Kalandorok naplója

Mester és tanítvány – a felkészülés ideje

Mostanra már hozzászokott a folyamatos edzésekhez és egy két pihenőnap után rendszerint már hiányolta azt. Amióta Tieng mester a szárnyai alá vette alaposan megváltozott, úgy testileg, mint szellemileg vagy lelkileg akár. Nőies formáit megőrizte, sőt azt lehet mondani, hogy a kemény gyakorlatok és a rendszeres mozgás nem ártott neki hanem még izmosabbá és még formásabbá vált. De ez valójában csak a felszín: az igazi eredmény az volt, hogy nem csak az erejét, hanem az állóképességét is sikerült jelentősen növelnie.

Lélekben pedig ugyancsak átalakult mióta először lépte át a gyakorlóterem küszöbét. Megszokta a fájdalmat, most már sokkal könnyebben el is tudta viselni azt, és akaratereje megacélosodott. Tudott immáron fókuszálni egy adott feladatra legyen az támadás vagy védekezés, és a pontosság mellé fegyelmezettség is társult – ami pedig nem volt korábban erőssége.

Minden alkalommal kíváncsian nyitott ajtót, vajon a mestere miféle meglepetést tartogat a számára, és való igaz, sokszor volt ez kellemetlen – ha az erőnlét fokozása érdekében véget nem érő gyakorlatokat kellett végeznie – de néha meglepte új dolgokkal Tieng. Az új fegyverek mindig várakozással töltötték el, és egy kis kétkedés és nagy adag izgalom társult is ezekhez az alkalmakhoz.

A kétkezes bot használatát már nagyon jól kiismerte és elsajátította, afféle bázis tudásként, jóbarátként tekintett erre a fegyverre. Amikor megkapta az első ajándékát a mestertől, sok időt fordított annak megismerésére, kitapasztalására. A férfival való gyakorlásokon kívül is, önszorgalomból rengeteget edzett vele csak a maga szórakoztatására is. Olyan biztos tudásra tett szert ebben a fegyvernemben ami beleivódott a mozdulataiba, reflexeibe.

A chakramok használata már egészen más készséget igényelt tőle. Először idegenkedett a fegyvertől, hiszen annyira más, mint a már jól megismert kétkezes harci bot. De hamar rájött ( főleg a sikertelen főzési kísérletei által ) hogy célba dobásban mennyire jó. Az említett főzés végtermékeit ugyanis előszeretettel dobálta ki mérgében az ablakon és azok rendre kisállatok, kisemlősök, madarak, csigák és nagyobb bogarak vesztét okozták. Ugyanis még ha nem is figyelt rá akkor is könnyedén eltalálta akár a legkisebb célpontot is.

~Eléggé furcsa…~gondolta ~Ez is csak azóta van amióta azt a kis vihar tetoválást megkaptam~

A chakramok mint dobófegyverek váltak be neki főként, miután Oswalt mester mágikus képességgel felruházta azokat, és így bumeráng módjára visszatérnek a gazdájukhoz. Közelharci fegyverként a tanítás ellenére nem szívesen használta eddig ezt a fegyvert. Persze tudta előbb utóbb sor kerülhet rá hogy alkalmaznia kell így is.

A lándzsa nem jelentett igazán újdonságot neki, hiszen a bottal való „vívást” tanulta korábban, a különbség csak annyi volt, hogy ezzel lehetett akár szúrni is. Pár gyakorló mozdulat után magabiztosan tudta kezelni ezt a fegyvert is. Mivel a kétkezes harci botjának rejtett képessége volt az is hogy lándzsává tud alakulni, így ezt a fegyvert nem sokat használta.

A legutolsó alkalommal azonban a mestere olyan fegyvert hozott neki amilyet nem is látott még korábban. Illetve látott hasonlót, főleg a mezőn dolgozó jobbágyok kezében, és el nem tudta volna képzelni hogy fegyverként is lehet alkalmazni a mezei sarlót. Emlékezett rá, hogy kislány korában a napszámosok közt játszva egyszer elkért egy ilyen szerszámot és addig lóbálta, amíg elvágta vele a térdét és csúnyán vérzett is ez a seb akkor. Még talán most is meg van a forradás utáni heg, egy vékony kis világos csík pár centivel a térdkalácsa felett.

Szóval igen furcsállta a fegyvert több okból is. Nehezen esett a kezére hiszen eddig kétkezes fegyvereket használt ez pedig két egykezes fegyver volt. A két kezével különböző mozgásokat kellett végeznie és azokat összhangba hoznia. És ez nem ment könnyen. Sokszor centimétereken múlt, hogy a haját, az ujját vagy más egyéb testrészét le vagy el ne vágja ezekkel. Főleg, amikor mestere a két fegyvert összekötötte egy lánccal. Eleinte úgy tűnt neki, hogy vagy az egyik vagy mindkettő eszköz önálló életet él és az életére törnek.

