Kinézet:

Mesefonóként nem szükséges, hogy kitűnjön a tömegből, vagy hogy emlékezetes maradjon, ám ezzel nincs is gond; teremtésüknek ez a célja. A mesefonók olyan attribútumokkal rendelkeznek, amelyek borítékolják feledhetőségüket egészen addig, míg mesélni nem kezdenek neked. Átlagos az arcuk, a magasságuk és a testalkatuk is. Ennek tükrében Aema sem különbözik társaitól. Vékonyszálú haja fakóbarna, természetesen egyenes, a lapockája alá ér, az olajoktól puha. Sápadt bőrét gyakran tarkítják foltok és zúzódások, ám ez a túltenyésztés egyik hátránya, mivel szervezetük és testük nem olyan ellenálló, mint embertársaiké. Mivel vékony a bőrük, csontjaik, ereik jól láthatóak, ám az összkép cseppet sem tolakodó vagy kellemetlen. Aema sajátos jegyei közé tartoznak az anyajegyek, amelyek elszórva pettyezik az arcát, hátát, végtagjait. Arca szimmetrikus, kissé csontos. Azurkék mandulavágású szemei talán az egyetlen kiemelkedő vagy különlegesnek mondható jegyei, ám ez sem igazán különleges, lévén házának (Kékház) sajátossága. Szemei alatt legtöbbször sötét karikák húzódnak, amelyeket a kialvatlanság okoz. Orra egyenes, szép metszésű, ajkai teltek, szájzugnál enyhén lefelé görbülnek. Ruháik a Szabad Kereskedőváros éghajlatához és időjárásához igazodnak, ám minden esetben egyszerűek, lazúr színben játszanak. Halk, de választékos beszédű. Ékszereket és fegyvereket nem hord; egyetlen embernek sem kelti fel annyira az érdeklődését vagy a figyelmét, hogy erőszak áldozatává váljon.

Jellem:

Bár a mesefonók külseje nagyjából megegyezik, minden egyes lény (vagy lány) egyedi. A mesefonók különböző képzéseket kapnak, meséiket az átélt tapasztalatok és látott képek befolyásolják. Aema emberi években fiatalnak tűnhet, ám mesefonóként kifejezetten öregnek számít. Sokat látott és tapasztalt, ami jellemében is megmutatkozik. Jól képzett és kitanított. Fegyelmezett, házához és gazdájához hűséges. Gyakran apatikus és nihilista. Az emberi természetet érti, ám undorral tölti el, ennek ellenére képes értékelni és élvezni a művészetet, legyen az materiális vagy megfoghatatlan. Örömét leli a szépben, mint a szőttesek vagy gondosan megmunkált hajcsattok. Nehéz meglepni, de nem lehetetlen; reakciója kiszámíthatatlan, nagyban függ a fonások között eltöltött időtől és azok milyenségétől.

Előtörténet:

A mesefonók legendája egészen az első királyok idejére nyúlik vissza. A kémmesterek kérésére a mágustoronyban újabb és újabb lényekből ötvözték, préselték, sajtolták és tenyésztették ki az emberekre megtévesztésig hasonlító szerzeteket, akiket minden esetben emberi anya hordott ki, ám amaz soha nem élte túl a szülést. Az így született leányok egyetlen célja az volt, hogy szolgáljanak. Fő feladatuk az információ megszerzésére irányult, melyet édesgetve, ringatva és cirógatva csaltak ki áldozataik fejéből. Mivel nem volt se apjuk, se anyjuk, családjukat a Ház jelentette, mely tanította, etette és nevelte őket, hogy aztán idővel elláthassák feladataikat. Hiába teltek el azóta évszázadok, mesterségük és az őket körülölelő misztikumok semmit sem változtak. Keveset tudni eredetükről, ám azt rebesgetik, hogy a kalamoni partokkal szomszédos Lazuris szigeten fogannak és egészen kétesztendős korukig ott nevelik őket. Csak aztán kerülnek el a Szabad Kereskedővárosokba, ahol a Házakhoz kerülnek, és megkezdődik a kitanításuk. A mesefonók első meséiket nagyjából hat éves korukra képesek megfonni, ám azok legtöbb esetben túlságosan is színesek és instabilak ahhoz, hogy bárkit biztonsággal belekössenek. Aema sem különbözött fajtársaitól; maga is a Lazuris szigeten született, anyját az Azúr-Pókok vették meg és oltották be. Születését követően két éves koráig dajkálták a Némák, majd tucat magával elvitték a Szabad Kereskedővárosokba, hogy Kék Lyssandra szárnyai alatt igazi mesefonóvá nőhessen ki (erre utal a vezetéknévként megkapott „Lyssandrine” is, melynek szabad fordítása „Lyssandre lánya”). Érkezésüket követően mágikus vizsgálatok alá vetették őket, hogy aztán kasztokba osztva kezdjék meg tanításukat. Egyeseket királyi udvarok suttogóivá képeztek, másokat különféle alvilági céheknek szántak, Aema pedig azok közé került, akik a felsőbb réteg úri kedvét hivatottak kiszolgálni. Első meséjét hét évesen fonta egy rosszhírű, de visszataszítóan gazdag sókereskedőnek, amelyet hat holdfordulónyi némaság követett.
Ennek már több mint húsz éve.

