Kalandorok naplója

Házassági parancs

Hetek teltek el, mióta Ruith Morlian visszatért az Udvarba és a Tanácsba hosszas „betegsége” után. A fiatal örökös megváltozott, a szürke szemének vadsága csillapodott, fékezhetetlen természete megnyugodott. Persze a valódi okát mindenki csak találgatni tudta. A legnépszerűbb pletyka talán az volt, hogy a többször úgy hozták vissza a halálból. És a halál megváltoztatja az embert. Egyedül talán húga tudta a valódi indokot, de a körülményekről, hogyanokról még neki sem beszélt. Bár ezt Alea talán nem is bánta annyira.

Egyik reggel a fiatal örökös és húga is egy- egy hivatalos levelet kap, mégpedig Sir Tretoion ismert pecsétjével. Mindkettőjüknek összeszorul a gyomra tőle a nem túl kellemes emlékek hatására. A levelekben ugyanarról van szó, mégis két teljesen eltérő reakció érkezik rájuk.
A férfi ajkain nagy sóhaj szökik ki, a fejét meg is rázza. Nem tetszik neki a parancs, de kénytelen lesz belemenni, hiszen a parancs az parancs. A Sir szava pedig szent és sérthetetlen.
A lány szempillái meg-meg rebbennek olvasva az egyértelmű utasítást. Az uraság megtalálta számára a tökéletes férjet. Ajkait kénytelen beharapni, mikor olvassa a nevet. Dorian Ashford! Tudta, hogy el fog jönni ez a pillanat, és egészen eddig azt is gondolta, hogy készen áll rá. Most mégis könnyek gyűlnek a szemeibe. Hirtelen fel sem fogja milyen érzelmek kerítik hatalmukba. Egy beszélgetés után nehezen ítélhetné meg a férfit, de talán annyit látott már belőle, hogy tudja, ez a házasság cseppet sem lesz számára egyszerű. De nincs beleszólása az életébe, sose volt.
Ezen gondolatmenetet egy kopogás zavarja meg. Felszipogva törli le kibuggyanó könnyeit, és fordul a nyíló ajtó felé. Megsimítja kékes ruháját és fátyolos szemekkel néz fel a fivérére.
- Áh… látom olvastad a levelet! - Mosolyodik el Ruith, végig mérve alaposan a lányt. - Gyere! Beszéljünk a szüleinkkel! A döntés megszületett, remélem nem akarsz vele dacolni. Mert, ha mégis akkor ostobább vagy, mint hittem!
Alea ajkai továbbra is remegnek. A papír kiesik ujjai közül és a nála jóval magasabb férfi mellé lép.
- Nem… nem akartam vele dacolni! Nincs értelme! - Súgja halkan, végtelenül megtörten. Belekarol bátyja erős karjába és hagyja, hogy szülei elé vezesse őt. Közben igyekszik kis mosolyt erőltetni magára, hiszen azt kell elhitetni szüleivel, hogy ő bizony nem áll ellen a döntésnek.

Pár perc telik csak el, mikor kopogtatnak a Morlian szülők rezidenciájának ajtaján. A szolgáló nyit ajtót. Édesanyjuk az egyik fotelban ül, egy könyvet olvas, míg apjuk az íróasztalnál tevékenykedik. A nő végül meleg, kedves mosollyal üdvözli gyermekeit. Mindkettőjüket ölelésébe vonja, bár Ruith tartása megfeszül az érintés hatására.
- Híreim vannak! Megtaláltuk Alea számára a megfelelő férjet, és készen áll rá, hogy végre összekösse családunkat a híres neves Ashford vérrel. - A fiatal örökös szavai ünnepélyesek, mire apjuk is feláll az asztaltól és eléjük sétál.
- Készen állsz rá, Kincsem? - Kérdezi végül a lányától azon a jóságos hangján, ahogy mindig szólt hozzá. Lea vonásai ellágyulnak.
- Egész életemben erre készültem, apám! - Felel magabiztosan, és valójában nem is hazudott. - Itt az idő!
Hangja még magát is meglepi, hiszen határozottabb, mint az gondolta.
- Rendben van! Akkor mi lenne, ha meghívnánk vacsorára? Szeretném megismerni a fiatalembert! - Szól apjuk a maga kimért, de kedves tekintélyével.

Kyra napjai
III. Fejezet - Tandora
Főnix 1. rész2. Fele

Kopogását követően be is nyit, majd egy illendő pukedlivel oda lépked az asztalhoz, ahol azóta is beszélgetnek, amint oda ér rá szegeződik mind a négy szem.

- Nem tudom, hogy a Kisasszony hogyan van vele, de ha ő sem ellenzi úgy én sem. Csak egy kérésem lenne Önhöz Kisasszony.

Végére a vendéghez fordul. Hiszen tőle kérné a lehetőséget. Nimrim a fülét hegyezi és bizony érdeklődve hallgat ám a kérésre nem számított biccent, hogy a nő folytassa csak.

