Kalandorok naplója

Vadászat előtti megbeszélés
Kyra napjai III. Fejezet - Tandora
Főnix 2. rész Part 1.

Ma reggelre mindenki, akit érint egy üzenetet kap, miszerint hol és mikor egy megbeszélés erejéig várják. Kyra az üzenetek, megírása után edzeni készül.
A tervezett időpont előtt érkezik a testőrség parancsnokával ellenőrzést tartani, kardja mellkasán keresztül stabil x formájú szíjazással van megfogatva. A jelenlegi ruházatát egyedül Viessának lehet szokatlan. Tőrei is az erősített alkarban lapulnak, melyről csak az tud, aki már látta. A falra felkerült a lény képe.
https://forgottenrealms.fandom.com/wiki/Basilisk
Egy asztalon Shidea területéről készült elég friss festésű térkép melyen jól látható, hogy Tandora körül erdős, folyós területek rendezettlen formában fordulnak elő. A térképen egy szobor van elhelyezve a legutóbbi észlekés hejszínén. A felderítő csapat újra útra kelt, hogy ellenőrizzék a lény mozgását.
~ Most már csak várni kell.~ - Hangzik a magának kiadott parancs, miközben a lény képét szugerálja a falon.

R:
Nem sokkal a megbeszélt időpont előtt érkezik, belépve köszönti akit bent lát, kyrának külön biccent is. Szokásos, hétköznapi ruháit látni rajta, mint aki csak kirándulni készül, nem pedig valami veszedelmes fenevadat készül levadászni. Oldalán kard lóg, vállán átvetve egy táska. A teremben körbenéz, majd egyenest a térképasztalhoz lép, hogy szemögyre vegye.

V:
Teljes harci díszben érkezik, amely egy bőrnadrágból egy bővebb vászoningből és egy szokásos sötétbarna fűzőből áll. A tőreit tartó szíjak jól látszanak a vékony combján. Haja szokásosan két fonatban, de most a gyöngyöket elhagyta belőle. Mögötte a nagy fekete farkas lépked, és elég tiszteletet parancsoló.

- Jó reggelt! - Köszön elmosolyodva a teremben lévőkre.

K:
Ror mikor belép még csak Kyra van benn és egy asztal sarnok félig ül csak úgy nézi a képet karjati maga előtt lógatva. Mikor megérkezik Kyra elszakad a képtől, és felé néz és biccent viszont, majd köszön is miközben végig néz Roron.

- Jó reggelt Rorschach. - Ám nem tart bele sok időbe mikor is megérkezik Viessa és a farkasa, kik pedig Kyrát éppúgy látják, ahogy Ror és Rort pedig a térképet figyelve találhatják.

- Nektek is Jó reggelt. - Köszön és néz végig a pároson is, majd vissza néz a képre. Magában pedig már csak a hiányzókat ~Caly, Gili, Caly, Gili~ mantrálja, hátha ők is megérkeznek.

C:
Késéssel ugyan, de ő is beesik, s bár futott egészen idáig, nem tűnik megterheltnek vagy fáradtnak. Ő is kellőképpen felkészült az útra, fehér bőrfelszerelésben, csatokkal ellátott bőr mellvértben, karvédőkben toppan be, hátán kristálykardja pihen egy tokban.

-Itt vagyok! Jó reggelt mindenkinek! Bocsánat, a korán kelés nem az erősségem. - Vakarja meg feje tetejét egy félmosoly kíséretében.

G:
Gyors léptekkel halad a megbeszélt találka helyre, hogy a vadászat részleteit le egyeztethessék. Öltözete a szokásos, ám ami a védelmet illeti elhagyta régi keménybőr páncélját és acél lemezekre cserélte. A találkozóra utolsóként érkezik, s amikor becsukja maga mögött az ajtót a többiekre szegezve tekintetét enyhén meghaljol.

-Bocsássatok meg a késés miatt, de egy levelet meg kellett írnom.

K:
Caly betoppanásárra oda kapja a fejét mire köszönhetne neki már érkezik Gili is. Mély levegőt vesz, majd köszönti őket is.

- Jó reggelt nektek is. - Felváltva járatva az utolsó kettőn a tekintetét, de arca nem árulja el mit is gondol. Majd feláll és az öt jelenlévőn végignéz. Két asztal van a teremben az egyiken egy térkép egy szoborral a másik távolabbi mögött Kyra, valamint vörös bársony puffok, székek szabadon elfoglalhatóan az ajtón belépve két oldalt az ajtóval szemben egy járó út kialakítva.

-Köszönöm, hogy eljöttetek. Mint tudjátok az egyik alap ok amiért itt vagyunk, az egy ork gyógyulása. Ám lett további igény ezért is szerettem volna előbb beszélni veletek. - Néz körbe a társaságon ismét.

R:
- Sziasztok! - köszönti sorban az érkezőket, a farkasainak külön egy kedves mosolyt villant. Ahogy mindenki megérkezett, megnézi a többieket is, s amint kinézelődte magát, az egyik kényelmesnek tűnő puff felé vesz az irányt, elfoglalva azt. Lompos farkát meglendíti, fülét hegyezi Kyra szavaira.

- És mi ez a további igény? - Néz rá kérdőn.

V:
Ror mellé lép, de az ölelést most hanyagolja. Nem telik bele sok idő, mire megérkezik mindenki. Nekik is köszön, majd a kedveséhez közel foglalnak helyet. Vie egy székre, míg Lau a földre ül, de egyenesen és tiszteletet parancsolóan egy centit sem mozdulva el társától. A sárga tekintet komoly, értő figyelemmel nézi Kyrát és a többieket.

C:
Felsomolyog Gale-re, a végén még az a hír járja majd, hogy a vadászok mindig késnek és sehova nem tudnak időben odaérni…
Ugyan figyel Kyra szavaira, de tekintetét végigvezeti az egybegyűlteken, a kék hajnál kissé összeszűkülnek szemei, de a farkas megjelenésére igen felkelti érdeklődését. Ő nem ül le, hanem a falat támasztja egyik lábával, ujjai között egy ismeretlen érmével játszva.

