sword

Egyéb helyszínek



profile picture Jeremiah Baine
Jeremiah Baine
2025-01-25 00:26
Titulus: Magányos vadász
Hozzászólások száma: 42
Regisztráció ideje: 2023-07-13
Út az emlékezéshez - #6
/ A dolvuri erdőség felé - Székváros körüli erdő -kunyhó/

- Azt majd holnap meglátjuk - felel vissza vidáman Elara szavaira és valóban mintha egy csipet varázslat valami légies könnyedség költözne hirtelen a kis kunyhóba.

- Nem is az a lényeg hogy harcossá válj. Hanem az, hogy ha úgy adódik meg tudd védeni magadat. Nem leszek kíméletlen, de ezt komolyan fogjuk venni - csillog tekintete az alig pislákoló mécses fényénél. Ahogy pillantása végig halad a lány vékony karjain kecses derekán, íves csípőjén nem a harcos amazonok jutnak neki sem elsőre az eszébe.
De ahogy jöttek a nehéz percek úgy illantak is el és széles derűvel néz a lányra bizonygatva igazát.

- Persze hogy komolyan mondtam! Itt és most! Csak amíg táncolunk, ki fog zenélni ?- azzal meg is forgatná Elarát vidáman. Igaz nem egy őstehetség Jeremy a táncban de nagyon is határozottan bánik táncpartnerével, most éppen Elarával. Már a tánc közben teszi hozzá:

- Szó sincs kinevetésről de attól még lehetek vidám nem ?

A féktelen jókedvet pedig az elmélyedés percei követik mikor elgondolkodik Elara szavain. Lassan megérti miben áll ez a titok és valójában mekkora hatalom van a lány birtokában. Elara közelsége különös varázzsal bír, ezt érzi minden porcikájában de pár gondolatot azért még ez sem tud kiszorítani a fejéből.

- Igen ez a fő kérdés. Hogy azért mosolygok-e rád mert még a zene hatása alatt vagyok vagy egyébként is mosolyognék rád mert a társaságod boldoggá tesz. - csalafinta mosollyal nézi a lány barna íriszeit. Az övéből persze kiolvasható az igazság.

- Szerintem te is tudod a választ. - karolja át szorosabban és keresi a választ mégis a lány tekintetében. Újra érzi hogy veszélyes közelségbe kerültek, olyan ez mint egy örvény. Muszáj tartania magát különben mit fog gondolni Elara, kéjutazásra hozta magával? Igyekszik úrrá lenni feltörő vágyain, hogy megcsókolja piros ajkait, de mégsem teszi és ebben segítenek a lány szavai is.

- Értem és megértem hogy ezt a módját választottad. És meggyőzött nagyon is.
Köszönöm hogy megmutattad!

Majd hosszasan elgondolkodik a lánnyal a karjában. ~Pedig olyan egyszerű és csodálatos lenne~ De ezt nem mondja ki.

- Elara... Az eszébe jutott már hogy a múltja .. lehet bármilyen? Lehet jó és lehet rossz is. Fájdalmakkal teli, csalódással. Akkor is ismerni szeretné ha nem kellemes, ha rossz önre nézve ? - teszi fel komolyan a kérdést. És egyre csak egy apró de fontos dolog jár a fejében.

 

profile picture Titusz
Titusz
2025-01-24 20:40
Hozzászólások száma: 4
Regisztráció ideje: 2024-08-20
Sir Cercul Geallova Tretoion elleni merénylet előkészítése
Valahol a városban

Három nap múltán, a megbeszélt időben. A fogadóban kutya alakban érkezik, a hátára szíjazott mérgezett pengével. Roschac ismerős szaga azonnal megüti az orrát de nem szól mindössze biccent neki. Ezután már csak utasításra vár, addig beteg kényelmesen elterül a padlón, fejét mellső mancsaira támasztva.

