Kinézet:

Aktuális sérülések: kutyaharapás jobb alkaron (súlyosabb sérülés), párducharapás bal vállon (könnyebb sérülés)

171 centi magas, szívós izomzatú, vékony férfi. A vállai szélesek, a csípője és a dereka keskeny, a lábai azonban erősebbek, ahogy a karjai is. A testalkata igen sajátságos, értő szemek megállapíthatják, hogy már egészen fiatal kora óta falmászásra, lopakodásra, nagyon gyors mozgásra kondicionálták, gyakorlatilag kiképezték. Éppen olyan jó tolvaj lehet ezzel az alkattal, mint amilyen jó bérgyilkos.
Félhosszú, egykor szálkás, érdes tapintású, mára puhán szálasodó, korán megőszült haja éles kontrasztot ad fiatalos arcával, lehetetlen eldönteni, hogy 20-40 év között mikorra taksálja a szemlélő. A fülei közönségesek, ám ha valaki elég közel kerül hozzá ahhoz, hogy félretúrja a fakó tincseket megállapíthatja, hogy halvány hegek borítják a bal oldali felső részét, a jobb sima. Valaha hegyes lehetett, ám a félelf származás nyilvánvaló jelét lemetszették róla. A hallása vadállati, ahogyan a szaglása is kiváló.
A szemei természetellenes, átható ciánkékek, szemkörnyékén durva karmolások hegei látszanak, ami arra enged következtetni, hogy valamikor kikaparta a szemeit, de visszanőttek. Nem a saját mágiájából, hiszen egy felületes vizsgálat elég lehet ahhoz, hogy megállapítsa, már nincs benne varázserő. Némi ellenállás a varázslatoknak és a mérgeknek a vele megitatott mágikus mérgek sokaságának köszönhető. Apróbb adagokban hozzászoktatták a nem mágikus mérgekhez (bürökfélék, ciánok, arzének, állati hatású mérgek, kígyó, pók, skorpió), és bizonyos varázs-méreg-folyadékokkal ellenállásra tett szert a mágusok, alkimisták által kikeverhető mesterséges mérgek ellen is. Félelf vérének hála messzebb és jobban lát, mint egy ember, az alkonyi idő, és az éj nem borul a számára olyan teljes sötétbe.
A bőre sápadtfehér, cirkalmas hegek tarkítják, mint bármelyik kocsmatöltelékét, akit levetkőztetett a balsors.
Kedveli a sötét ruhákat, de nem túl elegáns, szakadt és igénytelen, öltözékét és fegyvereit praktikusan válogatja össze.
A bal kisujja teljesen hiányzik.

Jellem:

Az első benyomás róla az, hogy hideg és távolságtartó. Szinte rezzenéstelenül bámulja az embereket, állatokat és tárgyakat, a véleménye elolvad kifejezéstelen arcán, ám ha megelevenednek a vonásai megmutatkozik benne egy roppant kíváncsi és éber lélek. A kiképzésének hála a környezetének minden rezdülését magába szívja és azzal próbálja feltölteni a fejében kongó ürességet. Nem mutatja, hogy mennyire nyomasztja saját furcsa állapota, alaptermészetévé vált a titkolózás és nagyon nehéz számára nem rosszindulatúan megközelíteni egy problémát, de végtelen gyakorlatiasságának hála inkább problémamegoldó, mint generáló típus. És még így is túlságosan gyakran választja az erőszakot az önkifejezésének eszközéül.
Nem egy jóravaló teremtmény.

Előtörténet:

Az, aminek látszik az értő szemeknek. Beleszültetett egy olyan családba, aminek minden tagja már generációk óta egy orgyilkos csoportosulás lekötelezettje volt, így nem volt kérdés, hogy mit is kezdjenek egy hirtelen jött csecsemővel. Mindig hasznos egy még ki sem alakult testet és jellemet formálni, egyszerűvé és kezessé teszi a félelfet a célzott neveltetés.
Sose érezte embertelennek azt, hogy nem tölthetett időt a családjával, mert már kisfiúként sem ismerte őket. Nem jelentettek a számára semmit azok a szavak, hogy "anya", "apa", "testvér" és "barát". Bajtársakra és ellenségekre oszlott a világ, az emberi kapcsolatait belepte a számítás pora és beszőtték az elvárások pókfonalaival. Nem mondható, hogy érzelemektől mentes gyilkosnak nevelték volna, bár kétség kívül arra edzették, hogy öljön, és ő ezt meg is tette, ám heves és indulatos természetének volt lehetősége kibontakozni, állandó versenyhelyzetekkel és megfelelési kényszerekkel tartották kordában, mígnem alamuszivá és számítóvá nem cseperedett. Zsigeri mélyen rögzült benne a hazugság képessége, az alakoskodás az ő köreiben a túlélés eszköze lehet egy éles penge és elég gyors nyakroppantás mellett.
Nyomorúságosnak mondható élete számára nem jelentett szenvedést. Nem tudta mihez hasonlítsa, mire felnőtt fejjel már felfogta az egyszerű halandók, rendes népek életének másságát már csak szánakozni tudott a gyengeségükön, és szórakozni az idomtalanságukon. Noha az ő fajtája a társadalom szennye, az aljanép maga, a saját taníttatásának hála bizonyos erkölcsi magaslatról szemlélt mindent és mindenkit.
Néhány éve aztán egy küldetés hajótöröttként Anwarion partjaira vetette és a magára maradt bérgyilkos úgy döntött, hogy beleízlel a szabadságba. Klánja azonban még nem végzett vele, egy rövid, de véres kaland után hazavitték és a Kúria régi lakói talán már el is felejtették.
De a Fúriák nem felejtették el, hogy egy fontos kalamoni uralkodói ékszer elveszett abban a hajótörésben és a bérgyilkosnak volt alkalma elrejteni valahol a Kúria környékén. Ezért miután megbüntették és meggyógyították kipucolták a fejéből a lázadás gondolatait, és visszaküldték Anwarionban, ahol azonban a kapitányával együtt nyoma veszett.
Szellemként érkezik vissza, az éjszaka leple alatt, alig hozva magával mást, int rossz emlékeket, egy lidérces álom maradványait amúgy is darabos tudatában. Vért ontott a kapitányért, aki elhozta a hajóján, de az efféle kikötői verekedések amúgy is mindig hagynak maguk után hajnalra sápadt áldozatokat a városőrség számára, a túl tiszta szúrásokért pedig talán senki sem tesz szemrehányást neki.

Egyéb információk:

Az alvilági klán amihez egykor tartozott a Kalamon birodalom egyik leghírhedtebb csoportja; a Fúria. Régebben az anwarioni Könnyedző testvériséggel laza szövetséget alkottak, de a Testvériség bukása után sem számolták fel anwarioni érdekeltségüket.

//tanukizaklató nyalórém//