Másrészt mostanra elég sokat verekedett puszta kézzel, az ökölharc már nem jelentett újdonságot neki. De az, hogy olyan fegyvert forgat, amellyel egyetlen jól irányzott csapással akár lefejezheti az ellenségét kissé megriasztotta. Nem ölt embert még ezelőtt, és úgy érezte nincs is felkészülve rá még. Számtalanszor okozott sérülést másoknak, általában ilyenkor a haragtól vezérelten nem érdekelte a végkifejlet, de ezek nem voltak halált okozó sérülések soha.

Most tudatosult benne, hogy a rá váró feladat során szinte biztos, hogy előbb vagy utóbb valakinek a végzetét fogja okozni. Nem szeretett ezen gondolkozni, de akaratlanul is előjöttek ezek a gondolatok.

~ Vajon miféle ember lesz? Megérdemli majd ? Vagy csak a véletlen szerencsétlenség miatt lesz az áldozatom? ~

jöttek az önkéntelen kérdések sorra. Gondolta, hogy majd mesterét egyszer megkérdezi erről de kissé restellte, hogy ilyen dolgok foglalkoztatják.

Ezek ellenére kitartóan végezte a mestere által megszabott gyakorlatokat, és ha nem is vált kedvencévé ez a fegyver, becsületesen megtanult bánni vele. Ő maga úgy szerette a legjobban használni, ha a két sarlót két kezébe fogta és így támadhatott, vagy védekezhetett vele. Ugyanis rájött, hogy védekezésre is tökéletesen beválik ez az eszköz. Nagyon jól lehetett vele támadásokat blokkolni, és amit Tieng részletesen meg is mutatott neki, akár le is tudta vele fegyverezni a támadóját.

Ezek ellenére hiába állította mestere azt, hogy immáron biztos a fegyveres képzettsége és az erőnléte is kifogástalan, nem érezte azt, hogy felkészült volna a feladatra. Égett a vágytól, hogy nekiinduljon és végre tegyen is valamit a lord kiszabadításáért, de az előtte álló feladat ismeretlensége sokszor kételyekkel töltötte el. Különösen amióta Aurorával és Zayanával folytatott beszélgetésen felszínre került az is, hogy a hírhedt Bábok Mesterével is előbb vagy utóbb szemtől szemben kell majd megküzdeniük. Már láttak a rémből eleget, de úgy érezte hogy ez valójában még csak a kezdet és akkor mutatja meg magát a démon ereje ha szoruk a nyaka körül a hurok.

Rettegett a gondolattól hogy mikor fog ez bekövetkezni.

// Ez még az előző irományhoz tartozik, csak lemaradt. Ez Viola új fegyvere, nagyjából így kell elképzelni: https://kepkuldes.com/image/UEYIeq //

Mester és tanítvány
- avagy hogyan vagdos Viola
Ötödik rész.