 

profile picture Lyan Kaoch
Lyan Kaoch
2025-01-24 20:39
Hozzászólások száma: 10
Regisztráció ideje: 2024-04-16
Hazalátogatás
A Kúria környéke
(pár héttel a jelenlegi időszak után)

Scorpia és Lyan már egy ideje tervezték, hogy útra kelnek meglátogatni családjaikat, de ameddig Sir Tretoion életben volt, addig nem igazán volt erre lehetőség. Nemrég érte őket az örömhír, hogy bizony az úgy útált uraságot végre elérte a végzete ismeretlen tettesek keze által. Még elintézték helyi dolgaikat, elbúcsúztak akitől tudtak, majd Lyan végre elteleportálta családjához a már rég megírt levelet, melyben nagy vonalakban felvázolta nekik a helyzetet, nem említve benne semmi pontosat, azzal lezárva, hogy amint hazaér ő és kedvese, ott mindent el fog nekik magyarázni. Scorpia családját Lyané után mennének meglátogatni, ha addig Scorpia is úgy dönt, hogy ennek eljött az ideje.

A hónapok alatt összeszedett pénzből vettek egy ponyvás szekeret és egy megfelelő lovat, majd az egyik napsütéses reggelen felpakoltak, hogy elinduljanak.
- Minden megvan? - Rakja fel a Scorpia által kihozott utolsó csomagot Lyan a szekérre. - Készen állsz? - Néz a zöld szemekbe, majd egy hosszú pillantást vet a Kúriára, mely otthonuk volt.

 

profile picture Rorschach
Rorschach
2025-01-23 15:39
Titulus: Róka úr
Hozzászólások száma: 21
Regisztráció ideje: 2016-09-23
Sir Cercul Geallova Tretoion elleni merénylet előkészítése
Valahol a városban

Már Jóideje várta hogy hírt kapjon mikor és hová kell mennie. A vállvértet gondosan magára rögzítette, és amilyen fényes, látni hogy nagy becsben is tartotta.
Emberi alakjába bújt, de még így is egy köpenyt húzott magára, hogy biztosan ne ismerjék fel.
Végül elérve a megbeszélt helyet, alaposan körbenéz, mint aki tudja, hogy valami nagyon nehéz és veszélyes dologra készül, de a tartozást meg kell fizetni. Benyit a fogadóba, első látásra nem tűnik többnek egy csuklyás idegennél, ami alól az arany szempár odabenn kutatja az ismerős tekintetet.

 

profile picture Gerdor Wintermark
Gerdor Wintermark
2025-01-19 17:10
Titulus: Fagyjáró/sápadt óriás
Hozzászólások száma: 25
Regisztráció ideje: 2022-06-05
A fejlődés jeges útja
Óriások földje

Szép lassan a kondérban kavargó halak már félig-meddig kiolvadnak. A fűszeres, egyre halasabb lének elkezd valamiféle ételre emlékeztető illata is kialakulni. Ahogy néha megkeveri a nagydarab fickó, elmélázik, hogy kedves kicsi húga mennyire lehetett vicces kedvében, mikor összeállította a fűszercsomagot, ezért inkább belekóstol, hogy még időben fel tudjon készülni esetleges hallucinogén mellékhatásokra.
- Ja, hogy az? - Néz a harmadik hálózsákra.
- Tartalék, a féle vendégfekhely. Mikor vendége a hozzá képest kisebb sátorról kérdezi, amibe belebújt és ujjával arra mutat, kissé megmosolyogja a jelenséget.
- Igen, az övé. - Amíg a történet halad egy kicsit borongósabb irányba, addigra épp eléggé megkeveredik az étel ahhoz, hogy pár órára ismét magára lehessen hagyni, így Gerdor visszafekszik a maga kis helyére.
- A világon semmi baj nincs azzal, ha nincs hova hazamenned. Annyi minden lehet otthon. Sokáig a szülőfalum volt az otthonom, az után pár évig a tundra, az után a fagyjárók törzse, az után egy hajó, majd az után egy kúria nevű hely, most meg ez. Ha gondolod, maradj kicsit, aztán meglátod. Van egy emberek lakta városka is az erdő túlsó végén, ott tudsz venni olyan göncöket, meg minden mást, ami a te méreted. Oda is elmehetünk.

