Egyéb helyszínek

[Sir Cercul Geallova Tretoion elleni merénylet előkészítése]

Valahol a városban

A süldőt jóindulattal lehet csak nőnek nevezni, csábító búgása inkább csalafinta hízelgés, mint csalárd széptevés. De nem hibáztatja a törpöt, ha amaz félreérti a gesztust, hiszen asszonyaikat sem nehéz összetéveszteni szilaj törp uraikkal.

A lány vonásai nem rezzennek az inzultusra, ahogy Titusz kárörvendő kacaja hallatán sem. Több emberöltő történetei lappanganak a zafíros kígyószemek mögött, s tudja azt, amit a kompánia még nem: egyetlen démon sem köt olyan alkut, amelyben az utolsó nevetés nem az övé volna.

A borsos összeget hallva telt, festett ajkai széles, gunyoros mosolyra húzódnak. Kecsesen felemelkedik, büszkén és felsőbbrendűen, ahogyan csak a szépek népe tud, hogy aztán már-már lenézően tekinthessen végig a tarka csapaton, immáron két törpén.

– A szcenárió ékes példája volt annak, miért tekintenek undorral és gyűlölettel a fajtátok felé.

Hogy a kijelentés pontosan melyik fajnak szól, nehéz lenne megmondani. Bárki magára veheti. Az igazság az, hogy a Gaeliek igazságos, büszke népség. Minden mást egyként gyűlölnek, köpnek és szánnak, ami nem az övék, nem nekik szolgál, vagy nem őket szolgálja.

– A megbeszélt nap pirkadatán az erdő határában leszek, a birtokon, ahogy az egyezség szól. Ezer katonát ígértél nekem, én pedig ugyanannyit ígérek neked... és színes kompániádnak, Eleison leánya.

A szavak a leány ajkait hagyják el, ám gyakorlott, erre kihegyezett ember tudni véli, hogy maga a démon szól belőle.

Kesztyűs kezét mellkasára fekteti, alig észrevehetően hajtja meg magát, megadva a formalitást, így hagyja hátra a pepita csoportot. Odakint szeretettel fordul az utca gyermeke és a ló felé. Lehajolva csókol a védett karú gyermek hajába, hogy aztán légies mozdulattal lendüljön fel a pej lovacskára, hátrahagyva a várost.

Sir Cercul Geallova Tretoion elleni merénylet előkészítése
Valahol a városban

A helyzet komikumát nehéz volt elrejteni. A mosoly szinte önkéntelenül rajzolódott az arcára. A könnyed nevetése pedig betöltötte a teret. Talán a többiek számára nem volt nevetség tárgya a dolog, de számára vicces volt hogy Innon így kikosarazta a lányt. Viszont az alkudozás nem az ő dolga szóval inkább nem szól bele, amíg megkapja a fizetséget amit neki ígértek.

-Szóval... megbízhatom benned? –

Mire a törpe oda ér Kyarához, már nem a fekete hajú elf áll a nő mellett. Hanem a saját arany szemű másolata, kinek szeplőit a hosszú szakáll rejtette el az arcán. Nem tetszett neki az alak, kényelmetlen és kicsi volt. De így teljes szemmagaságba került a törpével és nem sértette meg azzal hogy lehajol hozzá.

-Hozzá már még egy kupa sört fogadós!-

A törpe hangján szólt, viszont széles vigyor ült a képén ahogy vissza fordult Innon felé. Kihívó Arany szemekkel nézett rá.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

Figyelmesen hallgat, ahogy kérdéseire megkapja a válaszokat és Néhol össze is húzza a szemöldökeit. Mint az egy hónap, és a sok lény, mely akár hópárducokat is falatoznak.
A ruhára is megkapta a magyarázatot, így a következőt vonja le mint következtetést.

- Nem fognak nekem örülni. - Szinte kijelenti.
- Mikor jönnek a többiek? - Érdeklődik a húgról és a másik melákról.

A kondér felé tekint. Ha felolvadt a hó, de még nem forr, és a hal is felengedett bizony egyért, mint egy nagymacska csapna is a kondérba. Ha egy kicsúszik harapna is rá, ami után kezei azonnal rá is fognának. Hogy aztán elkezdje majszolni.

