Kinézet:

Ránézésre valahol egy 30-as éveiben járó férfi arca tekint vissza a bámészkodóra; ami azonban egy kicsit kényelmetlenné teheti a nézelődést, amennyiben a tekintet összeakad: az a szemei.
Végtelen mélységet sugároznak, mintha már oly sok mindent láttak volna. Ez pedig rövid időn belül képes kényelmetlenséget okozni, hogy önkéntelenül is félrekapja a tekintetét bárki, hacsak erővel nem kényszeríti magát arra, hogy továbbra is egymás szemébe nézzenek.
A magasságát tekintve kicsivel van az átlag felett (tehát valahol 175 és 185 között), alkata pedig átlagosnak tűnő.
Nem robosztus és nem kirívó, de ha avatott szem nézi huzamosabban, akkor azért észrevehető, hogy egyenes tartása és laza mozdulatai edzettséget rejthetnek maga mögött.
Arcvonásai kellemesnek is lehetnének mondható, ha valamiért úgy döntene, hogy szeretné kicsit ellágyítani őket. Bár ilyet nem sűrűn látni tőle, aki pedig mégis, az mélyen hallgat róla: senki sem tudja miért.
A haja sötét és éjfekete színű, hosszabb fazonú; éppen azért, hogy a látásában ne zavarja, egy pántot visel a fején, amivel már ügyesen és avatottan kordában tartani.
A ruházata sötét színű és viszonylag jó állapotúnak mondható, ami alól kivételt a köpenye képez; több okból kifolyólag is.
Egyrészt a színe miatt, hiszen vérvörös színű, másrészt helyenként már szakadt(?) és a végei és cikkazottak.
Avatatlanok előtt ez hosszú utazás viszontagságaira utalhat, az avatottabbaknak már azt is, hogy nem csak az utazás okozhatta ezeket rajta.

Fegyverzet gyanánt egy díszítetlen fekete tokban egy kardot visel a hátán felfogatva, valamint mindkét csizmájának külső oldalán látható még, szintén díszítetlen kések 1-1 darab.
A kard színe fekete, ami szénacélből készült, míg a kései színtiszta ezüstből lettek kovácsolva és elkészítve.

Jellem:

Általánosságban csendes és halk temperamentum jellemzi, előbb gondolkodik, mintsem cselekszik.
Nagyon ritkán veszti el a hidegvérét, de ha megteszi, akkor inkább vezetik az ösztönei, mintsem a józan gondolkodás.
Nem mondhatni, hogy kerüli mások társaságát, de nem is megy oda mindenkihez beszélgetni.
Amennyiben mégis, akkor bizonyosan valamilyen okból kifolyólag teszi meg.
A viccet általában érti, de nem szereti. Nem könnyen lehet felbosszantani, de ha sikerül, akkor nem felejti el. És ha elég sok gyűlik össze valakinek a rovásán, akkor megfelelő előkészületek után - ha szükséges - akkor nem fog sokat gondolkodni arról, hogy mi legyen az illető sorsa.

Előtörténet:

Senki sem igazán tudja, hogy kik a szülei és honnan jött: még ő maga sem. Még szinte csecsemő volt, amikor egy visszavonult, a csatározástól megcsömörlött veterán találta meg az erdőben, elhagyatva(?).
A szűkszavú, de végtelenül egyenes férfi úgy döntött, hogy az általa elkövetett sok szrönyűséget talán csökkentendően magához vette a halálraítélt árvát és felnevelte, mintha csak a sajátja lett volna.

Nem voltak könnyű napok; hiszen egy hegyvidéki, eldugott falu volt, ahol élt a nevelőapjával.
A levegő nagyon ritka volt, élelem és víz pedig nem könnyen elérhető.
A mindennapi életben maradás mellett állandó veszély volt a lezuhanás veszélye is bármelyik pillanatban, ha nem vigyáz a lépteire, vagy óvatlan és meggondolatlan dolgot tesz.
A napi teendők mellett folyamatosan és minden nap edzette, oktatta és tanította a veterán; hogy minél több és alaposabb tudást hagyhasson maga mögött, átadva az évtizedek tapasztalatát és gyakorlatát.

Épp csak a 20-as évei elején járhatott, amikor egy hosszan tartó vadászat után sikeresen, egy sikeresen elejtett és megtermett vaddisznót vitt hazafelé, már messziről érezte, hogy ez az éjjel más, mint a többi.
Egyrészt azért is, mert sokkal messzebb kellett menni vadat hajtani, mintsem előtte bármikor.
Mintha az erdő vadjai messzire menekültek volna, így különösan nehéz volt megtalálni a zsákmányát.
De a másik és ennél sokkal nyomósabb érv, ami amellett szólt, hogy ez nem egy szokványos éjjel: hogy vér, füst és halk halálhörgést sodort felé a szél.
Nem tudja, hogy ki(k) és miért, de lemészárolták az egész falut, ami mélyen elrejtve élt a világ elől.
A nevelőapja tetemére saját házukban talált rá, de már nem tudta megmenteni.
A teste szanaszét volt vágva és marcangolva, valamint egy éktelenül nagy és üres lyuk tátongott a mellkasán: a szívét kitépték onnan.
Hogy élt-e még, mikor ezt történt, vagy már holtában: akkor nem tudta volna megmondani.

