Adlana Eyvind [Vajákos boszorka] |
|
Nem: Nő Faj: Boszorkány Azonosító: #470 |
Egy kifejezetten alacsony teremtésről beszélünk a maga 158 centiméteres magasságával, ami mellé a formás, mégis vékony és hajlékony idomok tökéletesen mutatják a világ felé azon álcát, hogy egy törékeny kis hölgyről van szó. Már göndörnek mondható fenékig érő ébenfekete fürtjei oly tökéletes párosítást alkotnak hamvas fehér bőrével és macskákra hajazó zöld szemeivel, hogy nincs széles e világon férfi -vagy nő- akinek a fejét ne tudná elcsavarni. Előnyös vonásait örömmel emeli ki arcán halovány sminkkel, teste esetében pedig csinos fűzőkkel, ruhákkal és mutatós kiegészítőkkel, mik ha lehet még jobban kiemelik keskeny derekát és áldás szerű méretes kebleit. Aligha tudná bárki megmondani róla, hogy pontosan mennyi idős de az biztos, hogy fiatalos kinézete, kisugárzása és csábító zöld teás-jázminos illata több, mint bódító még az erősen erkölcsös illetőknek is.
Adlana esetében visszafogott, csendes engedelmességről beszélni szinte felesleges, hiszen a leányzó úgy bánik a szavakkal, ahogy sok katona a kardjával nem tud, véleményét pedig aligha rejti véka alá, azt is igen sajátos stílusban. Ugyan tanult illemet amit remekül használ is, vallja hogy a tisztelet nem a fán terem, azt meg kell szolgálni, így pedig szemében egyenrangú minden földi lény legyen az nemes vagy földműves. Nem áll tőle messze a kedvesség, a gondoskodás vagy a szeretet se, ezeket mégis jó alaposan elnyomja rend szerint magában tudván, hogy a világ nem éppen az a tündérmese, ahol szépszerivel előre lehet jutni. Minden ellenére egy talpig becsületes leányzó, akit sokkal inkább kötnek a saját maga által meghatározott erkölcsi elvek, mintsem a mások által kiszabottak, ezt pedig sokan ferde szemmel nézik. Rendkívül jóeszű hölgy, aki gyorsan tanul és nem csak hogy kíváncsi, de zseniális megfigyelő is, így hamar ismeri ki az embereket, ebben viszont varázsképességei se éppen hátráltató tényezők. Sajátos humora egyik alapköve a gúny, mit jól használva egészen megsemmisítő hatással lehet arra, kin nem kedves szándékkal használja. S mégis mindezek mellett érméjének másik oldala az ártatlanság, hűségesség, bájosság és a segíteni akarás azokon, kik valóban elesettek.
Adlana Eyvind története egész tragikusnak mondható... feltéve ha bárki tisztában van az igazsággal és a csúf részletekkel, de a legtöbb embernek csak a találgatás és a pletyka jutott, így ragadt a "Vajákos boszorka" név a lányra. Sokan félik, sokan tisztelik őt, de valójában a mese végén soha senki nem tudja igazán, hogy a sötét ruhák és a megvető tekintet milyen embert is takar legbelül, ez pedig Lanát örök magányra ítélte.
A történet nem is olyan régen, alig 20 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy jómódú Folyóközi család egy gyermeket vett észre a vízparton. Az akkor még csupán 3 esztendős kislány csurom vizesen, kihülve feküdt ott, de életben volt. A szülők egy pillanatig sem gondolkodtak el azon, hogy magukhoz veszik és felnevelik az apróságot. Akkor még nem tudták, hogy Adlana milyen csodás képességek birtokában van, mik az idő múlásával egyre látványosabb formát öltöttek az időközben kész nemeskisasszonynak nevelt Lana életében. Még kisgyerek volt, amikor felfedezték a benne rejlő hatalmat, de ez nem tántorította el őket attól, hogy szeressék és jó embert neveljenek belőle.
Itt viszont eljön a pont, ahol a történet szerte ágazik, így pedig hibádzik, ahol mindenki máshogy tudja a mese végét... sokan hiszik azt, hogy az a bűbájos ifjú hölgy is úgy veszett oda, ahogy az egész család abban a végzetes balesetben, de erről szó sincs. Adlana egyedüliként maradt életben elvesztve szüleit és testvéreit, és lévén, hogy máshoz nem fűzte érdeklődés különösebben, alig 17 évesen jutott arra a sorsra, hogy kialakítsa saját életét és megélhetését. Hintót szerzett magának, amivel azóta is járja a birodalmat. Gyógyfüveinek, boszorkányos tudásának híre hamar elterjedt, ez pedig maga volt a kapu az elismeréshez, amire úgy vágyott. Az éremnek viszont sajnos mindig két oldala van és "hívei" mellett megjelentek ellenségei is, akik hol vesztét akarták, hol pedig kihasználni őt... sok sok év vándorlás után telepedett le titokban, élvezve ezzel Székváros vendégszeretetét. Hivatását nem adta fel egy árva pillanatra sem, lehetett a helyzet akármilyen kilátástalan és bosszúszomjas, karakán nő lévén a fejébe vette, hogy egy szép napon megtorolja családja elvesztését tudván, hogy az ő létezése -legalábbis régi formájában- hétpecsétes titok.
- Kifejezetten nagy kedvelője az alkohol és a tivornya szinte minden formájának, ugyanakkor hölgyhöz méltó hobbikból sem fukarkodik tudástára.
- Remekül olvas és ír, tud festeni és táncolni, nameg persze varrni is.
- Vajákos boszorka nevével együtt jár a misztikus rúnavetés és olvasás, úgy ismeri a csillagképeket, akár a saját tenyerét és ha nem birtokolna varázsképességeket, gyógyfüvekkel való gyógyítása akkor is világhírű lenne.
- A sok év vándorlás végett muszáj volt megtanulnia megvédeni magát, ezt pedig ugyan nem profi szinten, de a tőrtől az íjig bármivel képes megtenni, bár nem szereti vérrel mocskolni be a kezét és a lelkiismeretét.
- Valódi lényének egyetlen látható bizonyítéka a heg, mi tarkójánál húzódik, ezért is hagyja mindig kiengedve hosszú haját. A heg, egy megkezdett jelölés, mi sose került már befejezésre, ám a nyoma élénken megmaradt a hófehér bőrön.
- Vele született mágikus képességeit tekintve igyekszik saját energiáiból táplálkozni, aminek hála szinte kimerülés nélkül tud elvégezni kisebb varázslatokat, de előfordult már az is egyszer, hogy áldozatot bemutatva kellett nagy erejű tettet végrehajtania.
- Legfőképp az érzékszervek manipulációja a terepe. Képes rövid távú képekkel megtéveszteni bárkit, mi több, szükség esetén a gondolatokat és az érzelmeket is nem csak látni/érzékelni, de befolyásolni is tudja.