Kinézet:

Aktuális:-

Legtöbbek figyelmét szinte azonnal magára irányítja, ehhez elég csak a megjelenése. Több mint száznyolcvan centiméter magas, széles vállú, keskeny derekú, délceg kiállású férfi, aki a harmicas évei legelejét tapossa. Szőke, hullámos fürtjei rendezetten hátra fésültek, hogy a sűrű szempillák árnyékából a mohaszín szemek pajkos, csalafinta csillogásával ékeljék magukat az érdeklődő szempárok legmélyébe. Arca lágy élekkel megáldott, kellemes mind a nők, mind a férfiak számára még úgy is, hogy bal felét három függőleges és egy víszintes vágás (02.25 - Aurora D'Lange) díszíti. Ajkai dúsak, barátságos mosolyt kanyarintanak a széleiben annak, aki csak felé sandít.
Bőre nyáron szépen barnított, a nap a tincseket is jobban megszívja a kelleténél, míg télen olyan fehér, mint a hó. Minden évszakban tökéletes kontrasztot varázsolva a különleges megjelenésének.
Jobb karján, az ujjai hegyétől egészen a mellkasáig mágikus tetoválásokat visel, melyek az a kevés erejét is ami volt elzárták egy ezüst szín pillangóba, ami mindig valahol a közelében repked, de csak a szemfülesek vehetik észre mivel rejtőzködik.
Ruházata városi, minőségi kelmék amikre oda is figyel. Egyszínű, általában fehér vagy pasztel gombos és kötős ingek, tökéletesre szabott sötét nadrágok és formás cipők, de azok nem csak a szépségért, de a könnyű mozgásért és kényelemért is felelnek, így mind egyedi darab.
Ha hosszabb sétára indul, elkerülhetetlen kelléke egy sétapálca is. Tetején rövid markolat van, a monogrammjával vésetve, ám még ha az emberek azt is hinnék hogy fegyvertelen, egy tőr van benne elrejtve. De nem csak ott.
Combjára dobókéseket erősített egy szíjjal, két oldalán pedig rövid tőrpengék díszelegnek, bár nem egyformák mert mindkettőt ajándékba kapta.
Bal lába nagyjából lábszárközéptől hiányzik egy nem várt szellemharapás utóhatásaként (04.25 - Setebos Morrow), ezért fa protézist visel a helyén, így viszont biceg.
Nem szívesen vetkőzik, mert egykor hibátlan bőrét már több vágás is tarkítja, de egy boncnoki Y vágás a legészrevehetőbb, a kirurgus jóvoltából.

Jellem:

Az emberek sokat változnak a hónapok elteltével és ez őt sem kerülte el. Került bele egy kis egészségtelen önzőség, tenyérbemászó nyájasság és valami furfangosság, ravaszság is. Könnyen megtalálja a közös hangot bárkivel, nyitott a legtöbbekre, de megtart egy kellemes, nehezen észrevehető távolságot. Nárcisztikus, sokat foglalkozik a megjelenésével és a róla kialakított képpel is. Pofátlan, makacs, olykor sértődő is de azt remekül leplezi. Az indulatainak kezelésével viszont sokat küszködik, hamarabb eljár a keze, vagy nyílik ki a szája mint kellene, még mielőtt átgondolná a tettei vagy szavai súlyát. Általában kellemes, édeskés parfüm illata lengi körbe.

Előtörténet:

Az Arekar-fejedelemség királyi udvarába bejutni hatalmas kiváltság volt. Kevesen is érhették ezt meg, ugyanis kizárólag kihalásos alapon működött. Ha az udvar valamelyik mesteremberének egész generációja életét vesztette, (legyen az háború vagy járvány) akkor nyílt csak meg a lehetőség a közemberek, vagy más nemesi családok előtt.
A kiváltság azonban felelősséggel és szigorú szabályokkal is járt. A férfiak és nők házasságát előre elrendelték valamely boszorkány fiatal leányával illetve mesterember fiával, hogy a kardvívás, íjászat és közelharci tudás mellett (ha szerencséjük volt) a genetikai lottót megnyerve gyenge, de különleges képességekkel is védelmezni tudják az uralkodó családot. Pont emiatt megesett, hogy kuzinok háltak a nászéjszakán és "hibás" gyermekeknek adtak életet. Ezt azonban az udvar bábájával hamar elrendezték, megfelelő fizetségért cserébe gyermek halált hazudott, majd a szerencsétlenül járt csecsemőt eltüntette - senki sem tudja, hová.
Vincent a Moreau lovász család legidősebb és egyetlen fiúgyermeke volt. Rajta kívül még két lány gyermekkel büszkélkedhetett a család. Aranyban nem szenvedtek hiányt, kis korától kezdve nemes legénynek nevelték, iskoláztatták, művelték és minden csínytevése ellenére sosem rótták meg - igaz azok nem is voltak nagyok.
Éltanuló volt, a művészetben is bőven helyt állt, illetve a lovakkal is remekül bánt. A vívás nem volt az erőssége, cserébe az íjászatban jeleskedett, így nagy jövőt reméltek neki a szülők, kicsapongó életvitele ellenére is.
A fiú szerencsére nem lett elkényeztetett, nyámnyila kölyök, de önzősége és nárcisztikussága olykor olykor vissza köszönt az évek folyamán.
Történt egyszer, a nyári napforduló idején, hogy az Olmund-fejedelemség uralkodó és néhány nemesi családja látogatóba érkezett a palotába. A Dubiel család fiatalabbik leányának legkedvesebb időtöltése a lovaglás volt, így őt Vincent gondjaira bízták.
Napi szinten járták lovakkal az erdőt, a leánynak tetszett a lovász, annak meg a nemes kisasszony, de jelét ennek napokig nem adták. Egyik körútjuk során két úton álló támadta meg a két fiatalt, de a felfegyverzett fiú sikeresen föléjük kerekedett. Ugyan szerzett egy sérülést az arcán melynek örökre nyomát viseli, Julia és ő is egyben hazatértek.
Ahogy teltek a napok, a két fiatal egyre közelebb és közelebb került egymáshoz, míg el nem hálták azt, amit csak a nagy napon szabadott. Azt hitték kettejük titka marad, de Julia csak tovább fecsegte a szolgálójának, aki rögvest a királyokhoz szaladt. A Dubiel család feje lógva akarta látni a lovász legényt, így még aznap a várbörtönbe hajították. Saját édesanyja zárta le egy pecséttel a fia erejét, hogy még véletlenül se jusson ki onnét. Akkora szégyenbe hozta a családot, hogy ők is a bitófára kívánták.
A nemes kisasszony azonban fülig szerelmes volt - csak a legény nem. Papírost küldött neki a börtönbe, hogy másnap este kiszabadítja, elcsen majd lovat, aranyat és ékszert az apjától, hogy együtt szökjenek meg. Vincent természetesen belement, de esze ágában sem volt a lánnyal tartani, csak ki akart szabadulni.
Másnap este valóban valami csoda folytán kijutatták, s mikor sikerült a királyi udvaron kívülre osonniuk ahol a lovak és az arany várta őket, minden szívfájdalom nélkül ütötte le a szerencsétlen lányt, pattant a lóra és vitt mindent amivel azok meg voltak pakolva.
Alig egy órán belül megtalálták a nemes kisasszonyt. Apja haragja őt is elérte, Vincent helyett pedig a leány lógott másnap reggel a bitófán, amiről a fiú azóta sem tud.
Sikeresen végig utazta Anwariont míg végül Királyföldre nem került, messze az Arekar és Olmund-fejedelemségtől, ahol busás pénzösszeg ütné a markát annak aki a fejét hajítja a királyok elé, de természetesen esze ágába sincsen még csak a közelébe sem menni azon földeknek.
Székvárosba telepedett le, ahol egy kis bőrműves üzletet vezet. Maga gyártja a bőr vérteket, kengyeleket, mindent amire csak szükség volna. Emellett tart lovakat is melyeket bérbe ad, vagy elad - kivétel ez alól saját lova Berta, a tarka-barka nőstény kanca.

Egyéb információk:

Kraszna Ardryll intenzív kiképzése alatt áll, ami magában foglalja a kétkezes harcot, önvédelmet, kimért harcot, helyzet felismerést és idővel a fegyveres támadásokat.
Egy tőrt tart magánál övének jobb oldalán - ugyanis balkezes, illetve egy pár karmos kesztyűt visel. Minkettőt Krasznától kapta.


A kesztyűt Kayio Alo dolgozta át (03.25). A karmok felhajthatóak, így a mindennapos cselekvéseket nem befolyásolják. Állandó viselete.
Útját egy ezüst színű pillangó kíséri, télen és nyáron is. Közvetlenül sosincs rajta, de valahol mindig a közelében amit csak a szemfülesek vehetnek észre.
Mellkasa bal oldalán és jobb karján minták rajzolódnak ki, ám csak a mágiában és boszorkányságban jártasak vehetik észre, hogy azok valójában pecsétek és rúnák és távoli országból. Ezek csak akkor tűnnek el, ha az azt felvéső boszorkány meghal, vagy ezeket feltörik.