- Azt szeretném kérni, hogy segítsen viselnem a bőrét, ahogy én is szívesen megmutatom mit tud ez a test.

Nimrim sok mindenre gondolt, de erre nem.

- Mi sem természetesebb.

Enged Kyra felé egy kedvesnek szánt mosolyt.

- Remek akkor a nehezén túl vagyunk. Kyra tőled legalább két marék haj kell, hagymásan és vágott vegyesen. Nimrim Kisasszony magától pár közel tíz szál hagymás szőrszálat szeretnék kérni. Továbbiak Kyra téged érint inkább. Szükségem van valakire, aki elfogja a felfedezett varázs gyíkot.

Lady Delion a első nehézségeken túl már izgatottabb és már csak arra vár, hogy megírhassa a jó híreket a nőnek Székvárosba.

- Milyen varázs gyík?

Akad ki a hallottakon most már végképp nem érti mi a fene folyik és már az éjszakába süllyedve az illedelmesség álcáját levetve kérdez.

Sylvana látva és érezve, hogy most nem érdemes húznia a nő idegeit így alaposan elmeséli gondolatait és a Baziliszkusz és Griff madárról szóló felderítési eredményeket, melyekhez Amazoniának is volt köze, így egy fokkal reményt biztosítva, hogy talán nem véletlenül maradt életben. Gondolata egyből a Kúria falai közé repítik és hamar érkezik egy megoldása is, amint Giliant látja lelki szemei előtt. Nagyot sóhajt, majd részletezi elképzelését Sylvanának, amint Nimrimet udvariasan pukedlivel búcsúztatja és a vele kapcsolatos vegyes érzéseit félre teszi.



Kiegészítő:
Név: Nimona (Egykori Szerető)
Neme: Nő
Faj: Ember
https://images.nightcafe.studio/jobs/TFSVgFjOmd85D05oX9Ta/TFSVgFjOmd85D05oX9Ta--1--61prb.jpg?tr=w-1600,c-at_max

Tetoválása:
https://www.tatuantes.com/wp-content/uploads/2018/12/tatuaje-ave-fenix-negro.jpg


Név: Nimrime
Neme: Nőstény
Faj: Kitsune

Közel 170 cm magas, két lábon járó vörös róka , kinek szeme színe narancssárga, sőrénye pedig derekáig ér kecsesen telt idomok birtokosa még lompos farka sem csapkod bizonytalanul. Bundájának az illata ötvözi a hidegebb és melegebb időszakokat egyaránt a szegfűszeges narancsos illat kavalkáddal.

Név: Amazonia Gail (Jó Barátnő)
Neme: Nő
Faj: Ember

https://images.nightcafe.studio/jobs/f1jkU8Wj2ZKbEVRu6DfE/f1jkU8Wj2ZKbEVRu6DfE--3--w7z6j.jpg?tr=w-1600,c-at_max

Kyra napjai
III. Fejezet - Tandora
Főnix 1. rész1. Fele

Ahogy a hajó kiköt Tandora dokjában úgy száll le a nő és a testőre, hogy az Udvarba menjenek lepakolni és már csak a testőrnek vannak jelentési kötelezettségei. A nő a szobájába érve még elpakol és végignéz a szekrényében logó ruhákon végig is simít rajtuk és visszhangzik a fejében Vizor szavai.

- Nem látod ezt, pedig…

Mosolyodik el majd az ágyra ülve a falnak veti hátát, hogy a tőreit letegye maga mellé, ahogy a keskeny kardját is melléjük fekteti. A vértet ezúttal nem viseli azt egy zsákban hagyva az asztalra helyezte. Tudja ma nem hagyhatja el az udvart, de Nimona gondolata nem hagyja nyugodni. Jó pár óra múlva kopogás szakitja ki gondolataiból.

- Lady Delion küldi Önnek.

Összehúzott szemöldökkel figyeli és veszi át a levelet. Fel nyitja és ahogy olvassa csak biccent. Jelezve megértette a tartalmát és ott lesz.

- Mi történt? Ez még nem a történtek miatt van, ahhoz túl korai.

Gondolkodik hangosan, majd a szekrényből felveszi az egyik ruhát. Pár óra múlva Slyvana szobája ajtaján kopog és mikor engedélyt kap belép. Nem kell sok, hogy az új vendégen megakadjon a szeme. Végig is néz rajta füle hegyétől a szandál rejtette lábfejéig.

- Kellemes estét Lady Delion, Kisasszony.

Pukedlizik megfelelően a ruha szoknyájának enyhe megemelésével.

- Kyra! Örülök, hogy itt vagy. Üdvözli Sylvana, ahogy végig néz Kyrán látja aggodalmának jeleit, de nem mutatja ki. - Kérlek gyere te is közelebb. Invitálja Sylvana kedvesen még rá is paskolja a mellé helyezett széket. Nem érti miért van most itt, de hogy Sylvana valamit tervez abban biztos. Engedelmesen szótfogad és le is ül a mutatott székre.

