Kalandorok naplója

Baziliszkusz Vadászat
Shidea erdőség
Főnix 3. Part 3

K: A lendülő farokra, már rámarkol a kardjára és lassanként kezdi is kihúzni azt, mert itt senki nem sérülhet komolyabban nála. Szokatlanul erős mellkasi érzés lesz úrrá rajta, mellyel eddig sosem kellett megküzdenie harcra várva, ezért még inkább zaklatottan figyeli az eseményeket.

G: Caly izgatottan nézi a fa tetejéről az avarban zajló eseményeket, azonban továbbra is mestere jelére várva figyeli hogy mi történik. Gili szép lassan hátrál a csapda felé, mely előtt a lényt be kell várnia hogy rá vesse magát.

- Erre, Erre gyere te ostoba dög! - Kiállt rá, a lényre aki nem várt lépést tesz és hirtelen Gilinek ront.

R: Feszülten figyeli az eseményeket a farkasokkal együtt, de mikor a lény hirtelen megindul, hát az elég neki, hogy ő is megmozduljon és a bekészített nyilat a lényre szegezi, hogy aztán pár pillanattal később már repül is a gyík után ahogy amaz a csapdához érkezik.

K: A Gyík támadására nem habozik ugrik azonnal, a nyíl után érkezik egy hatalmas lendülettel ugrana, hogy bárhol is, de a kard sebet ejtsen rajta a kard amely akár 7 centi vastagságú ágat is képes át és elvágni. A markolatot használva pedig lendülne tovább.

G: Gili már épp készülne a támadást viszonozni, ám a semmiből Ror egyik nyila a Baziliszkusz oldalába csapódik, átütve annak bőrét az oldalába ragad. A magasból érkező Kyra kardjának pengéje megcsillant a napfény hanyatló sugaraiban, miközben rútul lesúlytott a bestiára. A Baziliszkusz a nyíl becsapódását követően eloldalgot abból a pozícióból melyre Kyra az érkezést számolta így nem tudott halálos sebet ejteni rajta, csupán oldalát hasította fel.

- Ez az, fogjuk közre! - Kiáltotta el magát Gili a felgyorsuló események láttán.

Az oldalán függeszkedő Morningstar után nyúlt. Mihelyst a lény magához tért a hirtelen ingerek kavalkádjából, farkával Kyra felé csapott hogy messze repítse magától.

R: Előbújva a rejtekből, mivel az már úgysem jelent semmit, újabb nyilat illeszt az idegre, és feszíti meg az íjat célra tartva. Lassan oldalaz, hogy a vadász szavainak megfelelően lassan közrefogják, és ereszti el az újabb lövést.

- Kra feküdj! - kiáltja el magát, amint látja hogy az állat mire készül

K: A lény oldalának felhasítását követően a kard továbbra is a kezében, de túl közel marad és kiterjesztett tekintetét kitakarja a lény így kénytelen arra hagyatkozni, amit lát és hall így a körbe fogásra hátrálni kezd és a feküdjre pedig hasra vágja magát még kardját is elengedi, mert azzal csak nehezen tudta volna azonnal megtenni ám továbbra is rossz helyen és pozícióban van ezért lassan a lény alá kezdene kúszni, hogy legalább a lábai ne tapossák szét, ha nem muszáj, közben tőreivel gondolkodik a következő lépésen.

G: A kavalkád kellős közepén Caly rávetné magát a lényre ám az már éber környezetére, így a magasból történő lesúlytás mellé megy, amit egy bukfenccel fejel meg hogy kitérjen a lény elől. Gili a körülötte történő dolgokra figyelve leereszti Morningstarját és pörgetni kezdi, majd a lény fejét célba véve meglendíti az acélláncok által összetartott fegyvert. Amikor a becsapódás eléri a fejét, egy hatalmas csattanással bódítja meg őt, azonban túl nagy kárt nem tesz benne.

- ERRE! - Kiállt fel Gili, hangjával megpróbálja magára vonni a lény figyelmét.

A fenevad Gili ütését követően maga alá pillant, ekkor azonban kiszúrja az alatta lévő nőt akinek éles karmával felszántja a hátát, ezzel letépve róla könnyű bőrpáncéljának hát részét.

R: Vie is kiveszi a részét a gyík testének nyilakkal tűzdeléséből, akire mindeközben Lau vigyáz szorosan mellette.
Újabb lövéshez készül fel, de amint meglátja hová kerül Kyra, és hogy mi történik vele, hamar aggodalom kúszik az elméjébe és félrehajítja az íját. A gyík kábulatát kihasználva igyekszik közel kerülni hozzá, hogy az alatta fekvőt onnét kirángassa.

K: A csattanás és a lény megtorpanása pont kapóra jönne. Fordulna mikor meghallja Gili invitáló szavait. Káromkodik egy sort bár inkább orra alatt.

- Hogy szakadjon rá a vaskapus tengeri medve.

Azzal megint hasra veti magát és próbálna úgy forogni, hogy a lény lábai ne érhessék, ám ekkor érkezik a hátának karmolása és fel is üvölt meglepően férfiasan. Talán még a lényt is meglepi az alóla kiáramló most már dühödt kiáltás, mely feltölti adrenalinnal a nőt. Bár lehet segítség nélkül semmit nem tehet, csak annyit tud, hogy az alkarjaiból csukló mozdulattal egyszerre mind a két tőrét döfné alulról a lénybe, amik preciz fafaragásra is tökélesen jól használhatóak. Ha Ror ki is akarja húzni nem engedi el a tőreit vele együtt szántaná a hasát.

G: Caly az eseményeket látva, Ror mellett Kyra segítségére siet. Amikor a lényhez ér megpróbálja egy erőteljes rúgással kibillenteni helyzetéből, ám a baziliszkusz meg sem mozdul.

- Oh hogy az a! - Préseli ki fogai között, majd egy gyors mozdulatokkal ismét kikerül a szörny hatósugarából.

