Kinézet:

Davokari napcsókolta. Így nevezik, mikor a homokdűnék hazájából származik valaki. Egyenletes barna bőr, mélybarna szemek, hosszú, fényes fürtök. Nőies vonásait sosem volt rest véka alá rejteni, nem, Meria nem erről híres. Voltak idők, mikor Davokari Szép Meriaként emlegette a nemesség, máshol, lent a mocsokban pedig átkozta nevét az anwari nép. Olyan, mint egy érett, koranyári barack. Kívül tündöklő és formás, illatával csábító, ám ha az ember fogát belé mélyeszti, azon nyomban rájön: belsejét enyészet és romlottság emészti.

Jellem:

Hogy milyen ember Meria Aydin? Nehéz lenne behatárolni.
Egyszer mint a tenger horizontján megjelenő első napsugár, mielőtt beköszönt a nappal. Szemkápráztató, simogató, bársonyos. Az ember kedvét leli benne, társaságában megnyugvásra talál, értő szemekre, hallgató fülekre. Voltak, kik már-már addig elmerészkedtek, hogy gondoskodónak ítélték. Hangja selymes, jelleme elegáns, járása kecses.
Miért ne lelné bárki örömét a vele töltött időben?

Másszor pedig, mint az Aranydűnék között a sivatagi homokvihar. Szélsebesen csattan fel, nem kímél semmit és senkit, ki útjába áll. Gőgös, arrogáns, nem mellesleg oly fenn hordja fitos kis orrát, hogy az ember elgondolkodik; mégis melyik valóságban él? Érzéketlen és önfejű, mikor kedve tartja drámázik, hogy az egész Kúria meginog belé!
Mégis miként lelhetne bárki örömet a vele töltött időben?

Legalábbis az anwari nép emlékezetében valahogy eképpen élhet. De hogy milyen jellem ő e pillanatban? Nos… azt csak az tudhatja bizonyosan, ki vele időzik épp.

Előtörténet:

"Hiába emelkedsz magasra, sosem mosod le magadról a sarat."

Az, hogy honnan is származik és pontosan hogyan került el arra a pontra, hol jelenleg áll, már történelem, ahogy mondani szokás. Tán már ő maga sem emlékszik minden pontos részletre...van, ami élénken él emlékezetében, s van, amit oly mélyre nyomott magában, hogy már abban sem biztos; megtörtént.

Ült Davokar aranytrónusán, de aludt hideg kőpadlón is. Az ismert világot az aranyló sivatagtól az anwar partokig bejárta. Ismeri a keleti, fűszeres teák, de saját vérének ízét is.

Legutóbb tovahajózott, hogy szülőföldjén telepedjen le, tervei szerint örök időkre. Ám az idők végezete, ebben az olvasatban hamar eljött. Hamarabb, mint várta, mert elhagyta Davokart, s újra anwarföldre lépett...

Egyéb információk:

Gyógyító-és elmemágus.