Azóta megannyi befolyásos férfinek és nőnek font történetet, hogy míg azok mámorban úszva élvezik a víziókat, ő apró szilánkokat morzsoljon le belőlük, ezzel megízlelve és megőrizve mindazt, ami azzá teszi őket, akik. Merthogy akit belekötnek a mesefonásba, az kap, de ad is. Átadja azt, amit látott, azt, ami boldoggá teszi, azt, amiben örömét leli, és azt is, amitől fél. Tudtán, és akaratán kívül persze…

Ezért is olyan értékesek a mesefonók, bár létezésüket inkább dajkameseként kezelik, mint sem kész tényként. És talán pontosan ezért is olyan egyszerűek és jelentéktelenek megjelenésükben: kékek, akik szürkék.

Egyéb információk:

Sok nyelvet beszél, kivétel nélkül mindet erős, a szigetcsoportokra jellemző nyugati akcentussal.

A mesefonókat az „elme kurtizánjaiként” is emlegetik. Szolgálataikért sohasem nekik, hanem az értük felelős Kísérőknek fizetnek a kuncsaftok. A Kísérő feladata, hogy a lányokat biztonságban és egészségesen tartsa mentálisan és fizikailag is amellett, hogy összekötő funkciót tölt be a kuncsaft és a Ház között. Aema Kísérője (Darius) egy Öbölmenti nemes fattyú és- volt csempész, aki kapcsolatainak és személyes varázsának köszönhetően az Azúr-Pókok szolgálatába fogadtatott.

A mesefonók lényegében képzett mentálmágusok, egy csipetnyi biológiai előnnyel. Az érzékszerveik akaratukon kívül jóval élesebbek, mint az embereké, ám kizárólag arra specializálódtak, hogy felismerjék a velük szembe lévő kuncsaftok vágyait, preferenciáját. A preferencia felismerését követően a pórusaik olyan illatkeveréket bocsátanak ki, mely ellazítja a szolgáltatást igénybe vevő felet, már-már boldog, eufórikus állapotba tolja. Ezt követően a fonók minden probléma nélkül csusszannak bele „áldozatuk” elméjébe, hogy azoknak legvadabb vágyait és gondolatait eleveníthessék meg a fizető fél szemei előtt, míg ők – ha kellően fejlettek és képzettek- eközben akár szét is nézhetnek. Veszélyes fegyverek ők a megfelelő kézben, melyeket előszeretettel használnak fel nagyobb játszmákban.

A mesefonók önmagukban ártalmatlanok, maguktól nem cseleksznek, képességüket nem használják önkényesen (nem is tehetik, beléjük van kódolva az engedelmesség és a szolgálat). Átlag életkoruk hét és húsz között mozog, többségük huszonöt éves korára kiég és-vagy megőrül a fonásoktól.
Fontos megemlíteni, minden egyes alkalommal, mikor valakit bekötnek, a személy egy apró lélekszilánkja velük marad. Ez megmutatkozhat a mesefonó rövid- vagy hosszútávú jellemváltozásában, pillanatnyi viselkedésében, fizikai szokásaiban. Amikor egy mesefonó használhatatlanná válik a Kísérő feladata, hogy végezzen velük, ezzel biztosítva a szálak elvarrását.

A mesefonók az esetek oroszlánrészében érintetlenek maradnak, lévén szolgáltatásuk nem a testiségen alapszik. Balesetek történnek, azonban azok minden esetben megtorlásra kerülnek, így a kuncsaftok pontosan tudják, mit kapnak a pénzükért és mit nem. Ennek fényében a fonók minden nemű testiségtől idegenkednek, és a fizikai közeledést nem tudják kezelni. Mivel munkájuk során legtöbbször radikalizmussal és extrémizmussal találkoznak, ezért a legtöbb egyszerű emberi interakciót és gesztust nem, vagy csak nagyon nehezen értelmezik.

Aema jelenleg huszonhét éves, és az egyik legidősebb mesefonónak számít az Azúr-Pókok között. Ez viselkedésében is megmutatkozik, lévén egyre nehezebben viseli a fonásokat. Ez leginkább alvási szokásaiban (rémálmok miatt egyre kevesebbet alszik) és a bekötéseket követő drasztikus jellemváltozásokban ütközik ki. Ezek problémát jelentenek, mivel a mesefonó fegyvere az elméje; ha ez meggyengül, veszélyt jelenthet magára, a személyre, akit beköt, és ezzel az Azúr-Pókokra is. Így a hálózat kiemelten odafigyel a fonóinak életére és halálára is. Ennek tükrében a Pókok között nyílt titok, hogy Aema nagy valószínűséggel utolsó történetét meséli Anwarion földjén.

Köszönhetően kiterjedt hálózatuknak és a rétegnek, amelyet kiszolgálnak, varázstudásuk és vérük ellenére nem rendelkeznek pecséttel.
Utazási dokumentumaik követi szintűnek felelnek meg, így a határokon való átkelésük diszkrét, csendes és minden esetben zökkenőmentes.

Képek:
- Kék Lyssandra: https://shorturl.at/Dxc6R
- Darius: https://shorturl.at/eH6kL

Aktuális:
- Jelenleg a királynői szabómesternek mesél.