Achiel Nettara
[inaktív karakter]
Nem: Férfi 
Faj: félelf
Azonosító: #487

Kinézet:

A 41 éves félelf lassabban öregszik az embereknél, ezért alig néz ki harmincnak. Finom vonásai és hegyes füle egyértelműen tükrözi származását, és egyiket sem titkolja, ahogy 185 centiméteres magasságával is kitűnik az átlagemberek közül. Kék szeme is gyorsan feltűnik, ahogy ápolt, félhosszú barna haja is, mely korábban hosszú volt, de le kellett vágatni egy küldetés álcája miatt. Teste jól kidolgozott, izmos, de inkább a formásabb, mint az erősebb. Ruházata általában egyszerűbb, munkájához illő, kivéve, ha szórakozni támad kedve, mert akkor nem sajnálja a mutatósabb darabokat sem magára aggatni.

Jellem:

Kissé egoista, de jó lelkű és igazságos. Amikor csak tud, kiáll az elnyomottakért és a sértettekért, de nem bolond, fejjel azért nem megy a falnak. Persze emiatt nem tudott és tud mindenkinek segíteni aki szerinte megérdemelné. Munkájában a parancsokat igyekszik pontosan követni, kivéve, ha az ellentmond saját lelkiismeretének. Olyankor inkább megpróbál kiskapukat keresni a megoldásra, ha persze az sem megy, akkor sokszor kénytelen végrehajtani azokat minden belső ellenkezése ellenére. Egyébként játékos jellem, aki szeret szórakozásból piszkálódni, próbára tenni mások türelmét, de egyiket sem rosszindulatból.

Előtörténet:

Achiel Anwarionban, Sóöbölben született, szülei egyetlen gyerekeként, legalábbis ami anyját illeti. Elf apját nem ismerte, születésénél se volt már ott, csak árvaként felnőtt édesanyja nevelte fel egyedül. Nem is sokat mesélt neki a nő az elfről, annyi jót azonban köt hozzá, hogy a város határaiban levő házat, amelyben éltek, a férfitől kapták, illetve kis pénz mellett egy ősi elf kardot is rájuk hagyott. Bár voltak idők, mikor igazán szegényes életet éltek, nagyon nem nélkülöztek, az apjától rájuk maradt pénz elég volt addig, ameddig Achielt otthon nem tudta hagyni édesanyja egyedül is. Ezután a nő jegyzői munkát tudott vállalni a városban írástudásának hála, amit egyébként szabadidejében fiának is megtanított.

Így teltek az évek, azonban ahogy Achiel cseperedett, jobban elkívánkozott otthonról. A városban egyre többször volt jelen a helyi utcagyerekek társaságában, így hamar belekeveredett a bőnözői életbe is, főleg a lopásokba. A helyi tolvajok felfigyeltek rá, és elkezdték alkalmazni. Mikor már kamaszkorban volt, egyik megbízatása során szemet vetett egy régi elf harcművészeti tekercsre, mely apja kardjával való harcmodort ismertetett, és bár ez nem szerepelt a megszerzendő dolgok között, saját magának eltulajdonította. Mikor csak tudott, gyakorolt a fegyverrel ezek után.

Mikor már elég idős volt, édesanyja elkezdte unszolni, hogy vállaljon valamilyen munkát, azonban származása miatt nem szívesen alkalmazták túl sok helyen. A megkülönböztetés érzékenyen érintette, hiszen a tolvajoknál megszokta, hogy elfogadják így is, azonban faji jegyeinek elrejtése helyett inkább kiemelte azokat, ezzel is nyomatékosítva ellenkezését az előítéletekkel szemben. Egy dokkban talált rakodói munkát, de anyjának azt mondta, írástudása miatt leltározói feladatokat végez, ezzel indokolta a tolvajlásból befolyó mellékest.