- És honnan tudjuk biztosra, hogy sikerül meggyógyítanunk Toghvant? Akad köztünk egyáltalán gyógyító vagy aki ért az ilyesmihez? - Pislant körbe.

G:
Miután befejezte a többiek üdvözlését Caly mellé lép és szintúgy a falnak dőlve hallgatja Kyrat, bár ő nagyon jól tudja már a vadászat okát.
~Remélem senki nem fog valami meggondolatlant tenni a vadászat alatt.~ Sóhajt fel, ám tanítványa kérdését hallva megköszörüli torkát és ha engedi egy kokit nyom a fejére, majd ellökve magát a faltól belenyúl kabátjának zsebébe és kivesz belőle egy noteszt.

- Természetesen van gyógymód az átok megtörésére, ráadásul ebben a naplóban fel is van jegyezve a főzet elkészítéséhez szükséges recept. - Mutatja körbe a társaságnak a naplót, majd Calyre pillant és halkan oda szól neki.

- Csak nem figyeltél August főzetkészítő óráin?..

K:
Caly és Gili kiegészítő információi megnyugtatóak és egy biccentéssel tudatja, megértette. Majd Ror felé fordul.

- Az, hogy úgy kell elkapni és megölni, hogy pár része sértetlen legyen. Bár ez erős túlzás úgy vélem, de ezt kaptam utasításba így el kell követni a lehető legtöbbet a siker érdekében. - Tart egy kis szünetet, majd folytatja. Hangja végig egyenletes határozott, mintha csak egy eligazítást vezetne. Tekintetét pedig kiterjesztetten használja, mert így lát leginkább mindenkit.

- Hogy melyek azok? Szív, karmok, szemek és a pikkelyei. - Egy hosszú nádpálcával jelzi a kihelyezett képen az igényelt látható részeket illetve a szív vélt helyét. Néz aztán a hivatalos Szörnyvadász párosra.

- Ezért is értesítettelek titeket. - Majd az asztal mögül a térképes asztalhoz lép előtte a pálcát leteszi és a most már mögötte lévő asztalnak dönti derekát, az asztallap szélére fogva. Várva, ha van kérdés, vagy észrevétel most kerüljön elő.

R:
Figyelmesen fülel Kyra szavaira, de aztán kicsit nyugtalanul fészkelődik ültében.

- Szerintem ez egyszerűbben hangzik, mint az lesz majd. - Sóhajtja, majd végignéz a többieken.

- És hogy tervezzük elkapni? Gondolom már van tervetek? - néz főként a szörnyvadászra és kyrára - Csapdába csaljuk? És hogy vakítjuk el, nehogy bármelyikünk is kőszoborként végezze? - Teszi fel a kérdéseit nagy komolysággal, előre dőlve ültében.

- Amit ismerek ilyen varázslathoz közel kell kerülni hozzá. Az nem lesz jó. - Megrándítja lompos farkát kissé idegesen, nagyon is komoly veszélyt jelent a lény ha nem vigyáznak.

V:
Nem kerüli el a figyelmét az elf lány pillantása, bár ezt nem tudja még hová tenni. Kyra szavaira aprót sóhajt. Egy ideig hallgat, látszik, hogy a gondolatai száguldoznak fejében. Látva Ror idegességét finoman simít a combjára, megnyugtatóan.

- Az a fontos, hogy tiszta fejjel gondolkozzunk! Nem szabad meggondolatlanul cselekedni. Kell egy terv! - Osztja meg álláspontját, ami talán egyértelmű a többieknek is.

C:
- H..héé! - Felnevetve simít saját fejére, de csak kíváncsi szemekkel pislog Gael-re. A napló előkerülése egyet jelent azzal; Calynek azonnal meg kell tudnia, mi áll benne, így igyekezne orvul elvenni azt, ha Gale a magasba emeli, akkor nem lenne rest utána ugrálni és igyekezve kikapni a kezéből.

- Na...mutasd már! - Morogja, de a többiekre pillantva abbahagyja a komolytalankodást és aprót köhintve állna vissza a falat támasztani. Ror nyugtalankodására csak legyint.

- Ugyan, hisz sokan vagyunk egy szörnyre, közülünk ketten pedig szörnyvadászok is vagyunk! Biztosan megoldjuk. A közelkerülésben mester vagyok az új erőmmel! - Csicsergi, ahogyan tenyereire pillant egy elszánt mosollyal.

- Terv? Bízzátok ránk, Gale, ez a nagydarab fickó itt mellettem a tervek ásza! Igaz, Gale? - Pislant fel rá egy lelkes mosollyal. A térképes asztalhoz igyekszik közel kerülni, hogy elsők között láthassa az útvonalat, amin majd haladniuk kell.

A fecske, aki repülni tanul.
*Kalamoni hegység, Fecskefészek erőd*
Part4

G: Már épp készülne hogy újra lesújtson a lényre, amikor is tanítványa tűnik fel a semmiből ellenfelének hátán.
-CALY?!-
Kiállt fel kikerekedett szemekkel, ám amikor látja hogy Caly milyen nagy slamasztikába került, erőt vesz magán és egy határozott mozdulattal a bestia nyakába szúr. A bestia ide oda kapálódzik nyakában Gilivel és annak kardjával, ám nem izeg mozog már olyan sokáig hisz érkezik a segítség August és az alabárdja képében. August a lényhez érve meglendíti alabárdját, amitől a fenevad élettelenül rogy össze. Kardját kiszabadítva a lény nyakából ő maga Calyhez, August pedig Nimhez siet oda.
-Jókor jöttél, mint láthatod egy kissé nyakig ülünk a szarban!-
A gyors csevelyt követően neki iramodik a hídnak, hogy vesztét vegye pár betolakodónak. Ha Caly követi, akkor együtt szállnak szembe a hídon felgyülemlett lényekkel és próbálják őket visszaszorítani.