Kyra próbálkozásának ötlete nem rossz, azonban hiába valónak bizonyulnak hisz a hátán éktelenkedő seb miatt nem képes úgy mozgatni testét ahogy kéne, így tőreivel csak apróbb szúrásokat tud ejteni a lény hasán.

Gili mikor meglátta kedvese hátát, féktelen haragra gerjedt s teljes erőből a lény felé ront hogy egyensúlyából kibillentve segítsen Rornak elvonszolni onnan őt. A rá rontás nem pont úgy sikerült ahogy szerette volna, de mégis sikerül legalább annyira kibillentenie hogy Ror könnyedén kihúzhassa alóla.

R: Igyekszik minél messzebb vonszolni a nőt a fenevad közeléből, miközben fogait villogtatva acsarog a lény felé.

K: A dühe a lény felé olyan erős és fékezhetetlen, hogy Rorschachnak is jócskán össze kell szednie minden erejét, hogy ne kapálózzon vagy bármi, ami megakadályozhatja, hogy a nő erőn felül a lény felé araszoljon vissza. Meglehet sose látott bosszú és vérontás lesz a nőn úrrá.

- Ugyanolyan, mint az a ...senkiházi.... faszkalap…

- HALNIA KELL!... ÉRTED? - Szinte ordítana szerencsétlen rókával miközben a szörny felé vinné minden izom rándulása.

- Tessék dobd őket, ha már én nem tudom. - Erősen fújtatva veszi tudomásul, hogy nem tud úgy mozogni, ahogy szeretne így kénytelen a szemére hagyatkozni márcsak.

G:
- Itt meg mi a franc történik? Meneküj már arrébb az isten áldjon meg! - Gili figyelmét eltereli Kyra érthetetlen kiakadása melynek hangot is ad.

Ám a baziliszkusz ezt kihasználva felé mar kígyófejben végződő farkával.
Caly Látva a jelenetet mestere segítségére sietve egy dobótört dob el Gili feje mellett, mely egyenest a lény nyakában találja meg helyét.*

- Ez az! - Kiállt fel örömében Caly.

A fenevad már nem olyan izgága mint az elején volt, hisz Ror nyilai, Kyra vágása, a Morningstar által bekapott ütés és Caly tőre eléggé megtépázták. Támadóinak köréből kihátrálva menekülésre fogja a csatát, melynek következtében Gili utána ered.

- Caly! maradj és lásd el Kyrát, ezt én intézem!- Szól tanítványának, aki mestere ötletét nem díjjazza de eleget tesz kérésének és Kyrahoz siet.

- Itt vagyok mutasd a sérülést kérlek, muszáj ellátnunk a sebet hogy ne fertőződjőn el.

R: Egyáltalán nem számít ilyesféle reakcióra a nőtől, hanyatt is dől, fenekére esve a kapálózástól, egyszerre ijedten és aggodón nézve a vérszemet kapott Kyrát. Az ordításra csak még inkább hátrál kissé, füleit lapítja, mint egy szidalmazott kutya.
Nem sokáig tart a pillanat, az óriásgyík újabb támadása rántja vissza a valóságba.

- Maradj nyugton! - parancsol szinte rá Kyrára, hogy aztán összeszedve magát ő is megindul a lény után.

- Félre az útból, Gilian! - kiáltja el magát.

Hirtelen torpann meg, ahogy a bestia felé emeli az egyik mancsát, másikkal tartva biztosabban, amint céloz és erőt gyűjt. A sárkányok nyelvén parancsol az elemeknek, egyetlen szempillantás alatt villám szeli át a köztük lévő távolságot a baziliszkuszig, hangos mennydörgés kíséretében.

K: Kiterjesztetten mindent lát. Rornak vagy a gyík támadás jelenetének tudható be, hogy elhallgat kiabálása talán sose derűl ki, de ahogy kizárodik minden érzéke, úgy válik a tekintete is egyre vadabbá, egyre nagyobb késztetést érezve a gyilkolásra és arra, hogy szó szerint segbe rugja a lényt. Caly szavai nem kapnak viszonzást. Mintha csak levágták volna a tudatos mozgást és az agyához se jutna el a vészcsengő, hogy ne mozduljon. Felkecmeregne segítséggel vagy anélkül, ám Ror kitartott mancsa már ismerős számára.
Erőtlenül kiabálna mert, ami hajtja az már pusztán a vágya a vérontásra, hogy az a dög pusztuljon.

- Takarjátok a szemetek! - Próbálná figyelmeztetni a többieket, de hogy ki hallja és ki nem már nem fogja megtudni, mert a saját szemeit helyezi védelembe.

Közben kardját keresi tekintetével, ahogy a lényen tartja a fókuszát. Amint megtalálja leguggolna, hogy könnyebben felvegye azt.

G: Gili Ror figyelmeztetését hallva hátra pillantott, ám mikor meglátta hogy mit tervez a Kitsune hirtelen irányt változtatott hogy ő maga ne pörkölődjön meg.

A Baziliszkusz csak szaladt és szaladt, ám arra nem számított hogy hamarosan súlyos veszteség éri őt. A villám mely belőle csapott ki telibe találta a Baziliszkusz farkát ami leszakadt. A fenségesen groteszk fenevad megtorpant és felsikoltott fájdalmában, miközben szúrós tekintetét üldözői felé fordította.

R: A villám megidézése sok erőbe került, hirtelen tör rá a fáradtság, amitől féltérdre rogy, liheg, mint aki percekig futott. Egy elégedett pilantást vet az általa okozott kárra.
Igyekszik összeszedni magát, miközben fegyver után néz, korábban félredobott íja után.

Baziliszkusz Vadászat
Shidea erdőség
Főnix 3. Part 2

K: A menet közben hozzá érkezőre pillant és figyeli szavait.

- Nem hiszem, hogy mert én vezetlek titeket ne tudnátok eltévedni. - Hangzik a nem egyetértés. Ám persze, hogy érdekli, hogy mégis kapjon valami támpontot, hogy mire számíthat a vadászoktól.

