Kinézet:

Tizennégy esztendős, feltűnő jelenség hosszú, dús, szőke hajával, ami zabolázatlan loknikban omlik alá. Napbarnított bőre ugyan kifakult már jócskán, de erős napsütésben észrevehetőek a rajta előtűnő szeplők. Búzavirágkék szemében lakozik a világ összes önérzete és daca, ami összetömörödhet és eloszolhat alig 160 centiméteren. Az alakja nyúlánk, erősen látszódik, hogy növésben, formálódásban és fejlődésben van még, kinézetben és jellemben is a kislány és a kezdődő nő között mozog. Az öltözetei lányosak, de praktikusak, az övén tőr pihen.

Jellem:

Alapvetően kedves, segítőkész, kíváncsi és melegszívű jellem, de pont olyan érzelemviharok dúlnak benne, mint a vele egykorú lányokban: ha felhorgad benne a dac, lázad, visszabeszél (bár ebben jócskán közreműködött egy bizonyos kalamoni félelf az áldozatos neveléssel), fittyet hány bizonyos kérésekre. A hangulata szeszélyes és változékony, időnként mintha maga is a határait próbálgatná és a helyét keresné az általa igazságtalannak tartott világban. Túl korán nőtt fel és túl keveset törődött olyan dolgokkal, amikkel az ő korában lévő kislányok törődnek: több halált, vért és agóniát látott már, mint amennyi osztályrészéül szabadott jusson volna.

Előtörténet:

A története ugyanúgy kezdődhetett és végződhetett volna, ahogy minden parasztlányé a faluban, de a sors valami egészen más utat tartogatott számára.

Nélkülözésben élő, de szerető szülők egyszem lánygyermekeként látta meg a napvilágot Tölgypalánkosban, segített az állatokkal, a földek körüli munkákban és a főzésben, vidáman font kamillavirágokból koszorút a nap sugarától arany palástba öltöztetett réten. Addig a bizonyos napig.

Aznap is ő fonta a koszorút a készülődő esküvőre a vidám vendégseregnek, mit sem sejtve, hogy a két felbukkanó fekete idegen nem jelent jót. Senki sem figyelte őket, senki sem törődött velük, mindenki a tánc és a remek bor szabad mámorában fürdött. Táncolt a nővel, vidáman, bakfismód fecsegett vele, észre sem vette, hogy a szülei rosszul lettek, így nem figyelhettek rá. Elvitték. Elvitték, hogy képezzék. Az Otthon leányának.

Nem sokkal később a szülei meghaltak egy sajnálatos balesetnek, az elfnek és egy rókának köszönhetően. A nő kiharcolta magának, hogy az árván maradt lányt képezze, amíg nem vérzik, önös céloktól vezérelve.

Ahogy szokták volt mondani, a többi már történelem, egy vérbe és majdnem halálba fojtott csata után a kúrialakókkal Selwyn és Aurora súlyosan megsérült, ő pedig Aurorával maradt - amíg az elf a sebeit nyalogatta, a leány és a nő között szétszakíthatatlan, eltéphetetlen kötelék jött létre.

Egyéb információk:

Kedveli a kártyajátékokat, remekül süt-főz, éles eszű, remek megfigyelő képességekkel rendelkezik.

Aurorával szoros kapcsolatot ápol, a nő a saját lányának tekinti, a védelme alatt áll.

Ismert becenevei: Mira (általában Aurora hívja így)

Még nem vérzett.