C: A leány már nem tudja követni a hídra Mesterét, ugyanis lábai összecsuklanak alatta, amint földet ér. Az árnyékugrás megviselte szervezetét, s mivel ez volt az első ilyen élménye, nem csak elméjét kuszálta össze, de teste sem bírta az iramot, hiába mutálódott. A vámpír géneknek köszönhetően, melyek aktiválódtak szervezetében, képes az árnyak között utazni, egyik árnyékból a másikba ugrani, azonban ez rengeteg energiáját elveszi és megterheli testét. Számára még minden új, épphogy csak lekászálódott a szíjazott székről, amikor a csata kezdetét vette, így hát nem csoda, ha az "újszülött" szörnyvadász nem bírja a többiekkel tartani az iramot. Remegve, hasára fogva nyöszörög, majd gyomrának tartalmát ki is adja abban a szent minutumban. Testét erőtlennek, elméjét üresnek érzi, utolsó erejével arrébb vonszolja magát, hogy ne legyen láb alatt a többieknek, hisz a csata még javában tart. Bármennyire próbálkozik kardot fogni és követni őket, a horizont elkezd homályosodni szemei előtt, majd a csata hangjai távoli morajlásoknak hatnak csupán, szemei pedig lassan lecsukódnak.

A: A harc még hosszú órákon át zajlott, ám amikor eljött a hajnal és felkelt a nap hőseink fellélegezhettek. Az erődöt ostromoló szörnyekből csupán egy apró csoport maradt, ám azok nem tudták tovább tartani a lépést a harc edzett tapasztalt vadászokkal szemben, így hát füleket és farkukat be húzva menekültek vissza az erdő sűrűjébe.
~Végre vége…~
Sóhajt fel August miközben egy főzetet próbál megitatni Nimmel.

Az erőd falai romokban és a híd nagy része leomlott, de közel sem ez a legnagyobb veszteség ami érhette őket. Az ütközet során nem kevesebb mint hat vadász vesztette életét, ám haláluk nem volt hiába való hisz bátorságuknak és önfeláldozásuknak köszönhetően a lények az udvarnál tovább nem jutottak.
A romok között kardjára támaszkodva vonaglik Raldun, aki az ütközet során elvesztette bal kezéről három ujját és az egyik szemét.
-CALY!!-
Kiálltja el magát miközben újdonsült üdvöskéjük után kutat, akit az egyik szörny hátán pillantott még meg a harc során.

C: -CALY!! -
A második hívásra pattannak ki szemei, bár a hang forrását még nem látja, mert szemének meg kell szoknia a napfényt. Nyöszörögve kiált egyet, bár hangja koránt sem olyan erős, mint amilyennek azt gondolta. Néhány rom alól kászálódik ki, ám legnagyobb meglepetésére pár karcoláson és ütődésen kívül kutya baja. Összeszedi erejét és két lábra áll, majd Raldunt megpillantva, bicegve elindul feléje.
-Raldun! A..august. -

A: A híd felől léptek hangjai hallatszódnak, minek hallatán a közelben levők csata sorba rendeződnek és August parancsára felkészülnek az újabb rohamra.
-Készülj!-

C:Pillant a távolabb eső vadászra, aki újabb veszélyt észlelve hívja össze az életben maradt harcosokat. Caly egy pillanatot sem veszteget, kardját megragadva áll oda ő is a csatatérre, hogy szembenézzen a hídon masírozó szörnnyel. Bátorságnak sosem volt hiányában a leány, s erényét most is képes lett volna megmutatni.

G:
A hajnali köd takarásából azonban a szörnyek helyett Gili lép elő nyakig véresen, jobb kezében egy lény levágott fejével.
-Jó reggelt….-
Köszönti társait a vadász aki bár komoly sérülést nem szerzett, de azért ő maga is elfáradt a csata során.

C: Amikor Mestere tűnik fel a színen, mély sóhaj szakad fel tüdejéből és kardját eldobva rohanna a hídra hogy erősen karjaiba zárja Gilit, nem tudva megálljt parancsolni könnyeinek.

A fecske, aki repülni tanul.
*Kalamoni hegység, Fecskefészek erőd*
Part3

G: A válasz hallatán elismerően biccent, majd hozzá lát Caly leszíjazásához.
-Rendben, akkor hát készülj fel mert egy nagyon erős utazás vár most rád. Miután beadom a szérumot a testhőmérsékleted szép lassan emelkedni kezd, majd szép lassan elkezdenek az izmaid görcsölni és fájdalmaid lesznek. Minden egyes pillanatban úgy fogod érezni hogy szétszakad a tested és rémálmok/hallucinációk fogják gyötörni az elméd.-
A szorítást érezve mélyen a kétségbe esett Caly szemébe néz és óvatosan megszorítja a kezét.
-Ígérem hogy kutya bajod sem lesz, hisz erős vagy és strapabíró!-
Mosolyint rá.
-Itt leszek melletted a legvégéig ígérem.-
Ha hagyja akkor óvatosan össze borzolja a haját. Ezt követően párat rà pöcköl a főzetet tartalmazó injekcióra és a lány nyakához tartja.
-Légy erős Caly.-
Súgja halkan, majd ha tanítványa engedi akkor beadja az injekciót és szorosan helyet foglal mellette.