A ruha:
https://images.nightcafe.studio/jobs/jNG1qqdEHSX8cRy54C5D/jNG1qqdEHSX8cRy54C5D--1--ipxta.jpg?tr=w-1600,c-at_max

- Hadd mutassam be Nimrim Kisasszonyt.

Mutat Sylvana a róka nőstényre, akiben több elegancia és tartást lát mint magában.

- Kisasszony kérem ő lenne Kyra kinek van egy Önhöz hasonló társa.

A szavakra erősen türtőztetnie kell magát, hogy ne boruljon ki, amiért Rorschachra céloznak. Az álom, melyet felidéz a nőstény nem éppen teszi boldogabbá a helyzetet.

- Óh valóban?

Kérdezi Nimrim teljesen őszinte kíváncsisággal Kyrát figyelve.

- Kisasszony kérni ne értsen minket félre. Sylvana csak segítségemet kérni, hogy Önnek teljesíthethessen egy álmát.

Nimrim szavai furcsán hangzanak, de kiveszi belül, hogy valami olyanról van szó, amit még nem tud, de ettől talán a féltékenység nem lankad a nőstény láttán.

- Nimrim Kisasszony vendégségben van nálunk, hogy veled találkozzon, ezzel egyben megismerkedik új emberekkel és új kapcsolatokat is építettünk.

Sylvana is megerősíti a szavakat így még enyhül kicsit, de nem nyugszik még meg teljesen.

- Miért szeretett volna látni és miért fontos, hogy az álmomat teljesítsék.

Teszi fel mind a kettejüknek a kérdést. Más felől pedig, hogy valójában kinek is az álma nos arról vitatkozna, de igaz nem volt rá rossz hatással az érzés.

- Mert szeretni látni, azt aki egy hímet ennyire el tud csavarni.

Válaszolja Nimrim, teljesen nyersen, nem köntörfalazva.

- Láttam mennyire nem vagy Önmagad. Gondoltam elmegyek Székvárosba, hogy ott egy Varázslatokat tudó Hölggyel beszéljek. A megbeszélésünk sikeres volt. Egy varázsgyík és vagy egy Griff madarat kellett felkútattatnunk, hogy ne csak rövid ideig ható legyen a szer, amit készít. Ezzel megoldva két dolgot.

Nimrim szavai jól esnek neki, hogy talán mégis csak tudhat valamit, vagy csak szimplán Rorschach lóg ki valóban a fajából. Sylvana szavaira pedig csak összébb húzza a szemeit és szemöldökeit.

- Lady kérem mondja el miről is van szó, mert ezt most nem értem.

Nem érti, de azt sem tudja, hogy kiről van szó. A nőstény is érdeklődőn figyel a kérdésre és bizony őt is érdekli a magyarázat.

- Rendben Hölgyeim.

Emeli fel a kezét védekezőn, amint észleli a két nő őt nézi őszintén érdeklődve.

- Kyra te nem érezted itt jól magad, hiszen aki, akik fontosak számodra nem itt vannak. Ugye jól sejtem. Valamint ha jól tudom van egy Kitsune szeretőd, akivel több fűz össze az alkalmi együttléteknél.

Sylvana szavaira megfeszül arcizma. Nem tagadja, hogy kalitkába zárt szabad madárnak érzi magát. Most meg még szárnyaszegettnek is, de ezt ráér még elmondania. Megerősítésnél biccent kimérten. Majd Sylvana Nimrim felé fordul.

- A hölgy, akit Székvárosban rejtőzik sajnos titokzatos, ahogy ez az egész is, ami megfordult a fejembe. Lenne most közel két hét, mire talán a hölgy ide ér, de képes lenne arra, hogy akár egymás külsejét felvehessék így a maga vágya is teljesülhetne. Persze amennyiben jól sejtem, hogy a férfi, aki felé oly nagy figyelmet fordít megakarná lepni és megélni vele emberként mindazt, amit eddig nem. És...

Húzodik mosoly az ajkaira, hiszen amit gondol, az bizony több egy egyszerű engedély kérésnél.

- Állj, ha jól értem akkor van valaki, aki képes lehet átváltoztatni a Kisasszonnyá? Ráadásul még gondolja, hogy bele egyezem abba, hogy illúzió módjára felvehesse a külsőmet?

Hitetlenkedve kérdez, miközben a vendég és Sylvana között járatja tekintetét maga szerint ez nem lehet másabb mint Ror féle álca, melynek semmi értelme. Nimrime elgondolkodik, mintha latolgatná a hallottakat és közben szeme sarkából figyeli Kyrát, ezúttal elképzelve, hogy bele tudna-e bújni a nő bőrébe.
- Igen jól érted.

Biccent Sylvana a kérdésére.

- Milyen feltétel lenni a dolognak Kyra Kisasszony?

Kérdezi Nimrim hozzá fordulva. Amivel végképpen kiakad.