- Miért nem lehetett volna mindezt korábban megbeszélni? Miért? - Teszi fel a kérdését túlságosan is nyugodtan.

A mezőre érve csak egy szúros tekintet a választ a többiek pihenésére tette javaslata, hiszen tisztában van maga is azzal, hogy Rornak és Vienek ezek a távok lehet nem okoztak komolyabb nehézséget, de nem volt idejük rá felkészülni.

- Miattam ne aggódj jól vagyok. Csak mert egy Udvarban élek nem lettem gyengébb. - Mondja egy talán kicsit nyugodtabban, bár Calyt követi tekintetével, mert nem szívesen engedné el egyedül. Hiába a tudat, hogy meg kell bíznia Giliben és Calyiban is. Rossz érzés kúszik zsigereiben.

Amint elveszi tekintetét róla a fák felé tekint éberen és egy fura füttyentésre lehet mindenki figyelmes. Az egyik felderítő ki egy csapattal előttük járt. Ugrik le egy közepes fa lombjáról.

- Kellemesebbet! - Köszön egy nő kinek ruházata az erdő színeivel egyezik és íjjal rendelkezik. Körbe tekint a társaságon és összehúzott szemekkel számol.

- Hol a hatodik? - Utal Calyra, miközben egyértelműen Kyrára tekint, aki nem tesz többet csak abba az irányba biccent, amerre elment. A felderítő egyet szusszan és megnyugszik.

- Ketten vannak, felváltva. Még közel 2 óra és váltani fogják egymást a Deepvalley ároknál, amelyik kijön az erre fog jönni. Így javaslom erre készüljetek a közelben leszünk, de nem avatkozunk közbe. - Mondja el mindenkinek jól érthetően. Ha van még kérdés válaszol, aztán indul is vissza a csapatához.

Mindenki fültanúja lehetett a beszámolónak. Kyra csak biccent a szavakra, majd a távozót kiséri szemmel egy mély levegő vétellel, majd Gilire tekint kérdőn.

- Lesz elég időnk? - Kérdezi rezzenéstelen arccal, de tekintetében aggodalom csillan.

R:
- Elfáradni! Pfh! Ugyan! Csak kicsit leültem szusszanni egyet. - Magyarázkodik Vie-nek, talán csak nem akar gyengének látszódni elötte, de azért láthatóan liheg egy picit.

Megrezzen a füttyszóra, s arra fordítja a fejét ahonnét aztán egy alak kerül elő. Kíváncsian figyel az elhangzottakra, mivel nincs mit hozzáfűznie, Kyra kérdésére aztán ő is Gilire néz kíváncsian.

G: Kyra szavai hallatán egy halk de mély sóhaj szakad fel belőle.

- Azért gondoltam hogy veled nem tudnánk elveszni, mivel tudtommal elég jól tájékozódsz te is és a környék még valamennyire ismerős is neked. Ami pedig a megbeszélést illeti, fontos hogy ne ejtsünk hibákat és mivel mi ketten vagyunk a hivatalos szörnyvadászok a kompániában, így valószínűleg a munka oroszlán részét mi fogjuk vinni.

Mihelyst Caly visszatér a felderítésről, int neki hogy pihenjen le ő is.

- Pihenj te is egy kicsit Caly, ki tudja mikor lesz rá ismét lehetőségünk. - Adja ki az utasítást tanítványának, aki vagy megfogadja mestere intelmét vagy nem. Ezt követően tekintete ismét Kyrara terelődik.

- Ami az aggodalmaimat illeti kedvesem, egy percig sem gondoltam hogy elpuhultál volna, csupán te még nem találkoztál hasonló lénnyel sem. - Fejezi ki aggodalmát, majd a felbukkanó felderítővel folytatott csevelyt figyelemmel kíséri. Mihelyst a felderítő távozik, a kérdő tekintetekre összefonja karjait maga előtt és némi gondolkodást követően bólint egyet.

- Ha minden igaz akkor jók leszünk ennyi idő alatt bőven. Viszont ha már így alakult akkor.... - Füttyent Calynek hogy véget is ért a pihenő, majd vadászjelbeszéddel jelzi neki hogy készüljön fel a csalik bekészítésével és miegyébbel.

K:
- Nem vitatom, hogy ti jobban értettek hozzá, de ne zárjátok ki mások képességeit. - Válaszol Gilinek, miután Calyt figyelinak tesz tanacsot. Tovább mászkál, hiszen nem tud tartósan megülni egy helyben, nem jellemző rá.

~Ha minden igaz? Erre akarsz alapozni?~ - Gondolatai csak forrnak az indulattól, de csak Íriszének pirosa lesz élénkebb Gilire tekintve, de máshogy nem látszik rajta. Végül biccent és a trió felé lépdel. Le is gugol hozzájuk.

- Még közel másfél órátok lesz még pihenni. A csalikat Gili és Caly intézik, de ránk pedig az a feladat vár, hogy az árokba csaljuk a lényt, de hogy milyen állapotba kerül a lény a csaliktól változó lesz. Fel kell készülnötök rá lelkileg is, hogy nem lesz könnyű menet.* - AZ ároknál int annak irányába, a végén pedig tart egy kis szünetet.

[b] - Abból az irányból lesz várható. - Int a karjával a barlang felé, amerről várható lesz és felváltva néz a trió három tagjára, hogy megértették-e a szavait..

- Beszéljétek át, hogy ti hárman hogyan tudtok ebben a legkisebb kockázattal részt vállalni. - Állna fel a végén és indulna el az árok irányába, hogy megnézze azt magának.

A lények idő előtt váltják egymást a pihentebb lény pedig a felderítők által jelölt irányból indul meg és a csalik mentén halad feléjük.

R: Fülét hegyezve figyel a többiekre, nem sok mindent tud hozzátenni a hivatásos vadászok szavaihoz, a végén csak egyszerűen bólint a dolgokra, elpillant a barlang felé is.

