Kalandorok naplója

Hasznos Tanácsok

(A könyv új, bőrkötésű, belül a papírra kézzel írott jegyzetek sokasága van listába szedve)

Mivel nem hajítottad hozzám ezt, átkozva a nevemet, amint hátat fordítottam, az alábbiakban megosztom Veled a megfigyeléseimet és a tapasztalataimat.

A kastély őrei jól képzettek és fegyelmezettek. Hűségük kivételes, megvesztegetésükre nincs sok esély. Összegyűjtöttem két bejutási pontot, ahol főleg nem családos katonák posztolnak. Szeretném elkerülni az értelmetlen vérontást, de tudom lehetetlent kérek. A kastélyon belül a testőrség számára tiltott a családi kapcsolat.

Az uralkodó hatalmának a jelképe, nem meglepő, nagyon jól van őrizve. 60x60x80 centis lunírpántokkal erősített vörösmahagóni fa ládában van, amit védőrúnák díszítenek. A ládát és a termet kulccsal lehet csak, az pedig kincstárnoknál van. Négy testőr kíséri szinte mindig. A terem, amiben többnyire tárolják, több védő és detektáló varázzsal felruházott teremben van. A rúnák hozzá nem értőek által való megtörése nem tanácsos, hiszen egy rossz vágással a bennük levő hatalomtól függő erejű robbanással fog megsemmisülni. A rúnatermet kilenc őr vigyázza. A rúnateremben magad maradsz, nem foglak tudni segíteni. A rúnák megtörése nekem is több napomba kerülne. Be nem vihetsz semmilyen fegyvert, mérget. Odabenn az éppen soros varázsló lesz egyedül. A koronát őrző ládát nem viheted ki a teremből. A láda kinyitásáról nincs hasznos információm.

Egy neves varázsló, bizonyos Marneus Kalgar, szolgálja az udvart. Az ő feladatai közt van az összes mágikus védmű felügyelete. Sok segédje van, 3 nagyobb hatalmú pedig állandó őrségben, egymást váltva, figyel a rúnateremre.

A kincstárnok neve Haszim el Dzsiah ibn Dzsirab. 53 éves déli származású eunuch. Testőrei gyűrűjén kívül talán még az árnyékszékre se teheti a lábát. Ne lepődj meg a kinézetén, az uralkodói vagyon őre rendkívül agyafúrt ember.

A vérednek fontos szerepe van a tervemben. A Kastély mágikus védelme remek, de egy apró rést találtam benne. A véred szimpatikus kapcsolatát kihasználva, ha bejutsz, rajtad keresztül képes leszek téged figyelve vezetni és tanácsokkal segíteni. Tudom, hogy ki nem állhatsz, főleg, ha a fejedben hallgathatsz. A lényeget leírtam. A Szomjas Szirén padlásán találsz egy tükröt, tedd rá a kezed, amíg megjelenek benne. Azon keresztül tudsz velem beszélni. Kapsz meg tőlem pár ajándékot, ha elfogadod. Sok sikert!

*Reggel még Aurora házánál kezd, hogy Zamira gyöngyös fülbevalóját odaadja (hat gyöngy egy páron) minthogy ezt kérték tőle, neki pedig nem esik nehezére teljesíteni, főleg, ha ilyen csillogó szemekkel vizslatja azt az újdonsült tulajdonosa. Aztán elköszönnek Denjivel, mert ő siet, mindig siet valahova és a legtöbb esetben a porvihar, amit maguk után felkavarnak a munka keserves rovására írható.
Ezúttal se igazán a szórakozás miatt futnak majd ki. Bár korábbi tájékoztatása úgy szólt, hogy „horgászni” mennek, ám valójában egy minap jelentett furcsa jelenség után kutatnak, amit a kikötőbe befutott kereskedő fregatt jelentett le nekik. Pont a legforgalmasabb útvonal mentén találtak rá, nyilván nem álltak meg megnézni, mert az idő pénz, de a balsejtelem igen erősnek bizonyult. Mivel még nem tudják mivel állnak szemben, így jobb, ha csak megnézik közelebbről, hogy aztán tudják jelenteni. A kikötőben már várja őket az egyik gyors, könnyűszerkezetes hajó, kevés legénységgel, hogy minél hamarabb visszaérjenek. Talán másfél napnyi lesz így az út, megpakolt hajóval ez vagy három- négy napnyi utazást is jelentene. Ahogy kifut a hajó el is tűnik nem sokkal rá a horizonton. Az égbolt erősen felhős Székváros környékén, de, hogy kétnapnyira a nyílt tengeren milyen állapotok uralkodnak, azt előre megjósolni nem lehet.