- Nézzék Hölgyeim, de most nekem erre ki kell mennem levegőzni, ez most váratlan és hirtelen mellbevágó. Elnézésüket kérem.

Azzal feláll és minden formalitást nélkülözve, de a dacoló nőiessége minden kecsességével és hiúsáságával kivonul a szobából, hogy a párost magára hagyja pár órára. Az udvar felé vezető úton összefut barátnőjével, aki látva Kyrát elsőre elismerően füttyent, de aztán csak átöleli.
=================
- Szia Kyra, gyere igyunk.

Pár percbe bele telik, mire felfogja a legjobb barátnője az. Csak biccent és lemennek a konyhára, ahol már csend honol, hiszen ilyenkor már alszanak a szolgálók csak a baglyok maradnak, mint ők és a Lady.

- Hol kezdjem? Kérdezi barátját, akinek jelenléte különösen jól esik most. - Bárhol, ahol úgy érzed szeretnéd. Jelzem tudok a székvárosi, de még a Csipkerózsika esetedről is. Szegény Bernard, maradandó élményt hagytál benne. Meg kellett nyugtatnom, mert szabályos pánik fogja el, ha a nevedet hallja vagy csak le kell írnia.

Neveti el magát barátnője, hiszen átélte már ő is párszor a kínos 1-2 napos mély alvásait. Majd Kyrára szegezi komolyabb tekintetét és várja azt, mi nyomja a lelkét. Vele mosolyog, majd a tekintetre sóhajt és végül belekezd.

- Nem tudom jó ötlet-e testet cserélni akár egy nőstény rókával akár mással. A Lady olyanba akarja vágni a fejszéjét, ami lassuk be nem éppen a legjobbkor jön.

Lógatja orrát, mint aki nem tudja hogyan is tovább. Amazonia és pislogva hallgat, de bölcs is marad.

- Akkor tudod mi történt otthon. Azt is mi vár rám. Miért most? Miért? Néz barátnőjére kérdőn.

- Biztos, hogy csak ennyi?

Kérdezi tőle kedvesen Amazonia.

- Mióta nem háltál férfiakkal vagy teszem azt nőkkel?... Ne nézz rám így ismerlek. Tudom bármelyikük megadja azt, amire vágysz, de mióta is kínzod magad?

Kérdez rá kérdőn a oda nem illő dologra.

- Ennek mi köze a történtekhez?...Lassan két hava. Miért kérded?

Kérdezi a nőt továbbra sem értve a nőt.

- Miért? Mi okod van rá, talán elköteleződtél?

Kérdezi kedvesen mosolyogva. Bár kezdi kapizsgálni, de valahogy még nem rakja össze a képet.

- Nem...Nem tudom... Nem hiszem.

Mondja épp olyan tanácstalanul, ahogy a nőstény ügyet is.

- Hűha... Akad itt valami. Na beszéld csak ki.

Invitálja egy kiadós beszédre. Amire nem sokkal később az összes eddig elnyomott érzései és gondolatait rázudítja a nőre. Mindenről beszámol, nem hagyja ki a testőrt, ki a rókán kívül vele jött korábban és akiről jó ideje nem tud semmit, a megnősült férfiról, akivel jóban volt, mára fogalma sincs miként is állnak egymással, a vadászról, aki kitölti azt az űrt, amit a fő lompos talán a természeténél fogva nem tud megadni. A legfrissebb otthon töltött időszak kegyetlen játékát, hogy felkelt, de nem érzi, hogy valóban van értelem annak, hogy tovább létezik.

Amazonia hol nevetve, hol pedig rosszallóan tekint a hallottakra, de újratöltve a poharát végül megszólal.

- Tényleg azt gondolod, hogy a végtelenségig ki tudod zárni az érzelmeket? Felejtsd el. Ha engem kérdezel akkor menj Nimonához, aki már azt hiszi szándékosan kerülöd. Kapcsold ki az agyad a pasiktól, talán tisztábban fogsz látni.

Teszi le poharát az asztalra a végén majd váll veregetve magára hagyja barátnője.

- Köszönöm, hogy végig hallgattál.

Nézi, ahogy távolodik, majd maga is visszatér a magukra hagyott hölgyekhez.
==================

Sötétlő csillámlás

Egy hét... ennyi ideje kerestette már hűségesnek hitt elf társát Sir Cercul Geallova Tretoion. Tűvé tették Székváros környékét, mindhiába. Egyik napról a másikra tűnt el a nő, aki már majdnem három évtizede szolgálta az urat. Vele együtt a férfi összeszedettsége és az a kevés türelme is eltűnt amit magára tudott erőltetni. Szolgálók és a keresést vezető tisztek bánták a haragját, néhányukat még ki is végeztette.

