Az erdő

Csillagfényes randevú

Elara tekintete egy pillanatra megakadt a férfin, ahogy a földön fekve próbált úrrá lenni a fájdalmán. A látvány megrázó volt: Jeremiah arca eltorzult, minden lélegzetvétele szaggatott és nehézkes. Egyetlen pillantás elég volt ahhoz, hogy tudja, a helyzet rosszabb, mint elsőre hitte.

Gyorsan letérdelt mellé, a hideg talaj szinte égette a bőrét, de nem törődött vele. A férfi szavai lassan, vontatottan jutottak el hozzá, mintha a fájdalom nemcsak a testét, hanem a hangját is elszorította volna.
Jeremiah rekedtes hangon beszélt, és gyengén intett fejével a zsák irányába.

Elara nem habozott. Egy határozott mozdulattal nyúlt a fekete posztózsákért, és közben minden érzéke arra koncentrált, hogy gyorsan megtalálja, amit keres. Miközben kutatott, egy pillanatra felnézett a férfi arcára, próbálva nyugtató szavakat találni.

– Mindjárt meglesz. Csak tarts ki – mondta halkan, de közben magában imádkozott, hogy a fiola valóban ép maradt.

Ujjai végre rátaláltak a zöldes folyadékkal teli fiolára, és megkönnyebbülve húzta elő a zsákból. Gyors mozdulatokkal lecsavarta a kupakot, és Jeremiah mellé hajolt.

– Itt van. Segítek, ne próbálj megmozdulni – mondta, miközben óvatosan alátámasztotta a férfi fejét, és lassan a szájához emelte a fiolát.

Ahogy a folyadék eltűnt a fiolából, Elara mély levegőt vett, és visszatette a férfi fejét a földre. A tekintete egy pillanatra megpihent rajta, ahogy próbálta felmérni az állapotát.

– Ez elég lesz, hogy elinduljunk a város felé? – kérdi, inkább saját magától halkan.

Jeremiah továbbra is a földön feküdt, de a fájdalma talán már enyhült egy kicsit. Elara tudta, hogy nem lehet időzni – a városig még hosszú az út, és nem maradhatnak itt egy helyben.
Az jut eszébe, hogy most valószínűleg Darenn is ölni tudna egy ilyen löttyért, ha átváltozott már..Darenn. tehetetlennek érzi magát, nem tud segíteni a barátján, és szíve ebbe ketté hasad.

Csillagfényes randevú 21

Percekig markolja még a bumerángot, nem mintha képes lenne rá hogy eldobja vagy bármi egyebet tegyen vele. Közben a szeme sarkából a földön hanyatt fekve nézi ahogyan a fenevad küzd, majd megszabadul a pengétől és végül eloldalog. Erre a pillanatra várt mióta megpillantotta az erdő sűrűjéből kibukkanni. Erőtlenül ereszti el a bumerángot, az mellé esik le a fagyos dermett földre. Most már teljes felsőstestében szétterjed a fájdalom. A fagyott földön a lehelete is látszik ahogyan szaggatottan veszi a levegőt. És mindeközben megérkezik az aggódó Elara is hozzá.
Még az is nehezére esik hogy a tekintetével kövesse a nőt, fájdalma, kínjai az arcára vannak írva.

- Azt hiszem eltört a vállam vagy nemtudommim... úgyhogy egyelőre rohadtul nem tudok felkelni...[/b]-válaszol eltorzult arccal.
- A zsákomban van egy kicsi fiola - nehezen és vontatottan beszél
- Fájdalomcsillapító szérum. Kérlek... keresd meg. Az majd helyrehoz annyira hogy legalább a városig eljussunk valahogy...- int fejével a földön heverő fekete posztózsák irányába.
- Megismered a fiolát mert zöldes színű lötty van benne. Azt kellene meginnom. Remélem az nem tört el...

Teszi le újra a földre a fejét hogy csillapodjon a sugárzó fájdalom a bal válla felől. És azonnal eszébe jut Vlagyiszkaja aki biztosan össze tudná foltozni valahogy. Vajon merre járhat most? Nem is ismer senkit akire számíthatna és akiben megbízna rajta kívül.

Kiterülve várja hogy Elara előkeresse a kis fiolát.

Csillagfényes randevú

Elara kapaszkodott a kilátóba, ujjaival görcsösen szorítva a fát, mintha ezzel tartaná magát a valóságban. Szíve a torkában dobogott, miközben végignézte, ahogy Jeremiah belevágja az ezüst tőrt a farkas hátába. A lény vonyítása, amely egyszerre hordozta egy vadállat fájdalmát és valami ismerős, szívszorító emberi keserűséget, végigfutott a gerincén.

"Nem, Jeremiah, ne!" akarta kiáltani, de hangja elakadt a torkában. Tudta, mi történik, mi zajlik Darenn testében , és a látványtól megdermedt. Az ezüst pengéje nemcsak a farkast sebezte meg, hanem az embert is, akit Elara ismert, akit barátjának tartott, akihez kötődik, és akit félt.

Ahogy a farkas hátravetette magát, és Jeremyt a tartóoszlopnak préselte, Elara tehetetlenül nézte végig a jelenetet. Az oszlop vagy a csontok recsegése és a férfi fájdalmas kiáltása olyan hangok voltak, amelyeket soha nem akart hallani. Könnyei lassan szivárogtak ki, keze remegett.