Mivel harmadnapra sem érkezett vissza a hajó a kikötőbe, így már pakolták be a keresésére küldendő masszívabb fatákolmányt, mikor az egyik kereskedelmi hajó jelentéséből kiderült, hogy valóban nagy lehet a baj. Ők is viharba kerültek azon a részen, csúnyán megsérült a hajótest, a rakomány egy része is beleveszett a tengerbe. Több matróz is arról tett jelentést, hogy törött árbocot is láttak a víz felszínén úszni, majdnem a hajójuknak sodorták a terebélyes hullámok.

Két napra rá, vissza is érkezett a keresőcsapat. A jelentés szerint a hajó darabkái már messze elsodródtak, de a közeli sziklazátonyon megakadt egy- két azonosítható darab, valamint emberi torzó egy része. A tengeri állatok valószínűleg eltakarították a többit, ám ők sem maradhattak ott sokáig, mert szokatlan áramlást tapasztaltak, ami miatt a hajó irányíthatatlanná válhatott volna.

-------GYÁSZHÍR---------:IRL kijátszható 2024-09-28

Ezekben a napokban több azon a környéken elhaladó kereskedelmi hajóról is előkerültek roncsmaradványok, valamint egy azonosíthatatlan emberi féltorzó. A visszaérkezésüket követően egy nap elteltével kiplakátolják a halálhírt és a temetés várható idejét. Két ismeretlenebb kinézetű verőember Auroráék házán is fog kopogni, hogy átadja a plakátot és egy dobozkát. Abban azok a dolgok vannak, amiket a férfi Aurorának szánt, ha esetleg vele történik valami. Benne van a zsákfűző, egy kék- fehér liliom és Kraszna levágott ujja egy homokóra alakú üvegben. Semmi olyat nem szeretett volna már ráhagyni, ha eltávozik, ami sokáig emlékeztethetné rá. A virág elhervad, a fűzőt utolsó viccnek szánta, az ujjat pedig csak nem szeretné, ha nála találnák meg. Míg együtt voltak pont adott elég maradandó dolgot, talán túl sokat is. Levéllel nem készült. A temetésen Belion apja valamint mind a három testvére tiszteletét teszi, Denjit ugyan aznap családi körben siratják meg egy magánháznál a barátai.*

Vadászat előtti megbeszélés
Kyra napjai III. Fejezet - Tandora
Főnix 2. rész Part 3.

R:
Nem tetszik neki az egyre kellemetlenebbnek ható hangulat, láthatóan fintorog orrával. Kyra kirohanására megfeszülnek az izmai.

- Kyra, kérlek... Szerintem senki se akarja megkérdőjelezni amit teszel az ügyért. Én hálás vagyok érte! - probál javítani a kedélyeken.

Csak némán bólint végül Kyra szavaira. Két lábra emelkedik ültéből, nem eresztve vie kezét, és ha hagyja akkor vele együtt kézenfogva indulna kifelé.

V:
Nem szól bele a tanítvány és mestere beszélgetésébe. Inkább az vonja magára figyelmét, hogy Ror izmai érezhetően megfeszülnek. Kyra kiakadását nem annyira érti, de betudja az izgalomnak.
- Nyugodj meg Kyra! Mindannyiunknak az a célja, hogy rendben menjen minden. - Sóhajt, de végül bólint és követi a rókát kifelé. Mögöttük Lau is kisettenkedik. Izgatott a nagy kaland miatt, ugyanakkor tudja, hogy neki is és Rornak is van vesztenivalója. Nem hibázhatnak.

C:
Bár nem gondolta volna, hogy mestere belemegy, mégis egy magabiztos mosollyal bólint a szavaira.
- Köszönöm!! - Rikkantja el magát örömében, nagyokat bólint a további szavakra, bár Kyra kiakadása meglepi. Széttárja kezeit újfent.
- Egyetértek a kék hajúval. Kyra.. - Közelebb lép hozzá, vállára tenné egyik kezét, ahogyan bátorítóan mosolyodik el.

- Minden rendben lesz! Hamarosan hazamegyünk és Toghvan is meggyógyul! - Azzal besorolva Gale mellé ő is elhagyná a termet. Fel kell készülniük, hogy a felderítésről még időben visszaérjenek.

G:
Kyra kirohanására felkapja a fejét, számára érthetetlen a kiakadása.
- Nyugodj meg kérlek, senki számára sem unalmas a megbeszélés és senki nem akarja bojkottálni a terved és az előkészületeid sem… - Sóhajt fel.

