Kalandkrónikák

A lord kiszabadítása
A kúria terme

Végig néz az egybegyűlteken elismeri hogy milyen népes kis csapat gyűlt össze, majd közelebb lép az idegen nőhöz és kezet akar vele rázni -Üdv a nevem York, örvendek a találkozásnak... Mondja ezt úgy hogy a maszk már takarja az arcát. Majd egyesével mindenkivel kezet ráz, azonban Viola kéz érintése át megy ölelésbe, bár nem szól semmit sem érte egyedül örömét fejezi ki, majd el is engedi hamar hogy figyelemmel kövesse minden egyes szavát a lánynak. Miután a helyzet jelentés meg volt Oswaldnak ad egy szál hajszálat, mielőtt még ő teszi meg vele helyette, majd miután megkapta a mit kért megérinti a Gnóm kezét, bár ehhez először le kell térdelnie. Majd miután ez meg volt Evraani felé nyújtja a kezét. -Nyugodtan fogd meg a kezemet, csak ideiglenesen kell. Mondja bíztatás képp bár ezzel a maszkkal nem éppen a legmegnyugtatóbb személy a teremben.

Majd miután átmentek a portálon és nincsen semmi kellemetlen mellékhatás akkor az íját elő veszi és körbe néz hogy nem lát e semmilyen kellemetlen alakot a környéken, szeme nem veszi le az egyik folyosóról a tekintetét.

A lord kiszabadítása
A kúria terme

Mindenkinek köszön ahogy bukkannak fel a jelentkezők. Auróra pusziját pipskedve fogadja, Viola pukedlijére meghajol és még Tieng is kap egy ölelést. Marcus és Yorknak a kezét nyújtja üdvözlésül, az ismeretlen leányzónak pedig integet. Végezve az udvariaskodás formáival a portálfelé lép.
- Mielőtt elindulnánk, szeretném megkérdezni, hogy tudunk-e valamit arról, mire számíthatunk odaát? Ha bárkinek van valami tapasztalata, azt szeretném meghallgatni. - Néz körbe a társaságon.
Sejti a nemleges választ, így ha csak fejrázás a felelet, folytatja.
- Kérni szeretnék mindenkitől egy hajtincset. - Ezután tarja a markát és láthatóan ez kötelező, csak annak nem aki kopasz, de arra is van más módszere.
Amint ezen a kis közjátékon is túl vannak, kissé esettlenül, mert ugye a kezeiben tartja a botját és a táskáját, de kézenfogva átsétál a többiekkel. Odaát gyorsan felméri a környezetét és legelőször a mágiáját akarja leellenőrizni. Jobb mutatóujján apró lángot idéz és amint ez sikerül vagy kudarcot vall, Marcus felé fordul.
- Mondhatod, figyelek.

A lord kiszabadítása
A kúria terme

Tudja, hogy egészen sokan tekintik ügyüknek azt, hogy épségben visszahozzák a lordot a kúriába, de még ő maga is meghatódik kissé, amikor egyre-másra masírozik be a sok ismerős, és az egy ismeretlen a terembe.

Oswalt! Az ünnepi alkalomhoz ünnepi öltözet dukál - mosolyodik el szélesen, majd ha a gnóm nem tiltakozik, egy cuppanós puszit nyomna az arcára lehajolva. Elég sok slamasztikából húztál már ki engem, egyszer még a halálból is visszahoztál...bízom benned!

Szia York, és kisasszony... - nem igazán érti egy pillanatra, hogy ki ez az ismeretlen nő, s azt hiszi, valaki kísérő kompániája, de mint kiderül, nem egészen. Nem baj kisasszony, tartson csak velünk, ha ennyire bátor! Köszönjük. - mosolyog rá is szélesen, de ekkor már érkezik is Tieng. Tagadhatatlanul örül, hogy ő és Marcus is itt van Violának támaszul, ha esetleg bármi balul sülne el.

Úgy lesz, Tieng. - néz elszántan a harcművész szemébe, majd Marcus is kap egy mosolyt, végül Viola felé fordul.

