Kalandkrónikák

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön: L/4 terem

A három fős, az ajtó megrohamozására készülő kis különítménynek még meglepődni sincs ideje. Elmossa őket az érkező áradat szó szerint. Mivel mindhárman közvetlenül az ajtó előtt álltak a katasztrófa bekövetkezésének pillanatában, a következmények súlyosak. Egyikük sem ússza meg, nyolc de inkább tíz napon túl gyógyuló sérülésekkel gazdagodnak,  zúzódásokkal és törésekkel. Harci moráljuk a tengervízzel együtt elszvárog mélyebben fekvő helyekre.

A fogoly mire felnéz Oswaltra, már egy késdobáló közepén találja magát. Asztaltársasága azonnal sérelmezi illetéktelenségét a helyszínen, és a tettlegesség biztos módszeréhez folyamodnak. Megszakítanak vele minden társas kapcsolatot és kidobják a krimóból. A katona nyugtázza: Ez végképp nem az ő napja.

//Az áthaladást Marcus biztosította azzal hogy kinyitotta a soron következő ajtót, azonban érdemes észben tartani hogy az ajtó mögött újabb két őr áll és cseveg.( M/5 pozíció) Itt már kristály fáklyák is vannak.
Lejárat: M/6 pozíciónál található.//

https://u.pcloud.link/publink/show?code=XZh0QIVZdz3VQaqhVd8PUuo4soDtGFTQXIa7

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön: L/4 terem

A darabka szénnel gyorsan leírja a térképre a katona elmondása szerint a lejárat helyét és a pergamen szélére még azt, hogy a víz veszélyes. Ezután összetekeri azt és az övébe tűri. Nem sokat ért ez az egész és be is érték a csapatot a katonák, ha nem teszünk valamit gyorsan, harc lesz. Időt kell nyernünk...

A fogolyhoz lép a gnóm és alaposan végignézi minden szögből, ha az értetlenkedik, megkéri Violát, hogy osszon ki egy sallert neki. Ezután, ha úgy saccolja hogy még bírja az ajtó, gyorsan feltesz neki néhány kérdést.
- Köszönönöm a segítséged, bár a neved nem mondtad még. Nem kell félned, csukd be a szemed és számolj tízig. -
Amint a katona engedelmesen lehunyta a szemét, halkan varázsigéket mormol Oswalt és amikor a katona a számoláskor az öthöz ér, eltűnik a teremből.
- Na, egy gondal kevesebb. Viola drága... hát hogyne tudnék tenni... Csak nem akartam összevizezni az új cipőmet. -

Sóhajt egyet Oswalt és elkezdi elhesssegetni az ajtó körüli harcrakész társait. Ezután az ajtótól kimér tíz lépésnyi távoltságot és ismét varázsigékbe kezd. Most viszont nem suttog. Fennhangon és gyorsan citálja a térkaput idéző szavakat és amikor befejezi, az ajtó elé idézett kapu a nyitás pillanatában ordító robajjal, sugárban okádja a sós tengeri tajtékzó habokat. A tengervíz az ajtó lapján nyílt kapuból a katonák felé ellenállhatatlan erővel tör elő megállás nélkül, de hamarosan az ajtó alatt beszivárogva nálunk is boka fölött hömpölyög.

Az ajtó túloldalán amint a kapu kinyílik, a víztömeg hatalmas erővel taszít hátra mindenkit, a szerencsésebbek elkerülhetik hogy nekipaszírozza őket a falnak, de aki rosszul jár annak több csontja is törhet. A víznyomás az ajó közelében állókat először méterekre löki hátra a levegőben a legközelebbi falig. Ott csak a szerencsében bízhat minden katona, mekkora sérülés éri. Innen a sodrás még további métereken át sodor a lábukról lesöpörve mindenkit és végül a víz a lejtés irányába hömpölyög tovább.

A gnóm amikor befejezte a varázst, elindul a teremből kifelé a katona által mutatott ajtón, közben pedig igyekszik menteni a cipőjét.
- Gyorsan gyorsan! A kapu egy percig van csak nyitva, de talán többé nem lesz kedvük piszkálni ezt az ajtót! -
Kiabálja, de szavait alig hallani az ordító víztömegtől, viszont reméli hogy társai követik őt az ajtó felé.