- Ami pedig a vermet és a falka dolgot illeti lehet több fészek és pár is egy adott területen belül, viszont ezek annyira távol vannak egymástól amennyire csak lehet. Mivel ragadozók nem nagyon merészkednek a másik vadász területére, így legalább két fészek között van egy 3-4km távolság. Szóval nem kell amiatt aggódni hogy esetleg többe is belefutnánk. - Mihelyst Kyra sarkon fordul int Calynek hogy kövesse és ha úgy van el is indulnak a megfigyelő, illetve a gyűjtögető útra.

K:
Mire bárki is közelebb kerülne hozzá, a tekintetét normalizálja, hiszen most már amúgy is vége a megbeszélésnek. Aki csak ismeri az tudja, a nevére oda kapja a fejét. Így eslőre Ror felé, akinek szavai szinte lepattanak az indulattól, mely keletkezett benne, de tekintete nem árulja el azt.
Másodjára Vire fordítja. Zsigeri feszültség lesz úrrá rajta. Nem ismeri a nőt mégis bizalmat szavazott neki, de nem kérte a barátságát sem mást, így a tekintete feléje szúros. ~Ki vagy te, hogy…?~
Harmadjára Caly szavaira és a vállára tett kézre talán enyhül kicsit. Az indulatai enyhülnek, de hogy Vie szavait pártfogolja csak fújtat és mélyen szívja be a levegőt, hogy aztán kifújja azt. Nem tudja még hogyan kezelje az érzelmei viharát. Most nem is ez a feladta. Biccent neki egy sóhajjal kisérve Toghavan említésére, de tekintetében megtörtséget láthat a lány.
Gilire emeli végül a tekintetét, várva az utolsó szavakat kérdőn, melyekre biccent felé, ahogy befejezi. Szavakkal már nem válaszol senkinek, hiszen most bármit mondana azzal lehet megbántaná a jelenlévőket és nem így akarna útnak indulni ezért, Gili és Caly előtt távozik.

Vadászat előtti megbeszélés
Kyra napjai III. Fejezet- Tandora
Főnix 2. rész Part 2.

G:
- Caly....!- Szól rá egy kicsit eréjesebben tanítványára, hisz most nincs helye
komolytalanságnak.
- Ami azt illeti Rorschach, ha minden a helyén lesz akkor bizony nem lesz olyan nagy
mutatvány elkapni. A baziliszkusz nem egy intelligens lény, de azért alábecsülni sem szabad.
Van egy két dolog a szigeten ami segíthet az elejtésében, ezeknek a beszerzését pedig
nyugodtan rám és Calyre bízhatjátok.- A naplót az asztalra teszi hisz neki ezek az
információk mind ott vannak a fejében, így viszont a többiek is tanulmányozni tudják. Caly mellé
állva végig pillant a társaságon.
- Csapdát kell neki állítanunk és ami a legfontosabb! A farkától meg kell szabadítanunk,
mivel olyan erős mérge van ami titeket valószínűleg azonnal megölne. Ezt a feladatot magamra
vállalom, mivel a mérgek rám és Calyre nem hatnak olyan mértékben mint rátok. Ha minket
megmarna akkor csak nagyon rosszul lennénk egy pár napig ha nem kapnánk kezelést, így
viszont hogy vannak főzeteink, így ez az eshetőség nem áll fenn.

K:
Úgy áll az asztalnak dőlve mintha szobor lenne úgy hallgatja és látja a jeleneteket.
Caly, ahogy a térképhez lép ráemeli tekintetét és biccent.
Láthatja, ahogy Ror is korábban, hogy Tandora határától észak minden fertája felé kisebb
tavakkal, folyamokkal tarkított tisztások sokasága van rendszertelenül, melyeket erdők
választanak el egymástól és azok egyikén észak-nyugat irányban a szobor áll.
A komolysága megmarad, talán sosem láthatták korábban egyikük sem ilyen szótlannak és
merevnek. Tisztában van vele, hogy a szörnyvadászok könnyen lezavarnák, de a feltételek,
miatt ez most nehezebb feladat és, ha jól hallotta, olvasta úgy bizony ez nem egyszerű eset
lesz.
Agya kattog, hiszen a felderítők közül is áldozatul estek a lénynek szobor formájában. Most
pedig még egy barátja is kockáztatja az életét miattuk, hogy elfoghassák.
Mély levegőt vesz majd miután mindenki elhallgat szólal meg újra.
- Egy felderítő csapat ellenőrzi az utolsó ismert helyet.
Én leszek az idegen vezetőtök, hogy a harcba mennyire fogok tudni részt venni azt majd elválik.
Mivel elég sok minden kell a lényből a notesz szerint is, úgy vélem intézek egy csapatot, hogy
ide hozzuk magát a tetemet és helyben megegyeznek a felek.
Tekint Rorra és Gilire elsősorban. Hangja semlegesen egyenes és határozott, ahogy eddig is.
- Az út durván egy napi járó út, ami alatt is bármikor előfordulhat egy példány, mert a
beszámolók több helyen is tesznek említést a lény jelenlétéről, de még nem sikerült igazolni
csak egyet azt is ott, ahová a szobrot tettem.
Int karjával egyenesen a térkép felé és úgy is néz ki, mintha ő is azt nézné.