- Az előcsalogatásban annyit segíthetek, hogy illúziókat állítok elé, amire rávetheti magát, magunk helyett. - veti fel az ötletet

V: Ő is és Lau is élénk figyelemmel hallgatja a beszélgetést, de nem igazán ért hozzá így csendben marad. Lágyan szorongatja Ror mancsát, miközben közel ül hozzá. Kiélvez minden kis pillanatot, hiszen nem tudhatják hogyan fog végződni a vadászat. Ugyan hinni akart abban, hogy egyiküknek sem lesz komolyabb baja, de erre nincs biztos garancia.

- Én is szívesen leszek csali! Értem nem kár... - Morogja Lau Vie fejében, mire a lány csak rosszallóan fújtat.

- Dehogynem kár... ne legyél bolond… - Felel hangosan a farkasnak, majd Ror felé pillant.

- Én gyors és fürge tudok lenni… - Neki nem voltak illúziói, nem volt más, csak saját maga és belső farkasa.

G:
- Nem szándékoztuk mások képességiet kizárni, csupán lefolytattunk egy gyors eszmecserét magunk között hogy mik lehetnek a lehetséges kimenetelek és hogy milyen megoldást tudunk rájuk biztosítani. Mászóval a többiekre is tekintéllyel vagyunk, hisz igen csak fontos szerepet töltenek be ebben az egészben ugyanúgy.

A vörösödő íriszre és a tekintettre egy mély sóhajjal felel Kyranak, bár nem hibáztatja a kétség miatt hisz ő még nem tudja hogy megy ez. Rorschachék ötleteit hallva egy halvány félmosoly húzódik ajkaira, majd a párosra pillant.

- Ezek mind jó ötletek, azt azonban ne hagyjátok figyelmen kívűl hogy nem holmi buta trollokat készülünk csapdába csalni. A baziliszkuszok ha annyira nem is mint mi, de tudnak gondolkodni és az érzékeik nagyon kifinomultak. A magán akciókat emiatt csak saját felelőségre javasolnám, viszont jelen helyzetben az illúzió egész jónak tünhet, ezt rátok bíznám. - Magyarázza el a dolgok állását a párosnak, azonban mikor tudatják velük a lények várható útvonalát és érkezési idejét egy percig sem habozva hozzálátnak Calyvel a csapdák komótos elhelyezésének.

- Ezt legalább hét-nyolc kilométerről is kell érezniük, olyan büdös mint a Kolera… - Szólt oda Caly Gilinek, aki egy elismerő pillantást vet tanítványára tudása végett. Amint végeztek a csapdák elhelyezésével elrejtőznek és Kyra jelére várva meglapulnak egy egy fának a tetején.

R: Viessával és Lauval együtt megbújva a növényzet mögött lapul, egyre inkább azon tűnődve, hogy van-e egyáltalán óriásgyík, ahogy telik az idő, halk ásítás és tátott szája jelzi az unalmát. Hirtelen tér magához az érkező bestia hangjára és lapul meg egy pillanatra, ahogy amaz előtőr az erdőből.

- Ne nézzetek a szemébe! - súgja a többieknek, mintha nem mondta volna már sokadik alkalommal, aztán felkészül a lövésre.

K: Miután látta Rorék meglapulva várakoznak a felderítők felé is eltekint ahol Amazonia és Anderian egyaránt jelezték felé, hogy jó irányba tart így meglapul, ám egy cseppet sem készült arra, hogy Gili veszi már a legelején

~A Francba.~ - Fakad ki magában.

Füttyent egy hatalmasat, hogy talán felkelti a figyelmét és mivel kiterjesztett tekintettel ugrana az egyik ágról tőreivel a közeli fa tőrzsén kapaszkodna meg, még ha az kicsit hasít is a fába egy csúnya sebet. Nem tétovázik, mászik feljebb egy újabb ágra egy másik fára ugrik, mintha csak nagytermetű madarak rezegtetnék a lombokat törekedve, hogy Rorékrtól is megpróbálja elcsalni a csali felé.

G: A baziliszkusz észlelve környezetének furcsa morajlását hirtelen megtorpant és tekintete körbe pásztázta a közeli bokrokat és fákat, arra az esetre ha közelebb találna magának zsákmány arra csapjon le.

Gili figyelve a baziliszkusz elindulását, testét megfeszítve várja hogy a lény a közelébe kerüljön és csapdába csalja. Fütyörészéssel csalogatja maga felé, miközben a többiek a helyükön várakoznak.

R: Tovább lapul a búvóhelyén, nyílvessző az íj húrján, feszülten figyelve az eseményeket, és készen a cselekvésre, ha a terv mégis félremenne.

K: Idegesen fújtat az ágon, ahova érve nem lát érdemi elmozdulást. Feszülten gubbaszt az ágon, már karjában a mozdulat, hogy a kardjáért nyúljon.

G: A lény egyre közelebb és közelebb kerül Gilihez, majd a földtől elrugaszkodva támadásba lendül. Kígyó fejben végződő farka Gili felé mar, ám Gili egy ügyes és jól időzített mozdulat következtében kikerüli a támadást, majd hátrálni kezd hogy a szörny egyenest a csapdába sétáljon.

- Gyere te szemét, gyere csak közelebb. - Mormolja halkan.

Túl sok arany - Jamor és bandájának végzete

Egyik nap levelet talált Jamor az asztalán. Nem is nagyon tud, és végképp nem is szeret olvasni, így a banda okosabb, műveltebb öregét fogta be a feladatra. Mint kiderült Krasznától, vagyis ahogy ők hívják, Hófehérkétől jött az üzenet. Elsőre hihetetlennek, sőt, akár átverésnek is tűnt a benne foglalt, mi szerint egy szekérnyi gazdátlan arany van Székvárostól északra, a part menti sekély vízbe temetve.