* Igazán szép napsütéses nap volt aznap. Tieng egyedül rendezgette a gyakorlótermet, és itt-ott kijavította a falat, amit York idézett lénye megrongált. A munka közben törte a fejét folyamatosan, hogy hogyan tudná tanítványát mégjobban felkészíteni. Mi az, ami nincs, mi az, ami hiányzik még? Ekkor szépen sorba vette, hogy miket tud Viola. A lány igazán kiváló és tehetséges botvívó, és a lándzsavívó tudása sem rossz. A bot és a lándzsa, mindkettő kétkezes szálfegyver, azaz középhatótávú fegyver. Ez eddig rendben is van. Utána Viola elsajátította egész tűrhető szinten, a chakram használatát, ami dobófegyver, tehát távolsági harcmodor. Közelharci fegyveres képzése azonban nem volt a lánynak. Ugyan a kisebb chakramokkal tanított neki pár közelharci fortélyt, de igazából a lány tényleges közelharci tudása, az a pusztakezes harc volt. Noha Viola ökölharc készsége folyamatosan javult, de még nincs olyan szinten, hogy pusztakézzel felvegye a harcot, egy fegyveres ellen. A botot pedig szűk helyeken nem igen lehet használni. Tehát mindenképpen szükséges, hogy elsajátítson valami rövidebb és egykezes fegyver használatát is. E célból talán a kard lenne a legideálisabb. Viszont Tieng ehhez nem ért, ő nem kardforgató. Ahonnan ő származik, a szerzeteseknek a kardvívás tanulása tilos. Gondolt arra, hogy megkéri esetleg Genzót, hogy képezze Violát kardvívásra, ám a szamuráj amúgy is el volt foglalva York képzésével. Meg aztán Viola még is csak az ő tanítványa. No meg Tieng fokozatosan az edzések által, felépítette a lány mozgáskultúráját és stílusát, az pedig nem igazán passzolt a kardvíváshoz. Ám ekkor eszébe jutott valami. Mi lenne, ha Viola két darab egykezes fegyvert használna? Olyat, ami sokoldalú. Ismét felkereste a már jól bevált gnóm-törp fegyverkészítő céhet. Leadta újra a rendelést. Már meg sem lepődtek Tieng furcsa kérésén, megszokták tőle. El is készült két darab harci sarló. Ám ezek nem szokványos sarlók voltak, mint amit a földművesek használtak aratáskor. Nagyobb, vastagabb, erősebb és jobb minőségű acélból készült a pengéje, a nyele is hosszabb volt, továbbá a sarló íves pengéje sem a megszokott volt. Ugyanis az ívpenge kanyarulatából egy hosszú tőrhegy nyúlt előre egyenesen. Azaz ezzel a sarlóval nem csak vágni lehetett, hanem szúrni is. Ráadásul a két fegyver végét, össze lehetett kötni egy százhúsz centi hosszú lánccal is, így pedig már egy láncos sarló lett a két fegyverből. Azaz egyszerre volt dupla rövidtávú és (opcionálisan) középtávú fegyver is.
Mikor elkészült a fegyver, másnap a lánnyal éppen edzett.*
- Újabb ajándék. Lassan elkényeztetlek. -*mondta neki vigyorogva, miközben átnyújtotta a fegyvert. Tieng lassan tényleg úgy érezte magát, mint valami nagybácsi, aki az unokahúgát kényezteti, csak éppen nem szép ruhákkal és ékszerekkel, hanem fegyverekkel.*
- Ez a harci sarló. Egykezes rövidhatótávú közelharci fegyver. Ez egy páros fegyver, tehát mindegyik kezedben lesz egy-egy.-*magyarázta neki, majd el is kezdte demonstrálni a fegyvert. Bemutatott neki alapállásokat, alapmozdulatokat és formákat. Ezután a lánynak kellett leutánoznia a különféle vágás- és szúrástechnikákat, továbbá a védekező mozdulatokat. Ezeket órákig gyakorolták. Voltak külön vágógyakorlatok is. Cölöpökre voltak felhelyezve mindenféle dolgok, dinnyék, tökök, kötegelt nádszálak, erősen és szorosan felcsavart szőnyegek. Violának ezeket kellett pontosan, gyorsan és teljesen átvágnia. Kezdetben nehezen ment neki, mert a lány még soha sem gyakorolt egykezes szúró- és vágófegyverekkel. Ez azért más volt, mint a bot, lándzsa és a chakram. A tetejében külön-külön kellett koordinálni a kezeit, mindezt úgy, hogy a mozgás ne essen szét. Mivel lényegesen rövidebb fegyver volt, mint a bot, itt már a távolságosztásra és a lábmunkára is jobban oda kellett figyelnie. Napokig gyakorolta a lány a különféle technikákat és a hozzá szükséges mozdulatokat.*
