Az erdő
A kúria melletti erdő, melyben nem ritkák a tündérek, elfek vagy az egész veszélyes fajok is. Sűrű fái és megannyi ösvényei között könnyedén elveszhet a tapasztalatlan kalandor, s könnyen tévútra kerülhet... Ha letérsz az ösvényről jól vigyázz, kietlen odunak közepén találhatod magad a rengeteg sötétjében!
Lord Isenaar
2018-01-09 16:25
Titulus: A Korovi vár ura
Hozzászólások száma: 157
Regisztráció ideje: 2018-01-06
*Keletnek lassan elhagyja a Kúriát köpönyegét összehúzva egykedvűen ballag előre, közben gondolatok cikáznak fejében.* ~még csak egy napja van itt s máris mennyi minden történt. Egyrészt összeismerkedett egy fura rókával, elveszített egy drága ékkövet, és bolondot csinált magából. Szép teljesítmény egy napra!~ Kíváncsisága menten nő ahogyan az erdő széléhez ér.Hamar letér az ösvényről mert felfedezni véli erre felbukkanó lények nyomait. Nehézkesen mozog ahogyan egyre sűrűbb és áthatolhatatlanabb az erdő.*~ még szerencse hogy a hátizsákomat nem hoztam magammal~
*Hamarosan egy apró tisztásra ér melyet magas fák szegélyeznek. Kissé kifújja magát, kardját előveszi és csak úgy megszokásból meg-megforgatja a levegőben hogy izmai bemelegedjenek. ~igazán nehéz ez a kard, szinte képtelenség egy kézzel használni~ Ahogyan a díszes pajzsot felemeli a földről hirtelen rossz érzés lesz úrrá rajta. Mellkasa ismét szorítani kezd, levegőt is alig kap. Sötét árny telepszik lelkére. ~miért nem hagysz már békén, nem ártottál már eleget?!?~ *Tompa surrogás hallik a magasban egyszerre. Füleit hegyezni kezdi és ahogyan múlik rosszulléte felegyenesedik kardját fejmagasságba emeli, de képtelen megállapítani a hang forrását. Szemeit becsukja és felemelt fejjel összpontosít. Majd egyszerre csupán ösztönösen feje felé kapja a pajzsot melyen hatalmas csapást mér valami. Legalább két lépést hátrál ettől az erőtől de állva marad. Újra fülelni kezd és vár. A magasban támadt sötét árny újra lecsap, de ezúttal már felkészül rá. És amint lesújt az árnyék könyörtelenül meglendíti a pallost előre. Érzi hogy hatalmas testbe fúródik a penge mely kishíjján magával ragadja és arcára és ruhájára, valami sötét folyadék fröccsen. Majd ahogyan jött a támadó árny úgy szertefoszlik.
Leguggolva megtörli arcát és a tekintete a pengére mered amelyen szinte forr pezseg ez a sötét folyadék. Tép egyet a köpönyeg aljából és óvatosan letörli a pallos élét. ~de nagy ostobaság volt a rókának adni az ékkövet...feltétlenül vissza kell szereznem~ *azzal megindul visszafelé a Kúria irányába*
|
