Az erdő

A csempész barlang tisztogatása

- Ha engem kérdeztek, már mi magunkban kifejezetten gyanúsak vagyunk. Egy vámpír, egy félóriás és egy sápadt liba, óriás méretéhez passzoló lóval és egy hatalmas megpakolható szekérrel belép a rejtekhelyre. - fél szemmel rájuk pillant, elképzelve azt a bizonyos mozzanatot. Halkan elneveti magát, majd ismét feláll a szekéren.
- Az első aki nyilat kap a szemei közé Marcus lesz, amíg a kalózok hada mint a legyek a lócitromot, úgy rohamozzák meg majd Gerdort. - megvonja a vállát - Az biztos, hogy jó móka elé nézünk.
Mielőtt Székvároshoz érnének, felkötve a haját egy hófehér kalap alá rejti, s Violától kapott csinos, fehér selyem ruháját a másodperc tört része alatt magára varázsolja, míg sajátját a zsákjába rejti. A selyemruha mély dekoltázsú, oldalt felvágott, a vékony anyagot a lágy szellő finoman fel-fel libbenti. Felcsatolja a felkar díszeket, s úgy préseli be magát az óriás mellé. Igen, Székvárosban még mindig üldözik.

A csempész barlang tisztogatása

- Ezért teszünk kitérőt? Egy fiút is szalajthattunk volna ezért pár pengőért. Ám legyen, jó pofizzunk. - adja be a derekát, majd ahogy Gerdor is, úgy ő is visszább fogja a lovát. Az erdő sötétjében könnyedén kerüli el azokat az ágakat, amiket a monstrum könnyen át lép.
- Hol a kaland vágy, hogy csak úgy félszegen beállítunk, mint a szűz leányok, felmérni a terepet? Te különben is kiteszel egy fél sereget, az lesz a csoda, ha hagysz nekünk valamit! - sóhajt drámaian eltúlozva a helyzetet, de aztán eljutnak oda, hogy babonás a tulaj.
- Hiszed vagy sem, barátom, de az ezüst jó a vámpír ellen is. Azonban kétlem, hogy zárt térben egy verekedés közepén akarna lövöldözni. Ennyire nem lehet ostoba. - legalább is reméli. Mondjuk a legegyszerűbb az lenne, ha vele kezdenék a sort.

A csempész barlang tisztogatása

- Nem kell másodlagos engedély, - szól Marcushoz - megmondjuk, hogy most indulunk végrehajtani a megbízást, két és fél órával az indulásunk után indítsák meg a rabszállító egységet. Na meg hozzanak magukkal elég pénzt, ami fedezi az ott összeszedett gazfickók vérdíját.
Kicsit visszavesz a tempóból, nincs kedve a gyomorsavas zuhanyhoz. Amint kicsit megszokta az enyhébb zötykölődést folytatja a meséjét.
-Kivételesen tervem is van. Láttak már engem ott, ittam is egy ottani hírhedt fickóval. Ostobaság lenne berúgni az ajtót, nem tudjuk hányan vannak bent és milyen népség. Lehet összesen a hely tulaja van meg mondjuk 5 csempész, aki életében két egyeneset nem ütött. Talán egy teljes kalózhajó legénysége, akik még a seggükben is rejtegetnek egy-egy szuronyt. Bemegyünk, elüvöltjük magunkat, hogy a következő kör rumot mi álljuk, ettől alább hagy a gyanakvás, ha mindenki nekilátott, én rájuk burogatom az asztalokat. Mocskos nagy és nehéz asztalok vannak odabent. Talán azért mert az év felében úszik az a barlang. Na mindegy, akármennyien vannak, ésszel csináljuk.
*Fejezné be a meséjét, de eszébe jut még egy fontos apróság.*
- Ja igen! A tulaj ritka babonás és misztikus lény hívő, állandóan démonokról, vérfarkasokról, a látogatásom óta meg biztos óriásokról is hadovál. Azt hiszi az ezüst minden szartól megvédi, tele van aggatva az a rövid nyaka ezüst láncokkal, a pult alatt legalább 2 töltött nyílpuslája van ezüst hegyű nyíllal bekészítve. Gondoltam nem árt tudnod ezt az apróságot.
*A távolban már látszik a városi út fénye.*

A csempész barlang tisztogatása

Ahogy a göröngyös úthoz érnek, szerencsétlen lány úgy pattog az üres szekéren mint egy gumilabda. Hol balra, hol jobbra vetődik. Hiába a félóriás mázsás súlya, ennél a tempónál még az sem fogja le a szekeret. Miután csinos ám kicsit üreskés feje már negyedjére koppan a fán, morogva feláll és Gerdor vállaira támaszkodik.
- Az a baj a széllel, hogy pont feléd fúj Marcus. - vigyorodik el - Különben meg, ki tudja. Az északi népek oly kevesen vannak, a végén kiderül hogy te meg én talán valóban rokonok vagyunk. - finoman vállon üti az óriást, ám a karma közbe szól, S az egyik görönynél jó nagyot borul hátra.
- Szerintem az ajtó rárúgás jó lesz! Arra nem számít senki.. vagy be akarod őket valahogy hálózni? - pillant Gerdorra

A csempész barlang tisztogatása

- Akkor az unokatesós történetre se lesz szükség! Bár megnézném az arcokat, amikor előállunk vele. - neveti el magát, és amikor a hatalmas ló megindul a szekerrel, a tempójukat tartva üget mellettük.
- Amennyire be van öltözve Gerdor, nem tudhatod, hogy hasonlítunk-e! Ki tudja.. lehet, hogy ő az extranagy, extramagas kiadásom. - vigyorodik el a nevetséges gondolatra, aztán Gerdor Sedahoz és a vacsorához fűzött szavaira elneveti magát.
- Amíg én nem kapok a nyakamba semmit, tőlem oda megy, ahová csak a szél viszi. - vigyorog Sedara, nem mintha buzdítani szeretné, csupán viccelődik.
- Van terved, melák? Vagy csak megkapjuk a másodlagos engedélyt Rogertől, aztán rájuk rúgjuk az ajtót? Milyen piáshordókat akartok összegyűjteni?

A csempész barlang tisztogatása

Indulás előtt még intéz pár szót Marcushoz.
-Nem fognak akadékoskodni. Az őrök majdnem lefosták a saját lábukat, mikor először megláttak. A bűvészkedést hagyd a gazfickóknak, a városban örülni fognak neki, hogy helyettük végezzük el az ő dolgukat.
Kezébe adják a kantárt, eleinte kicsit furcsa az érzés, de nem sokban különbözik ez a wargok húzta szánkótól. Seda kacagós megjegyzésére válaszol is az indulás után.
- Megnézném te mennyire hasonlítasz arra a rokonodra, akiről azt se tudod, hogy a rokonod.
A szekér vígan robog a város fele, a fél-óriás kifejezetten élvezi, hogy átadták neki a vezetést. Kicsivel fél út után göröngyösebb lesz az út, de lassítani esze ágában sincs.
- Kaja rakományt remélem sikerül bent tartani. Nincs kedvem összehányt szekérre pakolni a hordókat.