Ahogy teltek a napok, úgy romlott a Sir egészsége is. Aludni se nagyon tudott, hangját is elvesztette a sok ordítozástól, míg végül ágynak esett. Ez mentette csak meg a helyzetet, egy betegség, mely úrrá lett Cercul testén. Ezután a Székvárosba hozott személyes seregével együtt visszavonult a Lord Keummaltól elorzott kastélyba. A várost nem hajlandó elhagyni, egyre csak Zerot emlegeti miközben az életben maradásért küzd. Vannak napok mikor egész jónak tűnik az állapota, máskor pedig lázzal, köhögéssel, és egyéb, emberpróbáló tünetekkel küzd.

Társának távozása és a betegség együtt teljesen kifordították magukból az urat. Valamelyik nap egyik lovagjával szóba kerültek a körözések, melyekre csak annyit felelt, hogy nem hajlandó kiadni egy rezet sem azokért a senkikért, az őrség sem érdemli meg őket. Ő majd személyesen vadássza le mindegyiküket amint jobban lesz, és még meg is parancsolta, szedjék le a körözéseket amiket ő tetetett ki, neki nem kell a városi őrség segítsége. Emberei ezután ilyen-olyan indokokra hivatkozva le is állították a Sir Tretoion által kiadott körözési parancsokat, többet között így Vlagyiszkaja, Rorschach, Kyra Eleison és Scorpia is megszabadult a törvény általi üldözöttségtől.

Bár még ilyen állapotban is nagy befolyással rendelkezik sokak felett, de mégis pár embernek felüdülést hozhatott Anwarion egyik leghatalmasabb emberének megváltozott állapota. Köztük a már hónapok óta túsznak elzárva tartott Meria Aydin számára is, ki szintén ennek a körülménynek köszönheti szabadulását, mikor is egy lázas pillanata közepette az uraság megparancsolta, hogy dobják ki azt a davokari szajhát a palotából, nem méltó, hogy ott tartózkodjon. Lord Eimar, aki hivatalosan vendégül látta a nőt, azért legalább rendes kocsit és hordárokat hivatott Meria kiköltözetéséhez.

A nagy szenvedése közepette talán a Sir egyetlen ésszerű döntése az volt, mikor küldetett legidősebb fiáért, Zolvan Mereidoc Tretoionért, hogy képviselje a Tanácsban, ameddig ő nem tud résztvenni az üléseken. Bár a 19 éves fiatal férfi, inkább csak fiú már kapott igazgatási feladatokat apjától, ilyen felelősségbe még nem csöppent bele soha. Annyi szerencséje van vele a Királyi Udvarnak, hogy bár apjától neki is kijárt a durvább bánásmódból, inkább anyja nevelte, így nem bizonyult olyan szöryetegnek, mint a Sir. Most Zolvan foglalja el azt a lakosztályt, melyben Cercul élt, üdébb hangulatot hozva magával, mint amit azok a helyek eddig valaha láttak.

Kyra napjai
II. Fejezet - Woodwell
Otthon édes otthon? 2. rész

Két nap ez idő alatt Vizorral való beszélgetése során előkerült a Főnix legendája és annak a mitikus volta az, ami leginkább foglalkoztatja. Bár tudja szembe kell néznie azzal, amit joggal rónak rá mégis, ameddig a Sir életben van nem tud nyugodni, hiába kellene elengednie és az istenekre hagyni, de amennyiszer látta már, hogy amit isteneknek tulajdonítanak valójában más emberek tettei.

Így nem marad más, mint megújulni azaz másképpen kerülni a közelükbe. A naplójába kezdetlegesen egy jellegzetes Főnix motívumot rajzol, amiről egy korábbi szeretője ugrik be, Tandorából.

Elérkezett az ítélet hirdetés napja, mikor a testőrrel ezúttal fegyverek nélkül érkeznek az épületbe és a csarnokban várakoznak. Az írnok most is a teremhez vezet őketi, ahol Kyra a korlátnak dőlve várja, hogy a Tanács tagjainak bejelentését megtegye a Herold. A helyi szokások szerint köszöntik a Tanács tagjait. A Herold olvassa fel, jó hangosan, hogy még a folyosón is hallható legyen, bár ezúttal nem érkeztek olyan sokan, hogy ne férnének el a terembe.

- Woodwell Katonai Tanács Kyra Eleison meghallgatását követően a döntését meghozta.

Kyra Eleison Külhoni tetteinek következményei miatt a Herminak Katonai Tanács nem ítélheti halálra, csak és Kizárólag az Anwarion Nemes Elf Calainys Maellyra Kisasszony ítélkezhet felette. …

Kyra ezt várta. Egyenesen fogadja. Kis terpeszben áll háta mögött karjai.

… Továbbá a helyi hatáskörben alkalmazható bűntetések, ítéleteket hozta meg:
- Kyra Eleison egy becsületét vesztett bukott katona.
- Herminak és azon belül továbbra is Woodwell polgára marad, de katonai hatásköre innentől megszűnik. …

A hallottakra is számított, de a szíve már kihagy pár ütemet.

