Kinézet:

Bőre fehér, akár a friss, porhanyós hó, de talán a legfeltűnőbb rajta a hosszú, tűzvörös hajzuhatag, mely egészen a feneke alá ér, és büszkén viseli: hol kiengedve, hol bonyolult fonatokban omlik a hátára, és talán nem hazudik, ha azt mondja, arra a legbüszkébb. Szürkéskék tekintete, ami rád vetül néha gőgös és rátarti, néha pedig egészen olyan, mintha a lelked mélyén keresné a válaszokat - hogy miféle kérdésre? Ő nem fogja neked elárulni.

Ruhák tekintetében kedveli a vörös és piros összes árnyalatát, de előszeretettel hord élénk smaragdzöldet, feketét, vagy amihez épp kedve szottyan. A viseletei szezononként cserélődnek, télen szőrmét és bőrt hord, nyáron lengébb, szelősebb anyagokat.

Kedveli az illóolajokat, előszeretettel vásárol be belőlük és alkalmazza őket a teste minden porcikájára.

Általában egy nagy, dús bundás fehér macska a kísérője, amit félig magához vett, félig megörökölt egy kalamonitól.

Jellem:

Néhányan azt mondják áldás, néhányan azt, hogy átok. A rossz nyelvek boszorkányságot suttognak, a többi úgy tudja, hogy egy jóságos papnő mágikus erőkkel. Se nem jó, se nem rossz, legalábbis a saját elvei szerint...

Hogy lehetne őt jellemezni? Szeszélyes és szenvedélyes, akár a tavasszal kélt szerelmek; hideg, mint a hó, ami betemeti a fagyott földet télen, szertelen mint a buja szellő ami végigcirógatja meztelen bőröd a meleg nyáréjen; csapongó, mint a változást suttogó szelekben táncoló, színes levelek. Megfejthetetlen mint a cirkalmas szavak egy zavaros költeményben, erős, mint az akarat, amely legyűr mindent, illékony, mint a láng a gyertya kanócán...kérdés, hogy olyan tűz-e, ami mellett megmelegszel, vagy ami sebesre éget?

Előtörténet:

Anwariontól távol látta meg a napvilágot egy olyan helyen, ahol szentül hitték, hogy a megszületett kisded a négy alapvető elem valamelyikét örökölte az isteneiktől. Wisteria előbb jött, mint várták, s olyan akarattal bújt ki a világba, mintha neki ott sürgős dolga lenne, innen tudták: minden bizonnyal a tűz örök lángja ég bensőjében. Az ilyen gyerekekről tudvalevő volt, hogy idejekorán elhagyják a szülői házat, hogy lázas kíváncsisággal fedezzék fel a világot maguk körül és vagy felégessék - vagy a részeivé váljanak a sors akaratától függően...

Járt már ő sok kontinensen és sok városban, de soha nem maradt egy helyen. Látott borzalmakat, volt rabszolga, kéjnő, papnő, és jós is, fakasztott vért, vett el életet és adott örömöt - mégis örök, nyughatatlan természete úgy égette belülről, mint a legmelegebb tűz - így addig maradt, amíg jól érezte magát, s amint érezte a kérlelhetetlen húzást, továbbállt. A hajó, amire felszállt, egészen Anwarion partjaig vitte, s érezte, ahogy láng fellobbant benne: hazaért...egy időre, legalábbis.

Egyéb információk:

VALLÁS
az Örök Tűz és Vér istennőjét, Brigidet tiszteli és szolgálja, az istenség minden vallási rituáléival és szokásaival együtt. Úgy tartják, hogy amíg Brigid lángja lobog és táplálják, addig létezik az emberek által ismert világ is. A tüzet az emberek érzései táplálják: jók és rosszak egyaránt, és mindegyikre szükség van ahhoz, hogy égjen. Ezt a tüzet egy Anwariontól messze földön lévő templomban őrzik - az ősidőkben ez 19 druida papnő feladata volt, hogy táplálják és megóvják, mára ez a leszármazottaik kötelessége.Előszeretettel alkalmaznak a rituálékhoz és varázslataikhoz vérmágiát - úgy tartják, hogy a vérrel együtt a lélek esszenciája is átadható.

KÉPESSÉGEK:

- regeneráció vérmágia segítségével
- tűzből / vérből jóslás