Kinézet:

Asmodeustól kapott egy Jégvirágot mintázó karkötőt, de ez a bilinccsel ellentétben bármikor levehető, ha úgy akarja.

Akit magad előtt látsz, fajához képest egy alacsony teremtés a mindössze 158 centiméteres magasságával. Alkatra is inkább hajaz még egy süldő lányra, lévén, hogy még csak 25 éves serdülő, a felnőttkor határán. Jó ha van még öt éve, hogy behozza lemaradását bátyjaihoz, akik azért jócskán megközelítik a 2 métert is 190 pluszos magasságukkal. Szám szerint vannak hárman. Mármint a bátyók, de most Amarán a sor, hogy bemutassuk.
Szóval amellett, hogy aprócska, mellette még cserfes is, de az meg már a jelleméhez való tulajdonság. Na lássuk csak, ki is ő, amikor rápillantunk!
Mint a szépek népe, kecsességben, szépségben azért nem voltak hozzá kegyetlenek az Istenek. Arca harmonikus, bájos, bőre világos hűvös rózsaszínes árnyalatú, szeme csodás jég kék, pillantása is az, jeges, szeme fehérje szinte világít, olyan fehér. Tekintetének erejét sűrű és erőteljes szemöldöke teszi még határozottabbá. Orra vékony, fitos. Ajkai rózsaszínűek, nem túl teltek, inkább alsó ajka vastagabb kissé. Haja színe sötét barna, szinte fekete, finom szálú, amit -bátyjai tiltakozásainak ellenére, vagy csak azért is- rövidre nyírt. Fülecskéi fajához híven hegyesek.
Teste, amellett, hogy aprócska és vékony, igen hajlékony és ruganyos. Fürge és élénk a mozgása is, kivéve, mikor mágiáját gyakorolja, olyankor, mintha megfagyna körülötte a levegő. Szó szerint.
Ruházatára jellemzőek a tél erőteljes sötétebb színei kontrasztokkal: sötétkék, holló fekete, sötét grafit szürke és a kontrasztjai: kristály fehér, jég kék, kristály kék. Elvétve, talán ünnepi alkalmakkor hajlandó felvenni porcelán rózsaszínű ruhát is.
Jellemző még ruházatára, hogy nem szereti az érdes, durva dolgokat melyek finom bőréhez érnek, ezért a finomabb, puhább anyagokat részesíti előnyben. Az élesebb, hegyesebb fémes tüskék azonban előfordulhatnak viseletében, könnyű páncélingén főképpen, mely igen díszes és veretes, ősi és értékes. Lábán gyakorta fekete csizmát visel, még nyáron is. Vagy mezítláb lehet őt látni.

Jellem:

Összességében lehetne drámai és vonzó, kifinomult, hacsak a külső jegyeit vennénk alapul, mint amilyen édesanyja is volt. Ám belőle még süt a kiforratlanság, a gyermeki báj, ami már zavarja is, hiszen miért nem veszik őt komolyan, amikor ő olyan határozott? Még nem tudja, hogyan érje el azt, amit akar. Természetében, akárcsak színeiben is hatalmas kontrasztok vannak. Irányító típus, önfeláldozó, hűséges, nyílt, lobbanékony, majd hirtelen hallgatag, zárkózott és ellenséges. Gőgös és beképzelt, ami faji jellemzője népének. A hangot igyekszik megtalálni más fajú népekkel, több-kevesebb sikerrel. Olykor-olykor felidézi édesanyját, igyekszik hozzá és örökségéhez méltó lenni. Ilyenkor nagyon fennkölt és igencsak jóságos, ugyanakkor leereszkedő modorúvá válik.
Döntéseiben fekete-fehér alapon ítél.

Előtörténet:

Mióta csak eszét tudja, mindig is az erdőben éltek. Apja és édesanyja békében elváltak, amikor ő még kisgyermek volt. Egészen 10 éves koráig anyja nevelte, tanította a három bátyjával együtt a mágiára igen csak fogékony kislányt. Anyja vízmágusként át tudott adni minden tudását, a leányka viszont hozott a természetében valami mást, elemibbet, ami új volt, s nem tudott vele mit kezdeni. A hegyekbe vitte egy vénhez, aki magához vette a kislányt hogy felszínre hozza a benne rejlő ősi mágiát, az Elemi Fagyot. Ez a képesség nem volt eddig sem ismeretlen, nem ő volt az első, s nem is lesz az utolsó, aki képes a vizet jéggé varázsolni. Uralni azonban, és megfelelően használni nem veleszületett képesség. Szerencsére a kislány érdeklődő és elmélyülő természetű volt a tanulás során. Könnyedén szívta magába az irányítás képességét, s építette össze a vele született tehetségével a nagymágus tanítása alatt. Csak ritkán térhetett haza, hogy családjával ápolhassa a kapcsolatot, de olyankor mindig meleg szeretet vette őt körül.
10 évet töltött távol otthonától, ez alatt tökéletesen elsajátította mind a víz, mind a jég elemek irányítását. Hazament otthonába, ahol édesanyja a lassan nővé serdülő lányát igyekezett megtanítani mindazt, ami addig elmaradt a kislány életéből. Ám makacs ellenállásba ütközött. Amara ugyanis elszokott már attól az élettől, amiben gyermekként élt, s nem érdekelték a szokásos női praktikák. Anyja sokszor csak sóhajtott egyet, és hagyta a lányát, hogy élje az életét, és járja a saját útját.
Sokkal jobban érdekelte a fiús elfoglaltság, s nem volt rest hajnalonként felkelni, hogy bátyjai után koslasson az erdőbe, hogy velük tanuljon kardforgatást, és vadászatot. Kiváló alap volt számára a három fiú testvérével való edzések sorozata. Néha napján a testvérei azonban megpróbálták elküldeni, lányosabb ruhákba próbálták kényszeríteni. Ilyenkor inkább a magányos napokat választotta. Úgy gondolta, ráér még anyjától ellesni a fortélyokat. Ebben azonban tévedett. Anyja ugyanis bármilyen óvatos volt, és kimért, a rút halál érte is elérkezett. Nem válogat. Nem volt sötét és borongós az idő aznap, nem volt háború sem. Még csak éjszaka sem, hogy annak leple alatt osont volna a közelébe. Egy teljesen hétköznapi nap volt, egy teljesen hétköznapi szokásos erdei séta. S egy óvatlan lépés, minek következtében megcsúszott, és fejét beütötte egy sziklába, ami végül olyan sérülést okozott, hogy abba belehalt azon nyomban. Már nem lehetett megmenteni. Amara lelkileg összetört. Némileg magét okolta, mert nem tartott anyjával annak szokásos útjára, pedig hívta. Az az átkozott mondat... az a mi lett volna ha?...
Bátyjai szeretettel vették körül a gyász időszakában, ám annak leteltével kezdtek nyomást gyakorolni rá, hogy vegye át anyjuk helyét a családban. Kezdjen végre nőként viselkedni, tegye le a nem illő viselkedést. Ő azonban nem érezte, s most sem érzi méltónak magát arra, hogy anyja nyomdokaiba léphessen. Testvérei elé állt,és közölte velük, ő most képtelen megmaradni, el kell mennie otthonról. Közölte azt, haját levágja, s az emberek közé megy. Nem hatott semmilyen tiltakozás, sem kérlelés, még a fenyegetésig is elfajultak, minden hiába. Amara makacsul kitartott amellett, hogy neki most nincs semmi keresnivalója a családban. Meg kell találnia a saját útját, a saját feladatát. Amint erre rálel, hazatérhet. Kopasz fejjel indult el, önként viselve szívében tovább a gyászt és önmarcangolást. Azóta eltelt 1 év. A gyász némileg enyhült már szívében, képes mosolyogni, és vidáman beszélgetni másokkal, csak időnként üti fel a fejét a szomorúság életében. Még nem jött rá, hogy ez mindig is így lesz már.

Egyéb információk:

Víz- és jégmágus. Elemei az Ősvíz és para elem párja, az Elemi Fagy. E kettő házasításából hozza létre a jeget. Jeget önállóan is képes alkotni, mindezt azonban, ha saját erejéből kell megteremteni, nagyon hamar kimerül. Fagypont feletti hőmérsékleten így sokkal kényesebb a mágia, míg fagypont alatt fokozottabban tudja alkalmazni. Eme tudása megóvja őt az Őstűz hevétől és egyéb, ártó fizikai hatásoktól, útját állhatja még a mágiával felruházott fegyvereknek is.
Közepes szinten bánik elf keskenykardjával.
A kardról: vékony, háromlapos szalagszerű pengéje indaszerűen többszörösen csavarodik egymásra, markolata enyhén hajlított, nincs keresztvasa a penge hossza 60 cm.