Ovidius Naso
[Alkony Király]
Nem: Férfi 
Faj:
Azonosító: #68

Kinézet:

Van fogalmad a tökéletességről? Az emberi mérce számára befogadhatatlan szépségről? Azt gondoltad az elfek kecsessége lenyűgöző? Nem láttál még Sidhét. A tündérvilág - Árkádia - uralkodó nemesi faja. Ovidius egy közülük. Valójában kevesebb és egyben több annál. Majd 190cm magas szálkás izomzattal rendelkező lenyűgöző férfiú. Legtöbbször kigombolt inget és testhezálló nadrágot visel, esetleg mellényt. Láng vörös hajzuhataga hosszan a feneke alatt ér véget, bőre fehér akár a hó, ajka keskeny, szép ívű vonásait pedig mintha márványból metszették volna. Az időjárás viszontagságai is úgy hatnak rá mintha neki teremtették volna az időt, s annak színpadán ő tündükölne középütt. A nyári forróságban teste üdén csillog, a tél zimankójában a dér halvány aurát kölcsönöz neki, a vihar áztatta esőben tincsei pajkosan tapadnak bőrére. Nincs az a szituáció mikor ne sziporkázna saját pompájában. Ha pedig hozzád szól... hangja mint a méz és a bársony, úgy járja végig érzékeid mintha minden csepp szava vöröslő rubint lenne.

Jellem:

Ovidius sosem volt az a könnyen szerethető jellem hisz könnyűszerrel használt másokat kényére kedvére. Ráadásul előszeretettel volt gúnyolódásának céltáblája férfi, asszony, gyerek vagy agg. Mindig is volt benne egy fensőbbség tudat, mi most beérett, de szerencsére nem csak hatalmat, bölcsességet is örökölt. Lételeme a játék mások érzéseivel, de nyomja a vállát a felelősség amivel tartozik az erdők és tündérek népének. Királyukká vált még ha ezt nem is kívánja elfogadni, de olykor kénytelen eszerint cselekedni, s fél nem kerülheti el a sorsát..ha bajban népe akkor tennie kell értük. Ez a fajta "önfeláldozás" nem volt eddig kenyere, s most is tagadja ameddig csak tudja. Különben is, hogy lehetne Király egy valódi Királyné nélkül. Az ő szívét pedig rabul ejteni...

Előtörténet:

Ovidius félvér sidhe. Ember anyától és tündér apától. Nem igaz fae hát, de mégis különlegesebb fajtájának legtöbb eredetijétől ugyanis a sidhék királya nemzette őt ember anyának. Sokáig nem is volt más mint egy fattyú pár bűvös képességgel ki eme elhagyott kúria falai között élt és tette a szépet, vagy váltak egyesek szörnyű természetének céltáblájává. Azonban a közelmúltban attya elhalálozott Ovidiust pedig valami Ősi késztette arra, hogy megtalálja örökét. A sidhék között az atya halálával annak ereje átszáll örökösébe. Árkádiában a Tündöklő Király gyermekei attyuk halála után annak sírboltja előtt sorakoztak, de lényének esszenciája ott örvénylett a tündér testben a faék pedig nem értették mi történhetett. Ovidius pedig megtalálta a módját, hogy vérét követve eljusson Árkádiába és mindenki megdöbbenésére a fattyú lett a Tündöklő Úr letéteményese. A tündérek döbbenettel vegyes féltékenységgel szemlélték miképp száll át a hatalom a fattyúba, s nem voltak hajlandóak elfogadni uralkodójuknak. Ovidius sem kívánt végül arrogáns és lenéző fajtársai között élni így végül önként távozott Árkádiából még ha a Törvény szerint a jussa lenne a korona. maga mögött hagyta a Fátylon túli világot és visszatért az elsődleges anyagi síkra. Származását, vérét azonban már nem tudja elrejteni. Ráadásul az erdő mesés teremtméynei nagoyn is jól tudják mi történt Árkádiában és mivel Ovidius az egtyetlen Sidhe ki önként és dalolva tapodja ezt a világot sokan valóban Királyukként is kezelik. Fajtársai AZlkony Király nevet aggatták rá, utalva ezzel, hogy a fattyú öröklése a sidhék alkonyának kezdete. Jelenléte, szépsége túlmutat nem csak az embereken, de az elfeken is. Az erdők népe és annak teremtméynei ösztönösen uralkodójukat látják benne, s az állandó hajbókolástól undorodva Ovidius végül úgy döntött visszatér a romos kúria falai közé és megpróblkozik a "normális" élettel. Persze önnön gőgje és rossz természete nem lesz épp segítségére ebben, ráadásul valójában nagyon is szomjazza az elismerést és a hajbókolást hát nem rest továbbra sem kihasználni immár jóval erősebb képességeit, amennyiben a helyzet megköveteli. Hiúsága azonban arra ösztönzi őt, hogy azokat akik számítanak neki, ne bűverejével nyűgözze le hanem valódi jellemével. Hisz mit érne ovidius naso, ha lemeztelenítenénk a lelkéig és mindenki gyűlölné… valódi elismerést kíván még ha nem is vallja be.

