltöztetve.

A vacsora vége felé az étkező üres részét elfoglalják a mutatványosok, akik egyszerű történetet játszanak el csendben, hogy ne zavarják a társalgásban résztvevőket, öltözékükkel kalamoni népmesék alakjait jelenítik meg és hírhedt tengeri, erdei hősöket, elfeket, sziréneket, szörnyeket, győztes kalózkapitányokat.

III. felvonás (vége)

Ahogy az utolsó morzsák is lefogynak a tányérokról és Sigmund heves széptevésén is túllendültek a kedélyek, a vidám vacsorát nem érhette sokáig semmi kifogás. Ugyan az ispánfi tántorgására sokan felfigyeltek, de csak kevesen érezték a privát szobájában ocsmány hányadékának bűzét és azok is mélyen hallgattak róla.

Myrle sírógörcse miután beszélt Aurorával újabb szóbeszéd tárgya lett, de főleg mert éppen egy időre esett a nemes davokari Meria és Cazamor távollétére, pedig az táncuk alatt sokan lestek kérdőn Ergun hercegre, hogy vajon a hírhedten forróvérű férfi mit szól ehhez?

De aztán baj nélkül kit-kit a kocsisára bíztak az inasok és csend lett a termekben, elhalkult a zene, elfoszlottak hajnalra az utolsó illúziók és a kalamoni lovak anwarioniakat ijesztgettek az istállóban, ahogy az élet visszatért a rendre kerékvágásába.

//Köszöntem mindenki részvételét! //

Az elveszett álom

A kúria népe egyre bővül, Azalia pedig úgy érzi, minden nap egyre többet vesz ki belőle. Eleinte még egész elviselhető volt ez az állapot, de mostanra a magány olyan súllyal nehezedik vállaira, mint amit sosem érzett. Érti már ő Gavrielt és annak őrületét... bár őt legalább látják és hallják. Számtalan kommunikációs próbálkozásai mind sorra buktak el, így már nem tett mást, csak leült a teremben és figyelte, ahogy az ablakon át a nappal váltja az éjszakát.
Ki tudja mennyi idő után oda lépett az asztalhoz valaki. Felismerte Caint, de még csak meg sem szólalt, mert biztosra tartotta, hogy csak leül az asztalhoz, talán épp rajta keresztül. Az egész világa megrengett, amikor a férfi hozzá szólt. Először azt hitte, csak a véletlen műve, de amikor a vállára tette a kezét, szinte sikoltva az örömtől ugrott a nyakába.
- Hol a tested?
- Tym nyakában...
- Mi..? Ezt majd út közben megbeszéljük. Érzed merre van?
- Talán a tó körül...
- Akkor menjünk!
És mentek is. Bele telt egy kis időbe, mire megtalálták Tymet és rajta a testet. A nekromanta elűzése még több időbe telt, de végül megtörtént az a csoda, amire Azalia hónapokat várt. Újra önmaga lett. Egészében. Megölelte a fiúkat, kisírta a szemeit, aztán visszatért a kúriába, de Yana már saját útjára lépett, Shayt pedig teljesen felemésztette a démon, de Azalia legalább még el tudott tőle búcsúzni, mielőtt a lelkét ki lehelte volna - ami megmaradt a démon után.
Ezután elindult, hogy felkeresse Yanát Székvárosban. Nem akarta őt visszaszerezni magának, de tudni akarta, hogy jó a sora. Mostanság bukkant a nyomára, de hűségében nem kellett csalódnia - együtt mentek vissza a kúriába.

Kyrien Thuata’D
-Egy új élet kezdete.

*A bál estéjén sikeresen kiszabadította Sylphiettet Uriel karmai közül és miután hátra hagyták a birtokot, a Szirénbe mentek ahol felmarkolta a Sylphienek félre tett pénzt és búcsút vett Stefitől. Ezt követően a kikötőben található rejtekhelyükön várták, amíg Kyrien egy jó barátja visszaszolgáltatta nekik Radut. A néhány nap várakozás alatt apa és lánya jobban megismerhették egymást, majd miután elhagyták a rejtekhelyet, csatlakoztak Opalhoz a Gyöngy fedélzetén és kihajóztak Székvárosból. Kyrien maga mögött hagyva múltját és Anwariont, Apaként és a Gyöngy másod tisztjeként kezdte meg új életét a nagyvilágban.*