C: Hagyja magát, megpróbálja elengedni testét, amennyire csak tudja, de elméjét nem tudja lecsillapítani. Folyamatosan azon pörög, mi lesz, ha... Neki haza kell térnie, Rami várja. Várja, s ki tudja, hány hónap telt el, mióta utoljára látták egymást. Tisztán emlékszik szavaikra, a fiú ígéretet tett neki...s vajon megtartja? Várni fog rá? Valóban várni fog rá? Mit fog szólni, ha Caly igazi szörnyvadászként tér majd vissza...? Vajon elmúlt a szerelme a sok-sok hónap alatt? Mélyet sóhajt, hallgatja a férfi szavait, megpróbál koncentrálni rájuk.
-Ez nem hangzik...túl kellemesen. -Nevet fel idegesen és a leszíjazott ujjait mozgatja, ökölbe szorítja, majd kiengedi. Még a nyugtató szavak sem teljesen segítenek, de hát itt, a célegyenesben nem adhatja fel. A buksisimin csak elmosolyodik, igyekszik nyugalmat erőltetni magára, de szíve hevesen kalapál.
-Rendben. Ne hagyj el. Találkozunk utána..-Mosolyint rá ő is, ezúttal őszintén, majd megköszörüli a torkát és aprót biccent az utolsó szavakra. Amint a tű bőrt, húst, izmot ér, a lány még fel sem nyikkan. Érzi, ahogyan a hideg folyadék szétárad testében, vénáiban, bekúszik csontjaiba, de egy ideig semmi más mellékhatást nem érez. Nagyokat pislogva néz Gale-re, miután a tű távozott testéből.
-Hát ez...most nem azért, de mit kéne é...-elakad a lélegzete, verejtékezni kezd, arca is kipirul, szép lassan már egész testében pulzál a vér, kitágulnak erei, a levegőt kapkodja.
-Nagyon...nagyon melegem van...-Rémülten kapkodja ide-oda fejé, de mozdulni nem bír. Ezután, mintha combjában valaki összegyűrné az izmait egy ponton, erre csak összeszorítja szemeit, de teste megrándul, mintegy természetes reflex. Ez megismétlődik másik lábán is, végül kezeiben, több ponton, nyögve hátra löki fejét, a plafont figyeli, ami mozogni kezd vele. Végül, mintha tüdeje vérrel telne, a levegővételek is nehézzé válnak, s a plafon sötétedni kezd, ahogy a terem több pontja is.
-Gale..? Gale hallasz...engem? -Kérdi remegő hangon, s kezeit ökölbe szorítja,
egész testében ég, lángol, mintha a pokol bugyrai elevenedtek volna meg, szétégetve belső szerveit, lépét, beleit, gerincének vonalát, tüdejét és szívét is bejárja a pokoli forróság. Szemei előtt megelevenedik a szoba, árnyékok mozdulnak, rémképek kelnek életre a sötétből, ő maga pedig nem lát mást, csak a sötét szenvedést. Már Gale hangját sem hallja, fülét megtöltik saját rémült sikolyai és kiáltásai. Most nem kíván mást, csak, hogy hazatérjen népéhez, vagy apja szerető karjaiba, a másvilágra.

G: -Türelem, hamarosan elkezdődik…-
A főzet befecskendezését követően egy pár percig még minden rendben megy, majd elkezdődik a rémálom és Calyn szép lassan jelentkezni kezdenek a mellékhatások.
-Lazítsd el magad amennyire tudod, nem lesz sétagalopp.-
Szorít rá gyengéden a kezére, s közben egy vastagabb bőrből készült harapó párnát tesz a lány szájába hogy az ne törje szét a fogait és hogy ne harapja le a nyelvét.
-Itt vagyok Caly, minden rendben lesz csak tarts ki!-
Próbálja nyugtatni bár tudja hiába, a szer nagyon erősen kínozza. Mielőtt elkezdték volna a kezelést, azelőtt előkészített egy veder jéghideg forrás vizet aminek a segítségével majd néha néha le tudja hűteni Calyt. Megmártja kendőjét a veder vízben és elkezdi vele óvatosan áttörölni a lány arcát és ezt követően megismétli a műveletet. Ezt egészen addig csinálja, míg nem egy hatalmas földrengés meg nem rázza az egész erődöt.
-Ez meg mi a?!….-
Hirtelen el harapja a mondat végét amikor meghallja a vészharangokat és felpattan a helyéről, majd a lányra pillant.
-Sajnálom Caly, hatalmas baj van!-
Magára ölti a fekete kabátját és magához veszi másfél kezes kardját.
-Ígérem sietek vissza amint elhárult a veszély….-
Súgja neki halkan majd futva elindul a felszínre.

C: Verejtékben úszva kínlódik. Pontosan nem is tudja, mennyi idő telhetett el. Vagy egyáltalán az élők világában van-e még...mire a fájdalomnak vége szakad és képes kinyitni szemeit, érzékei is szépen lassan visszakúsznak testébe, de mintha kicserélték volna. Heves levegővételek közepette, íriszei fájdalmasan összehúzódnak a hirtelen gyertyalángok fényére, s beletelik egy kis időbe, mire szemei hozzászoknak a félhomályhoz, ami lent uralkodik. Egyszerű mozdulattal tépi ki magát a bőr szíjak szorításából, meglepődve önnön erején. Hallja a fenti morajlásokat, de távoli, elfúvó hangon csupán. Nehéz a levegővétel, nehezek a mozdulatok, a gondolkodás... Lépésről lépésre az asztalhoz ér, amin egy gyönyörű, fehér bőrpáncél kap helyet. Neki készíthették. Megérinti a bőrt, de mintha érzékei kiélesednének ebben a pillanatban. Ijedten rántja vissza kezét, remegő tenyereit figyeli, vékonyka, sápadt bőre alatt fekete erek hálóznak. Ezek szerint valóban életben van, ez a halandók világa. Kell egy pár tesztmozdulat, hogy hozzászokjon újra testéhez, bár látszatra nem változott sokat. Az üvegfalban, pillantja meg magát először, minek másik oldalán furcsa szörnytestrész úszik, zöldes-mocsaras színű folyadékban. Első ránézésre ugyanolyan, mint volt. De erei kidüllednek arcán, fekete vér folyik bennük, szemének fehér részén szintén a fekete hajszálerek látszanak. Ijedten lép hátrébb, figyelmét újra az asztalnak szenteli. Felölti a vértet, mely tökéletesen passzol rá, mintha csak rá öntötték volna. Régi kardja is az asztalon hever, a gyűrűvel és tőrével együtt. Meghatódva simít végig rajta, majd övére csatolja őket, ezután halálsikolyok és borzasztó morajok ütik meg fülét. Ezek biztosan csak kintről érkezhettek...neki is iramodik, azonban megbotlik a terem aljazkülönbségében és hirtelen sötétül el előtte minden. Átesik az árnyékvilágba.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! -Torka szakadtából kiált fel, mire hirtelen lába talajt, pontosabban egy nagy, morgó szőrtömeget ér, ugyanis Caly az árnyékból kiesve, fejjel előre landol a lény nyakában. Még épp elég ideje és szerencséje van, hogy megragadja az egyik szarvat, mielőtt a szörny észlelné jelenlétét és megpróbálná lerázni magáról, sikertelenül. A leány azt sem tudja, hová csöppent, percek telnek el, mire leesik neki agyban, hova is esett testtel...
-GALE! -Kiáltja, ahogyan kétségbeesetten kapaszkodik, sikoltozik egy darabig, majd minden erejét összeszedve kardot ránt, s annak pengéjét minden erejével a lény bőrébe mártja, hogy aztán két kézzel kapaszkodva a markolatba a kezdjen lefelé csúszni. A penge inat vág, izmot és húst, a lény pedig hatalmasat üvölt fájdalmában. Mire Caly leér a földre, már keresztülhasította a szörny hátát.

