Egyéb helyszínek

Székváros - Kiadó lakás

Kayio meglepettségére elmosolyodik.
- Persze, miért ne? Az őrséggel nem szoktak szarozni, főleg ha beosztásokról és munkába hajtásokról van szó. Akkor tudnak csak igazán parancsot osztogatni. - nevet halkan. A kérdésre kicsit elgondolkodik.
- Nem zavarnak az állatok, vagy a nők, ha hosszútávúak, de a lakást semmilyen kétes dologba nem keverheti és lehetőleg ne vigyen oda szajhákat. És ne égesse le. Ennyi az elvárás. - néz rá vidám tekintettel, aztán bekanyarodva a következő utcába már látszik is a hely. Kinyitja kulccsal az ajtót és előre engedi Kayiot. A lakás nagyon szerény, alig bútorozott, de tiszta és rendezett.

Székváros - Kiadó lakás
Korábbi JT jéték folytatása

Lucian:

-Igen, igaz. De megárt belőlük a sok.*Mosolyog egy kicsit, lépteit a lakása felé vezetve.* Holnap megyek majd a palotába, szóval onnantól kezdve bármikor elfoglalhatja.*Jegyzi meg közben*


Kayio Alo:

- Ebben is csak egyet tudok érteni. - Somolyogva dönti meg fejét. Majd a megjegyzésre meglepetten tekint a férfira.

- Máris? - Bukik ki belőle az őszinte meglepettség. Az utat alaposan jegyzeteli magában.

- Van esetleg tudni való, amit jó ha tudok? - Kérdi közben.

- Például mennyire tartsam magamtól távol a hölgyeket illet az állatokat? - Játékos mosoly kúszik képére, de ettől függetlenül komolyan kérdez.

Az Ashford birtok titkai
Lord Dorian Ashford birtoka ~ Lord és Lady Ashford hálószobája

Halkan szipog, miközben annyira a gondolataiba merül, hogy észre sem veszi férje mozdulatait mögötte. Nem látta, hogy mikor ébredt fel, nem érzékelte, hogy mikor ért oda mögé. Csak halk lélegzetvételét hallja csak. Éppen ezért nem is ijed meg, mikor a bársonyos, ám fojtott és mély férfihang megszólal mögötte. A kérdésre nem tudo abban a pillanatban felelni. Egy reszketeg sóhaj hagyja el remegő, kiszáradt ajkait. Hagyja, hogy könnyei lefolyjanak bájos arcán. Néhány percre néma csend telepszik rájuk, amit csak a szabálytalan levegővételei törnek meg.

- Nem tudom, Dorian! Nem tudom, mi történik velem, de nagyon félek! - Fordul végül meg, hogy a hold fényében a könnyektől gyönyörűen csillogó zafír szemeivel megtalálja a férje sötét íriszeit. Hosszú percekig mered rá, oly gyengének tűnve, oly gyámoltalanul, ahogy még talán sosem tette.

A következő pillanatban, viszont mozgásra lesz figyelmes, az ajtó felől. Az éppen megnyugvó szívverése és légzése most újra felgyorsul.
- Dorian én... - Kezdene bele, de gyors mozgással feltűnik mellette a Sir szelleme.

- Hallgass! Vagy pokollá teszem a következő álmodat! - Hallja a férfi hangját, és látja azt az undorító önelégül mosolyt az arcán, amitől a gyomra felfordul. A szellem végül köddé válik, rettegést és félelmet hagyva Leában. A lány végül valósággal férje karjai közé omlana és zokogásba kezd.

Az Ashford birtok titkai
Lord Dorian Ashford birtoka ~ Lord és Lady Ashford hálószobája

Nem mozdult, de minden érzéke Aleára szegeződött. Már percekkel azelőtt felriadt, hogy a nő teljesen magához tért volna. Az éjszaka csendje nem nyugtatta meg – sőt, csak felerősítette a zsigereiben motoszkáló rossz érzést. Valami történt. Valami, ami túlmutatott egy egyszerű rossz álmon.

Látta, ahogy Alea kiszáll az ágyból, köntösbe burkolózik, és az ablakhoz sétál. Még mindig nem mozdult, csak figyelte, ahogy a holdfény végigsimít arcán, vállán... és akkor megdermedt. Az a lila folt. Az a sötét, szabálytalan alakzat a nő felkarján – pontosan ott, ahol egy álombéli érintés történhetett. Vagy talán... valami több.