R:
- És pont azért várnám, hogy komolyan veszed a feladatot Caly.- sandít rá
Figyelmesen hallgatja aztán a többiek mondandóját, miközben a mancsát rácsúsztatja a
combjára került kézre, finoman megfogja azt.
- Rendben. Akkor szedjük össze amire szükségünk van és induljunk útnak.

V:
Kicsit elmosolyodik, amint Ror megfogja a kezét, de egyébként komolyan hallgatja a többieket.
- Jól van. Tegyétek azt, amit a legjobban láttok. Én nem vagyok túl nagy szakértő a
szörnyvadászatban.- Jegyzi meg halkan, miközben elsősorban a két jelenlévő szörnyvadász
felé pillantgat szelíd tekintetével.

C:
Puffogva abbahagyja az ugrálást, minden esetre nagyon érdekli a recept, így közel marad a
naplóhoz és amikor az az asztalra kerül, közel settenkedik és elsőként les bele. Nagy komolyan
bólogat Gale szavaira, s büszke arra, hogy a férfi mennyi mindent tud, nem hiába a Mestere.
Akkor is hevesen bólogat, amikor a csata azon részére érnek, amit magukra kell vállalniuk, bár
elsőre furcsán hangzik a gondolat, hogy ő is immunis lenne a méregre. Ezzel az újonnan
szerzett erővel még barátkoznia kell…
- Hé! Én komolyan veszem!- Puffog tovább, mert hát Gale-től elfogadja a dorgálást, de
mástól nem igazán veszi jó szemmel. Ahogyan azt is szúrosan vizslatja, ahogyan az új pár
egymást érinti. Elfordítja fejét és dacosan csak Kyrára figyel, komolysága kissé meglepi, de
mivel nem lesz sétagalopp a vadászat, így megérti a szigorú szavakat és tekintetet.

G:
Kyra szavait figyelmesen hallgatja miközben a térképet fürkészi, ám amikor megemlíti hogy több
példány is lehet a szigeten felkapja a fejét.
- Ez igazán érdekes! A Baziliszkuszokra nem jellemző hogy falkában éljenek és egyszerre
egy területen vadásszanak, általában magányosan élnek és vadásznak is.- Fejezi ki
aggodalmát a többieknek a hallottak végett.
- Mindenesetre akkor érdemes lesz nagyobb hangsúlyt fektetnünk a védelmünkre, mivel nem
lenne túl szerencsés ha körbe vennének minket.- Calyre szegezi a tekintetét.
- Szükségem lesz a segítségedre pár darab növény beszerzése végett, számítok rád.

K:
Ror és Vie kis jelenete csak egy mély levegőt csak ki belőle, de megértette ezt már korábban és
úgy véli ezt tisztázta velük. A farkast még egy kicsit figyeli, bár sajnálja, hogy nem tud beszélni.
Caly kis dacolását nem érti, de igaz nem is tud róla mi van a hátterében, de nem most fogja
megkérdezni. Gili szavaira rá néz nyitott tekintettel nem vonja vissza, hiszen sokkal közelebb
kellene állni, hozzá hogy bárki is lássa azt.
- Nem falkára gondolnék. Amit olvastam az alapján van egy elképzelésem, de nem tudom
igazolni, mert embert nem akarnék leküldeni a "verembe".- Mutat ujjaival idézőjelet a
veremnél, majd néz le a térképre és mutat a folyamok tavak közötti kanyargós vonalat, majd
felnéz vissza rá.
- Meglehet van kapcsolat köztük és ha igaz lehet van fészek is. Te jobban ismered ezeket a
lényeket. Így ha nem falka, akkor is lehetnek többen, mint egy?- Kérdezi Gilinek szegezve a
gondolatát.

