Kalandorok naplója

A tanítvány és a víz
- Második rész

*Aranusiel és Helia már hetek óta gyakorolnak, olyan két-háromnaponta találkoznak egymással. Ezeken, a napokon intenzíven folyik a vízmágia oktatása. A papnő egészen jó tempóban haladt a vízelem alapjainak az elsajátításában. Azonban a tanulásnak koránt sincsen vége, sőt.. még csak most kezdődik igazán a tanulás. A nő nem régiben sajátította el a víz mozgatását, illetve annak formálását. Már mindenféle alakot és figurát képes volt Aranusiel megformálni vízből, és ezeket, a figurákat képes volt mozgásra bírni is. Azonban eljött az idő, mikor magát a vizet használnia is kell valamire.
Egy megbeszélt időpontban és a szokásos helyükön, azaz az erdőben található, barlang belsejében lévő kis tónál és vízesésnél találkoztak. A szokásos meditációval kezdtek, a vízesés alatt ültek lótuszülésben és behunyt szemmel. Eközben nem csak megállították a felülről rájuk zúduló víztömeget, hanem módosították annak irányát és formáját is. Például három különböző ágon folyt le a víz, vagy éppen spirál alakban. Mikor már ezek a gyakorlatok is jól mentek a papnőnek, Helia elérkezettnek látta az időt, hogy a tanulásban tovább lépjenek.*
- Nagyon jó! Most már tudod többféleképpen mozgatni, irányítani és formálni a vizet. Ezek fontos alapok. Viszont egy jó vízmágus ennél többet tud! Használnod kell a vizet, mint eszközt. Mutatom, figyelj! - *ekkor a kis tó elé áll, és előre nyújtja a kezeit, a tó vízéből két termetes vízoszlop emelkedik fel, amik egy-egy kézfej formáját veszik fel. Teljesen szépen megalkotott kézfej, öt ujjal. Ezután az egyik ”kéz” megragad egy igen termetes szikladarabot és ráhelyezi egy másik sziklatömb tetejére.*
- Látod? Képesnek kell lenned arra, hogy a vízzel megfogj valamit. De te először, nem ekkora sziklatömböket fogsz megragadni és mozgatni, hanem kisebb kavicsokat. Azzal is meg fog gyűlni a bajod először. Fontos, hogy több mágikus erőt irányíts és sűrűsíts a vízbe, képzeld el, ahogyan teljesen természetes módon megfogsz valamit a kezeddel. Első lépés az lesz, hogy az általad formált vízzel megfogsz egy kis kavicsot, és egyelőre csak megtartod, nem teszed, nem rakod sehova. Csak megtartod! -*magyarázta neki, majd adta a tanácsokat a papnőnek. Aranusielnek kezdetben az volt a feladata, hogy megfogjon vízzel egy kavicsot. Azonban ez korántsem volt könnyű. Mert nem volt elég megragadni valamit a vízzel, azt a valamit először meg is kellett stabilan tartani hosszabb ideig. Kezdetben a nő csak 2-3 másodperc erejéig volt képes megtartani egy kavicsot, utána a kavics lepottyant. Kellett jó pár óra gyakorlás hozzá, hogy 10-20 másodpercig tudjon megtartani egy kavicsot. Ahogy teltek a napok a papnő fokozatosan egyre hosszabb ideig volt képes megtartani egy vízzel megfogott kisebb kavicsot vagy ágacskát. Ezután egyre nagyobb és nehezebb dolgok következtek. A ráhangoló vízmeditációkat is úgy végezték, hogy meditálás közben egy kisebb vízmennyiségből formázott ”kézzel” tartanak minél tovább egy követ maguk mellett. A nőnek beletelt pár hétbe az, hogy képes legyen nagyobb tárgyakat megragadni és azokat megtartani hosszabb percekig. Ezután már mozgatni is könnyebb volt. Helia itt is különféle dolgokat gyakoroltatott be a papnővel. Például különböző irányba helyezett el, különböző méretű, formájú és tömegű tárgyakat. Ezeket a tanítványnak a víz segítségével különféle irányba mozgatva, különböző helyekre kellett le vagy éppen feltennie. Volt hogy egymás után kellett ezeket a tárgyakat mozgatnia, de később már egyszerre kellett több különböző tárgyat, többféle helyről elmozdítania, és mindegyiket egyszerre más-más helyre letennie. Ezek a gyakorlatok igen vontatottan és nehezen mentek, több napba is beletelt Aranusielnek, míg el nem sajátította megfelelően. A vízidomárkodásba bizony beletartozik az is, hogy a vízmágus összetett feladatokat is végre tudjon hajtani a vízzel, méghozzá minél gyorsabban és folyamatosan. Fontos, hogy kontrollálni és kifinomultan tudja mozgatni az általa irányított és formált vizet. Ehhez pedig sok gyakorlás szükséges. A jó kontrollálásra mindenképpen szüksége volt Aranusielnek a következő leckénél. Pár hét múlva újfent találkoztak, ám most egy hegyvidéki terepen.*
