Az erdő

Csillagfényes randevú #16

Elgondolkodva hallgatja a lány magyarázatát és megértően bólogat is hozzá. Ez a pillanat különben sem az hogy bármiben kételkedjen, hiába súgnak neki más ésszerűbb indokokat sokat tapasztalt érzékei. Olyan távolinak tűnnek már a szenvedélyes pillanatok melyek a rémálom előtt történtek- kettejük között - mintha nem is mostanában, vagy ebben a valóságban és életben zajlottak volna. Ő is találkozott már vérfarkassal, nagyjából tudja miféle ösztönök vezérlik de ezt sem most fogja Elarával megbeszélni. Elengedi a lányt hadd menjen és másszon minél magasabbra, fel a biztonságba - legalábbis ő így gondolja. Kurtán csak annyit válaszol neki:

- Értem.

Ha akarna sem tudna többet felelni mert meghallja a vadállat rohamozó vágtáját és ezzel egyidőben Elara kétségbeesett szavait is. Épp csak felé pillant egyetlen másodpercre. A tőr közvetlenül mellette landol de már nincs ideje felvenni sem. Rá kell eszméljen a bestia túl gyorsan közelít hogy mindketten biztonságban a kilátó tetejére érjenek. Így elengedi a korlátot hátrébb lép és Elara felé kiált.

- Siess a kilátó tetejére!

Felveszi az ezüst tőrt és újra megragadja a bumerángot. Pár lépést oldalaz hogy jó célpont legyen a repülő mágikus fegyvernek. Szemével szinte felnyársalja a célpontot, ő is hasonló vadállattá válik mint amelyik feléjük tart. Gondolkodás nélkül dobja el azt és bal kezével irányítja egyenest a fenevadnak. Hátha legalább lelassítja azt, és egyre gyorsuló iramban elindul ő is felé. Eljött a pillanat hogy megmérkőzzenek. A lány és saját élete vagy a fenevad épsége már a tét.

// Kérlek Darenn dobj a védelezés vagy kitérés sikerére ezúttal is.//

Csillagfényes randevú

* nem szeretne hazudni a férfinek de a teljes igazságot sem fedheti fel, mert azzal veszélyeztetné a barátja biztonságát és életét*
- Mert, mert egyszer megszöktem előle, és már ismerős neki az illatom és addig nem nyugszik még a fogai között nem tudhat engem...
*válaszol miközben feszülten figyeli a terepet, majd Jeremiah tekintete az mi kissé megijeszti*
- Még előtte lecsatoltam magamról, hogy ne rontsa el a pillanatunkat...a..a pillanat..*gondolkodik el majd nyel egy nagyot* érzi a vért..* mondja ki végül amire gondol, hiszen a szüzessége elvesztése kis vérzéssel járt együtt, mit a farkas könnyen kiszagolhatott.*
- Pont emiatt, nem az első alkalom, hogy megtámad engem, elővigyázatos voltam csupán.*néz fel szemeibe, miközben hozzá simul ahogyan átkarolja*
- Rendben megyek..*bólint egyet és a vadász karjára simít, majd kissé feljebb húzva a szoknyáját kezd el mászni felfelé, mikor is hangokat hall, ekkor kapja fejét a feléjük rohanó hatalmas felé*
-JEREMIAH!!! *mutat a vadállat felé kissé zihálva, majd gyors mozdulattal nyúl a tőr felé, de a remegő keze miatt kiejti azt a kezéből és Jeremiah előtt landol a földön. Fegyvertelen így ahogy csak tud tovább kapaszkodik felfelé.*
- Csinálj valamit, de ...de meg ne öld!!* kiálltja oda neki remegő hangon, és már már szemei is bekönnyeznek annak tudatában, hogy Darenn vajon mennyire haragudna magára ha holtan feküdnének mellette a reggel.*

Csillagfényes randevú

*A bozótos mögül figyeli, ahogy eléri a páros a kilátót. Nagy szusszanásokat ejt meg az elcsendesült fák árnyékában. Most úgy tetszhet, mintha a telihold teljesen elhallgattatta volna a sötétbe borult erdőt. Az állatok érzik, hogy nem ez azaz este, mikor nyugodtan kóborolhatnak élelmet kutatva. Mikor Elara elkezd felfelé indulni a létrán, hirtelen indul meg négykézláb, karmaival belemarva a földbe, hogy minél gyorsabban elérhesse őket, úgy tűnik, a lányt nézte ki magának, bár ez nem meglepő. Sárga szemei szinte világítanak a sötétben, a holdfény pedig végigszánkázik sűrű bundáján. Számít rá, hogy esetleg ki kell térnie, nem hiszi, hogy a férfi csak úgy hagyni fogja minden küzdelem nélkül, hogy elragadja a lányt.*

Csillagfényes randevú #15

Feszülten figyel minden lépésére mit megtesz, tekintete a bozótoson pásztázik végig. De ugyanakkor várja a választ is Elarától a kérdéseire. Most már csupán pár lépés a kilátó és el is érik azt. A válaszra pedig, a lányra pillant akinek a holdfénynél pont ugyanolyan elbűvölő az arca, a tekintete mint korábban bármikor. De a zavarát is észreveszi amely egyértelműen árulkodik róla hogy valami mégsincs itt rendben.