- Mutatom, hogyan használd a sarlókat kampóként. Ugyanis ezzel a fegyverrel lefegyverezni is lehet. -*intett a lánynak, hogy vegyen a kezébe egy rövid botot, majd egy kézzel intézzen lassan egy szimulált támadást ő felé, ezt Viola meg is tette.* - Az egyik kezedben lévő sarlóval, a penge belső ívével, mint ha egy horgot vagy kampót, ráakasztasz a kard pengéjére, vagy csatabárd, fokos és buzogány fejére. -*közben mutatja is neki, meg is akasztja a botot*-Utána kicsit, egy laza csuklómozdulattal elforgatott a sarló fejét, mint ha kicsavarnád a kezéből a fegyvert. De közben a másik kezedben lévő sarlóval támadod, az ellenfél fegyvert tartó kezét vagy a fejét.-*ekkor a másik sarlót a lány csuklójához teszi, mint ha lecsonkolná azt, utána meg a nyakához* - Egyszerűbben szólva vagy a kézfejeit vagy a fejét vágod le neki. De akár le is szúrhatod. -*magyarázta el a taktikát és egyben technikát. Ezen kívül mutatott még neki több hasonló megakasztásos módszert is. Ezek technikák gyakorlása is több napon keresztül tartott. Gyakorolt a lány olyan technikákat is, hogy az egyik fegyverrel döfött, a másikkal pedig vágott, mindezt felváltva. Olyat is gyakorolt, hogy védekezik a két sarlóval, közben pedig alulról egy rúgást kivitelez az ellenség felé. Megcélozva a gyomrot vagy a térdkalácsot, vagy szimplán rátaposni a sípcsontra. Utána következett a pontosság fejlesztése. Egy papírlap végét átlyukasztotta, majd a lyukon át egy madzagot bújtatott át, ezt az egészet pedig rákötötte egy faágra. A feladat az volt, hogy a Viola a sarlóval, a madzagon lógó papírt félbe szelje. Ezzel a módszerrel, nem csak a pontosságot, hanem a vágás helyes technikáját is gyakorolta. Az első húsz-harcminc vágás után a papírlapnak semmi baja sem lett, egyszerűen csak kilengett, a következő húsz vágásnál a papír hol kilengett, hol begyűrődött. Mikor már úgy az ötvenediknél járt, akkor a papíron egy mindössze két centis vágást sikerült ejtenie. Ez a gyakorlat jóval nehezebb volt, mint aminek tűnt. Nagy koncentrációt és persze nem kevés türelmet kívánt. Különösen bal kézzel volt nehéz ezt gyakorolni. Szintén napokig gyakorolták ezt a módszert, mire a lánynak sikerült elérnie azt, hogy pontosan és jól vágjon.
Ezt a két fegyvert azonban össze lehetett kötni lánccal is. Tieng megtanította neki, hogy hogyan kell láncos sarlóval harcolnia. Noha Violának volt már tapasztalata láncos fegyverrel, ezáltal a fegyver pörgetése különösebben nem okozott gondot. Ugyanakkor ezt a fegyvert másképp kellett használnia. A különleges harci botja láncának a végén egy acélgolyó volt. Teljesen mindegy volt, hogy a golyó milyen szögben és hogyan csapódik a célpontba, a lényeg, hogy eltalálja. A láncos sarló már más volt. Eleve, az egyik sarlót fognia kellett a bal kezében, majd annak a fegyvernek, a markolata végén lévő láncot kellett pörgetnie, na de itt nem egy golyó volt a végén, hanem konkrétan egy egész sarló, pengéstül és nyelestül. A láncnak egyenesen kifeszítve kellett mozognia, hogy a sarló éle elérje a célpontot. Viola előtt volt egy cölöp, a lány és a cölöp közötti távolság két és fél méter volt. Itt számolni kellett a lány karjának a hosszával, a lánc hosszával, és a lánc végén lévő sarló hosszával is. Két és fél méterről kellett Violának félbe vágnia sütőtököket és dinnyéket. Nem volt ez egyszerű, kezdetben sokszor fölé vagy alá ment a sarló pengéje, vagy csak nem vágta félbe a dinnyét, hanem beleszúródott, vagy szimplán lelökte a cölöpről. Ide igen kifinomult mozdulatok kellettek. Ezt több mint egy hétig gyakorolta. Napokig sült tök és dinnye volt a kaja uzsonnára. Mikor már jobban ment neki, mutatott a lánynak különféle technikákat. Ilyen volt például az, hogy a két sarlót összekötő lánccal körbe tekeri az ellenfele nyakát vagy karját, esetleg az ellenség fegyverét, majd lerántja a földre, és utána ledöfi. Ezen kívül, több ehhez hasonló módszert is ismertetett vele. Az edzések hetekig mentek, a tanítvány pedig egyre jobb és jobb lett. Sikerült ennek a fegyvernek az alapjait elsajátítania.