Egyéb információk:

Ovidius legszembetűnőbb képessége a Természetfeletti Jelenlét és Emberfeletti Szépség. Olyan aurával bír mi arra ösztönzi a jelenlévőket, hogy autómatikusan rá figyeljenek, a kedvében járjanak. Ez természetesen leküzdhető némi koncentrációval, de a legellenszenvesebb alakok is érzik ezt a lenyűgöző kisugárzást. A Bájolás vagy Bűvölet: Ovidius képes személyeket elbájolni és azokat már-már ésszerűtlen érzelmi reakciókra késztetni maga iránt. Mind a Jelenléte mind a Bájolása különösen az erdei teremtméyneken és a tündérféléken fejti ki hatását. A Bűvölettel tárgyakat képes felruházni olyan hatalommal amik felhasználásukkor(egy megbűvölt füstölő fütsjének belégzése), vagy hordozásukkor(egy amulett nyakban viselése) fejtik ki hatásukat. Ezek leginkább érzésekre és a személyiségre hatnak. Vad vágyat keltenek, mélabús szomorúságot, megtörhetetlen bátorságot... mind attól függ, hogy a bűvölet pillanatában milyen hatással ruházza föl Ovidius az adott tárgyat. Mindezen képességeknek természetesen ellen lehet állni azonban a tárgyakba fókuszált erőnek nehezebb főleg akkor ha rendszeresen használja/hordja az illető. Tehát ha valaki meggondolatlan, vagy tudatlan arra hogy mit is használ akkor idővel mindenképp kifejti rajta a hatását. (pl.: Minden este meggyújtja a megbűvölt füstölőt minek hatása a félelemkeltés mikor az alany egyedül van valahol akkor egy hét után tényleg rettegni fog, ha nincs valaki a közelében). Az utolsó képessége ami igazán veszélyes a Mágia Elszívás. Ez is immár puszta jelenlétében is érzékelhető. Azon teremtmények kik képesek a mágia használatra, vagy fel vannak ruházva mágikus tárgyakkal, képeségekkel azok enyhén, de érezhetik, hogy Ovidius jelenlétében némileg szökik ez az erejük. (játéktechnikailag ez nem különösebben befolyásolja senki erejét míg nincs fókuszálva Ovidius részéről). Ovidius ezért is szeret mágikus hatalommal rendelkező lények közelében tartózkodni, mert az elszívott hatalom pedig őt táplálja. Alapvetően nem él ezzel vissza, de ha koncentrál adott szeméylre akkor ez a folyamat igencsak felgyorsul és egy tapasztalt mágus is hamar azt érezheti, hogy hatalma szép lassan egy novícius szintjére esik vissza, Ovidius ereje pedig ezzel párhuzamosan nő. Ezzel a képességével tárgyak bűverejét is el tudja szívni, mint egy mágikusan lepecsételt átjáró, vagy bűvös erejű penge. A hatás sosem végleges, a sidhe távozásával fokozatosan vissza tér az erő. Hátrányoktól sem mentes. A “hideg” nyers vas fajtájából eredően rettentő sebeket tud ejteni rajta és nagyon nehezen gyógyul fel az efféle sérülésből. Káros szenvedélye pedig a dohányzás.

Bónusz tárgyak és felszerelések:
  Mik ezek, és hogyan tehetsz szert rájuk?
A jutalomtárgyakat a mesélő karakterek osztják ki egy-egy kaland végén, ha úgy ítélik meg, hogy a játékosok ügyesen oldották meg a rájuk váró nehézségeket, rejtélyeket, vagy logikai fejtörőket. Természetesen nem minden mesélő oszt jutalmat a kalandja végén (erről tájékozódhatsz a mesélő adatlapján is), és nem is kötelező tárgyakkal jutalmazni a kalandorokat.

Amennyiben a mesélő úgy ítéli meg, hogy jutalomban részesülsz, beküldi a tárgyat és annak leírását, az pedig bekerül a karakterlapod „Bónusz tárgyak és felszerelések” részébe, így számodra is láthatóvá válik, mivel is rendelkezel pontosan.

A tárgyak használata és eldobása
A jutalomtárgyaknál nincs megkötve a mesélő keze: az ő fantáziájára van bízva, hogy miféle tárgyat kapsz, és az meddig használható. Arra viszont szigorúan megkérünk, hogyha egy tárgyat kijátszottál és mondjuk egyszer használatos volt (pl. egy láthatatlanná tévő varázsital), azt töröld a karakterlapodról.