Azonban a vágy sokkal erősebbnek bizonyult, mint a gyanú, így hamar meg is találták a megadott térkép alapján a keresett vagyont. Nem is hittek a szemüknek, el se tudták soha képzelni, hogy ennyi arany lehet egy helyen. Őröket állítottak oda, majd saját, jókora, valószínűleg lopott szekérrel tértek vissza, és több szedett-vedett szerszámmal neki is álltak a ládák kiemelésének.

A kapzsiság persze azonnal felütötte a fejét, ezzel minden perccel fűtve az ellentéteket a tagok között. Voltak akik csak kézbe véve pár érmét rögtön futásnak eredtek. Némelyeknek sikerült is meglépni így, mások betört koponyával végezték a parti sziklák között. Jamor kisebb belső köre próbálta tartani a rendet, persze csak azért, hogy ők vihessék el a vagyont, de amint világossá vált a többiek számára is, hogy a főnök bizony nem mindenkivel akar osztozkodni, már nem tudta senki megakadályozni a káoszt és az öldöklést.

Reggelre szinte az összes arany, és a hozott szekér sem volt már ott. Hogy kik vitték el a vagyont, kik nyerték meg az esti harcot, legfeljebb abból lehet megállapítani, hogy kinek a hullája nem maradt ott. Jamor sem volt a szerencsések között, másnapra felvágott gyomorral és torokkal, kinyomott szemmel volt megtalálható a teste az egyik sziklának dőlve.

A banditák távozta után még pár érmét a parton össze tudtak szedni azok, akik csak végignézték az estit, vagy követték a banda nyomait. Főleg gyerekek, akik oly gazdagok lettek, amire soha nem gondoltak volna. A Vízivárosba visszavitt pár aranyérme persze rögtön felszította ott is az indulatokat, így másnap még többen estek áldozatul a marakodásnak. Főként nagyobb családok tudták megvédeni magukat és a szerzett érméket, hogy szinte azonnal el is költsék a pénzt ételre, ruhára, tüzelőre, és amit csak meg tudtak maguknak engedni. Pár okosabb szerencsés egyedül is sikeresen meg tudott lépni a szerzett aranyával, új életet kezdve akár a városban, akár valahol máshol, a pénznek köszönhetően végre maguk mögött hagyva a szegénységet. Persze a legtöbben csak hamar elherdálták azt, így egy bizonyos idő után térhettek vissza megszokott és utált életükhöz.

A hirtelen vagyonosodás és a még Vízivárosban is szokatlan mértékű erőszak a Városi Őrség figyelmét is felkeltette. Még rábukkanhattak a part menti kisebb hullamezőre is. Talán el is koboztak aranyérméket, talán a korruptabb őrök saját zsebre is elraktak párat, de hamarosan minden visszatért a régi kerékvágásba, azzal a különséggel, hogy Vízivárosban új küzdelem indult a legerősebb banda címéért.

A szekérnyi aranyat elvitt banditák ki tudja merre vették az irányt, melyik helyet nézték ki maguknak, ahol a vagyont kedvük szerint költhetik el. Talán a nyomaik alapján a szemfülesebbek meg is találhatják őket, vagy csak figyelni kell, hogy melyik városban jelenik meg pár ismeretlen, új, gazdag ember. Egy biztos, Jamor bandájának ez jelentette a végét.

Szellem - Banda belépő - Balthazar Royle szomorú elmúlása
(figyelmeztetések: 18+, vér, lefejezés)

A Doboz, amibe Geromot zárták szűkös, kicsi hely lehet. Még csak nem is láda, vagy koporsó a neve, ahol kinyújthatná a lábait, nem is szoba, ahol fel-alá sétálva kijárhatná magából a várakozás feszültségét, megbánva, hogy a kúriába ment, hogy ott nem figyelt, hogy nem őt csókolta meg a boszorkány és halt meg inkább, mint Sien, akinek már bizonyára könnyű a föld és semmi sem fáj.

Olyan helynek gondolja, ahol a pánik várakozó verdesését a légszomj súlyosbítja amikor a felindultságtól a férfi izzadni kezd a szemén keresztül, de sose nevezné könnyeknek azt, ami lefolyik az arcán. Két nap könyörgés, reménykedés, esdeklés, amit végtelennek érzett azon a kicsi, nyomasztó helyen, ami pont olyan lehet, mint a szekrény, ahol a félelf várakozik összekuporodva, halálos csendben és nyugalomban. Egy másik doboz ez, egészen más, mint aminek a belsejét a félelem kaparja árkosra, itt tiszta ruhák szaga és nyomasztó terhe a vállain rejti el létezésének körvonalait hosszú, hosszú órákon át, amíg várakozik.

Baltazar Royle. Ma este még egy előkelő úr, aki asszonyának szüleinél költi el a vacsoráját, holnapra már halott. Decens életét figyelte a macskák útjairól, tetők árnyékából, néha a lovak közül, még egy rezet is kapott tőle, amikor a koldusok között kuporodott le, hogy az útját figyelje a kancelláriába menet, kielégítően szegényes kíséretét. Ügyes kezű hivatalnok, aki csak a munkáját végezte el ebben a mocskos fővárosban.

De ő is csak a munkáját végezte, miközben két napon át a sarkában járt, mint egy fehér árnyék. Nem olyan feltűnően, hogy a városőröknek szemet szúrjon. Nem olyan szorosan, hogy a prédaállatok ösztöne felborzolja a tarkóján a szőrt. Nem olyan hangosan, mint a banda tette volna vezére parancsára, zajosan és hetvenkedve, mert úgy nem lehet megölni valakit, aki távol tartja magát Víziváros zűrzavarától, és ha mégis alámerül a szennybe, felkészült és óvatos.

Jó hivatalnok. Tényleg. Langymeleg elégedettséggel a mellkasában figyelte a szeme sarkából türelmesen, percről percre, óráról órára ahogy a hideg ellen beüvegezett ablakok mögött körmölte az utolsó jelentéseit gyertyafénynél, terveket nyújtott be az erőszak megfékezésére.