- És miért akar ez a vérfarkas téged megölni ? Mi oka van rá? Beérhetné velem is, húsosabb falat vagyok... - kérdez vissza nagyon halkan közelebb hajolva a lányhoz. Amint a különös tőr előkerül tekintete újra a lányéba fúródik, de ezúttal már fürkészve kissé gyanakvóan nézi őt. Egy darabig csak némán szemléli őt, míg gondolatait szavakká formálja.

- Érdekes... Azt hittem elég alaposan megvizsgáltalak korábban... - csillan szemében a hirtelen feltámadó leplezetlen vágyakozás a lány iránt - de ezt valahogy nem vettem észre nálad.

- És egyáltalán... miért hordasz magadnál ilyesmit? Gondolom nem a randevú miatt hoztad magaddal... - teszi hozzá egy félmosollyal, és lágyan átkarolná a lányt.

- Úgy ahogy korábban, fel kellene mennünk a kilátó tetejére. És ezúttal is neked kellene menni elől, és én maradnék hátra... - kalandoznak el gondolatai újfent egészen másként értelmezve ezeket a szavakat.
Néz a lány barna íriszeibe hosszasan. Most már szeretné biztonságban tudni őt, érzi a veszély csak egyre nő ahogyan telik az idő. Megvárja amíg Elara újból nekirugaszkodik a lépcsőknek, tekintetével követi őt és vár a kilátó talapzatánál.

Csillagfényes randevú

Lassan bólintva indul meg a kilátó irányába, de közben próbálja lassítani szívverését azzal, hogy mélyebb levegőket vesz. Nem tudja mi miatt aggódik jobban, hogy a farkas miatt kárt tesznek Darennben, vagy hogy a farkas tesz kárt bennük.
Csak remélni tudja, hogy a farkas észhez tér, és hagyja őket elmenekülni, hogy védtelenebb prédát találjon magának, de ahogy ismeri a bestiát nem ez jellemző rá.
A férfi kérdése viszont egy pillanatra megállásra készteti. Tudta, hogy eljön ez is, amikor titkokba ütköznek, és ez még nem is a saját titka, bár megígérte Darennek, hogy nem árulja el senkinek sem az ő titkát. Nagyot nyelve indul tovább lassan, ez a kérdés marcangolja a lelkét, nem szeretne hazudni Jeremiahnak, de könnyen lehet ha nem segít neki akkor az az életébe is kerülhet.
-Ez..ez egy vérfarkas..- kezd bele és szemével ide oda cikázik és alsó ajkába harap miközben előre halad, egészen lassan beszél csak. Úgy dönt Darennek tett ígéretét megtartja, az a fiú tud róla mindent és így is megbízott benne, illetve egyenlőre még Elarának ő az egyetlen személy akiben teljesen megbízik. Ki tudja mit csinálna vele a vadász.- Egyszer már megpróbált megölni, de nem sikerült neki, szerintem csak be szeretné fejezni azt amit elkezdett..engem..- mondja halkan de szemében eltökéltség kezd látszani. Nem hazudott csak nem mondta el a teljen igazságot, Darennről nem beszél, csak lassan szoknyája alá nyúl ahol combjához rögzített ezüst tőr van, mit ki is ránt maga elé emelve azt.- Az ezüstöt nem bírja..-mondja, csaak remélni tudja, hogy Jeremiah nem fog gyanút, hogy más is van még amit nem mondd el.

A páros lassan, de biztosan halad a kilátó irányába, ha most kirontana a bozótos felől, előre borítékolhatná, hogy megint felé dob valami vackot a férfi. A bumeráng elől pedig menekülni neki is kimerítő. Inkább adna bele mindent, egy megfelelően kínálkozó alkalomba, ami most még nem adott. A kilátó egy emberi felépítmény, fatákolmány, amelynek létrái nem az ő súlyára vannak tervezve. Ha megpróbálkozna vele, esélyesen csak a feléig jutna, talán több eséllyel tudná őket onnan kiszedni, ha az egyik tartóoszlopnak ugrana neki. Elég öreg már a kunyhó, kitéve az időjárás viszontagságainak, ez talán bejöhet. Ha meg nem sikerül, valószínűleg már több alkalma nem lesz elkapni a lányt ebben az alakjában. Egyelőre kivár még.