- Erre...nincsenek… erdei… lények? - Kérdez érdeklődve két falat között, amitől úgy néz ki, mint egy éhező aki végre ehet valami finomat.

De eldönti, hogy másnap az erdőbe indulna, hogy kiderítse ebben az erdőben is akadna-e számára olyan menedék, hol kevésbé zavarná a melákokat és melákinát.

- Segíthetek vadászni? - Tekint befogadójára kérdőn kék ragadozó tekintetével, a kérdést követő harapásból, mellyel újabb húsadagot von le szálkákról.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

Csak egy röpke pillanatra néz a vendégre, miközben ő a halat bámulja. Legszívesebben odabökné, hogy vegye ki és egye nyugodtan, biztos vicces látvány lenne ahogy próbálja a fagyott halat elrágcsálni. Végül jobbnak látja ezen gondolatait megtartani magának és nézi tovább a plafont, hallgatva a kérdéseket és a tűz ropogását.
- Persze, több okból is zárom az ajtót. Lent van két ekkora meláknak egy hónapra elegendő fagyasztott élelem. - Mutat magára.
- Ezen kívül egy nagy rakás hasogatott tűzifa és a húgom néhány holmija. Na meg a fűszerek, mindet ő készítette be a zsákokba, hogy valami íze is legyen annak, ami abból készül. Na meg sok veszélyes alak és bestia él errefelé, nem árt, ha egy ajtótörésnyi időd van összekapni magad, mire szembe kerülsz azzal, ami szét akar tépni. - Kis hatásszünet után folytatja a rémmesét, ami kissé túlzó lett, így úgy érzi, nem árt némi helyreigazítás.
- Mondjuk egy ekkora épület ökölnyi vastag ajtajának nem fog nekiállni semmi, hogy kiszedjen belőle, de akkor sem árt az óvatosság. Hópárduc is van, de az ittenieknek nem könnyű az élete, sok más is van, ami többek közt velük is beéri élelem gyanánt.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

A zsák tartalmára szinte már így is összefut a nyál a szájában. Türelmes és ülve megvárja, ahogy a kondért, majd a zsák hal egy helyre egymásba és egymásra kerüljenek. Nem nyúl bele csak a halat szugerálja, mintha azzal kirepülne a kezei közé és úgy ehetné.

- Három zsák, mégis zárja az ajtót? - Kérdez láthatóan nem érti, miért kell az ajtót bezárni.

Fejét oldalra dönti, ahogy vendég látója elhelyezkedik. Ő maga a tűz mellett marad.

- Vannak errefelé hópárducok? -Tovább érdeklődik, bár lenne még kédése, de úgy véli csak sorjában.

Sir Cercul Geallova Tretoion elleni merénylet előkészítése
Valahol a városban

A Lyle nevű nő csábos szavaira kifordul a kezeiből a félig rágott húsos csont. Az édeskedő szavak hallatán eltolja végül a tányért és elkezdi az asztalterítőbe törölni a kezét. A nő miután befejezte az átlátszó bájcsevejt, Innon szánakozó tekintettel néz Kyarára.

- Vidd ezt vissza a Kúrijába és hozz másikat! Ezé nem mögyök én oda. Tessék, öl is mönt az étvágyam. –

Nagy reccsenéssel szabadul meg a szék a terhétől, ahogy Innon feláll. A hatalmas szakáll, borzas szemöldök és haj mögül mérgesen villanó tekintettel méri végig és a falu bolondjainak kijáró tisztelettel kerüli meg Lyle-t, látszik, hogy mondana valamit a kéretlen csábító szavakra, de inkább felkapja az utolsó korsót és alkoholba fojtja a velős és sértő szavait.

- Rókamicsoda? Letojom. Az mindögy hogy vállvért, csak műköggyön úgy ahogyan aztat mondtam. Azt kéröm. Kéccáz arany, fele indulás előtt. Ha jó így, akkor elkísérem a kompániját. -

Azzal kinyújtja a Kyara felé kézfogásra a tömpe ujjú, de hatalmas tenyerét Innon.