Egyéb helyszínek

Hazalátogatás
A Kúria környéke

- Továbbra sem tudom, hogy a fekete szőr, vagy a neve győzött meg téged jobban, hogy Armort válasszuk. - Simítja meg Lyan is a lovat, halvány mosollyal tekintve Scorpia felé, mielőtt felpattanna a szekérre, hogy a ponyva alá mászva kezdje el ellenőrizgetni a csomagokat. - Kár, hogy nem tudjuk Zöldet is elhozni, de sajnos azt se tudom, hogy hol van jelenleg szegény. - Nosztalgiázik el az udvari öreg hátas emlékén, kivel már saját "halála" óta nem találkozott. A szemtelen megjegyzésre csak egy szemöldökfelvont pillantást és egy gúnyosan a levegőben küldött csókot kap válaszul a félelf leányzó.

A komolyabb témára megáll egy pillanatra a leltározásban. - Ezt majd azért bővebben is kifejtheted... - Sóhajt egy aprót. - Van mivel számot vetnem. - Bólogat a nő felé halvány mosollyal, majd folytatja a rakományuk átnézését. Egyszerű, de vastag úti ruházata nagyon kényelmes, amit pakolászás közben tapasztalt meg igazán.

- Jól van már, mindjárt indulunk sörényesek. - Mászik ki előre, amint végzett hátul, játékosan rásimítva Scorpia hajára, hogy nyomatékosítsa a jelzőt, még egy kicsit oldalra is dönti kedvese fejét. Amint mellé ül, azért kárpótlásul kap egy gyors puszit Scorpia, majd megfogva a gyeplőt meg is indítja a szekeret Lyan. - Miért, a Kúriából elkobzott italok nem felelnek meg a hölgy ízlésének? - Kérdi ugyanabban a játékos hangnemben, ahogy kényelmes tempóban fordulnak rá a délkelet felé vezető útra. Valóban a Kúria kamrájából, a Közös Terem pultjából, és még az istállóból is Armor számára rengeteg ételt és italt csomagoltak, hiszen az majd úgyis újratermelődik az épületben. Kár, hogy amit elhoztak az már nem élvezi ezt a varázst, így kénytelenek lesznek út közben ezt is pótolni.

A reggeli gyengéd pára, mely megcsillan a fák még levéltelen ágain, jelzi már a tavasz közeledtét. Viszonylag jó időszak arra, hogy megtegyék ezt a hosszú utat, és ha mégis sok sárral találkoznának, megvan hozzá a képességük, hogy ne akadjanak el sehol... legalábbis, ha csak rajtuk múlik.

Út az emlékezéshez - #6
/ A dolvuri erdőség felé - Székváros körüli erdő -kunyhó/

Elara mosolya felderült, amikor Jeremiah vidáman válaszolt neki, és a könnyed játékosság, amit a fiú hozott a kunyhóba, valósággal betöltötte a helyiséget. Az ő nevetése is csilingelő volt, ahogy megrázta a fejét.

-Majd holnap meglátjuk, igaz? - ismételte Jeremiah szavait, de tekintetében ott csillogott a kihívás. - De ne lepődj meg, ha megleplek. Néha több rejlik valakiben, mint amit elsőre gondolnánk.
A táncra invitáló mozdulat meglepte Elarát, de nevetve hagyta, hogy Jeremiah megforgassa. A könnyed forgás után belekapaszkodott a fiú vállába, hogy egyensúlyát visszanyerje.

-Ha táncolunk, zenélni már nem is kell – mosolyodott el, majd játékosan hozzátette: – Te leszel a ritmus, én pedig követem.
Ahogy Jeremiah nevetett és vezette őt, Elara szinte érezte, hogy a világ nehézségei egy pillanatra eltűnnek. A fiú ügyetlen, mégis határozott mozdulatai mosolyt csaltak az arcára, és mikor Jeremiah szavai a vidámságról szóltak, csak bólintott.