- Az elemi kontrollod egyre jobb így hát, rátérhetünk a következő képesség elsajátítására. Gyere velem. - *kicsit tovább sétáltak és egy pici vízgyűjtő területhez értek. Mindössze egy méter mély lehetett és olyan tíz méter hosszú és 4-5 méter széles. A víz kristálytiszta volt, könnyen le lehetett látni az aljára. Helia fogott egy hosszú botot és a vízbe mártotta egészen az aljáig, majd kivette onnan.* - Mint láthatod nagyjából egy méter mély a víz, ha besétálnál a derekadig, érne a víz. Viszont… -*ekkor felemelte a mutatóujját, majd besétált a vízbe. Viszont az amúgy is alacsony termetű szörnyvadásznő nem merült el a vízben. Járt a vízen, akárcsak Jézus. Be is sétált pár métert, majd megfordult a tanítványa felé, és ott állt a víz felszínén. Olyan stabilan állt az enyhén hullámzó víz felszínén, mint ha tükörsima felületű vastag gránitpadlón állna.* … - a jó vízmágusok nem csak úsznak a vízben, hanem járnak a vízen. A mágikus erődet a talpaidba irányítod, majd a talpad alatti vizet irányítod épphogy csak felfelé, annyira, hogy ne süllyedj el. -*magyarázta neki, közben a vízen járva kisétált a partra.* - De ehhez jó egyensúly érzék is kell! Ugyanis, az egy dolog, hogy képes vagy áramoltatni a talpad alá a mágikus energiádat, az is egy dolog, hogy nem süllyedsz el a vízben. Viszont az egész semmit sem ér, ha nem vagy képes megállni és mozogni rajta úgy, hogy nem esel bele a vízbe. Érthető? -*miután a magyarázatot befejezte, Kargulhoz megy. A nagy tigris hátán egy hatalmas zsák van. Helia a zsákot kiüríti. Kisebb méretű üres hordócskák vannak benne, amik kötéllel sorba vannak kötve, egymástól olyan 30-40 centire. Több méter hosszú, és kettő is van belőle. A vízgyűjtő keskenyebbik részéhez megy. A kötél egyik végét a kis tó egyik partján rögzíti a másik végét a szemben lévő parton. Ugyan ezt teszi a másik sornyi kötéllel. Ezt a sort az előző sor mellé fél méterrel helyezi el. A kis hordók egymáshoz kötve, egymás után libasorban lebegnek a vízen két sorban, mint valami bóják. *
- Na akkor jól figyelj! Kétsornyi hordót látsz egymás mellett párhuzamosan. Egyik lábad az egyik soron lesz, a másik a másik soron. A hordókon kell lépkedned, egyensúlyozva, úgy hogy ne essél bele a vízbe. Meg kell tenned ezt a 4-5 métert, egyik partról a másikra. - *ekkor ő maga is bemutatja a gyakorlatot, a hordókon lépkedve átmegy az egyik partról a másikra, majd visszajön. Ezt követően int Aranusielnek, hogy kezdheti a gyakorlatot. Az első 2-3 napon bizony, sokszor esett bele a papnő a vízbe. De pár nap elteltével már jól ment neki. Ezután hordók nélkül kellett gyakorolnia a tanítványnak. Eleve nem volt egyszerű a talpába irányítani a mágikus energiáját, és onnan nagyon kifinomultan irányítania a vizet. Kezdetben elég volt az is, hogy egyáltalán megálljon a vízfelszínén egy rövid ideig úgy, hogy ne merüljön el. Ahogy teltek a napok, Aranusiel egyre hosszabb ideig tudott megmaradni a vízfelszínén, később már lassan járni is tudott rajta. Két hét elteltével, pedig már futni, szökdelni is tudott a víz felszínén.
Amikor már a vízen járás is ment neki, újabb technika következett. Ezt a tengerparton gyakorolták.*
- A következő módszer a búvárgömb technika. Ez a víz alatti közlekedésre használatos módszer. Bemutatom, milyen…-*ekkor Helia egy igen méretes vízgömböt formált maga és a tanítványa köré. A vízgömb természetesen belül üreges volt, hiszen Helia és Aranusiel kapott levegőt, másrészt ők maguk és a ruházatuk is porszáraz maradt, kivéve a cipőjük talpa. Ezután a vízgömb velük együtt a levegőbe emelkedett és a tenger felé lebegett, majd a víz alá merült. Mivel a part közelében maradtak, nem volt annyira mély a víz, nagyjából 5-6 méter mély lehetett. De a papnő láthatta a körülöttük és felettük úszó halakat, valamint az alattuk levő korallokat és a tenger homokos aljzatát. *
- Mint láthatod, lélegzünk a víz alatt és a talpunkat leszámítva még csak vizesek, sem vagyunk. Ugyanilyen szárazon is jövünk ki. -*ahogy kimondta a vízgömb emelkedni kezdett, felmerült a víz alól, majd a levegőben lebegve a partra repült, ott földet értek, a vízgömb körülöttük eltűnt. Ahogy a vadásznő mondta, szárazak is maradtak. A feladat a következő volt Aranusiel számára, a tenger vízéből hozzon létre először maga köré egy vízgömböt, és egyenlőre csak tartsa meg úgy, hogy ne essen szét. Sajnos az első pár napban szétesett a vízgömb, így a papnő is vizes volt sokszor. De fokozatosan egyre jobb lett és stabilan tudta maga köré tartani vízgömböt. Ezután a lebegtetés következett. Bizony ez is beletelt majdnem két hétbe, mire jól ment. Ezután következett maga a víz alá merülés, és a tartósabb víz alatti tartózkodás. Ezt Helia szigorúbban és nagyobb odafigyeléssel felügyelte. Eleve egy még sekélyebb szakaszon gyakorolták be a technikát, ahol a víz mélysége maximum 3,5 méter lehetett. Helia is létre hozott maga körül egy vízgömböt, és Aranusiellel szemben állva együtt merültek le. Helia a víz alatt is figyelte a tanítványát, ha netán a víz alatt szétesne a tanítványa vízgömbje akkor azonnal tudjon segíteni rajta. De szerencsére nem történt semmi gond. Fokozatosan egyre mélyebbre merültek, ekkor már a papnőnek jobban kellett összpontosítania, hiszen ahogy egyre mélyebbre merült, úgy nőtt a víznyomás is, ezáltal a körülötte lévő vízgömböt is stabilabban kellett megtartania a mágiája segítségével. Helia mindig ellátta őt a megfelelő tanácsokkal és instrukciókkal, ahányszor mélyebbre merültek. Pár hét múlva a papnő ezt a készséget is elsajátította. Azonban a képzésnek még mindig nincsen vége.*