Sose kapnák el, haramiák, útonállók, koszos verőlegények, dühös senkifiai, akik csak a megfélemlítés szabályaira hallgatnak, türelmetlenül rohanják le az ellenségeiket, ordítanak, hogy megrémisszék azt, létezésük vulgárisan sérti a békét, a csendet.

A kalamoni nem olyan, mint ők. Türelmes, számító, csendes. Magasan mászik, a macskák útjain jár a tetők világában, kémények mellett fázik, de sose fagynak meg erre edzett végtagjai, a hideg nem kúszik be hűvös bőre alá. A figyelme nem lankad, mert nem vágyja a mocskos raktár meleg biztonságát, a kártyát és italt, amíg idefent jár addig csak a vért akarja, ami megilleti.

Éppen olyan, mint ők. Nem illik a törvényes társadalom elemei közé, nem akar mást, mint vért, erőszakot, sikoltozással feltört csendet és a repedésekből szivárgó rémületet, hogy ez a város jobban hasonlítson arra, amit az otthonának nevezhet. Két nap alatt volt ideje meggondolni magát, de a dicstelen bandalét éppen úgy vonzza, mint azt a nyomorult Baltazar Roylét az előléptetés.

A távolság Vízivárostól az elérhetetlenség édes álmában ringatta el a jó hivatalnokot, aki tudta jól, hol vannak az ő ellenségei, olyan messze tőle, amennyire csak lehetséges. Asszonykáját a vendégségben hagyva egyedül tér meg otthonába. Inasa levetkőzteti, a ruháit kiteríti, kétszer is ellép a nagy szekrény mellett, amit azonban reggelig nem nyitna ki, amíg urának új öltözékre nincs szüksége. Okkal választotta ezt a kényelmetlen rejtekhelyet, jobbnak találva az ágy alatt fullasztó zugánál. Akkor csorgott be az ablakon, amikor a szobalány szellőztette a szobát ura távozása után, hosszú, zsibbasztó, egykedvű órákkal ezelőtt.

Ezekkel az órákkal fizeti meg a sikert, amikor kibontakozik a leshelyéről, miután a ház urának lélegzetvételei elég méllyé és egyenletessé válnak ahhoz, hogy a szekrény nyitódásának halk hangja ne verje fel álmából, sem az a pár puha lépés, amivel a nászi ágy mellé lép és lenéz rá. Ez az utolsó döntési pont, mert megölhetné úgy a zárt ajtó mögött, hogy az üvöltése és sikoltozása örökre az egész környék tudatába égjen, de mert a csendességével dicsekedett a bandafőnöknek így a tőrét egyenesen a gége mellett döfi a férfi torkába, felrántja és mire annak a szemei kipattannak, már át is vágta magát a hangszalagok húrozatán.

A véres gurgulázás nedves hangjai csapkodnak körülötte, miközben az ágyon tartja a férfit, a mellkasán ülve annak háborgása alatta megmozgatja a közepes termetű gyilkost, de az ágyfába kapaszkodik, mint a szerelmes üzekedők és hanyatt fekve tartja amíg önvérétől fuldokolva el nem gyengül annyira, hogy bevágásokat ejtve a nyakán, átfúrva a tőr hegyét a gerinc porcai között eléggé szétszaggassa ahhoz, hogy lecsavarhassa erővel, ocsmány, szakadt sebfelszínt hagyva hátra, mintha nem is egy éles penge, hanem valami szörnyeteg ereje dolgozott volna azon a nyakon.

Átszellemültsége vériszamos vágóhíddá változtatja a fekhelyet, de nem enged a belsőjében gomolygó kéjes elégedettségnek, nem réved bele a gyilkosság gyönyörébe. A fejet véráztatta tunikájába csomagolja, majd felnyitja a testet olyképpen, ahogy a sikátorokat koldusok hulláival felékszerező gyilkos tette az utóbbi hetekben, kihajlítja a bordákat, mintha kitört volna valami odabentről és bár a mágikus rúnák hiányoznak, szórakoztató lesz a városi pletykákban viszont-hallani ezt a hasonlóságot az esetek között.

Az izzasztó munka végén az ablakpárkányra ül kivárva, hogy a fejből csorgó vér megdermedjen a hűvös levegőben, lusta utat mutatva az sötét utcára nyíló házfalon lecsorogva, hogy merre távozott. Addig ül ott, amíg az alvadás már nem engedi tovább csöpögni a fejet, az éjszaka csendje körülveszi, aztán a szájába kapva a batyut kesztyűt húz véres kezére, hogy a tetőre felkapaszkodva már nem hagyjon maga után nyomokat.

Nem siet vissza a búvóhelyre nyomban, hagyja, hogy másnap reggel felcsendüljön a siratás, amikor rátörik a szobát Royle maradványaira, hogy délelőtt a pletyka elgyűrűzzön a városban, hogy délutánra Vízivárosba érjen a hír, ami azt is jelenti, hogy az e havi razziát talán valaki kevésbé alkalmas személy vezényli majd, ha ugyan lesz erre kapacitása a kancelláriának, máskülönben a romlás édes virágai felüthetik fejüket a negyedben.

Hagyja, hogy a rémület és a mámor nélküle arasson diadalt, mert a maga részéről egy világvégi romház tetején a fej köré gömbölyödve végre alszik, megelégülten.

Harmadnap éjszakáján pedig megadja a bandafőnöknek ami jár, a meredt szemű trófeát.

Baziliszkusz Vadászat
Shidea erdőség
Főnix 3. Part 1

K: A megbeszélés viharos gyorsasággal ért véget, de mindenki tudja ez nem egyszerű menet lesz. Elsők között érkezik a hátsó kapuhoz, miután csapatot szervezett, amelyik egy nappal később indul útnak, ismerve a csapat lassúsáságát meglehet magukhoz képest lesz az két nap is mire beérik őket.

