Kinézet:

KÉP A LINKEN LÁTHATÓ NEM A PROFIL AZ ARCA


Ha belenéztem a tükörbe sosem tudtam volna leírni részleteiben hogy is nézek ki.
Hisz én csak annyit láttam, hogy ni, ez itt én vagyok.

De szoktam hallani az emberek véleményét, melyek egész változóak.
Mostanában fürtjeimet dícsérték, miközben hallottam mikor két lány összesúgott -Nincs is semmi különleges a barna szemében.
Egy kutya is a napokban felágaskodva próbált barátkozni, gazdája elmondása szerint mulatságos volt, hogy így pont akkora a fiatal Great dane mint én.

De a leginkább az arcomról szoktak beszélni körülöttem.
Azt mondják, van egy mosolyom. És egy különös nevetésem, bár azt sosem mondják miben különös.
Mikor egy sötét bőrű haját kendőbe bugyolált, azt hiszem nő, szerette volna megtudni a nevemet, olyan hirtelen akartam mondani hogy elfelejtettem, de aztán kisegített ahogy azt mondta, - Egy ilyen ifjú akinek a legapróbb morzsa látványán is nevetésre áll a szája, annak biztos Kacaj lehet a neve!

Az illető bölcsnek tűnt, így nem is kérdőjeleztem, csak nevettem rajta.

Jellem:

Valahogy mindig is vidámnak éreztem magamat.
Az okát nem tudnám megmondani. Kíváncsiság hajszolt, merészség.
Nehezen ijedtem meg bármitől is igazán, még is ha megleptek felkiáltottam.
Pedig csöppet sem féltem a váratlantól.
Mintha fáradhatatlan energiát adományoztak volna, pedig a testem eltudott fáradni, és én ezt nehezen vettem olykor észre.

Nehezemre esett nem barátkozni,vagy nem rábízni másokra az értékeimet, még akkor is ha volt alkalom hogy utasítottak rá hogy ne tegyem, mert pórul járhatok.
Én még is megtettem, és sose éreztem rosszul magamat miatta, így hát nem is hittem azoknak a szavaknak.

Gyakran szokták kérdezni, van-e feleségem vagy szeretőm.
Amit nem igazán értettem sohasem de lehet csak valami olyasmi van a homlokomra írva ami számomra a tükörképemben sem olvasható.

Szeretek enni és inni, új dolgokat találni és felvenni, nevetni és élni.
Legalábbis, eddig ezekre sikerült rájönnöm, amióta felébredtem a kikötőben.

Előtörténet:

Egyszer csak ott ültem a Régi kikötő korhadó fadeszkáin. Lábamat gondtalanul lógattam a sötét, fodrozó víz felett. Nem tudtam hogyan, vagy milyen úton kerültem oda, de ha már így történt folytattam a láblógatást. Talán elaludhattam, kiesett pár óra. És még az időérzékem sem volt ma a helyén. Felnéztem a horizontra, ahogy a szürkületi fények egybemossák az eget a vízzel, majd megakadt a tekintetem egy emberi arcon ott a mélynek a felszínén mielőtt azt a tenger végleg belökte volna a sűrű köd alá.
Nem ijedtem meg, már első gondolataim biztosítottak róla hogy csak az elmém játszik bolondos játékokat velem, mert hogyan is nézhetett volna ki az-az élettelenül sodródó alak, pont úgy;
Mint én.

Egyéb információk:

Hasonmás (Doppelganger):
Egy saját megjelenéssel nem rendelkező lény, amely felveszi mások küllemi kinézetét és gyakran meg is öli ezeket a hasonmásokat, ha csak már eleve nem halottan találta őket. Ezekről persze nincs tudomása, sem emlékei, éli tovább az illetőnek az életét amennyit arról megtudott, egészen addig amíg valaki le nem buktatja vagy el nem hitetik vele hogy megkérdőjelezhető a tevékenysége, mert akkor stresszesen új alak után kezd kutatni.

+Látás útján nehezen tudja elkülöníteni a nemeket, őt a szagok segítik ki, hasonlóan így van a többi élőlény korai meghatározásával.
+Átlagosan hosszabb életet élnek mint az emberek 120-150 körül, de akadnak ügyesebb doppelgangerek akiknek a koruk nem ismert.