Serena Werwolf
Nem: Nő 
Faj: Félvérek ivadéka
Azonosító: #527
Utoljára aktív: 2025-02-09

Kinézet:

A nő akit látsz már lassan a negyvenes éveket taposná, ha nem éppen kilcven éve látta volna meg a holdvilágot. Szemei cinóbervörösen izzanak az éjszaka a holdfénynél meg úgy villannak, mintha rubintok lennének. Sosincs bennük nyugalom vagy akár elégedettség.
Alakja kecses és formás, ahogy az illik a maga fajtájának és nem is rest ezt kihasználni és láttatni. Magassága átlagosnak mondható 170-180 cm között valahol félúton talán. Arcán a nevetés és a vidámság ráncai olyanok mintha sose lettek volna. Haja legtöbbször csuklya fedte így a kettős fekete-fehér mi szembe tűnik, mint érdekesség, ám ha valaki látja csuklya nélkül hátulról, bizony nem biztos, hogy felismerné, a vérvörös tincsei alapján.

Jellem:

Indulatos és nem barátságos, ha teheti ott köt az élő fába, ahol csak teheti és még a gyerekekkel sem bánik kesztyűs kézzel. Megtanulta fékezni feltörő indulatait, de az önuralom megtartása még nem éppen az erősségei közé tartozik. Udvarias, de csak addig és csak addig, amíg azt az érdeke úgy kívánja.

Előtörténet:

Régen volt talán igaznak sem hiszik, csak egy újabb dajka mese a gyerekeknek, miért ne merészkedjenek egyedül az erdőbe telihold idején vagy épp akármikor.
Egyik éjszaka az erdő csendjét felverte egy nő ordítása, ahogy vajúdása végeztével megszülte egyetlen leányát, bár akkor nem lehetett még tudni mi is lesz belőle, de egy fél-vérfarkas férfi és egy szokatlan vámpírfajú nő szerelmének ironikus egyvelege lett ő maga. Anyja nevelte főként és csak titokban néha apja is a jóra és az elfogadásra nevelte, de lássuk be egy félvérnek sosem könnyű, hát még annak ivadékának. Sem a gyerekkora sem más nem telt felhőtlenül. Főleg, hogy a két faj az ő életében örök harcban áll egymással. Mikor már a lábköze virágzásnak indult kezdődtek csak igazán a bajok. Ajkai közt a szemfogak életre kelésével érzekei is élesedtek ezzel pedig kezdetét vette az örök elégedetlenkedés és egy nap bizony ez addig fajult, míg szülei ellen fordulva darabokra nem szaggatta őket. Nem érzet utána sem bűntudatot vagy bármi érzelmet, mintha ez a párosítás csupán pusztítani tudna. Haja irónikusan vagy sem, de jól tükrözi a lényét.
Hátrahagyva a vidéket, ahol addig nevelkedett útra kelt, hogy más helyet találjon pusztító vágyainak.

Egyéb információk:

Mozgékony és gyors, Élesebb hallás és látás még sötétben is, mi biztosítja életben maradását.
A vérfarkasságának köszönhetően pedig immunissá vált a napfény ártó sugarai ellen.

Két faj keresztezésében a közös ellensége az ezüst és szentelt földek és ereklyék.
A kettő együttes ereje szinte garantáltan életét oltaná, de még akkor is javasolt a fejétől megfosztani, mert a legutolsó szívdobbanása sem biztos, hogy az utolsó.

Külön-külön csak égető érzést keltenek benne, melynek külseje és energia szintje látná kárát, melyből akár hónapokba is beletelhet mire felépül.

Regenerálódásra képes így a testét ért sérülés eltünnek.
Illetve bármilyen bódító hatású kisérletből hamarabb magához tér, mint az átlag emberek.

Szemfogak:
Legtöbb esetben önkéntes véradókba harap bele, oltva vérszomját legyen az bármilyen. Ezzel ugyan mérgezhető, de nem halálosan. Viszont, ha csak ezen múlik az élete gond nélkül szívja ki bárkiből az életet adó vért, hogy a sajátját mentse ezzel a halott szinte múmiává válik.

Karmok:
Bár vérfarkassá nem alakulhat, de csont karmokat tud növeszteni mik fegyverként tökéletes jól funkcionálnak, ha szükséges és még csak igét sem kell hozzájuk duruszolni.