R:
Ujjait összefonja Viessáéval, csak hogy érinthesse, de egyébiránt figyelmesen füleli a többiek
szóváltását. Olvasott már ugyan ezekről a gyíkokról, de egy hivatásos vadász mégiscsak többet
tudhat egy ilyen bestiáról.
- Ez esetben hasznát vehetjük az orrunknak.- szól közbe, fejével biccentve Vie és Lau
felé.
- Kiszagolhatjuk őket mielőtt körbevennének.

[b]V:
Pici mosoly kúszik az arcára, ahogy Ror viszonozza az érintést, de ezek nem terelik el a
figyelmét a megbeszélésről. Figyelmesen hallgat. Hasonlóan, mint Ror ő sem szól sokat,
valahogy bízik a szörnyvadászok szakértelmében.
- Ez egy jó ötlet.- Hallja Lau hangját a fejében, és ehhez elismerő sárga pillantásai is
társulnak.
- Lau szerint ez egy jó ötlet Ror…- Tolmácsolja a szavakat, de mást nem igen fűz hozzá.

C:
- Számíthatsz rám!- Mosolyog fel Mesterére, majd kifújja a fonatából kicsúszott kósza
tincset szeme elől, türelmetlenül dobog lábával a földön, kezeit összefűzi mellkasa előtt, úgy
hallgatja a többieket. Kyra szavaira kapva kap az alkalmon.
- Na én majd elmegyek a verembe és felmérem a terepet! Küldjetek el engem, mint
felderítőt! Nem okozok csalódást, kérlek!- Ragadná meg a mellette álló férfi karját, hogy
aprót rántson rajta.
- Gale! Hadd bizonyítsam, mire vagyok képes. Küldjetek engem!
A farkas és gazdája, valamint Ror szavaihoz nem tud sokat hozzáfűzni, ellenben ellöki magát a
faltól, szavait mindenkihez intézi.
- Lemegy a nap, mire végzünk ezzel a megbeszéléssel. Csak döntsük el, mi legyen és
dologra! Komolyan mondom, mire kiszöszöljük, ki mit csináljon, addigra már bottal üthetjük a
baziliszkusz nyomát, mert még ő is megunja, hogy várjon ránk!- Tárja szét kezeit.

G:
Kyra eligazítását figyelmesen hallgatja, ám Caly szavai végett halkan felsóhajt.
- Rendben elengedlek egyedül, de semmi hősködés! Mivel még csak könyvekből ismered a
lényt, így legyél nagyon óvatos. Még csak most ért véget a kiképzésed és nem örülnék neki ha
kőszoborrá vagy élelemmé válnál. Szóval csak oda mész és körülnézel, majd úgy ahogy vagy
el jössz onnan.- Bár nem tetszik neki az ötlet hogy Caly egyedül menjen a verembe,
azonban rá kell jönnie hogy nem foghatja mindig a lány kezét, így csak beletörődik.
- Calynek igaza van nem tétlenkedhetünk tovább, az lesz a legjobb ha minél hamarabb
nekilátunk az előkészületeknek.- Mondandója végeztével tanítványára pillant.
- Veled megyek és összeszedem a csalinak valót amíg te körbe nézel a veremben, ha bármi
probléma felmerülne akkor a közelben leszek.

K:
Élesen szívja a levegőt Ror szavaira, melyre zsigerből ellenkezne, de végül lenyeli, ahogy a
farkas párosra siklik a tekintete.
Caly kisebb önkéntes jelentkezése is zavarja. Hiába ismeri, most mégis ismeretlenként tekint rá.
Gili szavaira mélyet sóhajt megingatva a fejét, mert nem kapott érdemi választ.
- Tisztában vagyok vele, hogy ez mindenkinek egy rohadt unalmas dolog.-Csattan fel és
csap a térkép asztalra, hogy a szobor is eldől és legurul az térkép asztalról.
- Mintha nem az lenne a cél, hogy minél kisebb veszteséggel legyen sikeres az akció. De
tudjátok mit, egy szimat trió, egy vadász páros elég lesz. Két óra múlva a hátsó kapunál várlak
titeket indulásra. Remélem megfelel mindenkinek.- Emeli fel a kezeit, majd az említettek felé
int karjaival mikor a megnevezések elhagyjak a száját rejtett indulattal. Végül ha nincs más és
megkapja a jóváhagyásokat kivonul, hogy elrendezzen még pár dolgot, hogy a tetemről is
gondoskodjanak a vadászatot követően.

Dolgok, amik sose voltak a tiéd - Nyugtalan nyáréjek
Aurora otthona
Néhány héttel korábban

Azt mondják a tudatlanság boldogság, és mily nagyon tudatlan, ahogy a zárban fordul a míves kulcs... bár néha kedve lenne a macskafejes kopogtatót használni a saját ajtaján, csak a saját kedvére és gyönyörűségére, mert megteheti, és mert az övé. Csak az övé.