- Őszintén remélem, hogy soha többet nem kell ilyen hacukát felvennünk. *mosolyog vissza, egy szoros ölelésbe zárva a nőt, majd miután az az összegyűlt tömeghez szól ő is.

A lord nevében is szeretném megköszönni mindannyiótok támogatását és töretlen hitét bennünk, és abban, hogy hazahozzuk Isenaart. Remélem holnap ilyenkorra már vele állhatunk itt, ünnepelve.... Kezét egyik oldalról Marcuséba csúsztatja, majd a másik oldalról Oswaltéba. A portálkapura pillantva nagyot sóhajt. ~Kérlek add, hogy ezúttal sikerrel járjunk....~

A lord kiszabadítása
A kúria terme

Violát mosolyogva fogadja, ahogy közelebb ér. Habár szívesen elmerülne a zavart arcában, kivételesen a lényegre koncentrál. A kezét fogva sétál a portálhoz, és figyeli annak derengését azon gondolkodva, hogy ez hogy nézhet ki a túloldalról, mikor Viola megszólal. Figyelmesen végig hallgatja, majd másokat is, ha szólni akarnának, aztán kezét nyújtja Auroranak.
- Kisasszony! - ha megfogja a kezét, akkor határozottan, de egyáltalán nem fájón tartja, hogy még véletlenül se csúszhasson ki a keze az övéből és ez a Violát fogó kezére is igaz. Csak ott még egy bátorító simítást is lop hüvelykjével.

Ha/és/amikor átértek és elengedhetik egymást, Oswaltra pillant.
- Magával majd beszélnék. - szól lehalkítva hangját, aztán sötétben is élesen látó szemei azonnal a környezetet kezdik figyelni, hátha észre vesz valami környezetből kiugrót és ezt a szagokkal és zajokkal is ellenőrzi. Nehéz elkülönítenie a szívdobogásokat, de hozzászokik majd, hogy melyik kihez tartozik, ahogy az illatok is.

A lord kiszabadítása
Helyszín: A kúria közös terme

Épp csak elmerül a térkép nézegetésében amikor nesztelen léptek halk zajára lesz figyelmes. Mire odanéz már előtte is áll kedvenc Aurorája és úgy fest egészen összeöltöztek – ismét. El is mosolyodik ezen.

- Nagyon csinos vagy… jól áll ez a beszivárgós divat.. - kuncog halkan - de úgy érzem nem ez a legfőbb fegyvered mára.. - ölelné meg a nőt.

Majd megjelenik a mindig váratlan és kiszámíthatatlan, rejtélyes és kiismerhetetlen Oswalt. Szinte leesik az álla a kis fickó ruházatán és már bánja, hogy nem vett fel valami elegánsabbat. Tény hogy egy darabig biztosan kísérteni fogja ez a ruházat álmaiban amit a gnóm most visel. Mosolyogva tekint rá elismeréssel a szemében.

- Oszi bácsi megadja a módját… hogyan kell stílusosan kalandra megjelenni… - és egy kis pukkedlivel köszönti a mágust.

York érkezése nem éri váratlanul, mert vele beszélt már terveikről. Odasétál hozzá amíg a többiek várakoznak.

- Örülök hogy eljöttél! - szorítja meg a kezét barátságosan.

Egészen ünnepélyessé kezd válni a pillanat ahogy gyűlnek a kalandorok. Kicsit úgy érzi, mintha egy estély házigazdái lennének, ami igaz is hiszen kettejüknek Rorival szívügyük a lord kiszabadítása. De nem számított rá hogy ennyien eljönnek ma.
A legjobban akkor lepődik meg mikor az ismeretlen lány megjelenik. Először kicsit értetlenül nézi majd mikor kiderül mi járatban van, elébe siet. Bár nem találkoztak még előtte, de már az első szavaitól szimpatikus neki, és a meghatottságtól hogy egy idegen is a segítségükre igyekszik kicsit elérzékenyülve ölelné meg őt hirtelen.

- Jajj bocsánat! - hátrál egy lépést - Még be sem mutatkoztam. Holdviola vagyok és Isten hozott köztünk! Énörülök hogy hallgatództál… - somolyog rá kedvesen ...és köszönöm hogy így döntöttél!

