Kalandkrónikák

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön, pozíció: L/4 terem

*Mivel nem csak lebénítva volt az őr, hanem a tetejében, harcművészünk még le is fogta. Ám egy idő után a karjaival elengedte a szerencsétlen strázsát. A bénítás hatása, még fog egy darabig tartani. Hallgatja a kihallgatást, az őrnek
megeredt a nyelve. Azonban az ajtó másik oldalán már dörömbölnek.* - Neki igaza van. -*mutat Yorkra* - Állj az ajtó jobb oldala mellé, én állok a bal oldalra. Ketten két oldalról támadjuk a behatolókat.- *mondja a félelfnek* - A többiek szemben helyezkedjenek el. Tanítványom! Szálfegyvered neked van, szegezd előre távolságtartás gyanánt. Valaki vigyázzon a túszunkra is! -* szándékosan senkit sem szólít a nevén, miközben felvázol egy taktikát és formációt, suttogva.*

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön, pozíció: L/4 terem

Valóban nincs már szükség további megfélemlítésre. A fogságba került és lebénított katona azt sem tudja már hol van, a külvilág ingerei csak nagyon szűkösen férkőznek be tudatába, egyedül az őt körülálló ismeretlen embereket nézi megbabonázott tekintettel. Nem érti, hogy kerülhettek ide, kik ezek és miért nem fog rajtuk még a penge sem.
Ahogy Viola megrángatja nem tanúsít semmilyen ellenállást csak nézi a nő szemeit. Válaszolna és szólna, de érkezik a következő nő aki szintén kérdez és egy kést szorít a torkának. De ez is felesleges már. Rongybábuként dől vissza hátát nekivetve a falnak. Ahogy Oswalt szavai elhangzanak hirtelen megered a nyelve. Talán azért mert attól fél, ha azt hiszik hogy hallgat vagy tagad már nem lesz több ideje és lehetősége szólni.

- Nem tudom.. nem tudom… kiről beszél.. Itt ezen a szinten nincs kiemelten őrzött rab igazán. És nem is tudok többet mondani erről mert én csak ezen a szinten szolgálhatok.

Látva a körülötte kialakuló gyülekezetet egy pillanatra elhallgat, de sietve folytatja látva a kihallgatók elégedetlenségét.

- De van még egy szint lejjebb is, innen nem messze a lejárat. Ha felmennek a lépcsőn ott jobbra pont szembe lesz egy ajtó. Azon áthaladva egyenesen a lejárathoz juthatnak. A kulcs… - mutat a kulccsomóra amit pont az imént vett el tőle Viola kisasszony.

- … A kulcs ott van a karikán, ki tudják vele nyitni. De biztosan vannak még őrök az ajtón túl is…

Újra elhallgat és valójában azon gondolkodik, hogy az árulásával a társait hozza veszélybe. De neki már úgyis mindegy. Lehorgasztja a fejét és még maga elé suttogja megsemmisülten.

- A lejáratig már nincs több csapda. De vigyázzanak a vízzel… mert az veszélyes…

Magába roskad és várja a sorsát. Szemlátomást nem tud vagy nem akar többet mondani.
A bezárt ajtón amit Evraani melenget hangos dörömbölés hallatszik de tisztán kihallani a kiabálásból hogy valaki elordítja magát a túloldalról:

- Álljatok félre, be kell törni az ajtót!

// Kérem Tienget hogy reagáljon az előtte szólókra mert Evraani kért egy átugrást. Amennyiben ez megtörténik megkérem Marcust ( ha egyetért a társai kérésével ) hogy Viola elé kerülve vezesse továbbiakban a menetet. //

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön: L/4 terem

Mint ajtó őr még nem hagyja el helyét az ajtótól, faggatózni nem akar elvégre a kínvallatás nem az ő dolga, és nem is tud semmilyen kérdést feltenni a raboknak. Két kardját még nem tette vissza, de láthatóan harcra kész állapotban várja hogy valaki berúgja az ajtót rájuk.
-Egyet értek Oswaltal azon hogy Marcusnak kéne elöl mennie, egyedül ő a leg észrevétlenebb a csapatban.-
Mondja ezt kicsit háttal nekik, de közben teljes harci állapotban vár még mindig hogy az ajtóstul rontsanak be. Igaz a kikerülés felvetésére felcsillan a tekintete, de egyenlőre még ez még lehetőségnek gondolaj ezt.
-Ha berontanak ki mit fog csinálni, mert ha nem figyelünk, akkor egymásban is kárt tehetünk.- Mondja ezt lágyan óvatosan szemével a varázshasználókra pillantva.

