Lewellyn
[Koldus]
Nem: Férfi 
Faj: Ember
Azonosító: #513

Kinézet:

Jelenleg: -
Laposan pislogó, általában duzzadt szemhéjak jellemzik, mely alatt a kialvatlanság vastag, fekete karikákat szőtt. Szemfehérje gyakran vörös a fáradtságtól, majdhogynem elnyomja az unottan vizslató felemás színekben pompázó szempárt. Balja barna, jobbjának teteje barna, alja pedig zöld. Haja hosszú, kócos, több helyen is összeállt már az út porától. Látszik, hogy borbélynál még sosem járt, a rövidebb részeket is maga nyesi valami életlen, kopott késsel. Arcát rendszerint borosta fedi. A hosszú szakáll bár kényelmesebb lenne mivel nem kell borotválni, tisztítani túl nagy macera lenne így az előbbi mellett döntött. Szemöldöke vastag, mélyen ül, orra pedig egyenes, csak törés nyomai látszódnak rajta itt-ott. Arcát, nyakát, sőt igazából az egész testét régi és új sebhelyek díszítik. Hátát korbácsütés nyomainak tucatja, csuklóit, tarkóját és bokáit láncok lenyomata csúfítja. Alkatilag jól összerakott. Viszonylag magas (178 cm) alkatához izmosabb felsőtest, karok és lábak dukálnak. Látszik, hogy kemény fizikai munka eredményei, bár az elmúlt időben jócskán elsorvadtak azok is. Nem lengi körbe a nemesek remek kencéinek illata, egy koldus csak koldus szagú marad, bármennyire is mártózik meg néha napján a tenger hideg vizében. Ruházata általában koszos és szakadt, cipője talpát már régen elhagyta.

Jellem:

Jellemtelen. Az egyetlen ami miatt emlékezni fogsz rá azok a szemei, és a sebhelyekkel eltorzított markáns arc. Keveset beszél és még kevesebbet cselekszik. Csak akkor mozdul meg, ha már az éhhalál kergeti - olyankor a kikötőben rakodó munkát vállal apró pénzért, esetleg a piacról cseneget dolgokat. Nagyobb lopásra ritkán veszi rá magát, holott az évek gyakorlata egész ügyes tolvajjá varázsolta. Volt ideje csiszolgatni tudását a városi fogda hűvös fém rácsai mögött. Nem bajkeverő fajta, esetleg egy kis apróért lép oda hozzád, de ha elküldöd sem erősködik tovább hanem beletörődően tovaáll. A maga módján egy kedves lélek, de ha szükséges akkor maga is öklöt ránt (amiben viszont egész jó.) A késsel csak annyire tud bánni, hogy halat filézzen, zöldségeket aprítson és a haját nyesse. Hangja mély, rekedt, karcos. Nem olyan kellemes a fülnek.

Előtörténet:

Egy szegény jobbágy család másodszülött fia, őt még vagy hét kisebb testvér követte a sorban. Amióta az eszét tudja a földeken kapált, állatokat gondozott, aratott a szüleivel és idősebb testvéreivel együtt. A földesúr, kinek birtokán dolgoztak azonban egyre magasabb és magasabb adókat vetett ki a jobbágyokra, melyet már képtelenek voltak kitermelni. Kénytelenek voltak hát abból pénzt csinálniuk, amilyük volt.. Gyerekből pedig volt bőséggel. Eladták hát a másod, harmad és negyedik szülöttet. Az elsőért fájt volna a szívük, meghát az elég nagy is volt már, a család feje lesz belőle.. A legkisebbek meg nem értek eleget a rabszolga piacon, nem is értettek még igazán a gazdálkodáshoz.
Három gyerekkel az oldalukon indultak hát a városba, azt hazudták találták őket, a gyerekek száját pedig bekötözték hogy ne árulkodhassanak. Busás tallérokat kaptak a tíz év alatti kölkökért, mindegyiket más-más kereskedő vásárolta fel. Egyiket ide-másikat oda, Lewellynt pedig Mezőváros közelébe vitték egy nagyobbacska kúria urához. Ám az az úr nem volt kegyes, velejéig romlott és gonosz fickó volt. Ott kínozta és verte rabszolgáit ahol csak tudta. Enni alig adott, fekhelyük sem volt igazán, éjszakára pedig láncra verték őket hogy eszükbe se jusson megszökni. Minden nap másol dolgoztak: Hol a farmon, hol a konyhán, hol pucoltak, takarítottak.. Aki csak egyet is hibázott, tíz korbácsütéstől kezdődött a jussa.
Húsz éves koráig szenvedett a birtokon, míg nem egy éjszaka a szomszédos földesúrral jól össze nem veszett a gazda. Sok volt az ital, sok volt a mulatozás, a gazda pedig olyan mérges volt hogy lement a rabszolgák fekhelyére, részegen kitárta az ajtót, levette hármójukról a bilincseket és fel nem emelte kezeit. Azt mondta: Na most jól megverlek titeket, aztán megyek aludni!
A három fiú úgy elnáspángolta a földesurat, hogy a mély álmából soha többé nem ébredt fel. A másik négy rabszolgát is szabadon engedték a gazda kulcsaival, majd az éjszaka leple alatt megléptek.
Azóta koldul Székvárosban, ennek már vagy négy éve.

Egyéb információk:

Családnevére nem emlékszik. Régen volt már, hogy utoljára teljes nevén nevezték, azóta meg már elfelejtette. Az egyetlen amig magával hozott hazulról, az annyi, hogy Lewellyn.
Nem fűti se harag, se bosszú. Csak a közönyösség és a kilátástalanság. Néha még az unalom is.
Ha jobb kedvvel ébred, egész vicces figura. Érti a poént, szereti is, maga is poénkodik. Néha még bosszatja, megtréfálja a székvárosiakat, ezért ismerik mint a rossz pénzt.. De nem piszkálják.
Írni, olvasni nem tud, számolni is csak annyira tanult meg, amennyire szükség volt.
Jól verekszik ha kocsmai, vagy utcai bunyóra kerül a sor.. De azon kívül ő húzná a rövidebbet.
Nincs semmilyen mágikus ereje.