… - Alap kiképzése alatt elért érdemeit megtarthatja.
- Rangjaitól megfosztjuk.
- Woodwell szolgálatait nem használhatja, valamint Herminak teljes területén eltanácsoljuk minden katonai célú jelentkezését.
- Bármely Külhoni ellenőrzést, amely korábbi rangjára vonatkozik visszautasítjuk és felelősségre vonást von maga után.
- Vértjét megtarthatja, de belőle újat mostantól nem kérhet.

Minden egyes szónál szüksége van az összes erejére, ami csak van, hogy ne omoljon össze. Szíve már több ütemet kihagyott, pupillái kitágulnak és mintha lélegezni is egyre jobban elfelejtene.

Katonai Tanács ezt az ítéletet az irattárban megőrzi és visszavonhatatlan. Megértette Kisasszony?

A nőnek erősen kell koncentrálni, a szavakra és mielőtt meg is szólalna a könnyeit fogja vissza és nyel párszor.

- IGEN. URAM.

Egyenesen és határozottan válaszol, és ha ez még nem lett volna elég, akkor atyja szólal meg.

- Kyra Eleison a tettei következmények nélkül nem maradhatnak. A nevemen is mocskot hagyott. Mostantól az Eleison név használatát is megvonom magától. A helyi hivatalban várják, hogy nyilatkozzon név váltási szándékáról. Amennyiben nem jelentkezik hét napon belül úgy a maga után küldjük a hatályos iratait.

Kyra már nem tudja tovább tartani magát, remeg és könnyei elkezdenek folyni az arcán. Mikor atyja befejezi, ő még válaszolna, de ki nem hallatszik.

- Most már nem tartozom kötelezettséggel neked és nem parancsolhatsz.

Gondolatai jól hangzanak, de tudja az atyja keze messzire elér és bár már nem a lánya mostantól névileg, de a vére még akkor is őrzi Edmund és édesanyja örökségét.

- MEGÉRTETTEM. URAM.

Válaszol szinte az utolsó dühödt erejével. Könnyei is elapadnak, és arcán leplezi a haragját, de ha a tekintetével ölni lehetne, Edmund Eleison most és örökre halott lenne. Mélyeket lélegzik, ahogy próbál még épp elméjű maradni ebben az érzelmi hullámvasútban.

A Tancsás feláll és a Herold zárja az ítélethirdetést.

A tagok távozása után Kyra elsők között lép ki a teremből, és a testőrnek is fel kell vennie a tempóját kifelé, de a woodwelli jelképes falakig már nem érnek el. A testőrnek vetődnie, kell hogy még időben elkapja az összeeső nőt. Kisebb pánikot okozott volna neki, de az elmúlt időszakban sokat hangolódott Kyrára így inkább karjaiba veszi és elviszi egészen a nevelő szüleihez, ahol Nénje összecsapott kezével a férjéért kiabál majd mutatja az utat, hogy hova fektesse le a nőt. Az érkező öreg férfi a testőr vállára helyezi bal kezét.

- Ne aggódjon Jó Ember, rendbe fog jönni, csak kell pár nap nyugalom, hogy feldolgozza a történteket. Mi is történt?

Egy pohár töménnyel kínálj a ház ura a konyha asztalnál ülve a testőrt és figyelmesen hallgatja a beszámolóját, melynek a végén az öreg az asztalra csap és enyhe düh fogja el.

- Elnézést Jó Ember, hálásan köszönöm a segítségét. Bármikor eljöhet megnézni, de ezek után azt sem tudom magához fog-e térni.

Ingatja meg a fejét rosszallóan az öreg és csak bízni tud benne, hogy Kyra nem akarja feladni mindazt, ami még előtte áll.




Kiegészítő:
Név: Edmund Eleison
Nem: Férfi
Faj: Ember

Kyra napjai
II. Fejezet - Woodwell
Otthon édes otthon? 1. rész


A meleg Égi Fények havának kilencedik napján tért vissza Woodwellbe, de nem tervezte azonnal felkeresni Edmundot a vérszerinti atyját. Úgy vélte talán pár nap gondtalanabb nap még belefér, mielőtt egymásra borítják az összes sérelmüket, hiszen tudja a tetteinek következményei lesznek csak azt nem, hogy milyenek.

Fivérével és nevelő szüleivel való találkozás jobban feltölti, mint hitte. Az meg zavarj, hogy a meleg havak ellenére az ígéretét nem tudta teljesíteni azoknak, akiknek megígérte. Ahhoz, hogy szabadabban tudja teljesíteni, ahhoz előbb neki kell letenni olyan terheket, melyek ezt megakadályozzák.

A testőr makacs mód nem akar tágítani mellőle, hiszen tart Lord Delion haragjától.

Eltelt azóta öt nap. Ez a nap sem indul másképpen, mint a korábbiak.

- Köszönök Mindent Nénjém…Atyám.