A tanítvány és a víz
- Első rész

A víz mindig is vonzotta a lányt. Szerette minden formájában legyen szó akár csak egy pohár ivóvízről, fürdőről a tengerben, fürdőkben. Míg más a tavaszi virágos réteket részesítette előnyben, ő addig inkább választotta az eső áztatta erdőt, mezőt. Ugyenezt télen hó formájában és a jégen táncolva már egészen gyermekkorától.
A kúriában vette észre először, hogy nem csak a víz vonzza őt, de ő is a vizet. Játékosan fodrozódott körülötte, az ujjaira visszafordultak a cseppek, mintha nem akarná ereszteni a lányt. Ezek voltak az első kapcsolatai az elemmel.
Egyik alkalommal, amikor a fürdőben épp kedvesének akarta bemutatni, mire jött rá, egy vízmágus is jelen volt, aki felfigyelt a lány vízzel való játékára. Ő volt Helia. Bemutatta ő mit tud, és a lány lelkesedése az egekbe szökött. Azonnal a segítségét kérte, hogy tanítsa meg, legyen a tanára.
Az első találkozásukra izgatottan készült. Megérkezve a megbeszélt helyre felfigyelt az előkészített kellékekre. Víz a pohárban, és a kancsóban. Azt hitte, milyen könnyű is lesz, magabiztosan indult Heliához.
- Szép napot kívánok Helia! Itt vagyok, megérkeztem!
Kölcsönös üdvözlések után, a tanár azonnal nekilátott a bemutatónak, nem húzta az időt, Aranusiel pedig csak hálás lehetett ezért.
- Jó, megpróbálom! - az első feladat könnyűnek ígérkezett, aztán meglepődve tapasztalta, hogy mégsem egészen az. Elindítani, örvényben forgatni még talán, de akarattal megállítani azt, és amásik irányba fordítani tetszőlegesen elsőre mégsem volt túl egyszerű. Próbálta megállítani, akkor biztosan kilöttyent, megfordítani az irányt,akkor a pohár billent meg egy egészen másféle mozgás hatására. Helia azonban türelmes oktatónak bizonyult. Aranusiel is megtett mindent azért, hogy lássa rajta a kis nő az akaratot, a türelmet, a kitartást. Az utasításait mindenben követte. A mágia használatot is mellőzte, pedig mennyivel könnyebb lett volna úgy, mint érzésekre hagyatkozni.
- Így jó lesz? -kérdezte, amikor az ujját kivéve a pohárból sikerült végre megmozgatnia a vizet, anélkül,hogy hozzáérne.