A mágikus fegyverek születése

*A kúriát ért immár sorozatosnak mondható támadások, valamint az a tény, hogy a Bábmester az egy démon, indokolttá tették azt, hogy mágikus fegyverre lesz szükség. Ez eredetileg Oswalt ötlete volt, amit a többi lakó is jó ötletnek vélt. Welsla vállalta el a fegyverek elkészítését, mágikus képességekkel pedig majd, Oswalt fogja felruházni őket. Welsla beizzította a műhelyben a kemencéket. Wili a gólem kezelte a fújtatókat. Mindegyik lakó más-más fegyvert kért. Ezzel önmagában még nem is volt gond.
Ami a legnagyobb kihívás az Gerdor a félóriás fegyverének elkészítése volt. Egy kétkezes pallos kellett elkészítenie, de hatalmasat. Olyat ami Gerdorhoz van méretezve, ergo közönséges ember vagy elf – a kisebb népekről nem is beszélve – nem is tudta volna megemelni sem, nemhogy forgatni. Ez a fegyver markolattal együtt 190 centi hosszú volt. A pengéje egyenes volt és kétélű, vércsatorna is futott rajta. A markolat és a keresztvas is acélból készült, a markolat marhabőrrel volt bevonva. Irgalmatlanul nehéz volt, ráadásul Wilivel ketten kellett kalapálniuk az üllőn. Ezt a pengét két napon keresztül edzették, még szerencse, hogy Wili nem fárad el. Bár a gólem ”ízületeit”, a fogaskerekeket újra kellett olajozni. Mikor elkészült négy nap alatt Gerdor pallosa és hozzá a hüvely, Welsla úgy döntött, hogy készít az óriásnak még egy fegyvert. Nagyfiúnak nagy fegyver kell. A másik fegyver egy kétkezes csatabárd, ez a fegyver 240 centi hosszú volt, majdnem akkora, mint maga az óriás. Az első prototípus annyira nem sikerült jól. Ugyanis a fejsze feje, túl nagy volt és kicsi volt az ellensúly. Ezért készített egy másik fejszefejet, nagyobb ellensúllyal. Ha már, nagyobb az ellensúly, akkor legyen az is hasznos. Az ellensúly az egy kisebb fejszefej lett lényegében. Így Gerdor csatabárdja nem csak kétkezes, de kétélű is. Ezt is ketten kalapálták a gólemmel. A nyele vaskos, erős kőrisfából volt, ami viaszban lett meggőzölve, így rugalmasabb, erősebb, és kicsit vízállóbb is lett. A nyél fémpántokkal is meg lett erősítve. Ennek a fegyvernek is az elkészítése négy napig tartott.
A következő fegyverek elkészítése már könnyebb volt, két lándzsa kellett egy Violának és egy Tiengnek. Itt is erős kőrisfanyelet készített, ami ugyanúgy lett kezelve, mint a félóriás csatabárdjának a nyele, azaz viaszban gőzölve. A lándzsa pengéje 40 centi hosszú volt. Mivel tudta jól, hogy ők botként is használják majd a fegyvert, ezért a nyél másik végére egy kisebb barázdált fémdudort tett. Ez egyrészt ellensúly is volt, másrészt ütni is tudtak vele. Viola alacsonyabb, mint Tieng, ezért az ő lándzsája két méter hosszú lett, nyéllel és pengével együtt, míg Tiengé 210 centi.
Ezután York egykezes egyenes, kétélű pengéjű kardja következett, ami markolattal együtt kis híján egy méter hosszú volt. A pengén vércsatorna is futott. A markolata és keresztvasa bronz és vas ötvözete. A markolatot szarvasbőrből készült szalaggal vonta be. A hüvelye, szintén bőrrel bevont fa.
Aurorának tőr kellett, de Welsla úgy volt vele, ha már tőr, akkor legyen neki kettő. Párban jó az. Ezek a tőrök markolattal együtt 45 centi hosszúak voltak, egyenes kétélű pengékkel. Szintén bronz-vas ötvözetű markolattal és keresztvassal. A markolat itt is szarvasbőrrel lett bevonva.
Utoljára a saját fegyvere következett, ami mi más is lett volna, mint egy egykezes pöröly. Ám ez nem egy egyszerű harci kalapács volt, ugyanis a kalapácsfej másik része horgas csákányban végződött. Saját maga kalapálta az üllőn a kalapácsát. A nyél szintén a jól bevált kőrisfából készült. Végül elkészült az összes fegyver, amit át is adott Oswaltnak. Remélhetőleg ezekkel, a fegyverekkel, már sikerrel veszik fel a harcot, a démon ellen.

