Az erdő

A csempész barlang tisztogatása

Lábát kinyújtva bújtatja bele a cipellőbe, ajkain egy önelégült mosollyal, amikor kiszúrja a nagy piros foltot a vámpír homlokán. Halkan elneveti magát, majd eltűri a haját.
- Köszönöm. - de így hogy nem kell a városba menni, egy bokor mögé sétálva visszaveszi a saját ruháját, felcsatolja a pergameneket, tőreit, néhányat a ruha ujjába, néhányat még pluszba a cipellő szárába rejtve.
Gerdor után pillant, akinek még ekkora távolságból is hallani falakat rengető üvöltését, és bizony nem kevés csodálattal figyeli. Ki gondolná, hogy az óriások ilyen jó arcok. Kivételesen csendben marad, sőt még el is fekszik a szekeren, addig a fél óra/óra hosszáig még el is suny, hogy kipihenten vágjanak bele az éjszakába.
A döngő léptekre felkapja a fejét, és felülve helyet enged a félóriásnak.
- Gyors volt, gondolom nem akadékoskodott túl sokat. - vigyor - Menjünk szétverni néhány hülye fejet! - megragadva a kantárt megpaskolja a pacit, aki nyűgösen ugyan de feláll a földről, s amint az óriás is a szekéren van, újra a kezébe adja. - Te vezetsz. Nekem fingom sincs hová kell menni.

A csempész barlang tisztogatása

Mondjuk ő se tudta, hogy Gerdor egymaga elintézi Roger kapitányt, vagy ki a francot, hiszen pár perce még arról beszéltek,hogyan kéne előadni nekik a tschaládot, de nem zavarja. Nincs kedve mitugrászokkal foglalkozni. A cipőt telibe kapja, felnevetve fogja meg a homlokán a piros foltot, aztán leszáll a lóról és felveszi a földről a cipőt. A vörös arcú nőhöz lépve mint Hamupipőke hercege nyújtja neki azt, hogy visszadugja a lábát.
- Jól áll. - jegyzi meg kis mosollyal. A fürkészését és a kis mosolyt kettejük között végül a távolból a félóriás kiabálása zavarja meg, amitől elvigyorodik és megcsóválja a fejét. Visszalép a lovához, aztán vár, szemei a sötét partot fürkészik, ügyelve biztonságukra. Hacsak Seda nem kezdeményez, most csak hallgat, és figyel. Eltelik egy kis idő, hamarosan hallani a döngő lépteket. Amint közelebb érnek, felül a lóra, aztán a megjelenő gigantikus melákra néz.
- Na? Lefosta a bokáját? Mehetünk?

A csempész barlang tisztogatása

Mielőtt elindul még intéz pár szót útitársainak.
- A kalóz külön állatfaj, ha azt hiszed, mindenre felkészültél, talán szerencséd lesz és csak félig ér meglepetés. Az üvöltést kihagynám, nem hiányzik, hogy az egész város felébredjen. Meg amúgy is, vicces dolog a mennydörgő üvöltés, de nem kicsit szétcseszi a hangszálakat.
Ahogy elindulnak kicsit arrébb a szekérrel, már sietős léptekkel megy is a kapuhoz. A szekérről már homályos a látvány a kapunál, de még elcsípnek egy rövid mondatfoszlányt.
- ...NEM ÉREK RÁ A FASZSÁGOTOKRA! DOLGOM VAN!...
Alig pár másodperce hangzott el ez a messziről hallható, rövid része a beszélgetésnek, már nyílt is a kapu. A melák ahogy beért, már csukták is be mögötte. Nagyjából negyed óra telik el, mire a kapu újra nyílik. Dübörgő, szapora léptekkel halad a szekér felé a part menti úton. Végre jöhet az este fénypontja.

A csempész barlang tisztogatása

- Ha ezt tudom, hogy nem kell bemennem Székvárosba, a tököm se öltözött volna át. - csap a homlokára, majd felsóhajt. Hát, ilyen apró infókat a fiúk elfelejtettek vele közölni. Nembaj, majd jó lesz kis elterelésnek a barlangban, ha már nagyasszonyosan elő kell adniuk magukat. Marcus szavaira a válasza a cipője, amely remélhetőleg a homloka közepén találja meg el a vámpír, míg ő lányos zavarában kipirult arccal fonja össze maga előtt a karjait. - Igen, ezt.
Amikor Gerdor feláll és elindul befelé, átveszi a ló irányítását és Marcust követve megy le a partra.
- Vigyázz magadra óriás, ha baj van üvölts, azt még az Óperenciás tengeren túl is hallani lehet. - vigyorog rá, majd egy nagyobb bokros rész mögé rejti a szekeret. A ló, mintha csak elfáradt volna lehasal a földre, s türelmesen vár a további utasításokig. Marcus vizslató tekintetére odapillant, majd elmosolyodik.

A csempész barlang tisztogatása

Seda szavaira félmosolyra húzza a száját, pont a leírás miatt sem gondolta különösebben, hogy majd barátkozni kezdenek a bentiekkel. A többire viszont eltúlzott drámaisággal sóhajt.
- Ha ezt jövendölöd, előtte lehetne egy légyottunk, hogy legalább boldogan haljak meg! - viccelődik, aztán oda pillantva látja, ahogy Seda hátra mászik és vetkőzni kezd.
- Ennyire komolyan se vettél még soha. - vigyorodik el, mintha nem tudná, hogy a zsákból előkerülő ruha miatt történik a vetkőzés... amelyet szemérmetlenül végig néz.
- Ezt a ruhát cserélted el Violával? - méri végig, amikor elkészül, majd mivel majdnem leviszi a fejét egy ág, előre fordul. Gerdor szavaira megcsóválja a fejét.
- A félelem egy dolog, de ha nem pánikol be, akkor még lehet annyi esze, hogy nem lő rövid távon, hiszen a saját társait is megölheti. Mondjuk valószínűleg így is fognak fűbe harapni néhányan. - mondja, majd mikor megállnak, ő is megállítja a lovát. Gerdor szavaira bólint.
- Nincs ellenvetés. Tudni fogjuk, ha jössz. - vigyorodik el a léptekre utalva, aztán egy kicsit tényleg tovább is megy az eredeti útvonalon, hogy ne legyenek annyira feltűnőek az elágazásnál. Megállva oldalt fordítva a lovát nézi meg tüzetesebben is a nagy, fekete lovat, majd néz Sedara, mint aki csak kiakarná a másikból olvasni, hogy jól lesz-e később is ettől, de egy szót sem szól.

A csempész barlang tisztogatása

- Mivel nem kicsit gyanús a társaság, a szekér lekanyarodik a part menti útra és látótávon kívül félreáll. Annak a parancsnoknak vagy ki a francnak odaadom a papírt aztán mehetünk csapkolódni. - A mocorgásra meg az öltözködésre odapillant, mégis mi folyik ott.
- Te meg milyen ünnepségre készülsz, hogy így öltöztél hugi? - Gondolja válaszra méltatja a rokonság felvetését kicsit elröhögve a végét, majd Marcushoz fordul.
- Ezek egész életükben a törvény és egymás elől menekülnek, ijedtükben nem kérdeznek, lőnek és vagdosódnak. Mikor meglátott először az a csürhe, akinél nem volt fegyver, felkapta a széket, amin ült.
Lassan elérnek egy útelágazáshoz. Az egyik a városba, a másik a part mentén megy tovább. A melák megállítja a szekeret, leugrik.
- Beviszem ezt a papírt, mindjárt jövök, menjetek előrébb egy kicsit. Valami ellenvetés?