Kinézet:

Magassága meghaladja a 180 cmt. Magas, szálkás testalkat jellemzi, amit fehér (általában piszkos) felső, fekete bőrkabát és bőr nadrág alá rejt. Haja félhosszú, hátul copfba fogott piszkos fehér. Alóla két farkas fül kandikál ki, köszönhetően a ritka alakváltásának. Arca markáns, erős élekkel, két szemfoga hegyes, részben kilóg. Füleiben és vékony ajka alatt is ékszer található.
Farkas formájának marmagassága meghaladja a kettő métert, ahhoz hogy a hátára ülhessenek el kell hasalnia a földön. Hófehér bunda, arany szemek jellemzik. Több heg is megül a bőrén már. Méretét részlegesen tudja változtatni, de a legkisebb formája is jóval nagyobb mint egy átlagos farkasé.
(szerkesztés alatt.)

Jellem:

Nyugodt, visszafogott jellemmel áldották meg. Nehéz kihozni a sodrából, gyakran tojik arra ami körülötte történik. Finom étellel, kedves szavakkal könnyen "lefizethető". Hűséges, kötődő az ismerős arcokhoz hála a rengeteg magányosan töltött évnek. Az agresszió ritkán veszi át csak a vezető szerepet, de olyankor nehezen nyugtatható meg és képes a saját barátai, társai ellen fordulni.

Előtörténet:

A lykanok faját sokan összekeverik a vérfarkasokkal, holott a kettő közötti szakadék óriási.
Mesék szólnak arról, hogy a vérfarkasok eredetileg elkorcsosult lykánok, ami egy egy beteg farkas fertőzött harapásából terjedt át az emberekre. Korábban sosem volt példa rá, hogy egy lykan harapása bárkit is átváltoztatott volna.
Ők a spiritualitás mezejének szélén állnak, a farkas együtt született velük. Átváltozásuk szabad akaratból történik, bármikor képesek váltogatni a formák között ám mindkettő megőrzi a másik fél jegyeit. Az emberi alak sosem lesz teljesen emberi, szelíd és kezes, míg a farkas sem lesz agresszív, kezelhetetlen vagy megállíthatatlan.
A lykánok farkas formában születnek, csak tisztavérű szülőktől. Más fajokkal szaporodás képtelenek, pont ezért is olyan ritkák és értékesek. Első emberi alakjukat hat-hét éves koruk környékén érik el, addig nem is mennek városok közelébe - de még az után sem túl gyakran, ugyanis az erdő szülöttjei, az is neveli. Tudatlanok a fejlődő, halandó világgal szemben és el is kerülik a kommunikáció mindennemű formáját.
A lykánok szinte sebezhetetlenek. Mindennemű halandó fegyver lepattan róluk, bőrük olyan masszív még emberi formájukban is, hogy hamarabb törik el a másik keze minthogy akárcsak felszisszennének.
Ellenben semmilyen varázsimmunitással nem rendelkeznek és érzékenyek is rá. Akár a leggyengébb varázslat is kritikus lehet rájuk, ahogy a varázsfegyverek is -ezért a vadászok is azokat használják ellenük.
Testük regenerálódása villám gyors, mérgekkel nem lehet őket megölni viszont elgyengíteni igen. Az alkoholt nem bírják, rettentő gyorsan akár kis mennyiség is kiüti őket, bár vízen kívül mást úgysem fogyasztanak.
Elpusztításuk a gerinc kitépésével, vagy a fej teljes szétroncsolásával a legkönnyebb.
Részleges átalakulása kimerül a karmok, farok és fülek előbukkanásában. Utolsót eltüntetni az utóbbi időben nehezen tudja, túl sok időt töltött állati formában ami megviselte az emberi alakot.
Még vaksötétben is tökéletesen lát, hall és tájékozódik, szaglása példátlan ám az éles hangokra érzékeny.
Feromonjainak édes, behatárolhatatlan illatát szabadon engedve képes nyugtató hatást kifejteni.
Bőre télen nyáron forró, remekül bírja a hideget és a meleget is.

Egyéb információk:

Olvasás és írás tudatlan.
Fegyvere egy hatalmas kétkezes kard, ami olyan nehéz hogy halandó erővel még megemelni is alig lehet.
A "modern" dolgok nagyját nem ismeri.
Farkas alakja az évek alatt beszédképessé vált.