Egyéb helyszínek

Sir Cercul Geallova Tretoion elleni merénylet előkészítése
Valahol a városban

Eljött hát a nap mikor Innon Zul is tiszteletét tesz, ahol megismerhette rögtönzött csapatát.

- Vártam már. - Hangzik tőle, ahogy meglátja és szinte biztosra veszi, hogy sikerült kellő embereket találni.

Hogy ne húzzák egymás idejét hamar tárgyra térne és lépne Titusszal szembe elsőként, mert vele lenne az első feladata.

- Alakváltó és őt szeretném, ha a föld alatt el tudná irányítani Lord Keummal katélyáig, ahol annak a Sir Tretoion tartózkodását kell megtudnia a kastélyon belül és körülbelül megtudni, hol és mennyi főre lehet számítani. - Mondja Titusz felé fordulva és intve, aki elfogadta a feladatot és szabad kezet igért neki, hogy hogyan oldja meg.

Aztán Lyle felé fordulna.

- Erdei Lyle, ki támogatná a katonák elleni küzdelmeinket a falakon kívűlről. - Biccent felé, hiszen az alku köti szavaihoz. Aztán Innon felé fordulna ismét.

- Engem már ismer és nem fog mikor magukkal megyek. A feladat adott, hogy nem maradhat szemtanú és ha marad is csak olyanról tudjon beszélni, amit nem tudnak elhinni vagy vissza követni. Egyedül egy személyt akarok, hogy visszakövessenek, de őt én fogom megtestesíteni. Ezért nincs más dolguk, mint segíteni és nem leszek hálátlan sem. - Tart egy kis szünetet, hogy ha kell megtudja mi a végső döntése a törpnek és akár az árat is szívesen hallaná.

//Sziasztok, Ez volna a felvezetés (Innon-Titusz-Lyle-Kyra most még). Az eredeti elképzelésem, szerint a felderítést Innon Zul- Titusz- Sir Cercul...Tretoion hárman vezetnétek, de ha Innon ragaszkodik hozzám úgy én írok a Sir után. :) Amint a felderítés lezajlik úgy pedig úgyan itt ennek a folytatásaként pedig "A merénylet" új cím alatt már a tárgyra térnénk egy újabb reag sorrenddel.//

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

Nem tett fel kérdést, így választ sem vár. Követi a megtermet fél-óriást, néha botladozva, míg egyszer csak meg nem áll, hogy a köpenyt úgy alakítsa mint egy ruhát, ezért megáll. Szöszmötől vele kicsit, aztán miután talpai ismét szabadon szelhetik az hideg és kemény talajt már jobb ütemben tud a másikkal haladni. Észleli, hogy néha el időzik egy-egy hópucanál, de nem tudja miért. Úgy véli majd megtudja, ha lesz mit.

Az épülethez közeledve kezd kevésbé fázni, de az erdő sűrűsödésével megkönnyebbül. Bele-bele szimatol a levegőbe, még ha fagy szagával is párosul tudni szeretné kik vagy mik lehetnek a környéken.

Belépve a meleg kicsapja a pírt az arcára, hát még az illedelmes ruhaztatás, ami a helység felmérése közben éri. A szavakra érthetetlen arcot vághat, de csak biccent végül. De addig úgy sem kezd neki, amíg figyeli a megtermett férfit.

- Menjek én inkább? - Kérdezi, ahogy oldalra döntött fejjel figyeli, ahogy leszuszakolná magát a csapóajtón.

Ha nem kell segítenie, úgy amint eltünik a horihorgas kis időbe telne még, mire lehámozza magáról a köpenyt, majd a ruháját is.

Ösztönösen megszagolja és megnézi a darbokat aztán ölti magára őket. Közben hegyezi fülét a férfi visszatérésének lehetőségét figyelve.
A vastagabb több rézses felszerelés szokatlan és bő, de talán mégsem annyira, mintha az Óriás holmija lenne.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

Válaszul csak egy mély hangú dünnyögést ad, ami leginkább arra hasonlíthat, mint mikor valakihez álmában beszélnek és válaszul visszanyög valamit. Mikor nagyobb hóbuckát lát, azt mindig jobban szemmel követi, mindaddig, amíg meglátja, hogy a másik oldalán egy nagyobb követ vagy faágat már odadobott korábban a partra vezető úton.
Úgy másfél órányi menetelés után az említett épület is megmutatkozik az egyre sűrűbben álló fák rejtekében. Valami füst még száll az épület túloldalán ágaskodó, jól észrevehetően részben visszaépített kéményből. A leomlott emelet ki lett egészítve egy egy irányba lejtő fa tetővel.
Bent lényegesen melegebb van. A torony belső tere akkora, mint egy nagyobb szoba, amiben a legtöbb helyet egy felfelé vezető lépcső és az az alá gondosan behordott, nagy rakás fa foglalja el. Ágy nincs, de három enyhén szólva túlméretes hálózsák van a padlón. Még egy nagy láda szúrhat szemet a vendégnek, ami le van lakatolva.
A fél-óriás beérve azonnal lepakol az egyik sarokba és a ládához megy, hogy kinyissa és némi göncöt vegyen ki belőle, amit rögtön vendégéhez vág illedelmesen.
- A vizes dolgaidat tedd ki száradni, addig ezek jók lesznek. - Amint gondosan visszacsukta a ládát, a parázsra dob némi kisebb, előre hasogatott fát. A lépcső aljában egy szőnyeget arrébb húzva egy csapóajtót felnyit és nagy nehezen beszenvedi magát az alagsorba. Kissé úgy tűnhet, hogy enyhén szólva sem rá méretezték azt a bejáratot.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

A lendülésre és félfordulatra ha átlagos lenne már sikított volna, de nem az és így csak a váratlanság az mi felkavarja gyomrát hírtelen. Amint talajt ér a lába nem mond köszönetett a mozdulatra. Sem a függöllesbe állításra.

- Sajnálom, de belém nevelték, ha ez gondot jelent kénytelen lesz átneveleni. - Szavai fagyosan szólalnak meg, se gúny, se rosszallás nincs benne.

Bármennyire is maradna ott, ahova letették most valamiért automatikusan vele tart és a szavakra pedig.

- Köszönöm, igyekszem keveset zavarni. - Zavartan válaszol a végén.

Menet közben azért elgondolkodik, hogy mégis mekkora is lehet az a rom és csak remélni tudja lesz egy kis lyuk számára, ahol nem zavarja a másikat lassan halad, mögötte, de szem elől nem téveszti. Nem ismeri a helyet néha beleszagol a levegőbe és próbálja valamilyen látott dologhoz társítani.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

Vlagyiszkaját felkapják, mint a krumplis zsákot és a háló mellett elhaladva az erőteljesebb mocorgásra a cipelt csomag egy fél fordulat közben lendületesen zuhanni kezd, de a földetérés előtt kicsivel megáll és fektetés helyett inkább függőlegesen kerül a földre ismét.
- Igen, az enyém. Ha tudsz, akkor jobb lesz úgy. Az óriásszerzeteknél nem járja ez az úri magázódás, inkább ne csináld. - Menet közben felkapja a hálót és megy is vissza azon a vonalon, ahol erre jött. Eszében sincs megfordulni, hogy a nő hogylétéről pontosabb képet kapjon, nem kötelező őt követni sehova, ha követni akarják, úgyis követik. Fejében inkább az jár, hogy szerény otthonának kihűlni se lesz ideje, mire visszaér, netán visszaérnek. Végül az is átfut az agyán, hogy meghívás nélkül ő sem szívesen teszi be a lábát sehova, így azért veszteget még pár szót.
- Van a közelben egy leomlott torony, a megmaradt részét lakhatóvá alakítottam, ott élek. Ott van étel, tűzifa, takaró és hely, ahol alhatsz. Ha úgy látod jónak, gyere.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

A feltápászkodás a maga módján zökkenőmentesen ment, hiszen kapaszkodás és kokolyabb megbillenés nélkül felállt. Az fél-óriás köppeny a fején is landol szinte elfedi teljesen, mintha csak egy hálót dobtak volna rá úgy érzi most magát. Füleit is hátra húzza nem tetszésének jelét adva, ami nem a hallottakra vonatkozik.

- Tudok. - Dacosan reagál.

El indulna arra amerről jött Gerdor, de úgy tetszik a másik fél másként vélekedik. Makacsan igyekszik ellen állni és megindulna gyors léptekkel, melyeket csak ő érez gyorsnak.

Ha mégis felkapják, úgy beletörődöen lóg a férfi vállán, ám ha meglátja a hálót mint egy kukac mozgolódni kezdene a szoros becsomagolás miatt.

- Az ott a magáé? Ne hagyja ott. Megfogom, ha már maga engem. - Ajánlja fel. Hangja a hideg ellenére melegen szól, de határozottan, hiszen pontosan tudja mennyit jelent a saját felszerelés.