Eközben a városban felütötte a fejét egy csoport, akik a nép nevében kívántak lázadást kirobbantani, ahogy ők mondták, hogy a vagyonosoktól elvegyék a hatalmat és a nincsteleneknek juttassák. Ez sokaknak tetszetős ígéret volt, köztük a tolvajlásból élőknek is, így hamar Achiel is közéjük került. Korábban igazságérzete még nem volt annyira kiforrott, de az évek során, amit ebben a csoportban töltött, nagyon megváltoztatták, forradalmi hangulat uralkodott el rajta, hogy ők ha itt sikerrel járnak, akkor majd egész Anwarionban, és utána akár az egész világon is megszüntetik a nélkülözést. Azonban mint kiderült, csalódnia kellett, és nem úgy, ahogy számított rá. Még mielőtt bármit is kezdett volna a csoport, a véletlen folytán Achiel kihallgatott egy beszélgetést, ami rávilágított, hogy valójában egy gazdagabb kereskedő irányítja őket, és ezzel az ígérettel csalogatja be az embereket, akiket egy mágikus rituálé keretein belül kíván feláldozni, hogy óriási hatalomra tegyen szert. Ezt persze nem hagyhatta figyelmen kívül, és megpróbálta meggyőzni barátait, hogy itt nem az folyik, mint amire gondolnak. Sajnos ez sem a várakozásai szerint történt, mivel a legtöbben ellene fordultak, amiért el kellett menekülnie a városból. Mire visszatért, saját házukat felgyújtva, édesanyját pedig holtan találta. Bosszút esküdött, és képességeinek, kapcsolatainak, illetve nem kevés szerencsének a segítségével meg tudta ölni a kereskedőt. Ezzel persze magára vonta volna a csoport és persze a törvény haragját is, ha kiderül, hogy ő a tettes, ezért újra el kellett hagynia a várost.

Elkötött hát egy kisebb hajót, és nekivágott a Cápafog-öbölnek, cél nélkül, minden értelemben. Amint a nyílt tengerre ért, egy viharba keveredett, ami elsüllyesztette hajóját, ő pedig egy kitört ajtón hánykolódott a vízen több napon keresztül. Egy kereskedőhajó talált rá, mely legénységének végül tagja lett, Kooenas kapitány, megmentője szolgálatába szegődött. Több éven keresztül járták a különböző kikötőket, lassan megbékélve múltjával, és kiélvezve új életét. A szabad kereskedővárosok egyik legdélebbi tagjában, Axafahlban kötöttek ki a legtöbbet, a kapitány családja ugyanis ott él, és amint a várost vezető herceg felkérte, hogy ő legyen az uralkodói fregatt kapitánya, az öregnek hála Achiel is kapott új munkát, mint a városi őrség tagja.

Már egy évtizede itt szolgál, mely során alparancsnoki rangra sikerült jutnia, közben pedig több kiküldetésre is elkíséri a hercegi fregattot, ápolva jó kapcsolatát annak kapitányával. Élete egyszerű Axafahlban, munkáját szívesen végzi és azon kívül is jól tudja ám érezni magát, a tivornyák és különböző szeretők társaságában. Bármennyire is már Axafahl az otthona, valójában nem tudott letelepedni ott, családalapításra pedig nem is gondolt még. Valami visszahúzza, olyan álmok, gondolatok, amiket Anwarionban hagyott. Ezekre legutóbbi küldetése során, mikor a hercegi jogart kellett visszaszerzi, bizony jobban visszaemlékezett, hála anwarionból érkezett társainak. Így mikor érkezett egy levél Székvárosból, hogy szükség lenne ott pár jól képzett emberre az őrségben, elsőként jelentkezett. Talán eljött az ideje, hogy hosszabbtávra is visszatérjen szülőhazájába.

Rövid székvárosi tartózkodás után újra visszarendelték Axafahlba, nem tudni, mikor tér vissza, vagy visszatér-e még.

Egyéb információk:

A karakter jelenleg nem érhető el játékra.

A kardforgatáshoz kiválóan ért, elsődlegesen saját, ősi elf pengéjével, melynek talán mágikus tulajdonsága is van, amit azonban soha nem vizsgált meg. Ezen kívül kétkezi harcban is megfelelő.

Nagyon ügyes, aminek nagy hasznát vette annak idején mikor még tolvajként élt. Az őrségben töltött idő alatt sok nyomozói tapasztalatot szerzett, illetve előtte matrózként a hajózás legtöbb csínját elsajátította. Gyerekkora óta tud írni és olvasni.

Alternatív karaktereim:
Toghvan
Sir Cercul Geallova Tretoion
Lyan Kaoch