Köszön el nevelőszüleitől, egy-egy öleléssel hiszen egyelőre fogalma sincs mi lesz a végkimenetele a mai meghallgatásnak, aztán fordul is ki a kisházból, hogy aztán a kis fogadóba menjen szóljon a testőrnek, hogy most ő maga kérje a jelenlétét.

Az útjuk Herminak Királyi Udvarba vezet.

- Adja az azonosító papírjait.

Kéri el a testőr papírjait, hogy ne húzzák az időt.
Az Udvarhoz érve alapos ellenőrzést követően jutnak csak be így mikor odaérnek egyből nyújtja a papírjaikat.

-Neve?...Kihez jött?...Miért jött?...Fegyvere?...Tegye ki, aztán álljon oda a falhoz.

A bejáratnál 3 őr legalább. Kyra a két tőrét leteszei egymás mellé, majd a falhoz áll. A testőrt még egyáltalán nem látták így rá nagyobb figyelem hárul és némi feszültség, hiszen jó pár percbe belekerül, mire minden előkerül.

- Kész

Jelenti ki mikor már a csizmából is előkerült egy rakat érme. Mintha azok is fegyverek lennének. Amit el is kezdenek vizsgálni, összehúzott tekintettel.

- Biztos mindent kipakolt?

Kérdezik a testőrt, aki határozott igennel valaszol. Egyenesbe vágva magát közben. Megkapja az engedélyt a falhoz állni Kyra mellé, aki csak egy sóhajjal nyugtázza a mutatványt. Aztán még egy motozást is megejtenek, hogy biztosan ne maradhasson semmi náluk. Végül a papírjaikat vissza adják és beljebb engedik őket egy csarnokba, ahol meg kell várniuk, amíg az egyik tanácsnoki írnok meg nem jelenik, hogy név szerint szólítsa őket és elkísérje a meghallgatás helyszínére.

Mikor az írnok megjelenik biccent a neve hallatán, ahogy a testőr is. Hosszú folyósok sokaságán haladnak, melyek az erdő különböző fáinak leveleinek megannyi aranyozott kidolgozott mintájával ékesített. Mintha arany fák között sétáln a az akinek itt dolga akad. A testőrt néha elragadják az egyes művészeti alkotások, de hamar észbe kapva tér vissza feladatához, Kyrának pedig a könyökén jönnek már ki és szinten vezetni se kellene.

A teremhez közeledve kivehető a magas rangú katonák jelenléte kiknek a helyi szokás szerint kijár a tisztelet adás. Mielőtt belépne egyenesbe húzva magát karjával lendit, hogy a megfelelő tartásban állítsa meg azt. Majd egy határozott gyors fő hajtást követően, mikor mindenkivel felvette a szemkontaktust belép. Látott már elég meghallgatást így tudja, a helye a Tanáccsal szemben lesz egy asztallal, ha írni vagy épp bemutatni kellene valamit. A testőrének megengedték, hogy a mögötte lévő első padon üljön, ami hozzá közelebb van.

A Tanács nagyra becsült tagjai többségében idős Hazájukat Becsülettel Szolgáló egykori Lovagok, de akad köztük Katonákból lett tanácstag is köztük maga Edmund Eleison, kinek neve köztük is kiemelkedik. A kiképzési eredményeire kifejezetten büszke, attól függetlenül, hogy a kiképzést elbukó emberek fele szinte egy éven belül megtörtek és nagyarányú volt köztük önkezüség általi halál. Kyra, ha a barátai között nem tapasztalata volna ezt, akkor maga is csak egy koholt vádnak tartaná. Már csak miattuk sem adta fel, a legnehezebb pillanatokban sem. Pedig akadt belőle bőven. Most csak igazolnia kell, megkapta már a büntetését és nincs olyan kapcsolat Anwarion és Harminak között, ami miatt ez a meghallgatás csak egy formális beszélgetésnek kellene lennie.

Egy Herold lép elő:

- A Tanács tagjai.

A bejelentésre mindenki feláll és a helyi tiszteletadást a tagok bevonulása után szinte egyszerre teszik meg a jelenlévők. A meghallgatást egy idős Lovag vezeti, aki a tekercsek tartalmát tanulmanyozza.

- Kyra Eleison. Tudja miért van itt?

- Igen.

Válasza tisztán hallható és egyenes.

- Kérem mondja el, hogyan került kétszer is körözés alá idegen földön és mit tud felhozni védelmére.

Atyjára csak szeme sarkából tekint, kinek arcáról a mogorvaság és a megszokott érdektelenség látszik, de a szemében ezúttal csalódottság is. Összébb is húzza szemeit a nő, mintha csak gyanút érezne, hogy nem csak a tanács előtt kell megállnia, hanem még egy körben az atyja előtt is mintha ténylegesen az atyja lenne és nem, mint méltóság. A szíve legalább egy ütemet hagy ki a jelenetre és rá nem sokkal még egyet, amint eljut tudatáig a meghallgatást vezető szavai. Bő egy hava, hagyta el Székvárost és igen ez idő alatt főleg ha Lord Delion válaszlevelet küldetett, akkor nincs min csodálkoznia.