// Gerdor fegyverei: https://kepkuldes.com/image/UUCGlq
Aurora, York, Tieng, Viola és Welsla fegyverei: https://kepkuldes.com/image/UUC4oF //

Mester és tanítvány
- avagy Violának vaskarika
Negyedik rész.

* Az utóbbi időszakban több baljósabb esemény zajlott le a kúria körül. A veszélynek nem egy ízben ki volt téve Tieng tanítványa is. Noha Viola pusztakezes és fegyveres képzése szépen haladt, harcművészünknek szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy nem biztos, hogy elég lesz az ököl, a bot és a lándzsa. Bővíteni kell a lány repertoárját. Miközben Viola önállóan is edzett, addig ő sem tétlenkedett, újra felkereste ugyanazokat a gnómokból és törpökből álló fegyverkészítő céhet, ahol a lány egyedi harci botját is elkészítették. Tieng ismét megtervezte a fegyvert, pontosabban a fegyvereket papíron. A gnóm fegyvermesternek le is esett az álla, miközben meglátta a tervrajzokat. Különösebben nem egy bonyolult fegyverről volt szó, de szokatlan volt az itteni népségnek. A fegyverek pár nap múlva el is készültek.
A következő napokban átismételték, mind a pusztakezes harcot, ütéseket, rúgásokat, blokkolásokat, dobásokat, gáncsolásokat. Viola keményen ütötte és rúgta a dögnehéz homokkal töltött bőrzsákot. Utána a botharc, majd a lándzsavívás technikáit ismételték át újra, vívtak is egymással.*
- Megértél egy újabb fegyverre. Íme az ajándékod. -*vette elő a bőrerszényből. Hat darab chakram volt benne, amiből négynek az átmérője 30 centi, kettőnek pedig 60 centi. Ezek acélból készült kétujjnyi széles karikák voltak. A karika külsejének nagy része egy borotvaéles körpenge, de egy kisebb része életlen és bőrrel van bevonva, ott kell a fegyvert megfogni. A karika belseje életlen. *
- Ez a chakram, karikapenge. Egyszerre közelharci és dobófegyver. Nem olyan nagy a hatótávja, és a pontossága, mint az íjnak vagy nyílpuskának, de nem is érzékeny annyira, a szélre. Valamint nagyobbat sebez a szimpla dobótőröknél. -*mutatja be a fegyvert, majd tart egy kis demonstrációt neki, egy nagy köteg vastag nádat, fellógatott egy kötélen, majd 15 méterről megdobta, a chakram félbe szelte.*
- Ezzel megcélozod az ellenfélnek a karját, miközben megemeli a fegyverét, szó szerint lecsonkolod a kézfejét egy pillanat alatt. De akár le is fejezheted vele. A nagyobb méretűvel a feléd vágtató lónak is levágod a lábát, vagy a méretes monstrumok végtagjait vághatod le. -*magyarázta tovább.
Ezután következett először a kisebb méretűekkel, a közelharci használat. Ez egy páros fegyver, tehát Viola mindkét kezében volt egy-egy. Megmutatta neki a különféle vágásokat, valamint hogy hogyan fegyverezzen le vele valakit. Amennyiben a karika közepén áthalad egy kard, lándzsa vagy egyéb fegyver, akkor a chakramot elfordítva, ki lehet csavarni a fegyvert a kézből. Másik módszer erre, hogy az egyik chakrammal begyűrűzi a támadó fegyverét, és azt megakasztja, majd a másik kézben lévő chakrammal pedig vágást indít a támadó nyakára, vagy más szabadon lévő testrészére. Ezeket a közelharci technikákat, napokig gyakorolták. Tieng almákkal dobálta meg Violát, akinek a felé repülő almákat a levegőben kellett elvagdosnia. Ezzel a vágótechnikákat és a reflexeket fejlesztették.
Utána a lényeg jött, a dobások. Kétféle dobás volt erre, az egyik hogy a fegyver függőleges helyzetben repül a cél felé, a másik pedig, hogy vízszintesen. Mindkettőt gyakorolták, megmutatta neki, hogy melyik dobásnál hogyan álljon be, és hogyan tartsa a fegyvert. Kezdetben csak egyszerre egy fegyver dobását gyakorolták. Viola céltáblákra dobott, ám kezdetben sokszor lepattant a fegyver. Nem volt a dobás elég erős, a csuklója pedig kellően rugalmas és laza. Ahhoz, hogy a dobás sebessége és ereje nagy legyen, Tieng ólomkarikákat dobáltatott a lánnyal. Ezek az ólomkarikák vagy hatszor nehezebbek voltak egy normál chakramnál. Ezeket folyamatosan dobni, egyszer egyik, majd a másik kézzel fárasztó volt, napokon keresztül. Mikor már kellően gyorsan és viszonylag messzire tudta dobni az ólomkarikákat újra, a normális fegyverrel gyakorolhatott Viola. A dobásai erősebbek és gyorsabbak lettek. Amikor pedig eltalálta a céltáblákat, akkor már rendesen beleállt a fegyver a táblába. Külön kellett gyakorolnia jobb és bal kézzel is dobni. A bal kézzel mindig többet kellett gyakorolnia. A céltáblák után facölöpök tetejére, dinnyéket és sütőtököket helyezett, azokat kellett a lánynak úgy megdobnia, hogy félbe szelje a méretes gyümölcsöt. Mivel sok volt a félbe vágott dinnye és tök, unalmas volt napokig dinnyét és tököt enni, de hát nem volt mit tenni. Bár kaptak belőle a kacsák is. Mikor már a lánynak jól ment álló célpontra az egy karikával történő dobások, következett a dupla chakram dobása. Most egyszerre kellett két ilyen fegyver eldobnia. Ez már nehezebb volt, mert két karikával két célpontot kellett eltalálnia egyszerre. Napokon keresztül, órákig kellett gyakorolni ezt, hogy elfogadható szinten menjen. Ahogy teltek a napok, a távolság is nőtt. Egyre messzebbről kellett, dobnia Violának. Ráadásul a célpontok magassága is nőtt. Egyszer alacsonyabb, máskor magasabban lévő célpontot kellett eltalálnia. A távolsági fegyverhasználathoz egészen más készségek kellettek. Tiengnek másképp is kellett magyaráznia, többször be kellett állítania a lány testtartását a dobáshoz, különösen a kar és csukló tartását. Eltelt vagy két hét mire, pontosan ment neki. Azonban mozgó célpontokat is el kellett találnia Violának. Tieng feldobott a levegőbe, ágakat, gyümölcsöket, Violának pedig úgy kellett ledobnia ezeket, hogy közben félbe is vágja. Az elején sok célt tévesztett találat volt. Harcművészünk elmagyarázta a lánynak, hogy mindig kicsivel a mozgó célpont elé célozzon. Ezzel a lány jobban megszenvedett, de ahogy teltek a napok, úgy egyre jobb és jobb lett.
Mikor már ment a kisebb méretű használata, következett a nagyméretű chakram dobásának az elsajátítása. A nagyméretű chakramot közelharcban nem lehetett használni, mert túl nagy volt és nehéz. Ezt kizárólag dobni lehetett, két kézzel. Szigorúan nagyméretű, vagy több kisebb sűrűn helyezkedő célpontok, távolról történő leküzdésére szolgált. Lovon vagy más hátasállaton rohamozó ellenfél ellen kiváló volt, ugyanis egy erőteljes alsó dobással, a futó ló lábait le lehetett vágni. A másik felhasználás, a böszme nagy szörnyek, mint például ork, ogre vagy troll végtagjainak leamputálása messziről. A harmadik felhasználása pedig az volt, hogy több egymástól kis távolságban, sűrűn elhelyezkedő, célpontokat is lehetett támadni vele. Utóbbit gyakorolták is egymáshoz közel felállított szalmabábúkon. Tieng megtanította neki, hogy két kézzel fogva teljes testből, csípővel ráfordulva kell ezt a fegyvert dobni. Még hozzá úgy, hogy maga a használó is egyhelyben körbepörög, hogy lendületet adjon a fegyvernek.*
- Akkor most tesztelni fogod a fegyvert. Látod azt? -*mutat egy kötélen fellógatott marhabordára, amit egy mészárostól szerzett a vágóhídról* - Ezt kell félbe vágnod. Ha a marha bordáit átszeli a dobásod messziről, akkor egy ogre karját vagy lábát is lemetszed. -*magyarázta neki. Violának most nem csak pontosan, hanem erősen is kellett dobnia. Ez a dobás az egész test használatát követelte meg, ami igencsak fárasztó volt. Mivel nagy lendületet is kellett vennie, így az egyensúly megőrzése is fontos volt, nehogy ő maga is kipörögjön. A sokadig próbálkozás után azért megfelezte tizenöt méterről a marhabordát. Aminek egy részéből leves lett. Napokig ment ezeknek, a fegyvereknek a használata, de Viola belejött. Igaz még van hova fejlődnie.*