A farkas mozdulatai egyre kaotikusabbak lettek, ahogy megpróbálta kirángatni a tőrt. Elara szíve fájdalmasan összeszorult.

Amikor a farkas végül kirántotta a tőrt és elrohant, Elara úgy érezte, hogy a világ körülötte mozdulatlan lett egy pillanatra. A vadállat távolodó alakja, amely az erdő sötétjébe tűnt, magával vitte a megkönnyebbülés halvány szikráját.

Lemászott egy biztonságosabb pontra, mielőtt Jeremiah-hoz sietett volna. Ahogy odaért a földön fekvő férfihoz, fájdalom hasított belé. Jeremiah megsérült miatta – miatta, mert a farkas hozzá kötődött, és mert ő képtelen volt cselekedni.

-Jeremiah,..-szólította meg remegő hangon. Letérdelt mellé, próbálva óvatosan megérinteni a vállát. - Ho.. hogyan tudok segíteni? Kérlek mondd meg mit tegyek..- Hangjában aggodalom és bűntudat keveredett.

De még ebben a helyzetben sem tudta kiverni Darenn-t a fejéből. Hol van most? Túléli-e? Az aggodalom nem hagyta nyugodni, de előbb Jeremiah-nak kellett segítenie.

-Nem lesz semmi baj..f..fel tudsz kelni? -A hangja megremegett, de igyekezett határozott maradni. Tudta, hogy ez a helyzet nem lesz egyszerűen megoldható, de mindent elkövet majd, hogy megvédje mindkettőjüket, közben lesve az erdő felé pillant, de már nem látja a farkast. Össze szorult szívvel gondol Darennre, és arra, hogy valószínűleg nem lesz mellette, hogy ápolja.

Csillagfényes randevú

*Az ezüst bármennyite is nem talál el létfontosságú szervet, annál kínzóbbnak és fájdalmasabban hat, a pengétől kék pókhálófonalként terjed szét a bőrében a hatás. Egyszerűen már azt se képes felfogni, hogy az oszlop reccsen, vagy, hogy a férfi már nincs a hátán. Üvölt kínjában, mancsával a háta felé kap, a karmaival szántja a bőrét, hogy kimozdítsa a tőrt. Mikor a véletlen során kirántja, enyhén megkönnyebbül, de túl sokáig érintkezett vele, a marás nem marad abba és mintha a farkas a saját alakját se lenne képes már megtartani. Amennyi erőt érez még a lábaiban, az erdőbe rohan, ott pedig addig, míg egy nagyobb sziklának neki nem csapódik. Teljesen visszaalakulva, kék eres bőrrel liheg az egyik fa mentén felkapaszkodva Darenn. Tudatában van a történteknek, a hátából csorog a vér, de még a történtek hatása alatt áll, muszáj lenne legalább a városig eljutnia, úgy sejti, nem lehet már messze.*

Csillagfényes randevú 20

Megkapaszkodik a farkas hátán és teljes erővel belevágja a rövidke ezüst tőrt. Biztos benne hogy ezzel nem fog halálos sebet ejteni a bestián de talán elmegy a kedve az éjszakai fogócskától, és Elarán kívül más egészségesebb táplálékot is is felvesz az étlapjára. Ahogy a sérülés éri a vadat az teljes erővel hátra veti magát hogy Jeremyt az oszlopnak préselje. És tekintve az erőfölényét bizony ez nem kis fájdalommal és következményekkel jár.
Tehetetlen ez ellen, így ez maradéktalanul sikerül is a farkasnak a manőver. Akkor engedi csak el az állatot amikor hatalmas lendülettel nekicsapódik a rönkfának és közelről hallja hogy valami reccsen. Ez a tartóoszlop is lehetne, de sokkal inkább önmaga, és hogy mi adja ki ezt a hangot azt nem tudja de fájdalmában felordít. Már nem tudja megragadni még egyszer a tőrt mert vagy a háta, vagy a válla eltörött, a bal kezét egyáltalán nem tudja már használni. A tőr benne marad a farkasban ő pedig úgy hullik le róla mint a szeptemberi szilva. Lilán és leverten. A földön még egy nagyot nyekken és kiterül.
Tekintetével a lányt keresi ahogy magához tér, és bár lehetséges hogy már semmi lehetősége nem marad a támadásra hiszen felállni sem tud de látatlanul is a bumerángja után nyúl. Fájdalmasan kiabál fel hanyatt fekve a kilátó teteje felé szemével keresve Elarát.

- Elara kapaszkodj! Nem tudja széttörni a kilátót, de ha leesel véged!

Számítva arra hogy a fenevad újból támad felkészül rá, de most már nem sok esélye lenne ellene.

Csillagfényes randevú

* az üvöltésre erőt vesz magán és felhúzza magát, bár szíves hevesen kezd kalapálni. Csak reméli, hogy Darennek semmi fontos szerve nem sérül meg ebben*
-Vigyázz!!
* kiállt de azt sem tudja már kinek. Az ezüst tőrtől érzett fájdalom biztosan Darennt is marcangolja, és szemei a hangokra könnybe is lábadnak, de akkor éppen Jeremiaht kenik az oszlopnak, mire szája elé emeli kezét és inkább felhúzódik teljesen, és össze húzva magát könyörög, hogy legyen ennek vége.*