Valahol a Viziváros peremén, egy ivónak csúfolt viskóban.

A katona csukott szemmel fejezte be a számolást és az orra jelzett holtversenyben a hallásával. valami megváltozott. Dohos poshadt szag és átható bűz csapta orrba, a kazamaták visszhangját pedig egy pillanat alatt váltotta fel jellegzetes részeges tivornya félbeszakadt csendje, majd a meglepetés után jellegzetes tájszólásban halk kérdések kezdenek keringeni.
- Dikk! Ez mög hunnan körűt ide? Hunnét gyütt öz he? Egysző csak itten termett... -
Lassan kinyitja a szemét és körben mindenféle nem túl bizalomgerjesztő arcokat lát...

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön: L/4 terem

Igen csalódottan engedi el ő is a foglyot, azt gondolta, hogy kicsivel több információt fognak tudni kisajtolni belőle a homályos utalásokon és azon túl, hogy nem sokkal kerültek közelebb ahhoz, hogy hol tartják fogva a lordot - az biztos, hogy nem ezen a szinten. De a várbörtönben van egy pár szint, és az egész olyan, mint egy girbegurba lélekvesztő. És most már a vízzel is vigyázniuk kell...ki tudja, milyen okokból. Biztos benne, hogy nem kellene sokat időzniük itt és minél hamarabb Marcus nyomában kellene lopakodniuk. Legszívesebben a menekülést választaná, de ha újabb őrökbe futnak, és ezek hátulról utolérik őket...nos, meglehet, hogy igen nagy hátrányba kerülnek.

Mindenki hallotta a vízzel kapcsolatos intelmet? Ha nem, adjátok tovább egymásnak. Ne váljunk szét túlságosan...Beállok előre ha kell, ezeknek úgyis újdonság lesz, hogy nem tudnak átjutni rajtam - ti meg addig megtámadhatjátok őket, kihasználva a zavarodottságot. Az a gyanúm, hogy az a második és utolsó alkalom, hogy ezt a képességemet bevethetjük, mielőtt híre megy, úgyhogy gyorsnak kellene lennünk és Marcus után mennünk minél hamarabb. Haladnunk kellene és senki ne maradjon egyedül! - néz körbe, van-e tiltakozás bárki részéről: ha nincs, beállna Tieng és Viola elé amolyan elterelésnek, mindkét tenyerébe egy-egy dobótőrt csúsztatva*

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön, pozíció: L/4 teremtől M/6 átjáróig

A katonák első kísérlete az ajtó betörésére sikertelen. A zár is tart, főleg hogy bele van törve a kard vége és így hiába is próbálják bele a kulcsot az őrök. Az ajtó pedig egyelőre nem enged, de a tok is megmozdul már az erőteljes ütközéstől ahogy nekirontanak.
A vallatott fogoly Viola kisasszony szavaira felemeli fejét és vizenyős tekintettel ránéz:

- Nem tudom… De nekünk meg van tiltva, hogy a vizes medencék közelébe menjünk. A szóbeszédek és az öreg katonák úgy mondták, hogy valami lények laknak bennük…

Újból lehorgasztja fejét és csak várja a sorsát.

//Ha Marcus átveszi a kulcsot Violától akkor tovább haladhat. A terem végén jobbról van egy pár fokból álló lépcsősor amelyen át egy fél méterrel magasabban folytatódik az út és egy ajtóhoz vezet. ( L/5) Itt a kulcsokkal átjuthat Marcus.

Ugyanezen az emelvényen tovább menve és balra kanyarodva egy szűk átjáróhoz ér ami mögött egy kisebb medence van. ( M/4 )A vize sötét és zavaros a helység sötét.

Ha az ajtón áthalad akkor ott két szófogadó őrt találhat két oldalról, akik nem hagyták el helyüket. Viszont nem is vették túl komolyan a riadót. Egymással szemben állva az ajtó két oldalán beszélgetnek. Felszerelésük azonos a foglyul ejtett társakéval: bőrpáncél mellvért, sisak és rövid kard. (L-M/5)

Ebben a helységben már vannak „égig érő” kőoszlopok furcsa világító kristályokkal a tetejükön. ( L-M/5) Innen már csak egy pár méter és pár lépcső a lejárat amit közrevesz négy hasonló oszlop. (M/6)

