Egyéb helyszínek

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

A feleletet tudomásul veszi és a búra figyelésével tölti az időt míg visszaérnek.
A morgást mit hallatt házi gazdája és a látógatokra tett megjegyzésére beleszimatol a levegőbe és érzi még a látógatok után maradt szagot, de nem érződik, frissebb így csak kérdez.

- Kyrien és Radu neve ismerősen hangozhat? - Félszegen tekint fel Gerdorra.

A méretes ruhadarab érkezésére nem számít így aprót nyikkanva tudatja nem tetszését a dolognak.

Amíg ismét a pincébe jár a házigazda ő az idő alatt átöltözik és a közelben tekint le a pincébe.

- Ha engedné segíthetnék levinni. - Adja javaslatát a visszetérő félben lévő fél-óriásnak.

- Ha ezt szeretné úgy lesz. Nem mondok én senkinek semmit. - hajtja meg fejét, majd babrálni kezd valami valós apró vagy csak vélt kis szöszmösszel, hogy nem unatkozzék, ám ez vajmi kevésbé sikeredik. Vendéglátójának plafon bámulására elfekszik, de a meglódulását éber figyelemmel kiséri.

- Történt valami? - érdeklődik hátha akad valami, amivel segíthet.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

- A kisebb népek sárkánynak hívják őket és igen. - érkezik tőle út közben a roppant bőbeszédű felelet.

A jégbúra szinte tökéletesen követi mindkettőjüket, még az eltérő léptek és haladás ellenére is, olykor kicsit megnyúlva, olykor összemenve. Ahogy mindketten a toronyba érnek, az eddig védelmező jégdarab jégkásává válva lepottyan a vastag víz rétegbe, ami a földet ellepi.

Egy kis ideig el is felejti, amit mondott volna, valami nincs rendben, legalábbis biztos nem úgy, ahogy itt lett hagyva a lakrész. Feje, ha fordul is, csak nagyon kicsiket, de szeme pillanatok alatt végigpásztázza a helyet.

- Valaki járt itt... vagy valakik. - A maga módján mordul egyet, amit sokan elég dühös morgásnak is benézhetnek, de ez csak egy egyszerű tudomásulvételt jelent nála. - Nos nem dúlt fel semmit, nem tett kárt semmiben, így hát bánja fene. - Vendége szárítkozási kísérletet látva előkeres valami méretes ruhadarabot és a tőle jól megszokott finomsággal odadobja neki, inkább rá, mint neki.

Szépen lassan elkezdi kibogozni és kipakolni a dolgait. A fogott halmennyiséggel ismét leszenvedi magát a pincébe egy kis időre. Ez alatt teljesen túlteszi magát a hívatlan látogatók tényén.

Ha lehet, ne nagyon mondd senkinek ezt a jeges dolgot, kiborítja az itteni népeket és amúgy sem komálom a feltűnést. - Mivel legjobb esetben is egy napig fog szakadni az eső, a napi tevékenységeket is kényelmesre veszi. Először a tüzet éleszti fel, majd átfut a fején, hogy egy jó szarvaspörkölt elég aprólékos munka, ha rendesen felaprítja hozzá a húst, az elég időigényes az e féle időjáráshoz, így egy hosszabb plafonbámulás után neki is indul.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

Fejét ingatja, hiszen erről beszélt ő is. Elöbb vagy utóbb csak sikerül alkalmazkodnia és megértetni magát jobban.

Szusszan. A szél erejére nem volt felkészülve így az erdőbe érve is kisebb erőpróba számára az, ami az óriásnak kisebb nehézség. Ám az eső ellen nem ágálna, bár itt meglehet még az is agyon csapná amilyen hirtelen és mennyiségben zudulhat alá.

- Óriás gyík? - Szakad fel belőle a kérdése, ahogy Gerdor bal oldalára sikerül a szélárnyékba kerülnie.

A szél hozza a víztömeg lehetőségének szagát is, mely szinte felüdülés az orrának és tüdejének.

Ám a szemeinek egy cseppet sem tetszik, a nővények hajlása, még ha lenne íves füle a feje tetején még az is mozogna, ahogy a hangokat azonosítaná.
El is nézne az irányba, amerről hallja az ismerős lepergő víz hangjait.

- Szeri… - Húzná be nyakát a megérkező víztömeget várva, mely nem érkezik meg, a jégbúra védeleme alatt. Lába alatt érzi a hűvös víztömeget, mely a helyi viszonyoknak és szélnek köszönhetően hömpölyög neki akár lábszáráig is megnehezítve a járást. Le is néz a lábaira,haladtában, mert amíg Gerdor nem áll meg ő sem teszi, nem akar lemaradni, sem nem akar csontig ázni.