R: Vie és Lau társaságában bukkan fel a megbeszélt helyen, hátán egy zsák, tele az útravalókkal, vállán egy íj lóg egy tegez társaságában.

V: Teljes harci díszben vár Ror mellett. A tőrei a helyükön vannak a teste különböző pontjaira szíjazva, hiszen ezekkel bánik a legjobban. Egyik lábáról a másikra áll, láthatóan ideges, feszült. Megsimítja kedvese mancsát.

G: Ő maga és hű tanítványa Caly bár megkésve, de teljes felszerelésben és felkészülten érkeznek a Kyra által említett találka helyszínére.

- Bocsájtsatok meg a késésért, kissé sokáig tartott a csapdához szükséges anyag előállítása. - Üdvözli a jelenlévőket egy biccentéssel.

K:
- Köszönöm, hogy jelen vagytok. Az út első fele, a tandorai erdőkön visz át, ami nyugodt körülményeket ígér, de sosem lehet tudni mi történt akár az elmúlt órák alatt. - Tekint végig a társaságon, majd a kapuőr felé int, aki a kaput feltárják előttük és amit eddig nem láttak csak térképen látták feltárul közel öt- hatszáz lábnyi távolságban a zöldellő erdő és annak minden jó hatása a csapatot öleli, ahogy beljebb haladnak.

Láthatóan az erdészek gondosan tartják azt.
Az útjuk közel felét ebben az erdős részben töltik. Menetközben pihenőt iktatva be.

- Itt tölthettek vizet, ha kell a kis forrás vízből. - Szólal meg, ekkor ha addig nem faggatják, a kútra mutatva.

A Határig ha nem történik komolyabb esemény akkor szinte idilli nyugalmas erdő járásban vehetnek részt.
Viszont, a határnál mintha valami más lenne, mintha zordabb, baljóslatúbb lenne a további erdőség, ami sokkal kuszább kiszámíthatatlanabb rengeteget rejt.
Útjuk során rémült kövült szobrok ritkásan megütheti a szemüket és érzékeiket. Kyrát a tandorai felderítők fákon hagyott piros köre segítik a haladásban. Melyeket a fák törzsén hagytak a fák bal oldalán, Kyrának látótávolságba a következőn, de akadnak közelebbi fákon zöldek is a fa jobb oldalán.

R: Megragadja Vie kezét a simításra, s egyenest összefonja vele ujjait, talán közel akarja tudni magához a rájuk váró lehetséges veszélyek elől. Sorban biccent minden érkezőnek is, jól megnézve ki mit hozott magával.

- Rendben, akkor induljunk!

Az út alatt nem nagyon akadt különösebb mondanivalója, inkább élvezte a természet közelségét a falak közt töltött napok után, és érdeklődve szemlélte az erdőséget.

A határnál felbukkanó kőszobrok már inkább nyugtalansággal töltik el.

- Úgy tűnik jó irányba megyünk. - mondja a többieknek, közelebbről megnézve egy szobrot, majd szimatol a levegőbe, hátha megérezni valamit, de talán még korai.

V: Halovány mosoly kúszik ajkaira, ahogy a mancs ujjaira fonódik. A lány másik oldalán Laundin baktat. Az erdő nyugodt illata, a békésen rezdülő levelek talán megnyugtatják. A forrásnál tölt magának vizet és a farkas is iszik belőle. Azonban a határ felé közeledve, ahogy egyre csak rémült szobrokat látnak, az ő idegessége is visszatér. Jobban szorítja meg Ror mancsát, és még Lau is halk morranásokat hallat mellette.

- Nem tetszik ez nekem Vie! - Hallja a fejében a mélyen mozgó hangot.

G: Figyelmesen hallgatja Kyra eligazítását, s közben ügyel arra is hogy Caly figyelme ne kalandozzon el hisz számukra a terep még egyenlőre.

- Minden érthető és világos, részünkről is indulhatunk!

Útjuk során Calyvel folyamatosan a lény becserkészését pedzegették, hogy miként és hogyan kéne elejteni a lehető leggyorsabb módon. Annyira belemerültek a tervezésbe, hogy majdnem maguk mögött hagyták a megpihenőket.

- Tölts egy kis vizet a kulacsokba légyszíves. - Kéri meg tanítványát, aki mestere kérésének eleget is tesz.

A rövid pihenőt követően folytatják útjukat a dús és élettel teli környezetben hogy aztán a határ felé közeledve olyan dolgot lássanak, ami egy hétköznapi embert már rég visszafordított volna az útjáról.

-Te jó ég.. - Szörnyülködött el Caly a kővé vált szerencsétleneken, akikbe útjuk során belebotlottak.

K: A maga módján senki dolgába nem folyik bele menet közben csak a jeleket és a feladatot tartja szem előtt. Azt, hogy a párosok sem keverednek is baljósnak érzi, de a mögöttünk hagyott megbeszélés egy cseppet sem kedvez annak, hogy most megint rájuk szóljon. A fejét ingatva tekint rá a párosokra menet közben. A pihenőnél is megfigyeli a párosokat. A fekete farkas az egyetlen most kivel szívesen andalogna, de össze van nőve Rorékkal így nem tesz semmit annak érdekében, hogy maga mellett tudja.

- Ne maradjon le senki kövessetek, ha bárki letér meg kell álljunk és vissza kell jönnöm érte. - Mondja figyelmeztetőleg elég hangosan, hogy talán a nagy tervezgetés közepette is meghallják az érzékeny fülűek.
Menet közben nem reagál a kővé dermedt szobrokra, de látja őket, hiszen kiterjesztett tekintettel többet lát, mint akik most vele tartanak. Ha közben valaki letér, úgy megállít mindenkit, hogy visszatérjen az elveszettekhez, mely neki nem akadály, mert minden jelzésnél tart létszám ellenőrzést. Ha mindenki tartja magát úgy egy újabb félnapi járást követően még sötétben sem állnak meg hiszen tudja Ror is lát sötétben a többieknek jó a szaglása és van akinek a hallása is elég jó, hogy tudja követni. Ha minden rendben zajlik úgy másnap az indulás körüli nap állásra egy tisztásra érnek.