Több nap is eltelt úgy, hogy még otthon is ezt gyakorolta, mígnem a következő mozzanatra rátérhettek. Addigra már otthon is minden csurom vizes volt, az összes poharat,kancsót és lavórokat megtöltötte, s azokon gyakorolt, míg már annyira jól ment, hogy arra Helia is rábólinthatott, és rátértek a következő feladatra a víz alakká formálására.
Kezdetben azok az alakzatok, bármilyen egyszerű mértani formák is voltak, még egy egyszerűbb gömböt is alig tudott megformálni kisebb víztömegből is. Minden féle amorf alakzatok jöttek létre, ám a kis szörnyvadásznő akkora türelemmel és kedvességgel biztatta a papnőt, hogy nem vesztette el sem a lelkesedését, sem a kitartását. Mindenféle plusz eszközöket bemutatott számára, hogy a vizualizáslás könnyebben menjen, főképp mikor már arra került sor, hogy állatokat és más bonyolultabb formákat hozzon létre. Lelki szemei előtt már látta is azokat mozogni,s kezdte is megvalósítani amiket elképzelt: a fákat erdővé csoportosulni, madarakat röpködni, szarvasokat, őzeket legelészni tisztásokon virágok, pillangók között, ahol apró kis tündérek is viháncoltak, valamint önmagát is odaalkotta kéz a kézben kedvesével. Alkotásainak tényleg csak a képzelet szabhat határokat.

A meditáció lett a kedvence. Ilyenkor kezdeteben vacogott, de a teste lehűlt, keringése lelassult, elméje kiürült, s Helia hangja volt az egyedüli, amit a külvilágból hajlandó volt beengedni, ha ő esetlegesen szólt hozzá, de ezen alkalmakkal leginkább csak csendesen elmélkedtek, s váltak szinte eggyé a vízzel.
Egy napon Helia új gyakorlatot mutatott be. Nagyon figyelnie kellett. Csodálattal nézte a kis nőt, aki tökéletesen magyarázott el mindent arról, hogyan állítsa meg a lezúduló víztömeget. A papnő érezte, ez már nem lesz még annyira sem egyszerű, mint az előzőek, hiszen itt a víz erejét is meg kell szelídítenie. Sokáig hiába gyakorolt, csak szakadatlanul ömlött és nyomta le a víz, ahogy az tódul lefelé. Sokszor már-már feladta, de aztán Helia mindig újabb és újabb erőt adott, motiválta, hogy győzze le a gyengeségét, és csak gyakorlással válhat erőssé. Terjessze ki határait a végsőkig, és tegyen még egy lépést. Mindig csak egyet a határain túlra. Nagyon hosszú időbe telt, mire legalább addig eljutott, hogy a víz tömeget egy fél percre meg tudja tartani, s mire az öröm átjárta, a víz újra csak a nyakába zúdult, de ő ezt már nevetve fogadta, mert rájött, tudta, ha ezt ennyi időre megcsinálta, akkor csak kitartás kérdése az egész, na és persze gyakorlásé, és képes lesz mentálisan kiterjeszteni az erejét, s megtartani a vizet, legyen szó egyre nagyobb és nagyobb tömegről.
Az alalpokat megkapta, de messze áll még attól, hogy vízmágusnak nevezhesse magát.