- Ez a maga műve? - nyúlna, hogy megérintse a búrát, hiszen még nem látott hasonlót. Elismerően emeli fel kékjei a fél-óriásra.

- Ez meddig tarthat most? - Nézne fel már megszokásból is az égre a kupola alatt.

Visszatérve a toronyhoz megpróbálja letörölni a lábát.
A szagok pedig megcsapják orrát, de nem látja a gazdáikat. Elbizonytalanodik, de körbe lépdel a szagok után.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

- A sütni-főzni való adagok vannak egybetéve, nem a napi fogások. Halból több napi fogás egy adag, szarvasból meg fordítva. - Olykor még fel-fel pillant az égre.

Beérnek a fák közé, de a lombok szinte egy irányba merednek már addigra a széltől. Szinte biztos, hogy az eső előbb zúdul rájuk, minthogy eljutnának a toronyhoz. A mozgás kissé nehézkes, mert a szél majdnem pontosan jobbról fúj rájuk.

Azért könnyebbültem meg, mert ekkora szelet csak két dolog tud okozni errefelé, a vihar és a túlméretes repülő gyík, ami olykor letéved a magashegyekből. - Nem telik sok időbe, míg a hirtelen víztömeg is megérkezik.

Eleinte csak a távolból hallani, ahogy a szinte mindent beterítő, hirtelen nagy vízáradat zúg le a fák koronájáról, de ahogy a felhők is szokatlan sebességgel vágtáznak odafent, úgy az eső is gyorsan eléri a túrázókat.

Ahogy a vihar épp beterítené a toronyhoz igyekvőket, az eső körülöttük elkezdi csapkodni a növényeket, de ők ketten szárazon maradnak, legalábbis a lábuk kivételével. A vízcseppek egy fél kartávolságra tőlük megfagynak, megállnak a levegőben és egybefüggő tükörjég búrává állnak össze, amin apró vízesésekként csordul le a víz.

- Bizonyos téli viharok egy-két hétig is eltartanak, de 3-4 nap alatt odébb szoktak álni. - Folytatja a kis beszédét, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy íves, lebegő jégfal megóvja őket egy nagyobb vízcsapástól és elvezeti a vizet.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

A hallottakra biccent és a szagához társítha a nevet is.

- Nem vitattam a fogás milyenségét, de tegnap mintha több lett volna a kondér tartalma. - Lép közelebb és követi.


A szél illata ismerősen jelez az elméje mélyén, de itt nem tudja ez mit fog jelenteni. A megállásokra olykor nem figyel és csak ippeg kerüli el az ütközést.

- Talán kedveli a viharokat vagy csak azért könnyebbült meg, mert még idejében sikerült horgásznia? - Teszi fel ártatlan érdeklődéssel a kérdését.

Figyeli a ténykedését nem kérdőjelez csak figyel, hiszen nem ismeri a helyi időjárást sem a annak szokásait.

- Mennyi ideig tart a leghosszabb vihar, amíg el kell elviselnie. - Kérdi felsandítva, némi vicces élt csempészni a mondandójába, de aztán csukott szemmel lemondóan sóhajt, majd figyeli a szavait és tartani igyekszik vele a lépést miközben kordul a gyomra a tömény hal szagtól.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

A lendületesebb menetelésből megáll, ahogy a nő közvetlen közelébe ér. Nem kicsit szórakoztatónak találja a fogás mennyiségére vonatkozó ki nem mondott rosszallást, ezen egy kóbor pillanatra felhúzódik szája széle.

- Nem kell, ez egész jó fogásnak számít errefelé, főleg ennyi felszereléssel. Gerdor. – Amint a szavak elhagyták a száját, újra bele is kezd a menetelésbe.

A parton sétálva feltámad a szél és az egyre nagyobb hullámok beljebb és beljebb kúsznak a partra. A fél-óriás ennek megfelelően fokozatosan nyomul távolabb a víztől. A felhők is hamarosan megérkeznek a folyamatosan erősödő széllel. Olykor-olykor Gerdor megáll kémlelni az eget. Mikor a sötétszürke viharfelhők megérkeznek, egyfajta jól látható megkönnyebbülés látszik az arcán. Lépteit jól érezhetően gyorsabbra veszi, a távolban egy-két dörrenés is jelzi a vihar közeledtét.

- Úgy látszik össze leszünk még zárva pár napra. Az itteni viharok ritkán vonulnak el egy-két nap alatt. - Egy kis időre megáll, a tegez nyilat körbetekeri a háló kihasználatlan végével, majd az egész mindenséget az övére erősíti, mintha csak attól tartana, hogy a szél odáig fog erősödni, hogy ez az egyetlen módja dolgai megtartásának.