A fecske, aki repülni tanul.
*Kalamoni hegység, Fecskefészek erőd*
Part2

Szinte észre se vették, de hamar eltelt a két nap ami alatt Caly is össze tudta szedni a gondolatait és be tudta gyógyítani a sérüléseit. Gale a szobájának az ajtaja előtt várja a lányt, hogy elkísérhesse a próbára.

C:*Caly kissé idegesen, de egészséges izgalommal kel fel az ágyból, nem csoda, hogy szemei már a hajnali órákban kipattantak, így azóta fel s alá járkált a Menedékben. Amikor visszaér szobájának ajtajához, nem lepi meg a férfi, hiszen már várta.*
-Jó reggelt, Gale! -Köszönti a szokásos lelkesedéssel.
-Merre visz ma az utunk? Mondd és én követlek.

G:*Mikor tanítványa előkerül ellöki magát a faltól és rá mosolyint bár tudja hogy az elkövetkező pár nap nagy szenvedés lesz neki, bízik abban hogy a lány ezt az akadályt is ugyanolyan zökkenőmentesen fogja venni akárcsak az eddigieket.*
-Ma kezdődik meg az utolsó vizsgád, szerettem volna átbeszélni veled pár dolgot mielőtt nekilátnánk.-

G: *Ha Caly követi akkor elindul a lépcső felé, ahonnét útjuk az erőd mélyére vezeti őket. Ahogy egyre jobban merülnek alá a sötétségbe, a lépcső falain egyesével gyulladnak fel a zöldeskéklánggal égő vasállványos fáklyák. Amikor elérik a lépcső alját egy nagy nehéz vasajtó állja útjukat, amit Gili egy rúna megérintésével és egy varázsige elmormolásával nyit ki. Miután a varázsige elhangzott, a nehéz ajtóban lévő zárak csattogása és zakatolása tölti meg a lépcső folyosóját, majd az ajtó kinyílik és Caly számára ekkor tudatosulhat hogy bizony igazak a legendák a Kalamoni vadászokról. Mindenfelé elhalt szörnyek lombikokban pihenő teteme, a falakon lenyúzott bőrök és precízen felszerelt csontvázak, melyek mellett jegyzetek és ábrák találhatóak.*
-Lehet elsőre egy kicsit ijesztő, azonban a látszat ne tévesszen meg. Ezeknek a szörnyeknek a tanulmányozásával frissíthetjük a tudásunkat folyamatosan, illetve a génjeik kivonásával tudunk újabb és újabb főzeteket készíteni, melyek segítségével aztán újabb és újabb vadászok születhetnek.-

Oktatja egy kicsit Calyt, akit bizonyára egyszerre lenyűgözhetik és meg is ijeszthetik egy kicsit az elhangzottak és a látottak.

C:-Persze, az utolsó vizsgám! Ohh Gale, olyan izgatott vagyok! -
Lelkendezve összecsapja tenyereit maga előtt és szinte hegyes füléig érő mosollyal követi Mesterét az erőd mélyére. Nincs benne félelem aziránt, hogy esetleg tévútra vezethetik, s egyáltalán nem érzi veszélyben magát, még akkor sem, amikor a türkiz színű lángcsóvák megjelennek a falon. A rozsda ette, nehéz vasajtón látszik, hogy sok-sok éve készíthették, Caly mégis saját anyanyelvének felismerésén döbben meg a legjobban.
-Hé Gale... Nem is mondtad, hogy tudsz óelfül. -
Kerekednek ki jégkék szemei, elképedve, hangosan suttogja a szavakat. Beljebb lépkedve azonban álla újra majdhogynem a földig esik meglepettségében. A lombikokhoz közel merészkedik és elámulva tapasztaná az üvegnek a kezeit és az arcát is, hogy még közelebbről tudja megszemlélni a zöldes folyadékban úszkáló testeket.
-Hűhaaaa....-
Motyogja tátott szájjal, ahogyan egyik lombiktól a másikra szökken. A falakat is megszemléli, azonban ezekhez nem nyúl hozzá.
-Ijesztő? Gale...ez...teljesen bámulatos! -
Nyögi ki a szavakat, ahogyan sarkán megpörög lassan, hogy végig tudja nézni magának a helyet mégegyszer.
- Valaki ezt dolgozza? Eljön ide és nap mint nap szörnyeket boncol, illetve jegyzeteket készít és Csontvázakat állít össze? Bár' képes lennék én is az ilyesmire...-
Sóhajtja egy ábrándos mosollyal, de aztán csak követi a Mesterét egyre csak beljebb s beljebb.
-Vá..várj. Azt mondod, hogy úgy lehet belőlünk vadász, ha magunk is...részben szörnyeteggé válunk?-
Rakja össze lassan a szerinte logikátlan összefüggéseket. Nagy, kerek szemekkel pislant fel Gale-re, ahogyan inkább összezavarva érzi magát, mintsem rémülten.