A tanítvány és a víz
- Első rész

* A kúria fürdőjében történtek után, Helia megígérte Aranusielnek, hogy segíteni fogja őt a vízelemű mágia tanulásában. A papnőben ”felébredt” a vízelem, így egyértelművé is vált az affinitása ezzel kapcsolatban. Továbbá a nő igen lelkesnek is mutatkozott a tanulással kapcsolatban. Mester nélkül azonban nem tudna fejlődni. Helián kívül pedig csak két személy ismeri a vízmágiát, az egyik Vyndrien, akit elrabolt a Bábmester, a másik pedig York lenne, de ő ritkábban járt a kúriában, valamint az elementális mágiaképességének egy részét elveszítette. A szörnyvadásznőnek is új a dolog, hiszen még soha sem volt tanítványa. Azonban kár lenne az, ha Aranusiel vízmágiája nem lenne kellően elsajátítva. Nem hátrány továbbá az sem, ha van a kúriában még egy mágiahasználó. Ahogyan megegyeztek, megbeszéltek egy időpontot, de hívható ez akár afféle ütemtervnek is, hogy milyen időközönként és hol fognak találkozni.
Az egyik ilyen megbeszélt időpontban neki is láttak a tanulásnak a helyszín, a cselédszállás melletti egyik elhagyatott műhely volt. Helia ott már előre előkészítette a szükséges kellékeket és eszközöket, na és a legfontosabb dolgot, a vizet.*
- Üdv! Nos akkor az első lépés, a víz teljes körű irányítása. Mozgatni már ugyan tudod a vizet, de irányítani is tudni kell többféleképpen. Mutatom, figyelj. - *ekkor egy pohár víz felé helyezte a tenyerét. Az üvegpohárban jól látszódott, hogy örvény keletkezik, amely gyorsan forgott.* - Most hajolj a pohár fölé, nézd felülről. Mint láthatod, az óramutató járásával megegyező irányban forog az örvény. - *magyarázza neki, közben megállítja az örvényt.* - Most viszont az óramutató járásával ellentétes irányban fogom forgatni. -*mondja neki, majd ezt meg is teszi.* - Ez lesz az első feladatod, koncentrálj erőseb, és ne csak a vizet érezd, hanem konkrétan lásd magad előtt az örvény forgásának az irányát is. Fontos, hogy a pohárból ne lötyköld ki a vizet! Először lassan kezd, kisebb örvénnyel. Kezdheted. – *adta ki neki az utasítást. Ez nem tűnik első hallásra nehéz feladatnak, de valójában nem olyan könnyű! Nem csak mozgatni kell az adott vízmennyiséget, hanem kontrolláltan irányban is mozgatni, egyenletesen. Miközben Aranusiel próbálkozott, ő figyelt. Bizony, nem volt ez annyira könnyű feladat, kezdetben összevissza mozgott a pohárban a víz, máskor pedig kilöttyent. Beletelt pár órába, mire a papnő lassan de biztosan örvényt tudott kelteni a vízben.*
- Ez nem egy könnyű feladat. De ne csüggedj! Van erre egy rávezető módszer. Tedd be az egyik ujjadat a pohárba, és lassan kezd egy keverni a vizet, mintha csak teáskanállal kevergetnéd, közben csukd be a szemedet, és koncentrálj! Mágiát egyelőre ne használj. Érezd a vizet és annak mozgását!- *magyarázza neki, majd megvárja, míg a lány megteszi.* - Csináld ezt pár percig. – *miután ezzel is végzett a papnő, újabb utasítás következett. * - Jó, most vedd ki az ujjadat a vízből, a pohár fölé tedd a kezed, és az egyik ujjaddal tégy úgy, mint ha kevernéd a vizet. Most már használj mágiát, és nézd a pohárban lévő folyadékot és koncentrálj erősen. - * A nő tette amit Helia mondott, és némi idő elteltével sikerült is örvényt kelteni a pohárban, kezdetben itt-ott kiment egy kis víz, de sikerült. Pár napig gyakorolták ezt, míg végül Aranusiel minden irányban tudott örvényt kelteni. Rá pár nap múlva pedig egyszerre két pohárban lévő vizet is tudott mozgatni örvényszerűen, mindegyiket más-más irányban.
Ahogy teltek a napok a víz mennyisége is fokozatosan nőt, a pohárnyi vízből, lett kancsónyi víz, majd fazéknyi víz, később vödörnyi, majd kádnyi és hordónyi víz is. Nem csak örvényszerűen kellett a vizet mozgatnia a lánynak, hanem egy adott víz mennyiséget lebegtetni a levegőben és sugárban ellőni. Vízgömböket lebegtetni a levegőben, majd ide-oda mozgatni. Jobbról balra, fentről le, és fordítva. Persze nehézségek akadtak, nem egyszer lett a papnő teljesen csuromvizes, de hát ilyen a vízmágia gyakorlása.
A következő dolog, a víz formázása volt. Ez alatt azt kell érteni, hogy egy adott vízmennyiséget úgy kell manipulálni, hogy amaz formát öltsön. Kezdetben egyszerűbb formákkal kezdtek, mint például gömb, kocka, gúla, piramis… azaz ”egyszerűbb” mértani alakzatok. Itt a fokozatosság elvét alkalmazta Helia az oktatásban, először kisebb mennyiségű vizet kellett Aranusielnek formáznia, majd fokozatosan nagyobb mennyiségű vizet. Először csak egy alakzatot kellett megformáznia, majd napokkal később már váltogathatta a különféle alakzatokat.*
- Nagyon jó! Rendben.. most az unalmas mértani alakzatok után másféle manipulációt fogsz végrehajtani. Minden egyes elemi formázáskor, a koncentráció mellett a képzelő erődre is szükséged lesz. -*magyarázta neki, közben az egyik asztalra letett pár darab fából faragott figurát, az egyik szarvas, a másik medve, a harmadik oroszlán formájú volt. *
- Tessék ezek szemléltető anyagok, amik segíthetnek vizualizálni, formázáskor. - *mondta neki, majd demonstráció céljából megformázta a vizet, az adott figurák alapján. *
- Akkor kezdheted is. -* adta ki a papnőnk az utasítást, majd figyelte a nő próbálkozásait. Ez megint nem volt könnyű feladat. Szintén napok kellettek mire Aranusielnek jól ment ez a gyakorlat. Később egyre nagyobb vízmennyiséget kellett megformáznia, ráadásul többféle formát. Nem csak állatformákat, hanem növényeket, embereket, és különféle tárgyakat is meg kellett tudnia formáznia a tanítványnak. Helia folyamatosan, az elejétől a végéig felügyelte a papnő gyakorlását. Mikor már egészen jól ment, akkor következett az a dolog, ami a használó és a víz elem közötti kapcsolatot megerősíti, kiteljesíti és elmélyíti, ez pedig a meditáció.
Helia elvitte a kúria körüli erdő egyik barlangjához a lányt. A barlangban volt egy kis tó vízeséssel. Mindketten teljesen csupaszon ültek a vízesés alatt, és lótuszülésben meditáltak, a hideg víz zúdult a fejükre. De egy vízmágusnak bírnia kell a hideg vizet! Pár napig ment az efféle meditáció, hol a vízesés alatt, hol nyakig a vízben ülve, de volt, hogy a víz alatt is. Azonban ideje volt tovább lépni itt is.*
- A következő lesz a feladatod.. figyelj. - *ekkor Helia leült a vízesés alá az egyik sziklára, zúdult rá a víz. Lótuszülésben ült csukott szemmel, közben magyarázott.* - A feladatod az lesz, hogy megállítod a rád zúduló vízesést..így! -*és ekkor a vízesés lezúduló vize megállt Helia feje felett fél méterrel.* - Utána pedig … elengeded. Érezd a víz és a közted lévő kapcsolatot. -*mihelyt kimondta már folyt is lefelé tovább a víz, a félgoblin nőre. Ez már egy jócskán nehezebb feladat volt a papnő számára. Kezdetben nem sikerült neki, ráadásul mentálisan is kifáradt rendesen. Hiszen egy ekkora mennyiségű vizet megállítani, nem könnyű. Ráadásul a levegőben tartani egy darabig, mozdulatlanul. Kellett egy jó másfél hét, mire Aranusielnek sikerült megállítania a vízesést. Azonban a papnő fokozatosan haladt a vízmágia tanulásában. Noha van még mit tanulnia bőven, de az alapok immáron le vannak fektetve. *