 

profile picture Elara Windrider
Elara Windrider
2025-01-18 11:16
Titulus: a Muzsikus Lány
Hozzászólások száma: 28
Regisztráció ideje: 2024-07-03
Út az emlékezéshez - #5
/ A dolvuri erdőség felé - Székváros körüli erdő /

Elara mosolygott Jeremiah reakcióin, és érezte, ahogy a melankólia helyét valami egészen más veszi át a férfi arcán – a lelkesedés, a kíváncsiság és talán egy csipetnyi izgatottság. Ahogy Jeremiah említette a fegyverforgatást és az erőnléti edzést, Elara játékosan félrebillentette a fejét, mintha elgondolkodna.

– Holnap? Nos, kíváncsi vagyok, mit tudsz majd tanítani nekem – szólalt meg, mosolyogva találkozva Jeremiah tekintetével. – De figyelmeztetlek, nem vagyok egy harcos alkat. Ha elesem, ne várd, hogy könnyen felállok! – Nevetése könnyed volt, de a szavaiban ott bujkált a vágy, hogy valami újat tanuljon tőle. Hiszen mindig is csodálta azokat, akik magabiztosak és erősek voltak.

Amikor Jeremiah megérintette a kezét, Elara egy pillanatra megdermedt, de aztán lassan ellazult. A gesztusban ott volt valami bensőséges, amit nem tudott figyelmen kívül hagyni. Szívében apró szúrást érzett, ahogy látta, milyen nehezen próbál Jeremiah mosolyt erőltetni az arcára.

– Nem kell megpróbálnod, ha nem megy – szólalt meg halkan, szemeiben őszinte aggodalom csillogott. – A zene nem arra való, hogy erőltessük, hanem hogy vezessen. Ha ma csak ennyit tud adni neked, az is rendben van. – A szavai egyszerre voltak megnyugtatóak és bátorítóak, miközben próbált eloszlatni minden kétséget.

Ahogy Jeremiah a muzsikát hallgatva lassan oldódni kezdett, Elara figyelte, hogyan változik meg előtte a férfi. A csillogó tekintet és a mosoly láttán ő maga is elmosolyodott. Még mindig meglepte, hogy a zene milyen mélyen képes hatni valakire – még akkor is, ha ő már megszokta ezt a különös erőt.

– Táncolni? – kérdezte, és vidám nevetés szökött ki ajkain. – Nem hiszem el, hogy ezt most komolyan mondtad! De ha tényleg ilyen hatással vagyok rád, akkor talán még táncolni is hajlandó leszek... bár nem ígérem, hogy nem fogsz közben kinevetni. – A hangjában játékos kihívás bujkált, miközben Jeremiah arckifejezését figyelte.

Amikor Jeremiah közelebb lépett, és komolyabb kérdéseket tett fel, Elara érezte, hogy a szavai most különösen fontosak. Mélyen a férfi szemébe nézett, miközben lassan válaszolt.

– Igen, mindenféle érzelmet ki tudok váltani – bólintott, és finoman megszorította Jeremiah kezét. – De csak akkor működik, ha megnyílsz a dallamnak. Én irányíthatom, merre haladjon az érzés, de a lelked az, ami eldönti, milyen mélyen érint meg. A hatás pedig... – Elgondolkodott egy pillanatra, majd mosolyogva folytatta. – Nos, az attól függ, mennyire akarod, hogy veled maradjon. Néha csak egy pillanatig tart, máskor egy életre nyomot hagy.

Ahogy Jeremiah közelebb húzta magához, Elara érezte, hogy a szíve gyorsabban kezd dobogni. Hagyta, hogy a férfi karjai köré fonódjanak, és egy pillanatra csak nézett rá, mintha azt próbálná kitalálni, mit gondol éppen.

– Tudod, az ilyen kérdések mindig elgondolkodtatnak – szólalt meg végül halkan. – Vajon a zene ereje tényleg az én ajándékom, vagy csak egy eszköz, amit használhatok? Egy dolog biztos: most, hogy itt vagy, és így mosolyogsz, érzem, hogy megéri használni. – Hangja halk volt, szinte suttogás, de minden szava őszinte.

-De nem szeretnélek ezzel befolyásolni többet. Csak így tudtam megmutatni, mire is vagyok képes, hiszen ha nem tapasztalod meg talán nem is hittél volna nekem.-mondja még mindig halkabban.