Világleírás és történelem

Vissza a főoldalra
       (kattints a nagyobb képért)
A középkori birodalom fővárosa századokkal ezelőtt rakta fészkét oda, hol az Özvegykönny fekete folyama fél tucat ágra szakadván, kisebb-nagyobb szigeteket hasítva ki a televényből torkollik a tengerbe. Kőcsipkés tornyai , patinás kupolái és száznál több hídja messziről vonzzák a vándort, kapui, kikötője folyton éhes szájként nyelik el az áruval rakott karavánokat. Falai közt nemesek, pórok, igazak és hitványak osztoznak titkoktól dús kövein. Egyaránt helye van itt a pompának és nyomornak, becsületnek és árulásnak, míg minden pirkadattól hajnalhasadtáig sorsok teljesednek be, vagy az égiek szeszélye és a földiek ármánya okán vesznek új irányt.

Anwarion végeláthatatlan erdősségeit az óidőkben elfek lakták, s őrizték azokat Kalamon terjeszkedő homályától - ám az évezredek háborúi lassan, de biztosan apasztották az ősi nép erejét. Nagyjaik elhullottak a Homályföldek ádáz fajzataival, ork hadurakkal és láthatatlan romlással való folytonos csatározásban, s belátták, kevesen vannak hozzá, hogy gátat szabjanak földjeik elbitorlásának. Elszánták hát magukat, hogy felkarolják a környező szaporább embernépeket, hogy segítségükkel kiszorítsák erdeikből a lopózó veszedelmet. A szétszórtan élő kisebb törzseket egybeterelték, kultúrát adtak nekik, vérüket elkeverték az övékkel, s mindenekelőtt megtanították uralkodni a legharciasabb népet, az anwart. A háborúk forgatagából ekkor emelkedett ki az anwarok legnagyobb hőse Eldalos, kit miután az ellenséget visszaűzték a hegyeken túlra, népe egyként kiáltott királlyá, s a vérük árán megvédett földre ettől fogva országaként tekintett. Az elfek holdvilágból vert koronát ajándékoztak az új királynak, ki hozzálátott, hogy uralmát kiterjessze a vidék többi népére is. A törzsek vagy elismerték a király uralmát, vagy kíméletlen háborúk után behódoltak, végül negyed század alatt Anwarion egységes országgá lett. Az elfek továbbra sem szűntek meg bábáskodni a fiatal birodalom felett, míg jótékony tudatlanságban hagyva az embereket, a színfalak mögött vigyázták e föld náluknál is ősibb titkait. Eldalos mellé maguk közül adtak királynét, kiknek nászából a mai napig uralkodó, dicső dinasztia sarjadt. A Szépek Népe kifinomult mágiára tanította az embereket, mellyel hatékonyabb fegyvert kívánt adni kezükbe a homály elleni küzdelemben.

A birodalom alapítása óta eltelt csaknem másfél ezer esztendő alatt az ország a külső és belső békétlenségek ellenére is prosperált, s az Eldalos-nemzetség uralmát trónviszályok sosem szakították meg. Bár két oldalról harapófogóba szorítják ellenségei, a Homályföldek időnként előrajzó fertelmeivel és Davokar császáraival fennállása során eredménnyel harcolt, avagy sikeresen kiegyezett.

Belső válságai közül tán a legjelentősebb II. Endares idejében zajlott, ki előnyös házassága révén remélte elnyerni Davokar elefántcsont-trónusát, s hogy fegyverrel is érvényt szerezhessen trónigényének, kénytelen volt tetemes birtokadományokkal ügyének megnyerni az ország főrangjait. Végül a mértéktelen adományozás oly módon meggyengítette a királyi hatalmat, hogy az uralkodót egy a határokon túli diplomáciai körútjáról hazatérve elfogták, s csak annak fejében engedték újra szabadon, hogy pecsétjével látja el a nemesség kiváltságait rögzítő törvényeket, mit a király –minthogy tisztességes alkut kivívni nem maradt ereje- szó nélkül megtett. Ettől fogva datálódik az anwarioni nemesség alkotmányos önállósága, mely a zászlósuraknak szinte korlátlan hatalmat ad az általuk uralt tartományok felett, s bár uralkodójukat továbbra is vérük hullásával kötelesek szolgálni, a zászlósurakból felállott Királyi Tanács beleegyezése nélkül semminemű adót a korona ki nem vethet, s hadjáratot külországba nem indíthat. A Dawini-bullából származtatja a nagyszámú bocskoros katona-nemesség önazonosságának gerincét, hiszen törvénybe foglaltatott, hogy az elszegényedőket jobbágysorba nem vethetik vissza, ugyanakkor a bulla ellenállási jogot rögzít a kardnemesek számára, ha jogaik bármilyen formában sérülnek. E törvény, a nemesség hatalmának, s befolyásának folyamatos növekedése mián, azóta is sarokpontja az ország külső, s belső politikájának.

×