Az ifjú druidák útja
[Jaaaj Belzebub…]

Az erdőben ücsörög egy magas fán, lábát lelógatva kötözi fel az indára fűzött füstölőt. Ez már az utolsó darab, a többit már kihelyezte és felizzította, illatos-karcos füst lengi be az erdőt mindenfelé. Amióta felütötte a rettenetes kór a fejét az erdőben, és megtizedelte az erdő állatait minden nap megismétli ezeket a szertartásokat hátha az erdő istene kegyes lesz és védelmébe fogadja teremtményeit.

Fején trónol most is, mint szinte mindig egyetlen társa Belzebub a fekete holló, aki a szertartás alatt kukacokat csipked ki a fák kérgei alól. Lyade mozdulatai lassúak gépiesek mintha nem is itt járna gondolatban. És eközben úgy három és fél percenként felsóhajt amikor ifjú szíve megcsavarodik, és ábrándos tekintettel vágyakozva tekint a kúria felé.

- Jaaaj Belzebub…

A madár megáll a kukac evésben és okos fejét felé fordítva gurgulázó hangot ad ki magából.

- Igen, azért mocorogtam egész éjjel mert nem tudtam aludni, de te attól még te aludhattál volna Belzebub… – viszi fel a hangsúlyt a mondat végén.

Lemászik a fáról és ügyesen két száraz fával tüzel csihol majd parazsat készít. Az izzó bottal azután felmászik és beizzítja az utolsó füstölőt is. Révetegen tekint székváros irányába majd szomorú és csüggedt arccal mászik le ismét.

Úgy érzi, hogy az egyik pillanatban szárnyalni tudna, mint egy madár határtalanul egészen fel az égig, a másik pillanatban pedig a világ legszerencsétlenebb teremtményének tartja magát, és szíve csordultig megtelik fájdalommal.

Legszívesebben a világ összes égtája felé szaladna egyszerre, de valójában azt sem tudja merre induljon el. Ólmos léptekkel indul neki a földön sétálva és majdnem átesik egy farönkön.

- Ó a franc… - bosszankodik.

Azonban így meglát egy gyönyörű fehér liliomot közvetlen a bokor mellett. Odamegy és leszakítja.
Beletűzi tollakkal ékesített fekete szőrme kabátjának gallárjába, beleszagol és ismét felsóhajt.

- Azt mondta Székvárosban van dolga… - tűnődik egyre .
- Mi van, ha soha többet nem jön vissza. És itt hagy örökre…- A fájdalmas gondolatra könnyekkel telik meg a szeme.

