Kinézet:

Átlagnál valamivel magasabb, filigrán nő, támasztja unottan a tér közepén regnáló szobor szürkés talapzatát. Szinte vonzza az ember szemét; ha akarnál, sem tekinthetnél másfelé. De hisz miért akarnál? Egy emberöltő alatt jó, ha egyszer látod a Bíbor Kompániát – márhogy józanul, egy időben, egy térben, ugyanazon a helyen. A díszes ruházat, a szépen festett arc, a gondosan, magasra csavart, háromszáz húzással átfésült ezüstös haj és az ikonikusan alálógó, cserebogár nagyságú rubinnal díszített fülbevalók, a bíbor bársony kaftán és a finom törpemunkát dícsérő könnyűpáncél nem okoz csalódást, már ha eddigi információidat a kocsmai pletykákra és a kikötői susmorgásra alapoztad: Sybille D’Arquen, a Tengeri Páva, pontosan olyan arrogánsnak és piperkőcnek tűnik, mint ahogy azt leírták. A sokszor sztoikus maszkot öltő arc szél-, só- és napcsókolta; ha elég közelé hajolnak hozzá – megkockáztatva egy istenes fejelést – akár még a halvány szeplőket is láthatják, melyek orrát és orcáját pettyezik. Talán a húszas évei végén, harmincas évei elején járhat; a festék és krémek rengeteget csalnak, no meg persze a mindennemű, korával kapcsolatos spekulációk visszautasítása – és/vagy megtorlása – sem segít sokat a helyzet megítélésén. Iriszei tengerzöld árnyalatban játszanak, leginkább a sekély, meleg parti vizekre emlékeztetnek; egyenes vonású szemöldökét gyakran festi szénnel sötétre, így fokozva a drámai hatást. Orra szépen ívelt, a végén bájosan gömbölyödik; ajkai teltek, bár szájzugai többször húzódnak elégedetlen grimaszra, mint széles mosolyra. Hajára kényes és érzékeny, babonás, így azt senki sem érintheti meg. Oldalán aprólékosan megmunkált rapier lóg; térdközépig érő bőrcsizmáiba egy-egy jó egyensúlyú dobótőr lapul.

Jellem:

Bár külleme, kisugárzása vonzza a tekintetet, a figyelmet mégsem keresi. Nincs szüksége visszaigazolásra, elismerésre; fejlett öntudata és kiforrott személyisége magabiztos, precíz és elegáns gesztusokkal, kontrollált mozdulatokkal társul. Első, második és sokadik benyomásra is sztoikus, már-már pökhendi; a szépek népének büszkeségét és arroganciáját hordozza magában. A Bíbor Kompánia legékesebben ragyogó rubinja, a Bíbor Dagály elsőtisztje szerint, olyan, mint a hagyma: sok rétege van, de minél többet hántasz le, annál inkább csípi a szemed. A matrózok szerint tud ő kedves is lenni, ha érdeke fűződik hozzá; az árbócos szavait idézve: „egy megveszekedett, sirálynevetésű tengeri kígyó, akit még a Leviatán is kikapirgálna a tányér szélére”. Mindössze a Bíbor Dagály kapitánya, Lucan Blackwave, vélekedik valamivel árnyaltabban másodtisztéről. Beszámolói alapján a Tengeri Páva alázatos, szorgalmas, és ami még ennél is fontosabb, hűséges. Megvannak a maga alűrjei; célorientált, aminek elérését meglátása szerint szentesíti az eszközt. Mindig győzni akar és nyerni. Rengeteget… beláthatatlanul sokat nyerni. Minden szépség és derék vonása ellenére, tisztességes az sosem volt – de hát egy csempésznek nem is kell annak lennie.

Előtörténet:

Angolnásmeder szülöttje, a Kígyó-szoros neveltje, a Fehér-tenger hajósa.

Tengeren született, mint ahogy több generációra visszanyúló, kalózkodásból kivetkőzött „kereskedő” felmenőinek minden tagja. A D’Arquen ház befolyásos, a tengeri diplomáciában jártas és előszeretettel alkalmazott, tehetős család, akiknek mindenük megvan: leszámítva a fiú örököst. Merthogy Thorn D’Arquen hat gyermekes édesapa, csak egy sem úgy sikerült, ahogy ő azt tervezte. Ez azonban nem rettentette meg; meglátása szerint a jó tengerész viharban sem haragszik a tengerre, így lányait szépen kiházasítva növelte befolyását, helyzetét – így esett, hogy feleséget adott a kalózkirálynak, egyenesen kettőt is. Sybille sorsa sem lett volna más, bár őt az egyik befolyásos sókereskedő ház sarjának szánták. Az esküvőre sosem került sor: a menyasszony és a vőlegény megszökött a frigy éjszakáján – egyszerre, ám nem együtt; útjaik már a vízbe érkezéskor szétváltak. Míg a Darvac fiút egy feszes vitorlájú, fürge karavella vitte magával, addig D’Arquent a Bíbor Dagály fedélzetére húzták fel, a kapitány lányának alázatos közbenjárásának hála. Apja személyes árulásként élte meg a kínos manővert, így kitagadta, fejére vérdíjat tűzetett. Azóta nem hajózott a Kígyó-szoros és a nyugati partszakaszok környékén sem.

Egyéb információk:

Imádja a szerencsejátékot és a fogadásokat, pláne, ha a játéknak köze sincs a szerencséhez. Csak biztosra fogad, minden esetben ő nyer. Isten óvjon mindenkit attól, ha nem...

Fiúörökös híján, házuk hagyatékaként a tengeren nőtt fel, kitanulva annak minden szeszélyét és formáját, akárcsak húgai, nővérei. Nem titok; nem erősködik a stratégiai hadászatban, a hajózás, térképészet és csillagászat mindig is jobban vonzotta. Ezeken a területeken jeleskedik.

Alkata és felépítése tünde-vérre enged következtetni. Valahol, két–három generációval fentebb, rá is akad az ember a szépek népéből származó felmenőre, ám ez akkora tabu és szégyen a D’Arquen ház számára, melynek firtatása azonnal vért kíván.

Testalkata, tartása és mozgása úgy tűnik, inkább a tánctermekhez tartozik, ám a látszat csal. A gondosan megmunkált vért és finom kelmék alatt edzéstől feszes, atletikus test lapul. A kézi tusákban nem jeleskedik; a pengék művészetét sajátította el. Harci stílusa aljas, gyakran támad hátulról, lesből. Apja szavai élénken élnek benne: a méreg az asszonyok fegyvere, így arra sosem vetemedik. A „tisztességes hátbaszúrásra” esküszik.

A Bíbor Dagály másodtisztje. A csempészetre szakosodott hajót gyakran keverik össze tévesen kalózokkal - melyet határozottan ki is kérnek maguknak. A Bíbor Kompánia fő profilja a csempészet, legyen szó tiltott árukról, tárgyakról vagy emberekről. Amit azonban kevesen tudnak: megfelelő összegért a csempészés előtt akár tolvajlással is, de megszerzik azt, amiért megbízójuk fizetett.