A sok(k), a veszteség érzése és a fájdalom, amit akkor és ott érzett; valami elpattant benne.
Érezte, hogy nem csak a lelkében történt valami változás, hanem a recsegés és ropogást fizikailag is érezte: szó szerint folyamatosan törtek el a csontjai és álltak össze újra és újra; valami teljesen mássá alakulva.
Ez volt az első alkalom, hogy átváltozott: életében először fedve fel valódi alakját és erejét, amiről eddig tudomása sem volt soha.
Maximum csak sejtése volt, de ezt sosem osztotta meg senkivel, még nevelőapjával sem.
Hiszen az, hogy a sebei viszonylag gyorsan gyógyultak, és a koraibeli fiataloktól eltérően sosem borították hegek és zúzódások, törései is szinte hamarabb begyógyultak, mintsem bárki észrevette volna: ezek mind az ő titkai voltak.
A sebessége és ereje pedig szintén egy olyan dolog volt, hogy igyekezett visszafogni magát, amikor rajta kívül más is láthatta volna.
Érzékszerveinek élessége pedig már szinte öntudatra ébredése óta megvolt és folyamatosan csiszolódott, ahogyan cseperedett.
De sosem volt képes átváltozni; mintha el lett volna zárva az ereje.

Amiután meggyászolta röviden és eltemette nevelőapját, elhagyta a falu romjait és útnak indult.
Teljesen mindegy volt, hogy hová és merre fog haladni: csak ment előre, céltalanul.
Soha nem kérdezősködött a múltban történtek után sehol sem, de ha bármit is hallott, ami haloványan esetleg köthető lett volna azon éjszaka eseményeihez, akkor igyekezett mindent kideríteni; a lehetőségekhez képest, hogy ne legyen feltűnő és vonja magára olyan tekintetek figyelmét, amit nem kellene.

Általában sok pénz nincs nála; ha pedig elfogy az ennivaló, akkor vadászni szokott, ha a terület lehetőséget ad rá.
Amennyiben nem, akkor olyan munkát keres és vállal el, ami mások megkeresése és felkutatása, esetleg kiiktatása, a lehető legnagyobb diszkrécióval.
Ilyenek pedig általában mindig vannak és jól fizetnek.
Ez után pedig mindig tovább is áll, hiszen, ha sokáig maradna egy helyen, akkor könnyen azon kapná magát, hogy valaki már őt szeretné elkapni: mert könnyen lehet vadászból is vaddá válni.

Egyéb információk:

Különleges képességei közé sorolandó az emberfeletti ereje, gyorsasága és regenerációs képessége, amit igyekszik nem felfedni, ha sokat vannak körülötte és lehetősége van elkerülni.
Ellenben, ha a helyzet megköveteli, akkor nem habozik kivételt tenni és a szituációtól függően cselekedni.
Amennyiben úgy ítéli meg, hogy nem érdemes harcolni vagy a győzelem sokkal több kárt okoz, mintsem hasznot: akkor szimplán a menekülés mellett dönt.
Ennek pusztán az az oka, hogy nem akar fölösleges feltűnést kelteni, nem pedig a saját erejét vonná kétségbe.
Farkas formában a kinézete és magassága is drasztikusan átalakul: közel 3 méteres és robosztus formát vesz fel, karmai és agyarai pedig halálos fenyegetést jelentenek minden élő és élőholt számára is.
Különlegessége, hogy a szőre ilyenkor teljesen ezüstös formát vesz fel mindenhol.
Regenerációja ilyenkor még erősebb.

Emberi formában képes a kardforgatásra és tőrvetés/forgatásra, amit minden nap gyakorolt fiatal korában.
Vándorlása során sem feledkezett meg, hogy amikor lehetősége volt rá, akkor az idő fényében valamennyi figyelmet szenteljen vagy a fegyvereinek, vagy pedig a fizikai erőnlétének szinten tartásához.

Varázstárgyakkal nem rendelkezik, és varázslatokra sem képes.
Amivel rendelkezik, azt nevelőapja adta számára: mind a fekete kardot, mind pedig a 2 tőrt.
Ezeket pedig, időről időre élezi egy fenőkő segítségével, vagy ha erre nincs lehetőség, akkor megélezteti egy kovácsnál, abban a városban, ahol éppen tartózkodik vagy áthalad.