- Meg kell találnom...Belzebub… * suttogja a tavaszi szélben, sietve felitatja könnycseppjeit és lesz elszánt az arca hirtelen.
– És ezt odaadom neki… - csippenti le a liliomot a kabátjáról.

A holló megbillenti a fejét és aprót guruglázik miközben okos szemével kis gazdáját nézi.

- Hogy mondhatsz ilyet Belzebub! Fogd be a csőrödet, nagyon szemtelen vagy és egyáltalán nem vagyok szerelmes! – csattan fel váratlanul.

- Büntetésből nem kapod meg azt a szép kövér csigát, amit az előbb találtam. Pedig igazán jó falat. De majd ebből tanulsz… Belzebub!

Zsebre vágja kezét durcásan. A friss tavaszi szél összekócolja lángvörös fürtjeit és ő a szél irányába tekintve simítja ki azokat az arcából. Tündöklő zöld szemeit az égre emeli és a gyorsan szaladó felhőket nézi pillanatokig.

- Olyan nehéz ez… - indul meg tovább a kis erdei ösvényen ahol már ki-kizöldült a friss zsenge harmatos fű.

A zsebre vágott kezét és benne a kövér éticsigát a feje fölé emeli. Tollas barátja azonmód kikapja azt az ujjai közül a csőrével, és élvezettel el is fogyasztja.
Ő csak lépked tovább az őszről itt maradt avaron, a száraz növények alig roppannak apró lába alatt. Egyszerre minden ami eddig ismerős volt és fontos most jelentéktelen és idegen lett. Olyan ismeretlen érzésre lelt, bár azt nem kereste, amivel ifjú szíve nehezen tud csak megbirkózni. És újra kiszakad belőle a mély sóhajtás.