Mestere előtt csak szertartásosan ahogy illik meghajol, az ő támogatása nagyon sokat jelent neki. De felesleges ezt elmondania, hiszen szavak nélkül is biztosan tudja ezt Tieng.

- Köszönöm Tieng mester hogy velünk tart! - mondja röviden végül.

Már csak egyvalaki hiányzik aki nélkül nem indulna el... hiszen megígérte neki. Hamarosan meg is jelenik és elragadtatással a szemében sétál oda Marcushoz. A chakramokat az övére akasztja és a férfi láttán rajongással a szemében lágyan ölelné meg őt, arcát a csókhoz odatartva. Megfogná a kezét és vele együtt sétálna Rora és a portálkapu mellé.

Meghatottsággal tekint végig az összegyűlt seregen. Ha a lord látná ezt, biztos nagyon büszke lenne. De pont azért mennek, hogy láthassa még egyáltalán a kis csapatot, akik az életüket kockáztatják érte. Mikor a beszélgetés elcsendesül a portálkapu elé sétál. Nem tudja ő szóljon-e előbb vagy inkább Rora de egy kis várakozás után végül is belekezd. Ha szeretne szólni barátnője úgyis megteszi utána majd.

- Kedves barátaim! Köszönöm, hogy eljöttetek és segítséget nyújtotok nekünk. Nagylelkű felajánlás ez, nem is lehet méltóképpen megköszönni. kicsit zavarban van Marcus kezét szorongatva tekintete a portálra szegeződik.

- Ezen a kapun keresztül tudunk majd lejutni, reményeim szerint a földalatti várbörtön második szintjére. A lord feljegyzéseit és térképét meg tudjátok nézni itt vannak az asztalon, ez komoly segítség lehet. Nem tudom mi vár minket ott…
Viszont nagyon fontos hogy csak akkor tudunk egyszerre áthaladni a portálon , ha egymás után kézen fogva haladunk át a kapun élő láncot alkotva. Ha a lánc bármely okból megszakad akkor a kapu bezáródik és aki még nem lépett át rajta az itt marad. - Oswaltra sandít bizonytalanul.

Meghallgatja a többieket de mindenre elszánva egyik kezében a borotvaéles chakrammal, másik kezében Marcussal az ő csodafegyverével végül belép a portálba és torkában dobogó szívvel várja, vajon a túloldalon mi fogadja őket…

//Kérném akkor a többieket csatlakozzanak a „lánchoz” és fogják meg a soron következők kezét mielőtt a kapuba belépnek és az utolsó után pedig kérném a mesélőt lépjen közbe a leírással majd. Ugyancsak kérném, hogy a sorrendet módosíthassam, hogy Viola fogni tudja Marcus kezét és ő kövesse a sorban. Így a sorrend a következő lenne:

Holdviola -> Marcus -> Aurora -> Oswalt -> York -> Evraani -> Tieng

A lord kiszabadítása
A kúria terme

Mindent összekészített már korán az asztalára, hogy a pihentető alvás után csak magára aggatni kelljen mindent. Bőrmellvért, fölé fehér ingje került, vállaira fémpáncélját szereli. Alkarjaira szintén bőrpáncél feszül, lábszárát magasszárú csizmája takarja csak. Egy fekete köpeny, bőszárú, fekete nadrág, melynek végei a csizmájába vannak tűrve. Fegyvereit is egyenként magára veszi. Az egykezes rövid- és kétkezes hosszúkardot a hátára rögzíti, oldalára egy tőr jut. Nem tűnik sok dolognak, de a fogai épp olyan veszélyesek, mint másnak egy egész arzenál.

Könnyed léptekkel megy le a terembe, az egybe gyűltek láttán elmosolyodik.
- Hallgatózni csúnya dolog, de örülünk, hogy velünk tart. Oswalt, jó látni! - szól mosollyal. Ő láthatóan optimistán, de kellő komolysággal érkezik. Leérve Viola mellé lép és üdvözlésképp csókot nyom az arcára, majd egy kicsit méregeti a kaput, mielőtt ismét a többiekre nézne.