Dorian türelmesen ült fel az ágyban, hangtalanul. Nem akarta megrémíteni. A gondolatai kavargó örvénnyé sűrűsödtek. Apja képe újra és újra bevillant. A verések, az ordítások, a rideg tekintet. És most... mintha ezek az árnyak új életre keltek volna Alea lelkében.

Lassan felállt, megállt mögötte, egy lélegzetvételnyi távolságra. Nem nyúlt hozzá, nem akarta még jobban összezavarni. Csak figyelte, ahogy a nő tekintete a sötét birtokot fürkészi, mintha választ remélne tőle. Mintha onnan jönne a fájdalom.

– Ezek nem csak álmok – szólalt meg halkan, a hangja mély és fojtott volt. – Igaz?

A mozdulat, amivel a karját simogatta, a remegés, ahogy a levegőt vette... minden beszélt helyette.

Dorian ökölbe szorította a kezét, és csak nagy nehezen tudta lelassítani a lélegzetét. A ház... ez az átkozott ház még mindig mérgez. Még mindig őrzi apja bűneinek lenyomatát. És most Alea az, aki viseli ennek a következményeit.Nem tudja miért történik ez a lánnyal, de ez őt is megrémíti, és dühössé teszi, hogy tehetetlennek érzi magát.

Lassan kinyújtotta a kezét, óvatosan megérintette a nő vállát, mintha attól tartana, a legkisebb mozdulat is darabokra törheti őt.

– Nem hagyom, hogy ez újra megtörténjen. – A hangja most már nem csak ígéret volt, hanem fogadalom. Ha a múlt valóban képes kísérteni... akkor ideje volt szembenézni vele.

És végre, valóban tenni valamit. Nem csak férjként, hanem az Ashford név utolsó viselőjeként.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

Gerdor:
A vendég aludni tér, de a fél-óriás türelmesen megvárja, míg úgy egy másfél óra múlva a halas lé eléri végső, optimális állapotát.

- Nincs mit, jóccakát!

Egy nagyobb étvágyú ember bőséges adagjának többszörösét megeszi, mielőtt leveszi a kondért a tűz fölül és ő is megkísérelné az alvást, amiből végül semmi érdemi nem lesz, így másfél óránként egy-egy rönköt még rádob a tűzre. Valahogy a sok évtizedes ösztön és otthonának veszélyei alkalmatlanná teszik arra, hogy egy idegen jelenlétében érdemileg aludjon.

Mikor Vlagyi mocorogni kezd, a negyedálom szerűségből is felébred, de nem mozdul, a pihenés valamelyest így is hatékony. Mielőtt a lány kilépne az ajtón, egy sokat mondó, rövid hümmögéssel búcsúzik tőle, aztán úgy dönt talán neki is ideje lenne felkelni. Összeszedi a hálóját, íját és a tegez nyilat és ahogy tegnap is, elindul a partra. Ez úttal talán semmi nem gátolja meg abban, hogy eljusson a halászatig.

Vlagyiszkaja:
Miután Nem nyitott senki ajtót óvatosan nyit be és néz odabenn körbe a szagok még viszonylag frissek így megnyugszik, bár nem tudja merre indulhatott. Így Kyrien felé fordul és beljebb invitálja a lakba.

- Maradjatok itt mindjárt megkeresem a házi gazdát.

Kyrien és Radu tudnak pihenni. Aztán indul a szagok nyomát követve a partig, ahol ha fél-óriás a vízbe ment már csak a szemére hagyatkozhat. Így kezdené a parton megállva keresni a férfit.

Gerdor:
A nedves, hullám verte part szakaszon még látszik némi frissnek nevezhető lábnyom, ami egy távolabbi, sziklás partszakasz felé vezet, ahol a magas szárazföld több helyen is jobban benyúlik a tengerbe. Gerdor oda jár időnként kifeszíteni a hálót, mert egy nagyobb halászhajó nélkül nagyjából ez az egyetlen esélye, hogy vállalható mennyiségű halhoz jusson. Ha Vlagyi úgy határozna, hogy a sziklák felé veszi az utat, mire pár száz méterre megközelíti azt, a sziklarengetegből felbukkan a keresett alak. A hálóban úgy tűnik akad is némi zsákmány, de nagyjából fele annyi, mint amennyi a kondérba került nem is olyan rég.
A nagydarab fickó nem számított társaságra a hazafelé vezető úton, de nem mondhatni, hogy ellenére lenne. Egy napszaknak megfelelő köszönéssel felérő mormogó hanggal üdvözli új lakótársát, amint hallótávolságon belül ér.

