Izabella Montgomery
[Főbírói titkár]
Nem: Nő 
Faj: Ember
Azonosító: #455

Kinézet:

Ha egy szóval kellene őt jellemezni, azt mondanánk; jelentéktelen. Egy olyan hölgy, aki mellett elmész az utcán, anélkül, hogy egy pillantást is vetnél rá, mert annyira egyszerű és átlagos.
Haja fakóvörös, természetes csigákban feltűzve szokta hordani. Arca sápadt, szinte falfehér, csöndjében akár beleolvadhatna a Főbíróság falába is. Szemei átlagos méretűek, valahol a szürke és a halványzöld közötti széles skálán mozognak. Orra apró, ajkai elhanyagolhatóak. Orcáját alig észrevehető szeplők pettyezik, melyek nyári hónapokban jobban kiülnek fakó bőrére. Testalkata egy hétköznapi női alkat, nincs benne semmi különleges. Magassága arányos végtagjainak hosszával, hátul lapos, elől kerekded hölgy, de még az sem számottevő. Hangja halk, fátyolos, nem nagyon hallották még felemelni azt.
Általában nyakig felgombolt, fehér ingekben, hosszú szoknyákban lehet őt látni, semmi magamutogató nincs benne. A legtöbb, amit csupasz bőréből látni lehet, az kezei (ha épp nem takarja el vékony hálókesztyű) vagy a szoknya és magassarkú cipője közötti lábának kikandikáló része. Azonban ő az egyik, ha nem az egyedüli hölgy a fővárosban, aki előszeretettel visel nadrágot is. Ékszereket nemigen hord, ha mégis, akkor finom, visszafogott darabokat, igazgyöngyöt vagy egyszerű, apró ezüstkarikát. Haját szinte mindig vagy teljesen, vagy félig felfogva hordja, kiengedve nem látni. Viseletéhez hozzátartozik vékonykeretű szemüvege, ugyanis közelre nem lát jól, így munkája során sokszor alkalmaznia kell.

Öltözékei, stílusa:
https://i.imgur.com/2jwWTfs.png
https://i.imgur.com/6XtkeGK.png

Jellem:

Csendes, visszafogott hölgy, nem ismer engedetlenséget munkája során, tipikusan az a személy, aki meghúzódik az árnyékban, s csak akkor lép elő, ha szükség van rá. Nem fecseg feleslegesen, inkább hallgat és megfigyel, azonban észjárása nagyon is gyors, logikusan gondolkodó személy, de ötleteit vagy felvetéseit megtartja általában magának. Nem érzi kényelmesen magát, ha a figyelem középpontjába kerül, így elkerül minden ezzel kapcsolatos feltűnősködést. Nem humoros, nem bájos, nem temperamentumos. Egyszerű, csöndes, meghunyászkodó. Nem mond ellent felettesének, hisz az ő munkája, hogy a Főbíra rendelkezésére álljon és keze alá játszon. Roppant precíz és maximalista jellem, aki előszeretettel túlórázik is, ha a szükség úgy akarja.

Előtörténet:

Izabella egész életében egy kis penészvirág volt. Hiába a Montgomery nemesi család sarja, kik uralmuk alatt tartják egész Mezővárost, sosem volt a család büszkesége, azt a címet meghagyta nővéreinek és hugainak. Szám szerint 7 testvére van, 4 idősebb és 3 fiatalabb, ő középen helyezkedik el a sorban. Mind gyönyörű, kifinomult ifjú hölgyek. Énekelnek, táncolnak, zenélnek, nincsenek híján sem etikettnek, sem férjjelölteknek. A hét testvérből már 5 el is kelt, mind-mind gazdag uraságokhoz a környező városokból. A család mezőgazdaságból emelkedett a gazdag réteg soraiba, s már-már annyi termékeny följdük van, hogy kis híján ők látják el egész Anwariont gabonával.
A húszas évei közepén járó Izabella már vénlánynak számított tesvérei sorában, hisz se gyermeke, se férje nem volt, szülei pedig megelégelték őt otthon, így elküldték a Székvárosba szerencsét próbálni. Úgy hajították ki otthonról, mint egy állatot, ki mindenkinek csak újtában van. A nemesifjú azonban, kihez feleségül szánták a Székvárosba, elutasította a házassági ajánlatot, így maradt egyedül és nincstelenül a főváros utcáin, épp a Bíróság ajtaja előtt kikötve. Munkát ajánlottak neki, egyszerű kis papír-és ebédhordólányból lett a Főbíra titkárnőjévé. Kapcsolatukat szakmaiság és az alá-fölérendeltség jellemzi, Izabella megfelelő alkalmazottként dolgozik hűen Silasnak, aki megfizeti és még a Székvárosban egy takaros kis lakást is fenn tud tartani, mindössze pár utcányira munkahelyétől. A lány minden tisztelet és alázat mellett követi Silast, engedelmeskedik és hűen végzi mind titkárnői, mind jegyzői munkáját. Soha egy szava sincs, igazi kincs az alkalmazottak között.
Jelenleg teljesen meg van elégedve életével, haza nem akart menni, s nem is küldettek érte, talán azt gondolták, meghalt út közben, minden esetre nem úgy tűnik, mintha hiányozna családjának. Ő pedig már ide s tova 3 éve él a Székvárosban, a maga módján boldog kicsinyes kis életével, sőt, szereti a mókuskereket, amibe belekerült. Munka, alvás, munka, alvás. De nem is vágyik többre ennél.

Egyéb információk: