Egyéb helyszínek

Sir Cercul Geallova Tretoion elleni merénylet előkészítése
Valahol a városban

Többen leskelődnek a hitvány ablakokon befelé és hitetlenkedő suttogásokat hallhatnak meg az érkező trió tagjai. A fogadó egy átlagos lebuj a kikötőben, van rosszabb hírű is a környéken, a cégér az ajtó felett egy már bezöldült, de egykoron réz sellőt ábrázol. Az érkezőket mintha észre sem vennék a leskelődők, a pusmogásból viszont annyi biztos, nem kocsmai bunyó várja őket. Az ajtón belépve nem mindennapi látvány fogadja a társaságot. A bőrkötényes tulajdonos a kezét tördelve figyelte, amit a törpe művel. A betoppanó trión pedig aggódva nézett végig.

- No! Még ezek is! Mégis mit adjak nekik? Ez mindent felzabált és megivott! –

Mondja nem túl halkan valakinek bentebb, majd elindul a három vendég felé szabadkozva.

- Ne haraguggyanak Hőlgyeim és Uram, de meg köll kérnem, hogy távozzanak. Mára be kell zárjunk sajnos. Kifogytunk mára az ételből és italból. Szobával ugyan szolgálhatok, de ha enni szeretnének, azt csak talán vacsorára tudjuk megoldani… -

A törpe asztalán tornyokban sorakoznak a tányérok és a fakorsók. A csetresek mögött páncélcsörgéssel tarkított csámcsogást hallani, amit váratlanul három hangos nyeléssel leküldött korsó koppanása ékít. Az asztal melletti két széken egy-egy nehéznek tűnő csatabárd pihen. Látszik rajtuk a használat jele, de a figyelmesebbek a két bárd pofájába mart rúnákra is rácsodálkozhatnak. A méretes mosogatnivaló felett nem lehet látni, ki is bújik meg, de a széles vállak és a megdöbbentően izmos karok, amiket hiába takar páncél, érthetővé teszi, miért is ideges a fogadós. Az ilyen méretű vendégnek jobb a kedvére tenni.

- Vigyed má Robalt eztet a adag tányért is e! –

Szólal meg dögrő hangon a rejtőző ismeretlen. A hangra a férfi szalad is, de kell három forduló, míg leszedi az asztalt. Az előbukkanó vörös haj és szakáll talán az első, ami a törpe irdatlan teste mellett pislogásra készteti a kíváncsiskodókat. A három vendéget úgy méri végig a smaragdzöld szempár, hogy a sült csontos csülök rágása egy kicsit se lassult le. Kyara szavaira sem áll meg. Folytatja az evést, mintha mi sem történt volna. A bemutatkozás után még leszopkodja az ujjairól a zsírt és jóllakottan böffent egy retteneteset.

- Ez igazán cifra kis tervecske! – Mondja az egyik törött fogából piszkálva a húscafatot. – Akkó a húgysárga szömű fickó változzon hörcsöggé, oszt a vállamra ugrik oszt má indulhatok is? - Csapja össze lapát kezeit. Majd inkább lassan előre dől, az asztal pedig kétségbeesetten reccsen, ahogy a törpe rá nehézkedik. – Csakhogy gondókodtam. Túl sok a kuruzsló az én ízlésemnek és meggyüttem a Kúriába szédelgő pojácák és pojácaléányok rafinériájábú. Addig nem megyök sehova, amig valami mágiablokkoló amulettet, vagy bármit nem kapok! Láttam má olyat, tudom, hogy lehet szerözni! Olyat, ami körű az összes varázshatalom elhal, mint a gyertyaláng, vagy pedig engöm tesz ellenállóvá, hogy összekócóhassam a huncutok fogait. –

Úgy érzi Innon megértették, mit is akar és amúgy is útálja ismételni magát. Az érkező fogadós négy korsót tesz az asztalra, amiből egyet a törpe úgy húzza le azonnal, hogy még a veterán matrózok is tanulhatnának. A másik három pedig arra kell, hogy a nyámnyila Kúrialakók fárasztó szövegelését elviselhesse. Mert azok mindig imádnak valami flacos üvegcséből egymásnak töltögetve hosszasan megbeszélni a semmit.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

Tévedni emberi és alakváltó szokás is. Amíg levetkezik a kérdésre el is gondolkodik miközben pőrén a kandalló előtt méregeti a női órás holmikat.

- Legyen hal azt rég ettem. - Válaszol vissza elég hangosan, hogy hallja, addigra a zsák tereli oda a figyelmét, megfeledkezve, az öltözködésről.

Közelebb is lépdel a zsákhoz és szinte négykézláb ereszkedik, hogy meg szimatolja annak tartalmát, csak akkor húzódik vissza, mikor megérzi, hogy visszatérni igyekszi az fél-óriás a fejét talán még láthatja a zsák körül eltűnni. Amilyen gyorsan csak lehet a felsőbe bújik, mi neki bőven jó ruhának igaz többszörösen körbe éri, de pont elég, hogy eltakarja mielőtt bármelyik testét borító heg szemet szúrhatna a vendéglátójának. Pont felé fordul mikor lendületet ad a csapóajtónak és bár nagy zajjal jár mégsem ilyed meg tőle. A füleit húzza hátra a haja alatt ez se nagyon észrevehető. a nadrágot és a saját ruháját pedig a ládára helyezné vissza.

- Kamrája van odalent? - Kérdezi szelíd kíváncsisággal letérdelve, hogy aztán lábszáraira üljön.

Úgy figyeli vendéglátója minden mozdulatát. Meglehet mint egy gyerek vagy mint egy kíváncsi ragadozó macska nézné a cselekményt a kályha melegét érezve a talpain.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

A ruha, amit a vendéghez vágott egy körülbelül 220 cm magas, combos, teltebb nőre van szabva. Kényelmes vadász viselet felső és alsó része, de hirtelen ez tűnt a legkézenfekvőbbnek, ennél kisebb úgysincs sok, nem csak itt, a környéken se.
- Korom sötét van itt és majdnem olyan hideg, mint odakint. Inkább azt mondd meg, szarvas vagy hal? - Mondja kicsit hangosabban, miközben matat lent. Bármilyen válasz is érkezik, először egy méretes, összekötött végű zsák huppan a szoba padlójára lentről, aztán kezdődik meg a körülményes visszamászás. Felérte után a csapóajtó kifejezés is több értelmet nyer, ahogy a kelleténél kicsit nagyobb lendülettel indítja meg a pince bejáratát, ami hangosan koppanva kerül korábbi, csukott helyzetébe.
Egy pillanatra elgondolkozik, hogy az e féle hirtelen hanghatások talán ijedelemre adhatnak okot azoknak, akik nem ilyen durva vidékről származnak, de a gondolat hamar elillan, mikor a felhozott zsák felé nyúl, hogy azzal letelepedjen a tűzhely közelében.

Sir Cercul Geallova Tretoion elleni merénylet előkészítése
Valahol a városban

Eljött hát a nap mikor Innon Zul is tiszteletét tesz, ahol megismerhette rögtönzött csapatát.

- Vártam már. - Hangzik tőle, ahogy meglátja és szinte biztosra veszi, hogy sikerült kellő embereket találni.

Hogy ne húzzák egymás idejét hamar tárgyra térne és lépne Titusszal szembe elsőként, mert vele lenne az első feladata.

- Alakváltó és őt szeretném, ha a föld alatt el tudná irányítani Lord Keummal katélyáig, ahol annak a Sir Tretoion tartózkodását kell megtudnia a kastélyon belül és körülbelül megtudni, hol és mennyi főre lehet számítani. - Mondja Titusz felé fordulva és intve, aki elfogadta a feladatot és szabad kezet igért neki, hogy hogyan oldja meg.

Aztán Lyle felé fordulna.

- Erdei Lyle, ki támogatná a katonák elleni küzdelmeinket a falakon kívűlről. - Biccent felé, hiszen az alku köti szavaihoz. Aztán Innon felé fordulna ismét.

- Engem már ismer és nem fog mikor magukkal megyek. A feladat adott, hogy nem maradhat szemtanú és ha marad is csak olyanról tudjon beszélni, amit nem tudnak elhinni vagy vissza követni. Egyedül egy személyt akarok, hogy visszakövessenek, de őt én fogom megtestesíteni. Ezért nincs más dolguk, mint segíteni és nem leszek hálátlan sem. - Tart egy kis szünetet, hogy ha kell megtudja mi a végső döntése a törpnek és akár az árat is szívesen hallaná.

//Sziasztok, Ez volna a felvezetés (Innon-Titusz-Lyle-Kyra most még). Az eredeti elképzelésem, szerint a felderítést Innon Zul- Titusz- Sir Cercul...Tretoion hárman vezetnétek, de ha Innon ragaszkodik hozzám úgy én írok a Sir után. :) Amint a felderítés lezajlik úgy pedig úgyan itt ennek a folytatásaként pedig "A merénylet" új cím alatt már a tárgyra térnénk egy újabb reag sorrenddel.//

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

Nem tett fel kérdést, így választ sem vár. Követi a megtermet fél-óriást, néha botladozva, míg egyszer csak meg nem áll, hogy a köpenyt úgy alakítsa mint egy ruhát, ezért megáll. Szöszmötől vele kicsit, aztán miután talpai ismét szabadon szelhetik az hideg és kemény talajt már jobb ütemben tud a másikkal haladni. Észleli, hogy néha el időzik egy-egy hópucanál, de nem tudja miért. Úgy véli majd megtudja, ha lesz mit.

Az épülethez közeledve kezd kevésbé fázni, de az erdő sűrűsödésével megkönnyebbül. Bele-bele szimatol a levegőbe, még ha fagy szagával is párosul tudni szeretné kik vagy mik lehetnek a környéken.

Belépve a meleg kicsapja a pírt az arcára, hát még az illedelmes ruhaztatás, ami a helység felmérése közben éri. A szavakra érthetetlen arcot vághat, de csak biccent végül. De addig úgy sem kezd neki, amíg figyeli a megtermett férfit.

- Menjek én inkább? - Kérdezi, ahogy oldalra döntött fejjel figyeli, ahogy leszuszakolná magát a csapóajtón.

Ha nem kell segítenie, úgy amint eltünik a horihorgas kis időbe telne még, mire lehámozza magáról a köpenyt, majd a ruháját is.

Ösztönösen megszagolja és megnézi a darbokat aztán ölti magára őket. Közben hegyezi fülét a férfi visszatérésének lehetőségét figyelve.
A vastagabb több rézses felszerelés szokatlan és bő, de talán mégsem annyira, mintha az Óriás holmija lenne.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

Válaszul csak egy mély hangú dünnyögést ad, ami leginkább arra hasonlíthat, mint mikor valakihez álmában beszélnek és válaszul visszanyög valamit. Mikor nagyobb hóbuckát lát, azt mindig jobban szemmel követi, mindaddig, amíg meglátja, hogy a másik oldalán egy nagyobb követ vagy faágat már odadobott korábban a partra vezető úton.
Úgy másfél órányi menetelés után az említett épület is megmutatkozik az egyre sűrűbben álló fák rejtekében. Valami füst még száll az épület túloldalán ágaskodó, jól észrevehetően részben visszaépített kéményből. A leomlott emelet ki lett egészítve egy egy irányba lejtő fa tetővel.
Bent lényegesen melegebb van. A torony belső tere akkora, mint egy nagyobb szoba, amiben a legtöbb helyet egy felfelé vezető lépcső és az az alá gondosan behordott, nagy rakás fa foglalja el. Ágy nincs, de három enyhén szólva túlméretes hálózsák van a padlón. Még egy nagy láda szúrhat szemet a vendégnek, ami le van lakatolva.
A fél-óriás beérve azonnal lepakol az egyik sarokba és a ládához megy, hogy kinyissa és némi göncöt vegyen ki belőle, amit rögtön vendégéhez vág illedelmesen.
- A vizes dolgaidat tedd ki száradni, addig ezek jók lesznek. - Amint gondosan visszacsukta a ládát, a parázsra dob némi kisebb, előre hasogatott fát. A lépcső aljában egy szőnyeget arrébb húzva egy csapóajtót felnyit és nagy nehezen beszenvedi magát az alagsorba. Kissé úgy tűnhet, hogy enyhén szólva sem rá méretezték azt a bejáratot.