Ikerkard

*Nem régiben történt a dolog, mikor York, a félelf erdőjáró megkérte Genzót, hogy tanítsa meg a két karddal történő vívásra, valamint hogy fejlessze a vívókészségét. Szamurájunk pedig ebbe beleegyezett. Tudta jól, hogy York ért a kardforgatáshoz, azonban amíg nem látta vívni, addig nem tudja, hogy hogyan oktassa. A cselédszállás udvara kellően alkalmas volt ahhoz, hogy kint gyakoroljanak.*
- Először is, kíváncsi vagyok, hogy hogyan vívsz. Milyen a habitusod a mozgásod. Kezdetben egy karddal fogunk vívni -*magyarázta neki, miközben odadobott neki egy fakardot, majd ő is kezébe vette a sajátját. Felvették az alapállást mindketten, majd el is kezdődött a gyakorlóvívás egymás ellen. Ennek nem volt semmiféle tétje, nem kellett senkinek sem legyőznie a másikat. Ez az egész arról szólt, hogy Genzo lásson Yorkról egy összképet, hogy hogyan vív. Csattantak a fakardok egymáson tisztességesen, megfelelő erővel, időzítéssel és sebességgel, ahogy kell. Elégedetten bólintott Yorknak, hogy rendben van. Nagy meglepetés ebben nem volt, hiszen eleve tudta, hogy a félelf ismeri a kardforgatás tudományát. Ennyit el is várt. Azonban utána megismételték ugyanezt két karddal. York tudta forgatni mindkettőt, de itt már megmutatkoztak a hiányosságok. A balkeze és a benne lévő kard késett, nem is volt olyan pontos, és stabil sem. Genzo kiütötte a kezéből, két alkalommal is.*
- Tipikus az eset. Két kardos vívásnál az ügyesebbik kézben lévő kard az értelemszerűen mozgékonyabb, erősebb, pontosabb és gyorsabb. Az ügyetlenebbik kézben, azaz jobb kezesek esetében a bal kézben lévő kard mozgása instabil, nem annyira ügyes és pontos, nem is gyors és nincsen szinkronban, sem egyensúlyban az ügyesebbik kézzel. Ilyenkor a mozgás szétesik. -*elemezte ki Yorknak a probléma forrását. Az első feladat az volt, hogy azt a fránya bal kart ügyessé tegyék. Genzo a félelf jobb karját hátra kötözte, míg a bal karjába egy fakardot adott. Egy fa előtt kellett gyakorolnia Yorknak. A fa magasabban lévő ágán, vékony köteleken gyűrűk lógtak le, mindegyik gyűrű átmérője más-más volt. A legnagyobb gyűrűbe három fakard is átfért, a másodikban már csak kettő, míg a legkisebb gyűrűn épphogy átfért a kard. A feladat az volt, hogy döfjön át a gyűrűk közepén úgy, hogy magát a gyűrűt ne érintse. Ezt csak balkézzel, nem volt könnyű feladat, még a legnagyobb karikánál sem. Napokig kellett ezt gyakorolni, mert amilyen könnyűnek nézett ki, pont annyira volt nehéz. A legnagyobb karikával még egész jól boldogult York, de a középsővel és főleg a legkisebbel azért megszenvedett. De mivel elég kitartó volt és makacs, összejött neki. Szép volt a dolog, York bal kezes szúrása pontosabb lett. Ám a csak bal kézzel történő vágást is pontosítani kell. Ez a gyakorlat is nehéz volt. Egy vékony kis madzagon egy papírlapot lógatott fel. Ezt a lapot már igazi éles karddal kellett egyetlen suhintással, gyűrődésmentesen félbe vágnia. Ez még az ügyesebbik kézzel végezve, borotvaéles karddal sem mindig egyszerű, hát még bal kézzel.*
- Ez a gyakorlat a tökéletes, hibátlan és precíz vágástechnika fejlesztésére való. Adok egy jó tanácsot. Tény, hogy nagyon fontos a sebesség is, de az időzítésen és a koncentráción sokkal nagyobb hangsúly van most, mint az előző gyakorlatoknál. Ne kapkodj semmiképp! Mert akkor csak annyit érsz majd el vele, hogy kikészíthetek neked még egy nagy tömbnyi papírlapot, és nem jutsz el a célodig. Nagyon kifinomultan kell majd vágnod, itt az erő egyáltalán nem játszik szerepet. Azzal is számolnod kell, hogy a papírlap a madzagnál fogva ide-oda lenghet, mikor a kardod pengéje megérinti a lapot. A tökéletesen pillanatnyilag mozdulatlan állapotot felvett lapot kell, jó időben jól kettészelned. - *adta a tanácsot, és kikészített egy tömbnyi lapot. Ez a gyakorlási módszer egy szívatással ért fel. Naponta több órányit kellett Yorknak gyakorolnia, nem csak testileg de