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön: L/4 terem

A többiek kérdései mellett neki is lennének, de azokat inkább a társainak célozza.
- Be kell jelöljem a térképen a fontosabb pontokat. Kérdezzétek meg tőle a bejáratot, a lefelé vezető utat, vagy kaput. A csapdákról se felejtsétek el kifaggatni! -
Ezután kiteríti a térképet és főlé görnyedve várja az információt és közben az ajtót figyeli. Úgy érzi nem fognak sok hasznos dolgot megtudni a fickótól, ha pedig így van, csak az idejüket pazarolják itt vele. Ekkor Marcushoz fordul Oswalt.
- Marcus! A képességeid miatt szerintem neked előre kéne menned felderíteni. Amikor ideérkeztünk nem adtál hajtincset, amikor kértem, de ha most adsz, innen hozzád tudom teleportálni a csapatot. Így ha a fogoly csak az időnket pazarolja, a segítségeddel visszanyerhetjük azt amit elfecséreltünk. Mit szólsz?-

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön: L/4 terem

Utolsóként érkezik be a terem ajtaján és csukja be maga után - így pont lemarad arról, hogy miért adja meg magát az őr, csak azt látja, hogy már szinte istennőként, megtörten tekint fel Aurorara. Hagyja, hogy a kikérdezést azok intézzék, akik már ott vannak körülötte, úgy se fér oda. Inkább az ajtóra, az érkezőkre és a többiek védelmére koncentrál. A tüzes vörös javaslatára bólint egyet.
- Bele tudok törni egy tőrt, ha van valamelyik félnótásnál. - ajánlja fel, miközben fejével az ájult és a faggatott őr felé biccent. Ha kap egyet, akkor erejét használva tönkre teszi és beszorítja a zárat.
- Kérdezzétek meg, hogy van-e olyan járat hozzá, amelyet ők és a szolgák használnak. Azok rövidebbek, titkosak és csapda mentesek általában. - javasolja közben a kikérdező csapatnak, míg közelebb lép hozzájuk.
- Jól beszélsz barátom. - Biccent Yorknak, de aztán érzékeit továbbra is kiélezi a csapaton kívüli hangokra.

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön: L/4 terem

//Marcus userét ugrom, jóváhagyással, ha szeretne majd visszacsatlakozni, szóljon.)//

Bárkinek úgy tűnhet, hogy ez a mozdulat végzetes kimenetelű lehet a nőre nézve, de ő tudja, hogy ez egészen másképp fog történni. Nem készül a fájdalomra vagy az élete végére, a katona meg arra, hogy úgy pattan vissza Auroráról, mintha tömör vasat próbálna vagdalni, ő pedig nem lehet elég hálás a lord kardjának, hogy valamilyen fura úton-módon elsajátította ezt az igen hasznos képességet aznap este.

- Sajnálom, de nem készültem meghalni...még nem. - táncol egy dévaj ragadozóvigyor ajkain, ami valószínűleg csak még jobban megijeszti a férfit majd.

Arra azonban ő sem számít, hogy a katona szó szerint térdre esik előtte: tudja, hogy a képessége meglepő, sőt mi több, egyenesen hihetetlen. Ám ez csak az ő malmukra hajtja a vizet, és nagyon úgy tűnik, hogy a többiekkel egy húron pendülnek abban, mi is következzen most.

- Oswalt, mint mindig, mintha csak a gondolataimat olvasnád - mosolyodik el az ötletre. Már csak azért is, mert ilyen lehetőségük még egy, nem nagyon fog akadni.
- Szeretem az optimizmusod, York...- kacsint a férfira. Adja az ég, hogy tényleg sikerrel járjanak ezúttal...rajta nem múlik. Ő mindent meg fog tenni.

Nem biztos, hogy szükség lett volna az őr lebénítására a reakció alapján, de soha nem lehet tudni. A dörömbölésből ítélve nem sok idejük maradt, így gyorsan kell cselekedniük. Viola nem bánik kesztyűs kézzel a férfival...elnézi a nőt, ahogy megragadja az őr gallérját, egy pillanatra bevillan neki a kép arról a napról, amikor először találkoztak. Ég és föld. De nem sokáig engedheti meg gondolatainak szabadon csapongását, hamarost felváltja a lányt. A fogoly elé lép, lustán húzza elő egyik tőrét, majd ugyanígy forgatja meg, hogy aztán nagy hirtelenséggel a katona nyakának nyomja, noha tudja, hogy több fenyegetésre már végképp nincs szükség: a férfi megtört. És nem csak megtört, egyenesen retteg. Sokszor látta már ezt a tekintetet, sok emberen, régi ismerősként köszönti a lélektükrökben megbúvó meglepetéssel kevert zsigeri rettegés.

- Én pedig arra volnék kíváncsi, hogy számít-e bárki arra, hogy érkezik valami a fogoly kiszabadítására? Illetve hogy hányan őrzik? - ennyi épp elég lesz. Ha valaki akar még kérdezni, hát meghagyja neki a lehetőséget.