-Vidámnak lenni jó – mondta lágyan. – És ha én lehetek az oka, annak még jobban örülök.
Jeremiah mélyebb gondolatai azonban lassan feloldották ezt a könnyed hangulatot. Elara érezte a fiú pillantásának súlyát, ahogy beszélt. A szavak a lány szívéig hatoltak, és amikor Jeremiah arról beszélt, hogy a társaság boldoggá teszi, Elara megállt egy pillanatra. Tekintetük találkozott, és a mécses fénye mintha erősebben pislákolt volna.

-Nem hiszem, hogy a zene hatása alatt állsz-mondja csendesen szemeit fürkészve- De ha mégis, talán most nem is bánom annyira..-vallja be szelíden mosolyogva.

Ahogy Jeremiah karja újra köré fonódott, Elara érezte a közelségük különös erejét. Mintha minden lélegzetvételükkel egyre mélyebbre kerültek volna ebben a pillanatban. A kimondatlan vágy és a visszafogott érzelmek feszültsége szinte tapintható volt.

Elara egy pillanatra hagyja, hogy a tánc könnyed mozdulatai elűzzék a gondokat, és Jeremiah erős karjai biztos pontot jelentsenek. A mosolya ott bujkál az ajkán, amikor szembenéz a fiúval, akinek szavai egyszerre komolyak és játékosak. Ahogy azonban a kérdés elhangzik, az ő tekintete is elkomolyodik, barna szemei mély gondolatokról árulkodnak.

-Jeremiah,szerintem a múltunk olyan, mint egy folyó – mondja halkan, kissé elrévedve. – Nem választhatjuk meg, honnan ered, és néha nem is tudjuk, milyen viharokat hordozott. De ahhoz, hogy igazán megismerjük önmagunkat, végig kell követnünk az útját, akár fájdalmas, akár nem.- Egy pillanatra elhallgat, és tekintetét a halvány mécses fényére szegezi.

-De talán nem is az számít igazán, hogy mi volt, hanem hogy mit kezdünk vele. A múltunk a tanítónk, nem a börtönünk. És ha te is így látod… akkor talán együtt tanulhatnánk meg, mit jelent szembenézni vele. – Hangja halkabbá válik, mintha félne, hogy túl sokat árul el a szívéről.
Elara visszafordul Jeremiah felé, és most ő az, aki a fiú szemében keresi a választ.

-És te? Te szembenéznél a saját múltaddal, ha tudnád, hogy fájdalommal jár? – kérdezi csendesen, de a hangjában ott bujkál a remény, hogy a fiú szavai választ adhatnak a saját félelmeire is.

Út az emlékezéshez - #6
/ A dolvuri erdőség felé - Székváros körüli erdő -kunyhó/

- Azt majd holnap meglátjuk - felel vissza vidáman Elara szavaira és valóban mintha egy csipet varázslat valami légies könnyedség költözne hirtelen a kis kunyhóba.

- Nem is az a lényeg hogy harcossá válj. Hanem az, hogy ha úgy adódik meg tudd védeni magadat. Nem leszek kíméletlen, de ezt komolyan fogjuk venni - csillog tekintete az alig pislákoló mécses fényénél. Ahogy pillantása végig halad a lány vékony karjain kecses derekán, íves csípőjén nem a harcos amazonok jutnak neki sem elsőre az eszébe.
De ahogy jöttek a nehéz percek úgy illantak is el és széles derűvel néz a lányra bizonygatva igazát.

- Persze hogy komolyan mondtam! Itt és most! Csak amíg táncolunk, ki fog zenélni ?- azzal meg is forgatná Elarát vidáman. Igaz nem egy őstehetség Jeremy a táncban de nagyon is határozottan bánik táncpartnerével, most éppen Elarával. Már a tánc közben teszi hozzá:

- Szó sincs kinevetésről de attól még lehetek vidám nem ?

A féktelen jókedvet pedig az elmélyedés percei követik mikor elgondolkodik Elara szavain. Lassan megérti miben áll ez a titok és valójában mekkora hatalom van a lány birtokában. Elara közelsége különös varázzsal bír, ezt érzi minden porcikájában de pár gondolatot azért még ez sem tud kiszorítani a fejéből.