Vlagyiszkaja:
A nyomokat követi mind a látott, mind az orrával is érzékelhetőket. Így a sziklás felé veszi az útját mezítelen lábaival süpped a nedves parti talajon, a szilás pedig még csúszos is a nyálkás algrétegtegektől, de talpa edzet és lábbujjaival keresi meg azt, ahova érdemes lehet lépni. Sóhajt a fogás láttán.

- Maradjunk még halászni?- Teszi fel kérdését szinte köszönés nélkül, majd felnéz a fél-óriásra.

- Tudja arra jöttem rá, hogy nem is tudom ki maga. Egy név mit sem ér, míg nem ismeri meg a viselőjét, de illendő lett volna bemutatkoznom. … Vlagyiszkaja vagyok.- Hajtja meg fejét felé, majd közelebb lépne a hálókhoz, hogy ha tud segítsen.

A vendégekről elfelejt szólni, lekötötték a nyomok és meglehet, ahogy jöttek úgy el is tünnek mire visszatérnek a szállásra. Ki fog ez derülni, mikor visszatérnek.

Az Ashford birtok titkai
Lord Dorian Ashford birtoka ~ Lord és Lady Ashford hálószobája

Maga sem tudja mennyi ideig öleli a férfit, de valósággal érz minden apró rezdülést. Ez benne is felold valamit. A csók és a szavak lággyá változtatják a mosolyát.
– Talán… talán ez egy naiv gondolkodás, de szerintem az emberek természetüknél fogva jók. Mindig van oka, amiért a gonoszság, a rossz döntésen megtelepszenek bennük. És te is csak apád áldozata vagy! – Pislog felfelé zafírkék szemeivel. Tényleg komolyan gondolja. Az, hogy azok után, amiket átélt eddigi életében, miképp képes még mindig így gondolkodni az emberekről… talán örökre homály fogja fedni. – Nos… a feleséged vagyok! Kénytelen voltam maradni, de azt hiszem nem döntöttem rosszul.
Mosolyodik el lágyan, megsimogatva Dorian mellkasát.
– Aludjunk! Mostmár bizonyára nyugodalmas éjszakánk lesz. – Még egy apró csókot ad férje ajkára, majd elereszti és visszamászik a puha takaró aló. Keresné a férfi közelségét az éjjel további részében is, szorosan mellé bújva, hátha a rémálmok elkerülik.

Körülbelül két hét múlva…

A rémálmok a Doriannal való jobb viszonya óta nem szűntek. Sőt… csak erősödtek, fokozódott bennük a brutalitás. Már azt is maga előtt látta, ahogy Dorian apja a fiát veri, ő pedig tehetetlen. Viszont ami még aggasztóbb volt az, hogy a halott Sir is becsatlakozott ezekbe az álmokba. A tekintélyt parancsoló, veszélyes önmagával egyetemben. Többször riadt fel hasonlóan sírva éjjel, hiába volt mellette a férje, olykor vigasztalhatatlan volt.
Kellett, hogy legyen valami oka ezeknek az álmoknak, amelyek lassan kezelhetetlenné váltak. Ezen az éjjelen azonban minden megváltozott. Felriadt egy álomban. Azt látta, ahogy az uraság először beráncigálta abba a bizonyos szobába.
Remegve kel ki az ágyból, köntöst húz és az ablakhoz lépve figyeli a birtokot. Szinte érzi felkarján a férfi szorítását. Szeme könnyes, bátortalanul simogatja meg azt a pontot, amely még mindig sajog. A hold fényében le is pillant, és a szíve valósággal kihagy egy ütemet. A felkarján, a válla alatt egy lila véraláfutás éktelenkedik, pontosan ott ahol az álmában a férfi megszorította. Mozgást érzékel maga mögött, hátra kapja fejét, de férje ezúttal mozdulatlan. Szabálytalanul kapkodja a levegőt, de visszafordul az ablak felé.