- Megjöttem! - boldogan kiált fel, hogy aztán fél lábbal, kissé kecstelen mozdulattal lökje be maga után az ajtót. A karjában vagy öt rend őszi ruha pihen az Aratás havára a szőke bakfisnak, mert gyorsan nő - ő meg igazán aggódik, hogy amit egy hónapja varratott, az már nem lesz jó rá, tudja a fene, mi történik addig: a leány nyúlik és nőiesedik, ő meg csak próbál lépést tartani vele, a furcsán változó kedvével és minden mással, ami ezzel jár ebben a számára különösképpen szokatlan, és új pótanyai szerepben. Az elmúlt hónapokban nem egy ajtócsapkodástól volt hangos újdonat közös otthonuk, egy alkalommal elhangzott az "Utállak, Aurora!" is, amit igazán szeretett volna kihagyni a repertoárból, de bármit mondott is, valahogy csak rontott a helyzeten. Ámbátor nem csak ő esett áldozatául a süldő lánynak: voltak napok, amikor a szőke utálta a falak színét, a bútorokat, a ruháit, Denjit, amiért csalt a kártyában, a vacsorát amit ő készített de mégsem volt elég ízes, a fogadott anyját, de kapott az indulatokból a némelykor jelen levő aktuális verőlegény, sőt, még Belion maga is. De így volt ez rendjén valahogy - nap napot, éjt éj követett, a ház pedig az élettől vibrált: a falak megőrizték a boldog kacajokat az esti kártyapartikról, a meghitt, bizalmas beszélgetésekben megosztott megannyi titkot, az elsírt könnyeket, a hangos szóváltásokat, a lefekvés előtt a sötét szobában elsuttogott szavakat, a levegőbe lehelt kéjes sóhajokat, és megannyi mást, amit csak egy igazi otthon melege őrizhet magában.

Azon kapta magát, hogy a ruhákkal a kezében, valami bugyután furcsa kis szentimentális mosollyal az ajkán mereng, elmerülve az elmúlt hetek változatos képeiben: az előcsalt emlékek mosolyra húzták az ajkait, de mégis, valami megtorpanásra késztette odabent, valami, ami a gerincén felcirógatva meg sem állt a tarkójáig; valami, ami azt suttogta a fülébe, hogy veszély, veszély, egy szűnni nem akaró zsigeri rossz érzéssel, pedig a tekintete az odalent alvó Denjire vetült először - ha ő ott van, baj nem lehet. Vagy mégis?

- Mira? - a kérdésében volt valami óvatos, mintha attól félne, nem kap rá feleletet.
- Idefent vagyok, varrok! - a leány emelet felől hangzó vidám, cserfes válasza mosolyt csalt az arcára. Megnyugodhat, minden rendben van. Vagy mégsem? Ennél a pontnál már kénytelen volt megrázni a fejét.

~Csak az érzékeid játszanak veled, Aurora, rémeket látsz, nem történt semmi, Zamira odafent varr, Denji idelent alszik...~

A levegőbe szimatolt, keresve valami oda nem illőt, valami idegent, de az orra csak a halovány vaníliába és Zamira illatába tudott kapaszkodni, semmi mást nem lelt.

Mégis, a gerincén simító balsejtelem arra hívja, hogy lerakja a ruhákat és puha macskaléptekkel folytassa az útját a konyhába. Úgy nyitott be, mintha bizonyosságot várt volna afelől, hogy a heves ajtónyitás megriaszt odabent valami kósza, lopakodó tolvajt, de nem volt ott senki. Sem a konyhában, sem a kamrában, pedig még pilácsot is gyújtott a napvilágnál, hogy úgy nézze át a kamrában szigorú rendben sorakozó italos és ételes üvegeket - büszkeséggel nézett végig rajtuk, a tele kamra takaros otthont jelent, és neki végre takaros otthona volt, amire büszke lehetett. Aurora D'Lange takaros otthona...a szófordulat, amit nem gondolt volna, hogy egyszer valósággá válhat.

A furcsa érzés azonban nem akart szűnni, ahogy a konyhában forgolódott. Nem érzett szagot, nem látott nyomot, se a zárakon, se a tárgyakon, bár most, ahogy megfordult, és a fűszeres csetreszek felé vetült a tekintete, meg mert volna esküdni rá, hogy a csípős paprikapor nem olyan szögben pihent még a polcon reggel, és mintha valaki arrébb is rakta volna egy kicsivel. Vagy csak arrébbsodorta véletlenül? Talán jobb lesz, ha alaposan körbejárja mind a két emeletet, és még a padlásszintet is.

