Kinézet:

Szépreményű ifjúként 203 centi magasra sarjadt, bármi lehetett volna belőle, azt mondták bármi, széles vállait páncélviselésre teremtették az istenek, de az öregapja szíve beleszakadt, amikor ezt a tehetségét elpazarolva mágusköpenyt öltött lovagi tunika helyett.
Még most is jó alkatú férfi, elég erős ahhoz, hogy megtermett pácienseket egyedül tegyen fel a boncasztalra. A mozgása kifinomult és erőteljes, edzett, bár ezt a fehér köpeny, amit jellemzően visel eltakarja. Ez az ártatlan viselet rendszerint megtéveszti az alkalom szülte tolvajokat és útonállókat, akik nem is sejtik, hogy elég jártas ahhoz a kézitusában, hogy a mindig nála levő különböző méretű ollókkal és szikékkel ölni is tudjon a test gyenge pontjainak beható ismerete révén. Nagyon biztos keze van, ráadásul kétkezes, bár a bal kezével az aláírása a "Sally" névre emlékeztet Setebos helyett.

A kora meghatározhatatlan, harminctól hatvanig mindennek látszik fényviszonyoktól és kialvatlanságtól függően. Nem segítenek a ráncok helyett a bőrébe mélyedő sebhelyek sem, egy hosszú vonal a bal szemén át, egy a bal szájsarkánál hasít az arcán, bal arcfelén a homlokának közepvonalától a füléig a húsába olvadt varratokkal összefogott íves sebhely húzódik. A szeme színe olajzöld, gyakran hord okulárét, cvikkert, valamit, amivel korrigálhatja javíthatatlannak bizonyuló rövidlátását.
Szőkéből őszült haja félhosszúra hagyott, gyakran torzonborz gombolyagként ül a fején, komolyabb testbelsőbe nyúló munkákkor összeköti, letűzi vagy elkendőzik a szertelen tincseket. Jobb füle lyukasztott, benne karikát, vagy egyszerűen egy görbe sebvarró tűt hord, hogy az mindig kéznél legyen.

Az arcformája ovális, hosszúkás, arcoldalain enyhe beesettséggel, az álla makacs jellemre tanúskodóan feszes vonalú. Orra hosszú, szája finoman rajzolt, az anyjától örökölt dús ajkakkal, szürke szemöldöke íves. Borostája szőkével pettyezett ősz, ha megnő olyan hatást kelt, mintha rohadna a bőre, úgyhogy rendszerint gondosan boroválkozik.

Jellegzetes öltözéke a fehér kirurgusköpeny, néha pestismaszk, gyakran hord finom anyagú, vékony bőrkesztyűt, sokszor látni dohányozni. A tartása kissé görnyedt, mintha nem tudná elviselni a saját magasságát, ettől hórihorgasnak hat, bár valójában egyáltalán nem sovány.
A ruhája alatt azonban közel sem makulátlan, a testét olyan hegek borítják, mintha többször is felboncolták, aztán összevarrták volna.

Jellem:

A szórakozott mániákustól a nagyon nyugodt nihilistáig sokféle hangulatban el lehet kapni. Végtelenül kíváncsi, tudományos és természetfeletti gyógyító módszerek kutatása iránt messzemenőkig elkötelezett. Szorgalmas és munkamániás, vagy inkább szenvedélyes a test rejtelmeinek feltárása iránt. Azt mondják róla, hogy egy kicsit őrült, de hát ki nem az valójában?

Előtörténet:

Anwar nemesi család sarja, nem az első a sorban, de nem is az utolsó, ez valamelyest szabadságot adott neki a saját élete felett és megválaszthatta a foglalkozását a kötelező udvari, hadviselési, birtokosi tanulmányain túl. Mivel tekintélyes mennyiségű varázserőt örökölt a mágustorony tehetséges tanoncává vált, akit kortársai közül kiemelt ambíciója és eltökéltsége. A kíváncsiság kék vérével együtt feszítette az ereit egészen addig, amíg mesterévei után a Mágustorony nagyhatalmi varázslójává vált és beutazta Anwariont, majd kiküldetésben más birodalmakat is, hogy terjessze a torony befolyását és gyarapítsa a tudását.
Néhány évtized alatt a hatalma nőttön nőtt, a tisztességben megőszült nagymesterek közé még viszonylag fiatalon lépett, ámazután azok sorra haltak ki mellőle, és ő még mindig ifjan és erőteljesen végezte mágiatudományi kísérleteit és utazott messzi kiküldetésre. A toronybéli varázslók előtt nem volt titok, hogy valami veszélyes mágikus eljárással sikerült a saját életerejét összekevernie az anwarioni ősfajt jelentő elfekével, mert a kísérletezése gyakran veszélyes volt, nem egy önkéntes tanonca pusztult el mellette ocsmányan, de legalább ugyanennyi meg is dicsőült, mert a mágia úttörőjeként beírták nevüket a poros könyvekbe.
Valamivel több, mint egy évtizede azonban az udvari elfek rokonságában meglepő hiányok mutatkoztak, és megvádolták azzal, hogy előkelőségek jelentéktelen rokonait használta a kísérleteihez. Vádirata szerint a borzalmakkal teli laboratóriumában talált testrészek oly mértékben torzultak és elgyötörtek voltak, hogy a legtehetségesebb vizsgálók sem tudták megállapítani róluk, hogy kihez tartoztak, így a védekezése, hogy csupán csatában elhullott elfekből nyerte ki a maradék életerőt nem állt helyt a vádlói előtt.
A rossznyelvek szerint azért került mágikus pecsét a húsába, mert túl magasra tört és a konzervatív nagymesterek már nem látták maguk között szívesen, a vádak hamisak voltak. Mivel nem sikerült hitelt érdemlően rábizonyítani semmit az életerőmanipulációs kísérleteken kívül, amiknek voltak áldozatai, így pusztán ötven esztendő kényszermunkára ítélték, az adottságainak leginkább megfelelő módon: a város Ispotályában végzi immár tizenöt éve főkirurgusi szolgálatát, és a mágiájának csupán töredékét használhatja e nemes cél érdekében.
Szívesebben ment volna gályarabnak.