G: Caly izgatottsága minden egyes alkalommal lenyűgözi, de hát nem is várhatna tőle mást hisz erre vágyott mindig is.
-A Kalamoni vadászoknak kötelessége tudni Ó Elfűl és Törpül, mivel velük bonyolítjuk le a közelben a legtöbb üzletünket. Az itteni szürke Elfek nem nagyon szeretnek senkit a fajtársaikon kívül, így ha valami probléma van akkor általában mi megyünk rendet tenni és diplomatikusan elsimítani a dolgokat. Illetve az Elfektől vesszük a különféle gyógynövényeinket amikor hiányban szenvedünk, szóval nekik is van valamennyi hasznuk a szövetségünkből.-
Magyarázza Calynek, majd az újabb kérdés hallatán elmosolyodik.
-Mindegyikünk hozzátesz valamit az itteni kutatásokhoz, szóval ha úgy vesszük kifejezetten nincs érte felelős. Viszont van egy kreol bőrű Elf vadászunk aki rendszeresen ügyködik és tanulmányoz, valamint elég sok időt tölt idelent szabadidejében. Ami pedig a szörnyeket illeti igen, muszáj a génjeiket használnunk ezekhez az átalakításokhoz, hisz simán csak fűvekkel ezeket nem érhetnénk el..-
Miután válaszolt tanítványának az asztalhoz lép és előkészíti a kellékeket a próbához.
-Ha szeretnél kiszállni még nem késő...-
Néz fel rá sejtelmesen és amint összeállította a főzetet, egy fecskendő segítségével felszívatja azt és a szíjakkal ellátott székhez sétál.
-Ha készen állsz, akkor gyere ide kérlek és helyezd magad kényelembe.-

C: -Ohh...hát, akkor én innen is előnyből indulok, hiszen csak a Törp nyelvet kell megtanulnom. Hmm...szólhatok az őseim nyelvén, miközben velük üzletelek? Diplomatikusan? Mármint...-
A levegőbe üt több ízben, rúg is, csak, hogy bemutassa, mire is gondol, majd kaján vigyorral pillant fel mesterére.
-Így érted?! -
Elkaccantja magát, de közben hűen követi Gale-t, szavait pedig szinte issza.
-Hű...még egy elf! Mutass be neki, hadd beszéljek vele. Kérlek Gale! -
Szemeiben őszinte kíváncsiság, gyermeki derű csillan, miközben arra gondol; van más fajtájabeli, ki sorsközösséget vállalva vele, a szörnyvadászat útjára lépett.
Az asztalt ő is szemügyre veszi, s talán most először érez magában kételyt azzal kapcsolatban, hogy szörnyvadásszá váljon. Végigvezeti tekintetét az eszközökön, szemöldökei összefutnak, de nyel egy nagyot és dacosan, ökleit összeszorítva pillant fel Gale-re.
-Nem szállok ki. -
Válaszol csak ennyit, egyik lábáról a másikra álldogálva nézi végig a főzet elkészültét, majd amikor eljön az idő, immáron minden féle hezitálás nélkül ül bele a székbe.
-Nem félek a fájdalomtól...de Gale. -
A megszokott, játékos csillogásnak nyoma vész szeméből, s tőle kissé sem megszokott módon, nagyon komolyan szorít rá a férfi alkarjára jobb kezével.
-Ugye...túlélem? Nekem haza kell térnem, várnak rám.-

A fecske, aki repülni tanul
*Kalamoni hegység, Fecskefészek erőd*
Part1

Awnarion partjait maguk mögött hagyva megkezdték útjukat a Kalamonba, ahol Gilinek köszönhetően valóra válhat álma és szörnyvadász lehet belőle.

G: Már több hónap eltelt azóta, hogy Gale, Calyt a tanítványának fogadta, s ahogy ez várható is volt a lány kimagaslóan tehetségesnek bizonyult. Az erőd udvara tele van különféle akadályokkal és csapdákkal, melyek között tanítványa láthatóan már könnyű szerrel kerüli el az útjába kerülő nehézségeket.
-Ez az csak így tovább, figyelj a lábmunkára!-
Mosolyodik el halványan a gyakorlat láttán, s halvány emlékképek villannak be neki abból az időből amikor még ő is csupán növendékként lavírozott az erőd falai között.

C: A lány lihegve, saját térdén támaszkodva, remegő lábait figyeli. Még mindig nem elég erős, nem elég gyors. Többet és többet kell gyakorolnia, hogy elég jó legyen...igaz az akadályok nagy részét könnyen teljesítette, de az egyik, forgó husángokból álló, minden alkalommal legyőzi. Újrakezdeni...ha elesik is, fel kell állni és újrakezdeni. Megtörli orrát, amiből apró cseppekben hullik alá a vörös vér. Összeszorítja a fogait és nekiveselkedik újra. Könnyűszerrel átugrál a hegy oldalába vájt gerendákon, hogy aztán ügyes mozdulatokkal kikerülje a lengő akadályt is. Gale szavait távoli morajlásként hallja csupán, úgy koncentrál, hogy a következő akadályt végre legyőzze. Átlendíti magát egy kötélen, majd a forgó fákkal találja szembe magát. Kifújja a levegőt, ökölbe szorítja a kezeit és átnyargal rajta, hogy aztán az utolsó feladatot is kipipálva, zihálva érjen földet, ahol köhögve esik térdeire. Tüdeje szúr, szíve majd kiesik a helyéről és verejtéktől csapzott, de mégis, fülig ér a szája, hiszen végre megcsinálta!

G: Türelmesen figyeli ahogy tanítványa újra és újra nekifut az akadálynak, bár az őszintét megvallva kicsit aggasztja a lány állapota, de azért ő bízik abban hogy sikeresen túl lendül ezen a feladaton is. Aztán ahogy az utolsó akadályhoz ér egy nagy kő esik le Gale szívéről, hisz Caly sikeresen tovább jutott rajta. Oda sétál hozzá és kezet nyújt felé hogy fel tudjon állni. Ha Caly elfogadja Gale segítő kezét akkor felhúzza a földről és elindulnak a csarnok irányába, ahol a többiek épp az utazást és egyéb fáradalmaikat pihenik ki. Séta közben lenéz a lányra és elereszt felé egy félmosolyt, majd vázolni kezdi a vizsgája utolsó szakaszát neki.
-Büszke vagyok rád, az elmúlt hónapok munkái eredményesek voltak és egy percig sem hezitáltál, ezért a jutalmad egy kis italozás és pihenés a többiekkel. Viszont két nap múlva a kiképzésed véget ér és egy utolsó próba marad hátra, itt válik el hogy alkalmas leszel e vadásznak vagy nem. Az eddigi kezeléseknek köszönhetően elvileg már elég erősnek kell lennie a szervezetednek hozzá, de azért muszáj feltennem a kérdést…-
Nagy levegőt vesz és egy pillanat csendet követően kiböki a kérdést.
-Biztos hogy ezt akarod? Ha sikerrel járunk akkor elveszíted a gyermeknemzés lehetőségét és az idézőjeles “halhatatlanságot”, bár nem fogsz tovább öregedni de az időd így sokkal rövidebbé válik. Mivel ti Elfek sokkal tovább éltek nálunk, ezért van időtök a család alapításra és minden egyéb másra is, tehát a te esetedben feleslegesnek tartom a füvek próbáját. Így is biztos vagy abban hogy szeretnéd a kezelést? Nincsenek a jövőre való tekintettel ilyen terveid?