~Ez kezd nevetséges lenni, Aurora...Rémeket látsz.~ - a kis hang a fejében mindenáron meg akarta győzni róla, hogy vele van a baj, de tudta, hogy nem: tudta, hogy valami nincs rendjén, érezte, és az ilyesmit egy exorgyilkos kéjnő csalhatatlan ösztönnel megérzi, mint a vadászkutyák, amikor szagot fognak. Még nem tudta mi nincs rendben, de megingathatatlan volt abban a hitében, hogy kideríti...A fejét rázva indult el az emelet felé, hogy megkeresse a szőkét.

////// Később, aznap este //////

A délutánról már ismerős nyugtalan érzés úgy csapott le rá, amint a hálószobába lépett, mint valami dögkeselyű, aki mindenféle részvét nélkül egyenesen az áldozat szemével kezdi. Jobb híján benézett az ágy alá, felhajtotta a takarót, vad lendülettel tépte fel a szekrényajtót...sehol semmi, se nyom, se jel, se illat, de még egy kósza szörny se. Zamira és Denji csak fejcsóválva, tanácstalanul néztek rá, amikor délután, rögtönzött kupaktanácsot előhívva előadta a balsejtelmeit: a szőke és a verőember is egyöntetűen esküdözött, hogy senki sem követte őket, és ha valaki idebent lett volna, észreveszik - bár a bakfis még hozzátette, hogy egy alkalommal mintha azt hitte volna, hogy a nő jött előbb haza. Ez a gondolat nem vidámította, sőt, újfent megborzongatta, ahogy a szatén ágynemű békéjében előrenyújtva a lábát kente olajjal lefekvés előtt. Újra meg újra az ablak felé nézett, felpattant, hogy kitárja, de nem történt az égegyadta világon semmi, de semmi. Feszülten fújta ki a levegőt, akkurátusan fejezte be a másik lábát, majd a két karját, kifésülte a haját, megmosta az arcát, de semmi nem hozott megnyugvást: úgy érezte, mintha valaki figyelné, mintha valami, vagy valaki le akarna csapni rá az éj sötétjéből.

Elhúzva a sötétítőfüggönyöket, elfújva a gyertyákat és ledobva a köntöst a széles ágyra ül, hogy elfeküdjön a saját oldalán, derékig betakarózva. Még igen sok ideig tart, mire egyedül forgolódva elnyomja az álom, és mielőtt ez megtörténhetne, meg mert volna rá esküdni, hogy látott egy sötétlő alakot az ablakpárkányán guggolni...

~Rémeket látsz, Aurora... ~ -hallotta újra.

Vagy mégsem?

Dolgok, amik sose voltak a tiéd - Aurora otthona
Néhány héttel korábban

Egy illatot követett, göndör tincsek szőrszagán megülő édes vaníliát és mély szagú szantált. Úgy szívta magát vele tele, ahogyan koldusgyerekek a pékség körül a foszlós kalácsok ínycsiklandozó, nyálcsordító illatát, mert nekik csak az jut belőle, nincs fél ezüstjük, sem anyjuk, hogy kisírják tőle a mazsolás csemegét.

Nesztelenül lépkedett vele, bár a piaci tömeg elnyomta a lépteinek zaját, hűvös testének tapintását elkerülték az idegenek, mert a mozgása vízszerű volt és kellemetlen, ahogy rendesen. Mint amikor kígyó siklik a szalmaszemétben, megborzongott a zöldségeskofa a láttán és botjára markolt a vándor, aki már küzdött köröző farkasokkal a télben, amik az éhezéstől félőrülten vetették rá magukat, vadul és mégis kecsesen, kegyetlen pillantásukat a prédán tartva. Azonban nyár volt, forró, perzselő, tikkasztó nyár, amikor a farkasok zsenge őzeket hajtanak, s aztán elfeküsznek az árnyékban. Nem akart többé prédalesőt látni, de a ciánkék szemek egy szőke lánykára szegeződtek, aki gyümölcsöket és függönynek való kelméket vásárolt, aztán továbbállt, nem is sejtve, milyen árnyékot húzott maga után.

Egy szellem járta be vele a takaros házacskát. Az ajtón osont be utána, miközben a lány a hordárt instruálta a konyhában, akit megismert régről, még amikor az ispánfi házába volt bejáratos. Úgy sétált be, mintha oda tartozott volna, meglapult a bútorok árnyékában, ügyelve arra, hogy porra ne lépjen.