- Jaaaaj Belzebub…

A homunculus
- harcostárs születik

* Eltelt már több hónap, mióta az új Nue ”megszületett”. Vyndrien és Welsla nagy hangsúlyt fektet a lány képzésére. Ennek pedig van is eredménye. Noha a homunculusok a bennük lévő – és a működésük alapját képző – bölcsek kövének köszönhetően intelligensek és nagyon gyorsan tanulnak, ettől függetlenül kell velük foglalkozni, és magának az alanynak is kell tennie azért, hogy valamiféle tudást vagy készséget elsajátítson. A lány céllal lett létrehozva. Vyndrien kísérő- és harcostársa lesz a szekta elleni küzdelemben. Ehhez viszont, harci képzésre volt szükség. A lánynak szerencséje volt, hiszen Vyndrien és Welsla is képzett harcos. Gnómunk elsősorban fegyveres közelharcra és nyílpuskás orvlövészetre képezte, míg a zyoni a mágia és pusztakezes közelharci képzésért volt felelős.
Mindezt egy titkos rejtekhelyen zavartalanul tudták kivitelezni. E rejtekhely nem pusztán a homunculus szülőháza volt, hanem egy titkos alkimista laboratórium és egyfajta bázis is. Be lett rendezve gyakorlóteremmel és minden mással is. Tekintve, hogy sok mindent kellett a lánynak tanulnia, ráadásul mindezt intenzíven, így ez a rejtekhely folyamatosan bővült.
Nue jelenleg még nem hagyta el egyszer sem a rejtekhelyet, így a külvilágról jelenleg keveset tud. Viszont felkészületlenül nem is hagyhatja el a helyet. Rengeteg mindent kell tanulnia, nem csak harcot és mágiát. Írás, olvasás, számtan, természetismeret, történelem, különféle kultúrák. Ő lényegében egy ”kisgyerek”, aki ismerkedik a világgal. De az esze olyan, mint a szivacs, csak úgy szívja magába az információkat.
Amikor már írni és olvasni is megtanult, akkor Welsla mindig mindenféle könyvet elolvastatott vele. Ez a napi program egyik része volt. Nue – mint ahogyan a homunculusokra jellemző – igen kíváncsi természetű volt, sokat kérdezett. De ez nem baj. Hiszen pont az marad buta, aki nem kérdez rá a dolgokra.
Az eredeti Annue-nak köszönhetően volt affinitása a tűzmágiához, és mivel a megalkotásakor Vyndrien vére is az egyik alapanyag volt, így a jégmágiához is mutatott készséget. Könyvekből és a zyonitól a mágia elméleti részét elsajátította. A gyakorlati részét pedig szintén a halember oktatta neki. A kezdet nem volt könnyű, de ma már mágikus párbajokat vívnak egymással. A lány pedig fokozatosan fejlődik.
Welsla a közelharci fegyverekre kezdte el képezni. Kard, csatabárd, harci pöröly. Rendszeresen vívott Welsla ellen, később pedig Willi, a gólem ellen is. Ez a módszer azért is volt jó, mert míg a gnómunk jóval alacsonyabb, addig a 270 centi magas gólem pedig jócskán magasabb az átlagos ellenfelektől. Fontos, hogy változatos méretű ellenfelek ellen is tudjon harcolni.
Távolsági fegyver használatára is el kezdte képezni őt. Ez Welsla számára igen nosztalgikus volt, hiszen Nuét éppen úgy képezte az orvlövészetre, mint anno Zayanát, az egykori tanítványát. A számszeríjjal való céllövészet, különösen mozgó célpontra kezdetben nem ment valami jól Nuénak. De sebaj, idő van rá.
Azonban a kezdetektől fogva volt egy hátrány, amivel ugyan a halember és a gnóm a kezdetektől fogva számolt, de folyamatos odafigyelést és költségeket igényelt. Mivel a homunculusnak hiányzott az egyik karja, könyöktől lefelé, így művégtagra volt szükség. De ez nem szokványos, általános hétköznapi használatra tervezett műkar volt, hanem harci művégtag. Eleve minőségi acélból készült, benne beépített fegyverrel, ami egy sáskakarom formájú penge volt. Továbbá ez a kar volt, lényegében a pajzsa is. Eleve nem könnyű megalkotni egy művégtagot úgy, hogy anatómiailag megegyezzen a másik épségben lévő végtaggal, és erre még ott van a rejtett fegyvermechanizmus is. Elkészíteni sem volt könnyű, hát még karbantartani. Nue a sok edzés és gyakorlatozás által elég rendesen igénybe veszi ezt a művégtagot. Ezt a műkart tisztítani kell időközönként, olajozni kell az ujjaknál és csuklónál (azaz a mozgó részeknél), rúgókat beállítani, a benne lévő rejtett pengét újra egyenesre kalapálni, élezni. Az alapvető karbantartási műveleteket is meg kellett tanulnia Nuénak. Eleve magát a protézist használni sem volt könnyű megtanulnia, hát még harcolni vele. Még most sem megy tökéletesen neki, de napról napra jobb. Nue kicsit olyan, mintha Welsla és Vyndrien közös gyereke lenne, biológia szempontból ugyan nem, de a nevelést illetően igen, hiszen közösen nevelik és képzik a lányt. Nue Vyndrient a mesterének tekinti, Welslát pedig a teremtőjének/alkotójának. Ehhez még hozzájön az is, hogy a homunculus fejében néha bevillannak emlékképek, ezek az emlékek részben az elhunyt Annuetól származnak, részben Vyndrientől, részben pedig Welslától, bár ezeket értelmezni (még) nem tudja. Noha Nuénak vannak bevillanó emlékképei az elhunyt Annuétól, külsőleg is nagy részben hasonlít az egykori félelfre, sőt az ő testrészeiből is lett létrehozva. Ám ettől függetlenül Nue a homunculus nem egy és ugyanaz Annuéval, a félelf nővel. Más személyiség, más habitus, más mentalitás. De Vyndrient emlékezteti egykori kedvesére, másrészt ő a bosszú fegyvere lesz a szekta ellen. Az ellen a szekta ellen, ami Annue halálát okozta. *

Nue kiképzése
A szerelem nem hal meg

*Minden a tervük szerint ment Vyn véréből,Welsla tudásából és Annue génjeiből 3 hét leforgása után megszületett a homonculus. Mikor először meglátta szóhoz sem jutott, egy pár külső dolgot leszámítva az újjászületett Nue állt előtte. Bár tudta hogy nem lesz teljesen olyan mint elhunyt szerelme, viszont ez nem akadályozhatta semmiben, megkezdte Nue2 kiképzését.

A kiképzés.
Már több mint 2 hónap eltelt Nue2 megszületése óta, a lány gyorsan tanult és hihetetlen sebességgel fejlődött. Meglepetésére Annue tűzeleme mellett még Vyn jégelemét is képes használni, a Welsla által készített protézist is úgy volt képes használni mintha azzal született volna. Nue2 kiképzése zökkenő mentesen ment, Vynnel mindennap gyakorolták a kard,penge és mágia használatát. Majd a harmadik hónap elején már mesterévé vált a sáska pengének, tőröknek, íjnak és a tűz és jég mágiának.

Érzelmek
Ahogy telt az idő Vynnek rá kellet jönnie, hogy Nue csak a mesterének tekinti, hisz előző életükből még csak alig alig vannak emlékei, azonban ezzel nem annyira foglalkozott. Csak két dolog számít most, az egyik hogy Nue újra az élők sorában van, a másik pedig hogy ezt az eszeveszett szektát szétverjék teljesen. Nemsokára készen áll, hogy meg mutassa magát a világnak és hogy közös kalandjuk kezdetét vegye.