C: Zihálva kapkodja a levegőt, de tejbetök mosollyal pillant fel mesterére, ám a felé nyújtott kezet nem fogadja el.
-Megy egyedül...is..-nyögi halkan, ahogyan remegő lábakkal felkel és kifújja a levegőt. Mellette sétálva folyamatosan be nem áll a szája, s igaz még mindig szaporán veszi a levegőt, arca teljesen kipirult a gyakorlás fáradalmaitól, verejtékgyöngyök pettyezik homlokát, de fülig ért szájjal, hevesen gesztikulálva magyaráz.
-...és akkor azt hittem, nem fog menni, mert az a fránya husáng mindig megütött eddig. De! Láttad? Láttad Gale, ahogyan nekifutottam és kikerültem őket? Átugrottam az utolsó akadályt is, hát nem remek?! -Lelkendezik, s a dicsérő szavak és a pihenés gondolata csak még jobban felvillanyozza kedvét. Azonban mikor Gale hezitál, nagy levegőt vesz, az elflány szemöldökei összeszaladnak, nem tudván, mire is számítson. Egy ideig némán mered maga elé, majd ökölbe szorítja kezeit teste mellett.
-Akarom. Hogy is ne akarnám? Erről álmodtam, egész eddigi életemben! Én is meg szeretném csinálni a füvek próbáját, bánj velem úgy, mint minden más halandó tanonccal. Nem vagyok több náluk, ugyanolyan akarok lenni, mint ők! -Feleli kissé hevesebben, mint azt szerette volna. A gyermek gondolatára görcsbe rándul a gyomra és elnémulva mered a föld felé. Ramion felesége csodálatos, ember gyermekeket adhatna neki, akikkel együtt egy egész emberöltőt leélhet, boldogan és teljesen. Ez csak eggyel több ok lesz arra, hogy Sophiaval maradjon, ha Caly nem tud nekik utódokat adni. Erre már nem szól, de határozottan biccent egyet.
-Mehetünk a csarnokba a többiekhez? Ebédidő van. Kíváncsi vagyok, ma mit kotyvasztottak össze a fiúk. Unom már a kását és az "edd meg levest". Sosem mondják el, mi van benne! -Méltatlankodik, miközben feltűnően szeretné elterelni a témát, más vizekre.

G: Caly szavai hallatán szíve szerint most adna neki egy fej simogatást, majd előre szegezve tekintetét folytatnák útjukat a csarnok felé.
-Rendben, nem kételkedek tovább a döntésedben ígérem, de értsd meg kérlek hogy fontos volt feltennem a kérdést még így előtte, hisz nem vagy már gyermek sem pedig kamasz.-
Az indulatokkal teli szavak egy kissé meglepik, de valamiért érti Caly elhatározását. Amikor rá néz egy kicsit magát látja benne, bár szerencsére neki nem kellett olyan borzalmakon keresztül mennie mint neki. A hirtelen téma váltást csendben elfogadja, nem érdeklődik a miértjét illetően.
-Ami az ebédet illeti, nekem mindegy mi lesz csak ne Raldun készítse el, mert akkor nem lesz az a fajta gyógyszer ami segítsen azon az irdatlan hasmenésen.-
Nevet fel.

C: A fej simogatásra újra elmosolyodik, de nem sokáig tart jókedve, karjaira kiül még a libabőr is kiül, amikor arra gondol, hogy várják otthon...nem is tudja, hogyan fogja elmondani Ramionnak a hírt. De ezen kár aggódni most, ez a jövőbeli Caly problémája lesz és nem a jelenbelié. Így hát összeszorítja a fogát és halvány mosollyal lép be a Csarnokba, fel is nevet jóízűen Gale szavain.
-Nem gondolod, hogy inkább az a tömérdek alkoholmennyiség okozza a gyomorproblémáidat? -Böki meg könyökével finoman, egy csintalan vigyor kíséretében. A fiúk azonnal felfigyelnek Calyre, aki ezalatt a pár hónap alatt igen belopta magát a mogorva szörnyvadászok szívebe. Rögtön lehuppan melléjük az egyik asztalhoz, ők kupát fognak és sört töltenek neki, mire a lány elfintorodik, de hát hozzászokott, hogy vagy ezt issza vagy kútvizet, így már a sörnek sincs olyan keserű aromája, ha megszokja az ember lánya az ízét. Beszélgetésbe elegyedik a többi újonc fiúval, lepacsizik Gale szörnyvadász cimboráival és a szóban forgó Ralduntól megérdeklődi, mi lesz a mai ebéd.