Illatos ruhák közé süllyedt el egy nagy szekrényben, a vállára ültek a smaragdzöld és orgonalila kelmék, vörösek, aranyak és barnák, Aurora ezerszínűsége és illatkavalkádja eltakarta és elveszejtette a világ szeme elől, ha szentimentális ember lett volna, elmerülhetett volna az emlékek között, de csak hallgatta, hogy mit beszélnek odakint maguk között a ház úrnőjének távollétében. Mivel a visszaérkezés nem volt várható, békésen pihent el, egy rafinált övet simítva, kipattintgatva a kis pengék tüskéit a bőrök közül, hogy egy irányba forgatva csúsztassa vissza őket, amik a használattól összekuszálódtak.

- Nem megyek sehova, dőlj le nyugodtan a kanapéra aludni, megvarrom ezeket fenn, hogy Aurora örüljön, amikor visszatér! - hallja a kisleány kiáltását, majd a lépteit az emeltre, a súlyos test sóhajjal kevert puffanását a kereveten, a jóravaló verőember morgását a leánygyermek csiviteléséről, amitől jobban elfáradt, mint az egész napos robotolástól az ispánfinak. Hallani, ahogy kisimulnak a lélegzetvételek, de azt nem hallani, ahogy kibontja magát a kuporgásból és kiszáll a szekrényből. A délután fényei hosszú arany ujjakkal nyúltak be a nappaliba, elsimították az álmot a megviselt arcon, beletúrtak a barna hajba.

Olyan egyszerű lenne megölni, véres nyomot hagyni az ittjártáról, de szükségtelen. Némán körüljárja, kilépked a konyhába, végighúzza az ujjait a tiszta pulton, beszagol a fűszerek közé, megérinti a kávé dobozát, tudván tudva, hogy különlegesen tisztára mosott testének nincsen felismerhető szaga, hiszen vadászik, ma mindenki elől elrejtőzik. Mennie kellene, de vonzza a pillantását az emeletre vezető lépcső. Egyesével lépked fel, várva, hogy a lenti felébredjen, vagy a szőke bakfis abbahagyja a dúdolást, de nem teszi.

Még akkor sem veszi észre, amikor a hőség elől elsötétített folyosón a nyomában beoson a hálószobába, hol a leány cérnát keres egy kosárban, ő pedig a frissen ácsolt ágy fás szagai között a nő kellemes illatát. Rátérdel a matracra amikor a szőke kimegy, az ajtónyílásra szegezve a tekintetét ráhajol a párnára, az arcát hozzásimítja, hozzádörgöli, tiszta bőrére felölti Aurora illatait, mintha magára húzná a bőrét. Az elégedettség felmordul benne, mint egy vadállat, a szemét leszorítva küzd meg vele, hogy csendben maradjon, ne adjon hangot neki és ne tegyen semmi mást sem, amivel bemocskolhatná a ropogósan friss ágyneműt-

- Van itt valaki? - az ágy árulón reccsen alatta, ahogy kiegyenesedik, mert közelíteni hallja a leányt, de mire benyit már alatta fekszik éppen csak gondolva rá, hogy nyekeregnének a friss ácsolat eresztékei üzekedés közben, tágra nyitott szemekkel figyeli a körbesétáló bokákat. - Remélem nem titokban jöttél haza Aurora! - toppant egyet, az árnyalatnyi félelem a hangjában szinte kicsalogatja az ágy alól. Túl könnyű lenne elkapni és fiatal arca sose ismerné meg az öregedést, a nyomorúságot, a fájdalmat, a nélkülözést. Bárki is ez a fehércseléd, e ház szolgálatában.

Egy ház, ami az övé, a legfurcsább hely, ahol életében járt.
Benne a lánnyal, ami az övé a legfurcsább társaság, akit el tudna képzelni neki. Nem, valójában rég túlhaladtak már a képzeletének korlátain. Milyen bizarr, milyen csodás, milyen hátborzongató egy magafajtának, a gondolattól borzongva fekve marad, amíg a kis léptek továbbállnak. Mintha a mellkasára ülne az ágy súlya, a letelepedett élet víziója fogságba ejti a gondolatait, idegen tőle, mint minden állandóság, idegen és ismeretlen. Tolvajok és gyilkosok nem élnek takaros városközépi házakban.

Mily nagyon messze is sodródtak.

Most már tényleg ideje menni. Mielőtt nyomot hagy maga után, még meg kell fizetnie egy tartozást.

Mielőtt azzal köszönhetné megint: húgom.