R: Látva hogy mindenki párba állt, vagy legalábbis majdnem mindenki, nem zavarja a többieket, de azért Kyra felé néha egy-egy kósza pillantást elejt amikor azt hiszi nem figyel. Kedvese oldalán masírozik tovább, egyre inkább élénkebben figyelve a környezetet, apróságokról beszélgetve Vie-vel útközben, mintha csak kiránduláson lennének, hogy oldja a kellemetlen hangulatot.

- Ne aggódj, követünk! - válaszol Kyrának.

Az este beköszöntével, bizony őt kevésbé zavarja a sötétség, szemei hozzászoknak, néha megcsillannak a fáklyák fényében a többiek felé. Mikor aztán végre a tisztásra érnek, fáradtan zuttyan le a fűbe, hosszú volt a menetelés és le is fárasztotta.

- Ugye most már nincs messze?

V: Jól esik neki Ror közelsége és az, hogy kicsit beszélgetnek. Eltereli vele aggódó és igencsak baljós gondolatait. Persze érzékei kiélesedve figyelik a környezetüket, de Lau talán helyette is nagy figyelemmel kíséri a helyzetet. Hozzá van szokva a gyalogláshoz, bár azóta talán elkényelmesedett a Kúriában töltött hetek alatt. A sötét őket sem zavarja, Lau sárga szemei valósággal világít, míg fekete teste egészen beleolvad.

A tisztáson ő is leül kedvese mellé, akitől alig alig távolodott el a vándorlásuk során. Lau is mellé ül hatalmas testével. Vie megitatja a kulacsból és megsimogatja a vastag, puha bundát.

- Na... csak nem elfáradtál? - Kérdezi kedveskedve cukkolva Rort. De csak azért, hogy megtörje ezt a fagyott hangulatot.

G: Mihelyst megbeszélték a csapdába ejtésnek és bekerítésnek a részleteit, egyszer gyorsan körbe pillant a kis csapaton.

-Mindenki felkészültnek látszik. - Mormolja orra alatt, majd egy mély sóhaj hagyja el testét. Kyra fegyelmező szavai hallatán biccent egyet Calynek és szépen besorol kedvese mellé.

- Ne haragudj, nem akarlak kihagyni semmiből csak Calyvel muszáj volt egyeztettünk egy pár részletet a tervvel kapcsolatban. Elveszni pedig nem fogunk, hisz te vezetsz minket. - Nem vár választ tőle, de úgy érezte meg kell osztania vele ezt. Ha időközben meggondolja magát és hozzá szól, akkor megosztja vele a tervük részleteit és felvázolja neki a legjobb lehetőségeiket. Amikor elérik a tisztást egy rövid időre megáll és körbe tekint a tájon, majd int Calynek hogy, amíg Rorék pihennek addig mérje fel terepet. Ő maga Kyra mellé lép és halkan megszólítja.

- Úgy érzem a többieknek nem árt egy kis pihenés… te rendben vagy? Egész úton alig beszéltünk.

[Szellem - Gnomisztikus kalandok - Sürgős munka]

- Tehát nincs jutalom, csak vitatkozol velem, mert ez téged valamiért szórakoztat - nem neheztel érte, mert nem árt neki vele, de nem is kelt benne reményt, mert az olyan szavak, hogy nem felejtik el valójában nem tényszerűen, nem adnak semmit, üresek, szélben szálló száraz levelek.

Olyan hangok nem vernek visszhangot a lelkének kopár falai között, amik nem az ő nyelvén szólnak, de a gnóm birtokolja a teljes figyelmét.

- Ahhoz, hogy hatékonyan dolgozzunk együtt tudnom kellene, milyen jellegű képeket küldesz, és miben számíthatok arra, hogy képes vagy a véremen keresztül, hogy támaszkodjak rá, és aszerint tervezzek. Ha ezeket titokban tartod előttem, akkor a tervet csak a saját képességeim ismereteiben alakíthatom ki, ami nyilvánvalóan önmagában nem elégséges a feladathoz - sóhajtja, mert a gnóm rejtélyei csak a hatékonyságot csökkentik szerinte, hiszen míg az jól tudja mire képes, fordítva ez nem igaz, mert bár egy varázsló hatalma korlátlannak tűnik, túlságosan öreg ahhoz, hogy tudja jól: ez nem így van.

- Ez esetben spórolunk az erőddel, mert a kijutás a legproblémásabb - bólint értve és megértve ezt a lényeget, és a gondolatai a rúnaterem varázslója körül forgolódnak. Megtévesztéssel ha a közelébe jut nem jelenthet gondot, de ha nem, akkor kénytelen a gnómra bízni, hogy rajta keresztül gondoskodik róla viszont a menekülés akkor túlságosan nehézzé válhat.

- Azt akarod tudni tőlem, hogy a Fúria használja-e ezt a fajta kapcsolatot? - megrebbennek ősz szempillái, elárnyékolják ragyogóan kék szemét. A gnómnak igaza van, nemet akar mondani, de a feladat nehézsége miatt ez nem volna túlságosan jó döntés, még ha visszafelé is simogatja a szőrt a hátán a gondolat, hogy ilyesmit osszon meg az ellenszenves teremtménnyel, a saját jól felfogott érdekében megteheti. - Engem is irányítottak ilyen módon, ezért mondtam, hogy nem idegen tőlem a hang a fejemben - szólal meg végül, ha még nem tűnt el a tükör a hezitálását túl hosszúnak tartva.- A kapitányom mentálmágiát alkalmazott vér helyett, egy hegtetoválással biztosítva a kapcsolat stabilitását akár nagyobb távolságra is. Mi nem ezt a szót használjuk, de ismerem a jelenséget, amiről beszélsz. És a Fúria is ismeri a módszert.