Nyel egyett, majd egyenes háttal kis terpeszben felállva alkarjait háta mögött egymásra helyezve kezdi bele beszámolójába, melybe nem lehet bele kérdezni minden, amit mond logikusan adja a felmerülő kérdésekre a választ. Nem az első meghallgatása itt. A Tanács tagjait már ismeri annyira, hogy melyiknek mi kell ahhoz, hogy ne kérdezzen bele, illetve milyen adatokat kell kimondania, hogy ha utána is járnak ugyanazt a választ kapják, amit ő elmondott. A beszámolóban kitér a Székvárosban tapasztalt állapotokra, kezdeti terveire. Arra, hogy akadt össze Rorschachal, de hogy milyen fajhoz tartozik és hogy milyen viszonyt folytatott vele nem tér ki, nem tekinti relevánsnak. Elmondja, hogyan keveredett jogtalan rang használatba és azt is, hogy önként adta fel magát. A bírósági tárgyalást, mely elítélte a rang jogtalan használatáért és a kiszabott 16 bot ütést hogyan kapta meg, majd a hosszabb zárka életét az udvarban, melynek a vége a védencével közös büntetésébe torkollott 50-50 bot és egy-egy nap kalodával. Kitér arra is, hogy Anwarion nemesi elf ítélkezik az életéről és haláláról. Valamint a gyalázatos törvényről, melyet időközben kihirdettek. Mielőtt bele kezdne a második körözésének okára mélyebb levegőt vesz és ott nincs és nem is akar mentséget felhozni. Csak abban bízik, hogy maximum vissza küldetik Anwarion területére a Sir nagy nagy örömére, hogy ott hajtsák végre a halálos ítéletét.

- A merényletet első sorban Sir Tretoion testőre ellen terveztem és csak segítséget akartam magam mellé, aki a Sir pillanatnyi gyengeségét kihasználva elfoghatja, mert lett volna személyes rendezni valom az Úrral.

Nincs oka tagadni, de azt már nem fogja bevallani, milyen kegyetlen tervei vannak az úrral és lesznek, amíg vagy egyikük vagy másikuk meg nem hal.
A hallottakat a kevés benn ülő vegyes fogadtatással, suttyorogva hallgatja és kommentálják egymást között. A Tanács tagjai jegyzetelnek, és hol a tollaikat, hol a nőt, hol pedig egymásra néznek tanácstalanul főleg akkor mikor megtudják, Anwarinban akad egy Úrnője.

- Ugye tudja Kisasszony, ezek komoly vádak és egyben akár komoly következményekkel járó bűnök?

Kérdezi a meghallgatást vezető idős Lovag. Kyra még áll, mert engedélyt nem kapott, hogy leülhessen.

- Igen Uram.

A hangja továbbra is komoly és kiejtett szavai egyenesek.

- A Meghallgatásról az elhangzottak és az eddig gyűjtött információk alapján meghozzuk döntésünket. Ezért a Tanács két nap múlva ismét összeül és kihirdeti az ítéletet Kyra Eleison felett, addig Kyra Eleison semmilyen körülmények között nem hagyhatja le Herminak Királyság területét. Megértette Hölgyem?

Hangzanak a záró szavak és a szigorú kérdés.

- Igen Uram.

Egy biccentéssel nyugtázza a meghallgatást vezető idős Lovag és azzal a Tanács tagjai felállva elindulnak kifelé, még az atyja is.

Miután a Tanács összes tagja kivonult Kyrából, mintha minden ereje kiveszett volna, úgy rogy a székre az asztalon könyöklő kezeibe temeti arcát. Nem hall jelenleg mást, csak a saját vérének zúgását és érzi azt az apró remegést, melyet atyja levelének átvételkor érzett.
A testőre nem mozdul, hiszen most hallgatta végig mindazt, amiről eddig fogalma sem volt és még nem ocsúdott fel mindabból, mit hallott ebből is látszik nem mondott Lord Delion semmit számára, hogy miért fontos megvédenie.

Amint egy kicsit magához tér, feláll és elindulna kifelé a még őt néző testőrnek is int, de az nem mozdul.

- Jöjjön ne kelljen könyörögnöm.

Szól neki érezhetően fáradtan. Elindul kifelé a testőrnek kell pár másodperc mire felfogja a szavak mögötti utalást és már követi is, de látszik még a meghallgatás hatása alatt van. Így sétálnak vissz a csarnokba onnan pedig a bejárat melletti kis teremhez, ahol a név szerint leadott fegyvereiket, tárgyaikat kapják vissza. Kyra a két tőrét, a testőr pedig az összes kipakolt holmiját. Az udvart elhagyva indulnak vissza Woodwell nem létező falai közé és ott szabadjára engedi a testőrt, ahogy eddig is.

Kiegészítő:
Név: Edmund Eleison
Nem: Férfi
Faj: Ember