Kinézet:

174 centi magas, fehér bőrű, szégyentelenül szeplős, leégésre hajlamos sovány férfi, zöldesszürke szemekkel. Félelfesen hegyes fülei mögött kusza, egyesével tincsenként levágott vörös hajzat zilálódik, amire nem sok gondot fordít. Keskeny arca markáns, a pillantása kissé zavaros, szája halovány.
Öltözékére igénytelen, földszínű ruhákban jár, a mozgása gyakran vontatott, a szemeit jobbára lesüti, de ha felnéz sincs benne köszönet, mert a tekintete tovaúszik, mintha valamit a beszélgetőkön túl nézne, pedig látszólag nincs ott semmi.

Jellem:

Azt mondják, hogy a vörösöknek nincs lelke, és ebben a tudatban cseperedett férfivé. Visszahúzódó és óvatos, tele szégyennel és zavarral, zaklatottsággal, kiúttalansággal és félelemmel, hogyha meghal, egyetlen istenség sem lesz, ami a túlvilágára fogadja lélek híján, neki nem jut pihenés, szellemmé válik.
Nehéz róla eldönteni, de hasadozott jelleme egy számító, önző kis személyiséghez tartozik, aki még mindig nem nőtt fel igazán, bár sok tekintetben öregebb is a kortársainál, mert egyszerre mintha több életet élne. A világ csak nemrég nyílt ki a számára, így a szűkös, falusi pletykákon kívül végre másféle hatások is érik.

Előtörténet:

42 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot egy anwar faluban, a birodalom szívében. Senki sem tudja, hogy ki lehetett az a hegyesfülű, aki éppen a nászéjszakája előtt megejtette és elbűvölte az egyik gazdagabb paraszt legszebb leányát, de a vörös kis félhegyes fülű féreg, amit megszült nem lehetett jóravaló, keménykötésű lovász férjének a gyermeke.
A fattyút nem ölték meg, de nem fogadta be egyetlen család sem, így a helység papja nevelte fel kecsketejen a szívós kis csúfságot. A falu bolondjává nőtte magát, akit megtűrtek a pajtában és a lovak között, dolgozhatott napszámban kosztért és ruhákért, de messziről látszott rajta, hogy bolond. Olyanokkal beszélt, akik ott sem voltak, olyasmiket látott, amit senki sem látott, gyakran menekült sírva, miközben a józan szántóvetők sajnálkozva csóválták a fejüket. Ilyen, amikor a rossz vér megmérgezi az ember fejét.
Ahogy korosodott rájött, hogy valamiféle képességgel bír. A falu papja megtanította olvasni és egy kicsit írni anwar nyelven, így talált történeteket olyan emberekről, akik hasonló dolgokról írtak, mint amiket ő megtapasztalt, emiatt megtanulta, hogyha titokban tartja, amit lát, akkor kevésbé tartják eszehagyottnak. A falusiak azonban már nem tudták másnak látni, ezért elindult, hogy helyet keressen magának a világban, nem számítva arra, hogy az új emberek és új hatások a víziók kiterjedéséhez és rosszabbodásához vezetnek, ahogy a tudata új tapasztalatokat szerez, kontrollálatlan mágikus ereje úgy gyarapodik benne.

Egyéb információk:

Látó: a jövő nem tárul fel előtte még, de a jelen víziói a világ minden tájáról és emberéről gyakran rátörnek, mindenféle figyelmeztetés nélkül. Erős impulzusok ébresztik fel az erejét, látomásszerű jelenetekként húzódik rá körülötte a szemmel látható valóságra valami más, legyen az csatamező, vagy egy édes ágyjelenet. Általában olyan személyeket lát, akikkel már találkozott, de nem a találkozásuk pillanatában van róluk látomása, hiszen akkor a fizikai szemeivel is látja őket és ez leköti a tudatát.

Irányított látomás: akiket ismer valamennyire, főleg, ha van nála valamilyen tárgy tőlük, azok segítenek abban, hogy direkt az aktuális időben aktuális képeket lásson róluk.