Galter
[A szörnyvadász]
Nem: Férfi 
Faj: Ember
Azonosító: #475

Kinézet:

Ereje teljében lévő, első ránézésre középkorú férfi, ki a maga 72kg-al és 180cm-es magasságával nem igazán tűnik ki a tömegből. Lapockáig érő gesztenyebarna haja és középhosszú szakálla ápolt és rendezett, arca férfias és markáns, szemei pedig oly barnák mint az ősz beköszöntével elhaló levelek. Első ránézésre inkább asszociálna az emberfia egy nemesi származású úrra, mit sem egy harc edzett szörnyvadászra. Ám a külső nem minden mint szokták mondani, ugyanis a ruha alatt egy kemény munkával és hosszú évek edzésével felépített szálkás és acél kemény izomzat pihen, melyet megannyi durva sebhely, illetve egy tetoválás borít, mely annak a szörnyvadász céhnek a szimbólumát formálja meg aminek ő is a tagja.

Ruházat: Felsőtestét egy sötétbarna vászon ing fedi, melyen egy kemény bőr mellvért pihen meg. Mindezek mellett egy térd ígérő, belsejébe mágikus védőrúnákat vésett fekete bőrkabátot visel. Alsó öltözete is hasonlóképpen épül fel, egy fekete fekete nadrágot és egy kopott hosszúszárú bőrcsizmát visel. Végezetül pedig nyakában ott díszeleg a Szörnyvadászok medálja, melyet a vadászok céhétől kapott kiváló munkájáért cserébe.

Egyébb viselete: felső testén: https://tal-der-wikinger.de/products/kostume-herren-wikinger
Nadrág: https://www.amazon.com/Medieval-Navigator-Renaissance-Trousers-Drawstring/dp/B07V3VN2CB

Jellem:

Határozott és egyenes férfi, kinek minden lépése megfontolt és magabiztosággal teli, illetve mindezek mellett végtelenül udvarias és tisztelettudó is. Persze szörnyvadász révén őt sem kell félteni ha a vagyonának elveréséről vagy kedélyállapotának a javításáról van szó, ugyanis szabadideje nagy részét szereti csehókban és bordélyházakban elütni.

Előtörténet:

A Kalamon Birodalomban látta meg a napvilágot, egy egyszerű mezőgazdálkodással foglalkozó család negyedik és egyben legfiatalabb gyermekeként. Gyermekkora boldog és problémamentes volt, mindenük megvolt amire csak szükségük lehetett a boldog és gondtalan élethez, amit apján és anyján kívül még három csodálatos testvérrel oszthatott meg. Éveken át úgy tűnt, hogy a család élete mindvégig ily harmóniában fog telni, azonban ez gyökeresen megváltozott amikor is egy eddig ismeretlen nemesi család ütötte fel a fejét a vidéken. Ám egy szép tavaszi napon, a faluban ahova a fiú családja hordta a búzát, egy hírnök jelent meg és azt kezdte el terjeszteni hogy az újonnan feltűnt nemesi család, a Vinterfolgenek munkásokat keresnek a birtokukra pénzért és szállásért cserébe. A faluban egy páran kaptak is az alkalmon és családjukkal együtt a birtokra mentek, ami után rejtélyes mód soha többé nem hallottak felölük. Ahogy szép lassan fogyatkoztak a falusiak, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá hogy valami nincs rendben az újdonsült jótevőikkel. Ahogy a falusiak megtagadták a munkát, a Vinterfolgenek fogdmegjei úgy léptek akcióba éjszakánként és embereket kezdtek el elhurcolni egy ismeretlen helyre ahonnét soha többé nem tértek vissza. Mint kiderült ez a hely nem volt más, mint a család bányája, ahol éjt nappallá téve dolgoztatták folyamat a jó népeket a végkimerültségig. Amikor Galter betöltötte a tizenkettedik életévét, ezek a fogdmegek ő hozzájuk is ellátogattak, ahol aztán anyját és apját lemészárolva hurcolták el a bányába őt és három testvérét. A bányában a mindennapi élet és munka igazi kínszenvedés volt az ott sínylődők számára, ugyanis a nemesek nem hétköznapi emberek voltak, hanem vámpírok, kiknek családja az érc bányászatot választotta egyéb vagyonszerzési lehetőség gyanánt, persze mindezt mások kemény munkájának és vérének árával óhajtották sikeressé tenni. Ahogy teltek s múltak az évek, a szabadság legapróbb reménysugarának fénye is halványodni kezdett bennük, ám a végpontot Galter számára utolsó életben maradt testvérének halála hozta el egy borús nyári hajnalon. Galter már épp feladta a reményt, amikor is egy szörnyvadászokból álló csapat megostromolta a Vinterfolgenek várát és bányáit. Rengeteg embert felszabadítottak a fogság alól és jó pár vámpírt megöltek, azonban a család egy részének sikerült elmenekülnie. Galter a felszabadítást követően jelentkezett a szörnyvadászokhoz, ahol az írás és olvasás mellett a fegyverforgatás és pusztakezesharc művészetére is kitanították. Ám a céhnél nem csupán az alapokra oktatták az odakerülő fiatalokat, hanem az arra érdemeseket különféle gyógynövények és mérgek segítségével tovább erősítették. Lelassították az öregedésüket és megnövelték az ellenállóképességüket és fizikai adottságaikat új szintre emelték ezzel. Ahogy teltek s múltak az évek egy félelmet nem ismerő vadász lett belőle, kinek nevét a változás szele egész a Kalamon Birodalomtól a Davokar Szultanátusig vitte. Galter jelenleg 96 éves, de a céh által folytatott kísérletek miatt teste fiatal maradt, de tudása folyamatosan csak gyarapszik és eme ajándékot nem óhajt másnak, csak a szörnyvadászatnak szentelni.

Egyéb információk:

Fegyveres és pusztakezesharc tudás:
-Kardforgatás
-Pusztakezes és földharc emberek és humanoid lények ellen
-Számszeríj használat
-Ostor és tőr forgatás

Mágikus ismeretek:
-Rúna olvasás és elhelyezés
-Elemi mágia: Víz és föld

Egyéb ismeretek:
-Csapdakészítés
-Elsősegély nyújtás
-Méreg és ellenméreg készítés

Felszerelés:
-Acél ostor (https://hu.pinterest.com/pin/2040762317856327/)
-Mágikus rúnákkal ellátott másfélkezeskard (https://hu.pinterest.com/pin/16466354882887164/)
-Alkarvédőre szerelhető számszeríj
-Könnyített bőr páncélzat( Mellvért, alkar és vállvédő, kesztyű, lábszár és térdvédő)
-Hivatásos szörnyvadász okmány (Kalamoni Ezüst Wargok szörnyvadász céh)
Hátasállat:
-Ében fekete csődőr, ki a Normann névre hallgat.

Egyéb információ:
Beceneve: Gale (Ejtsd: Gél)
A különleges kezelések következtében több változás is végbe ment a testében, a következő dolgok változtak meg nála:
Az átlag embereknél sokkal ellenállóbb mindennel szemben, kiválóan lát a sötétben, illetve az állóképessége és az ereje is bőven meghaladja egy átlagos vadászét.

Kalamoni szörnyvadászok esküje:
Az éj sötét és tele van iszonyattal, de nem félem a halált! Kardom pengéjével és a remény vakító sugarának fényével vágom magam keresztül a sötétségen mely a világot kívánja beborítani. Soha nem hátrálok meg és ha kell, a saját életemmel fizetek a gonoszellen vívott küzdelemben. Testem a fegyver mely levágja az ellent és a pajzs mely óvja a gyengét, lelkem az iránytű mely utat mutat az eltévelyedetteknek a sötétségben. Esküm a mai naptól a halálom napjáig tart.