G: Tekintetét hirtelen Calyra szegezi amiért ilyen hirtelen elhallgatott, látja rajta hogy valamin nagyon rágódik bár nem tudja hogyan kérdezzen rá.
~Valamit csak kéne mondanom..~
Már épp rákérdezne a hirtelen rosszkedv forrására, ám mire észbe kap már be is érnek a csarnokba ahol a többiek várják őket. Caly megjegyzése rántja vissza a valóságba amin enyhén megsértődik( persze mókásan.)
-Ennek az alkoholhoz semmi köze, Raldun készít mindig valami dögből valami még ehetetlenebb borzadályt!-
Kapja el sértődötten fejét, majd az asztalhoz érve ő is helyet foglal és lapos üvegét elővéve a többiekre néz.
-Bár igaz hogy a füvek próbáján még nem esett át, de igyunk az Ezüst Wargok legújabb üdvöskéjére Calyre, aki az elmúlt hónapokban bebizonyította hogy érdemes a szörnyvadász címre és arra hogy közöttünk élhessen, edzen, aludjon, igyon és egyen, illetve hogy részegedhessen!-
Körbe néz a többieken majd jobb öklével a tömör asztalt kezdi ütni, aminek a ritmusára a többiek is szép lassan becsatlakoznak. Úgy csattognak az érmékkel teli erszények, nehéz korsók és tányérok az asztalon mintha valami nagy zenekari előadás részei lennének, a vadászok pedig elismerően kurjongat, tapsolnak és fütyörésznek is mellé. Aztán egyszer csak elhallgatnak, Gale pedig Calyre pillant és elmosolyodik.
-Isten hozott.-

C: Gale szavaira felkapja a fejét és nagy, jégkék szemekkel pislog fel rá. A szavak olyannyira meglepik, nem különben az ő tiszteletére kialakult kis köszöntő, hogy még levegőt venni is elfelejt egy pillanatig. Kissé tátott szájjal pillant körbe, a gyertyalángok vidáman táncolnak arcán, ami a meglepettségről és meghatottságról árulkodik, ahogyan szemei is könnyektől csillannak meg, amikor felpillant Mesterére. Végigtekint a már ismerős arcokon, barátokon, bajtársakon, végül mosolya kiszélesedik és teli fogsorral emeli korsóját a magasba, hogy felnevetve kiáltson önfeledt boldogságtól sugárzó arccal.
-Éljenek az Ezüst Wargok!! -Azzal Raldun unszolására, egy levegővel megissza a korsó tartalmát, mire a csapat újra üdvrivalgásban tör ki, néhányan még vonítanak is, Caly pedig igyekszik letörölni az állán lefolyt sör habját és nem köhécselni.

Házassági parancs

Hetek teltek el, mióta Ruith Morlian visszatért az Udvarba és a Tanácsba hosszas „betegsége” után. A fiatal örökös megváltozott, a szürke szemének vadsága csillapodott, fékezhetetlen természete megnyugodott. Persze a valódi okát mindenki csak találgatni tudta. A legnépszerűbb pletyka talán az volt, hogy a többször úgy hozták vissza a halálból. És a halál megváltoztatja az embert. Egyedül talán húga tudta a valódi indokot, de a körülményekről, hogyanokról még neki sem beszélt. Bár ezt Alea talán nem is bánta annyira.

Egyik reggel a fiatal örökös és húga is egy- egy hivatalos levelet kap, mégpedig Sir Tretoion ismert pecsétjével. Mindkettőjüknek összeszorul a gyomra tőle a nem túl kellemes emlékek hatására. A levelekben ugyanarról van szó, mégis két teljesen eltérő reakció érkezik rájuk.
A férfi ajkain nagy sóhaj szökik ki, a fejét meg is rázza. Nem tetszik neki a parancs, de kénytelen lesz belemenni, hiszen a parancs az parancs. A Sir szava pedig szent és sérthetetlen.
A lány szempillái meg-meg rebbennek olvasva az egyértelmű utasítást. Az uraság megtalálta számára a tökéletes férjet. Ajkait kénytelen beharapni, mikor olvassa a nevet. Dorian Ashford! Tudta, hogy el fog jönni ez a pillanat, és egészen eddig azt is gondolta, hogy készen áll rá. Most mégis könnyek gyűlnek a szemeibe. Hirtelen fel sem fogja milyen érzelmek kerítik hatalmukba. Egy beszélgetés után nehezen ítélhetné meg a férfit, de talán annyit látott már belőle, hogy tudja, ez a házasság cseppet sem lesz számára egyszerű. De nincs beleszólása az életébe, sose volt.
Ezen gondolatmenetet egy kopogás zavarja meg. Felszipogva törli le kibuggyanó könnyeit, és fordul a nyíló ajtó felé. Megsimítja kékes ruháját és fátyolos szemekkel néz fel a fivérére.
- Áh… látom olvastad a levelet! - Mosolyodik el Ruith, végig mérve alaposan a lányt. - Gyere! Beszéljünk a szüleinkkel! A döntés megszületett, remélem nem akarsz vele dacolni. Mert, ha mégis akkor ostobább vagy, mint hittem!
Alea ajkai továbbra is remegnek. A papír kiesik ujjai közül és a nála jóval magasabb férfi mellé lép.
- Nem… nem akartam vele dacolni! Nincs értelme! - Súgja halkan, végtelenül megtörten. Belekarol bátyja erős karjába és hagyja, hogy szülei elé vezesse őt. Közben igyekszik kis mosolyt erőltetni magára, hiszen azt kell elhitetni szüleivel, hogy ő bizony nem áll ellen a döntésnek.

Pár perc telik csak el, mikor kopogtatnak a Morlian szülők rezidenciájának ajtaján. A szolgáló nyit ajtót. Édesanyjuk az egyik fotelban ül, egy könyvet olvas, míg apjuk az íróasztalnál tevékenykedik. A nő végül meleg, kedves mosollyal üdvözli gyermekeit. Mindkettőjüket ölelésébe vonja, bár Ruith tartása megfeszül az érintés hatására.
- Híreim vannak! Megtaláltuk Alea számára a megfelelő férjet, és készen áll rá, hogy végre összekösse családunkat a híres neves Ashford vérrel. - A fiatal örökös szavai ünnepélyesek, mire apjuk is feláll az asztaltól és eléjük sétál.
- Készen állsz rá, Kincsem? - Kérdezi végül a lányától azon a jóságos hangján, ahogy mindig szólt hozzá. Lea vonásai ellágyulnak.
- Egész életemben erre készültem, apám! - Felel magabiztosan, és valójában nem is hazudott. - Itt az idő!
Hangja még magát is meglepi, hiszen határozottabb, mint az gondolta.
- Rendben van! Akkor mi lenne, ha meghívnánk vacsorára? Szeretném megismerni a fiatalembert! - Szól apjuk a maga kimért, de kedves tekintélyével.