Azonban az átjáróval közös légtérben, attól kicsit magasabban újabb két őr áll lesben. Mindkettőnél számszeríj van és egy másik ajtót őriznek. Ők elég jól rejtőznek nem könnyű észrevenni őket. Ezen segít a szintkülönbség is nincsenek a látótérben ha az átjáróhoz közelít valaki. ( L/6)

Még a lépcső előtt van egy kis beugró jobb kéz felé egy kis helység bejárata (L/6) . Itt egy faláda található a sarokban. A Violánál lévő térkép segítségével nyomon követhető az út könnyedén. //

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön: L/4 terem

Amíg vallatják a foglyot nem engedi el a grabancát még akkor sem amikor Rori egy tőrt szegez a torkának. Fél szemmel figyeli csak hogy Evraani és Marcus mit ügyködik a zárral, az ő figyelmét jobban leköti az, amit a katona mond. Végül amikor a darabont befejezi a beszédet, csalódottan engedi el végül. A kezében lévő kulcsra néz és még egy utolsó kérdést feltesz az őrnek:

- És miért veszélyes a víz? És melyik víz veszélyes?

De már nem tud tovább várni és összpontosítani a feleletre, ha az őr válaszol akkor válaszol, ha nem-nem mert a dörömbölés sürgetően hat rá. Először Oswalthoz fordul:

- Oszi bácsi nem tudna valamit tenni az ellen hogy a katonák betörjenek ide? - reményteljesen néz az aprócska mágusra.

Tieng mester szavaira fogja a fegyverét és azt előre tartva megáll az ajtó előtt, de bízik benne hogy a csavaros eszű gnóm csak kitalál valamit. A többiek ötlete neki nem igazán tetszik és amikor Marcus megáll előtte, leengedi fegyverét és neki is megfogja mindkét gallérját a kezével, igaz sokkal lágyabban, mint ahogy az imént a katonával bánt. Előbb aggódva a szemébe néz és egy pillanatra ellágyulva lábujjhegyre állva viszonozza a csókot. Nem is akarja elengedni igazán, de a figyelmeztetés az ajtón túlról megszakítja az idillt. Marcus tenyerébe csúsztatja a kulccsomót és még egyszer végig simít a karján.

- Vigyázz magadra! A nyomodban leszünk… - azzal útjára engedi kedvesét. Szorosabbra húzza a lófarokba kötött frizuráját, tekintete újból megkeményedik és egyenesen az ajtóra szegezi azt. Csak egy pillanatra néz félre a foglyok irányába.

- Ezeket meg el kellene takarítani innen valahogy, mert csak hátráltatnak bennünket… veszi fel a harci állást amit mestere tanított neki. Megint úgy érzi túlságosan sok időt töltenek már itt.

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön, pozíció: L/4 terem

Mivel nem kap tőrt a kezébe, így a saját hosszúkardjának végét áldozza be. Annak végét töri a zárba, és habár szúrni már nem fog tudni vele, hárítani és vágni még jó lehet később. Oswalt tanácsát megfogadja, a bénult és reményvesztett őrre néz.
- Legközelebb hagyjátok járásképesen a foglyokat. Nem hagyhatjuk hátra, mert már információval is segítség a társainak, és valahogy úgy sejtem megölni sincs szívetek. - szól némileg irritáltan a többieknek, míg Violához lép.
- Kérlek, add oda a kulcsot, hogy előre mehessek. - szól hozzá már lágyabban, tenyerét nyújtva. Ha megkapja amit kér, egy csókot lehel az ajkára, aztán előre siet, hogy felfedezzen és egyúttal akár meg is tisztítsa a lejáratot a többieknek. Köddé válva lebeg előre a sietősen a padlón, és ha az ajtóig valóban nincs csapda, annál gyorsabban halad. Ha megkapta a kulcsot, már előre kinyitja az ajtót a társainak és belülre helyezi, hogy szükség esetén gyorsan be is tudják maguk után zárni azt, majd újra felvéve a ködös formáját elindul lefelé a lépcsőn, de ezúttal lassabban, óvatosabban.

//Kérem a mesélőt és Violát, hogy ha bárhol szeretnék megakasztani a karakterem az előre haladásban (kulcsot nem kapja meg, vagy még is van elrejtve valahol egy csapda) úgy nyugodtan tegyék meg.//