Egyéb információk:

Anatómiai ismeretek: hála az élete során elvégzett rettenetes mennyiségű boncolásnak mindent tud a testekről, igazság szerint a legtöbb faj testéről és az ismereteit folyamatosan frissíti. Nem csak holtukban, de éltükben is érdeklik a testrészek működései, az izmok tapadása, a bőr rétegei, a haj növekedése, a szempillák zsírosodása, stb.

Bélyeg: a testén mágikus pecséteket visel, amik megakadályozzák, hogy eredeti útján járjon, csak gyógyító mágiákat tud használni hatékonyan, erre kötelezi a mágustorony is.

Boncolás mánia: a kíváncsiságának manifesztáció, a tudásának alapja. Adjatok neki egy szikét, és tudni fgja, hogy mire használja.

Életerő manipuláció: noha emiatt ítélték el, a nagymesterek különös humoruknál voltak, amikor egy kiskaput hagytak neki. Képes a kezébe vett szerveket életben tartani azzal, hogy a saját életerejének csatornáira hangolja őket az érintésével, így egy még dobogó szívet életben tud tartani akkor is, hogyha azt átdöfték, ha időben odaér, az utolsó szívdobbanás előtt, hogy megtegye. Még soha senki nem köszönte meg, aki felneszelt a haldoklásából arra, hogy a jó doktor könyékig a mellkasába nyúlt a hasfalán keresztül.

Gyógyítások: széleskörű ismeretekkel rendelkezik természeti gyógyító eszközök, lehetőségek, és a misztikumok határait súroló gyógyító metódusok terén. Készít főzeteket, konyít az alkímiához, a kencékhez, és sok pénzt fizetett már azért, hogy falusi asszonyok sebkezelő receptjeit is összegyűjtse.

Hosszú élet, jó egészség: ahogy az elfeké, az öregedése megállt egy ponton, kiváló egészségnek örvend, emberi testének majdnem legjobb állapotában sikerült megállítania a faji romlását, ennek

Kézrátétel: hosszú évek munkájával a kezeit finom érzékelőkké változtatta, amik többet elárulnak neki egy test állapotáról, mint a többi érzékszerve, és ezt a korlátozó bélyeg sem vette el tőle. Nem gyógyít az érintése, de elég információt nyer belőle a keze alatt zajló testi folyamatokról, hogy úgy tűnjön, mintha csodát tenne a kezeléssel.

Megromlott varázserő-ütés: lepecsételés alatt tartott mágiája folyamatosan termelődik és pusztul a testében, ezt a kezein keresztül tudja magából kiadni, amit jellemzően önvédelmi célokra használ. A túlélők szerint a kiáradó mágia ütése olyan, mintha lovak gázolnák el őket, villám csapna beléjük vagy irtózatos magasságból sziklára csapódnának. Nem tudja jól szabályozni, hogy mennyi energiát ad ki, így egymás után legfeljebb három csapásra van elég ereje, aztán kimerül a felesleges tartaléka. Csak olyan embert tud megütni vele, akit megérinti. Ez nem mágikus támadás, a varázsereje a testéből kitörve fizikai ütésként manifesztálódik.

Sally: Sally egy kutya, amiről gondoskodni kell. Egy házvezetőnő, aki hazavárja. Egy kishúg, egy nővér, egy feleség, egy asszony, egy szerető, egy férfi, egy nő. Sally a minden, Sally szereti a piros almát, neki hazaviszi a tüdőbetegségben elhalt férfi szívét, neki veszi a csipkés szép ruhát. Sally a minden, Sally a ki nem alvó mágia hívó szava, Sally a napokat számláló jegyzetfüzet, mert ötven év csak tizenhétezernyolcszáz nap amiből ötezernégyszázhetvenöt már elment, azt a hátralevő tizenkétezerháromszázhuszonötöt nevetve kibírják. Sally a bosszúvágy, aki hajnalok hajnalán a fülébe súgja, hogyha lekerülnek a bélyegei olyan vértengert támaszt, hogy a torony csúcsáig tisztára mossa vele a várost. Sally a vágy, Sally az éhség, Sally a mohóság, Sally a szükség, hogy belevágja az ollót minden testbe, és Sally a kényszer, hogy azután összevarrja őket, Sally a nappalba forduló éjszaka rózsaszín pereme és Sally a délidők vakító fényárja, Sally várja, hazavárja.