- Igen ez a fő kérdés. Hogy azért mosolygok-e rád mert még a zene hatása alatt vagyok vagy egyébként is mosolyognék rád mert a társaságod boldoggá tesz. - csalafinta mosollyal nézi a lány barna íriszeit. Az övéből persze kiolvasható az igazság.

- Szerintem te is tudod a választ. - karolja át szorosabban és keresi a választ mégis a lány tekintetében. Újra érzi hogy veszélyes közelségbe kerültek, olyan ez mint egy örvény. Muszáj tartania magát különben mit fog gondolni Elara, kéjutazásra hozta magával? Igyekszik úrrá lenni feltörő vágyain, hogy megcsókolja piros ajkait, de mégsem teszi és ebben segítenek a lány szavai is.

- Értem és megértem hogy ezt a módját választottad. És meggyőzött nagyon is.
Köszönöm hogy megmutattad!
Majd hosszasan elgondolkodik a lánnyal a karjában. ~Pedig olyan egyszerű és csodálatos lenne~ De ezt nem mondja ki.

- Elara... Az eszébe jutott már hogy a múltja .. lehet bármilyen? Lehet jó és lehet rossz is. Fájdalmakkal teli, csalódással. Akkor is ismerni szeretné ha nem kellemes, ha rossz önre nézve ? - teszi fel komolyan a kérdést. És egyre csak egy apró de fontos dolog jár a fejében.

Sir Cercul Geallova Tretoion elleni merénylet előkészítése
Valahol a városban
Három nap múltán, a megbeszélt időben. A fogadóban kutya alakban érkezik, a hátára szíjazott mérgezett pengével. Roschac ismerős szaga azonnal megüti az orrát de nem szól mindössze biccent neki. Ezután már csak utasításra vár, addig beteg kényelmesen elterül a padlón, fejét mellső mancsaira támasztva.

Hazalátogatás
A Kúria környéke
(pár héttel a jelenlegi időszak után)

Scorpia és Lyan már egy ideje tervezték, hogy útra kelnek meglátogatni családjaikat, de ameddig Sir Tretoion életben volt, addig nem igazán volt erre lehetőség. Nemrég érte őket az örömhír, hogy bizony az úgy útált uraságot végre elérte a végzete ismeretlen tettesek keze által. Még elintézték helyi dolgaikat, elbúcsúztak akitől tudtak, majd Lyan végre elteleportálta családjához a már rég megírt levelet, melyben nagy vonalakban felvázolta nekik a helyzetet, nem említve benne semmi pontosat, azzal lezárva, hogy amint hazaér ő és kedvese, ott mindent el fog nekik magyarázni. Scorpia családját Lyané után mennének meglátogatni, ha addig Scorpia is úgy dönt, hogy ennek eljött az ideje.

A hónapok alatt összeszedett pénzből vettek egy ponyvás szekeret és egy megfelelő lovat, majd az egyik napsütéses reggelen felpakoltak, hogy elinduljanak.
- Minden megvan? - Rakja fel a Scorpia által kihozott utolsó csomagot Lyan a szekérre. - Készen állsz? - Néz a zöld szemekbe, majd egy hosszú pillantást vet a Kúriára, mely otthonuk volt.

Sir Cercul Geallova Tretoion elleni merénylet előkészítése
Valahol a városban

Már Jóideje várta hogy hírt kapjon mikor és hová kell mennie. A vállvértet gondosan magára rögzítette, és amilyen fényes, látni hogy nagy becsben is tartotta.
Emberi alakjába bújt, de még így is egy köpenyt húzott magára, hogy biztosan ne ismerjék fel.
Végül elérve a megbeszélt helyet, alaposan körbenéz, mint aki tudja, hogy valami nagyon nehéz és veszélyes dologra készül, de a tartozást meg kell fizetni. Benyit a fogadóba, első látásra nem tűnik többnek egy csuklyás idegennél, ami alól az arany szempár odabenn kutatja az ismerős tekintetet.