szellemileg is igen fárasztó edzés volt ez. Unalmas, monoton, sok sikertelenséggel. De ahogy telt az idő, úgy egyre mélyebben vágott bele a papírba. A temérdek gyakorlásnak meg lett az eredménye. Ezt az akadályt is sikerrel vette York. Ezután következett a mozgáskoordináció, és a stabilitás fejlesztése. Még mindig egy kézzel kellett gyakorolnia. Egy mértes és nehéz ólomrudat kellett megtartania, egy kézzel. Ez a rúd nem csak nehéz volt, hanem a súlypontja is borzalmas volt. A gyakorlat a tetejében azzal is nehezítve volt, hogy be volt a rúg kenve olajjal. Csúszott is rendesen. A feladat az volt, mozgassa a rudat olyan gyorsan, ahogyan csak bírja, csapásokat fentről lefelé, majd vágásokat imitálva lentről felfelé, köröket leírva az óramutató járásával megegyező és ellentétes irányban, nyolcasokat leírva függőlegesen és vízszintesen. Ez egy igen fárasztó gyakorlat volt, ami az alkart, a csuklót és az ujjakat terhelte rendesen. Azonban növelte a kardkezelés gyorsaságát, a fogást is erősítette, hiszen egy nehéz és csúszós valamit mozgatni gyorsan és önmagára nézve biztonságosan, csak úgy lehet, ha erősen fogja az eszközt az illető. A mozgáskoordinációt is növelte, hiszen ha stabilan és egyenletesen tud mozgatni egy rossz súlyeloszlású tárgyat, akkor egy jól kiegyensúlyozott kardot még jobban fog tudni. Pár napig csinálták, ezt az edzést is. Ebbe York könnyebben belejött, annak ellenére, hogy az elején párszor leejtette ezt az ormótlan rudat. Miután az ügyetlenebbik kar ügyesebbé tétele megtörtént, most szinkronba kellett hozni a két kart, és a két kardot. A két fakarddal kellett egyszerre, egy időben különféle átlókat, íveket és köröket leírni úgy, ahogy hogy a két kezet más-más irányból kellett mozgatnia. Ráadásul egyre-közelebb és közelebb kellett mozgatni, egyre gyorsabban, úgy hogy a két fegyver ne érintse egymást. Ehhez bizony nem kis ügyesség kellett. Kezdetben koccantak egymások a fakardok, de a folyamatos gyakorlás hozta ezt az eredményt is. *
- Egyik karddal hárítasz, másikkal támadsz. Utána mindkettővel hárítasz, majd mindkettővel támadsz. Egyik kard vág, másik szúr, váltott kézzel. A mozgásod ne legyen darabos, folyékony legyél, mint a víz. -*magyarázta a következő páros gyakorlatoknál, ahol Genzo szimulált támadást hajtott végre, Yorknak pedig reagálnia kellett az utasításoknak megfelelően.*
- Gyorsabban, a váltott kezes mozgások fürgébben menjenek, ahogyan az egyik kardot visszahúzod alaphelyzetbe a támadás vagy védés után, abba a pillanatba a másik kardoddal már támadsz, vagy védekezel. Ha nagy, nehéz kétkezes fegyverrel sújtanak le rád, akkor ollóalakzatba teszed a fegyvereket, és úgy blokkolod, utána teljes testtel oldalra kifordulsz. Majd az egyik karddal nyomást gyakorolsz a fegyverre, a másik karddal támadod, a fegyvertartó kezét vagy bármely olyan testrészt, ami védtelen. Ha két kardod van, akkor megoszthatod a feladatokat is. Ha egy karddal harcolsz, pajzs nélkül, akkor azzal az eggyel kell a védekezést és támadást kivitelezned, Két kard esetén lehet külön-külön. Ez jól hangzik, de nem könnyű csinálni. -*magyarázta tovább, miközben a páros gyakorlatok közben különféle szituációkat teremtett elő, amit Yorknak hatékonyan kellett fogadnia. Megtanította az alsó kereszthárításra, ami azt jelentette, hogy mellkas magasság alatti döféseket úgy kellett hárítania, hogy hátrébb szökken, miközben ollóba teszi úgy a kardokat, hogy a pengék lefelé néznek. Miközben megakad az ellenfél döfése, neki még lefelé is kell nyomni az ellenfél fegyverét, és közben az ”ollót” összezárnia. Azt a szúrást, ha karddal, ha lándzsával hajtják végre, akkor is így kell tudni blokkolnia. Több más dupla kardos technikát is mutatott neki, amiket páros gyakorlatokon elmagyarázott neki lépésről lépésre. Később gyakorlóvívás során York élesben is ki tudta próbálni. Így teltek a hetek, és a félelf kétkardos vívása fokozatosan kiforrott.*